Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 8. Jubilál a szegedi szabadtéri szinpad Csupa neves számot je­gyezhetned fel az idén a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztikusai. Az ország leg­nagyobb nyári színháza rend­szeresen 50 esztendeje mű­ködik; 1983-ban tartja a fel- szabadulás utáni 25. szezon­ját. A július 22-én- nyitó elő­adássorozaton köszöntik a felújítás utáni évadok két­milliomodik nézőjét. Talán Juhász Gyula, Hont Ferenc sem gondolta, hogy ötletük ilyen sikeresen való­sul meg. A költő és a szín­házi szakember az 1920-as évek végétől a Dél-magyar- ország című lapban egymás­tól függetlenül szorgalmaz­ták az európai kulturfeszti- válokéhoz hasonló rendez­vénysorozatot. Szeged mel­lett kedvező klímája, föld­rajzi fekvése, a kor viszo­nyaihoz képest korszerű inf­rastruktúrája szólt. Alkal­mi és állandó színtársulatok korábban is rendeztek elő­adásokat szabad ég alatt — az időjárás engedélyével. Az állandó játékok szervezésé­ért (főként a várható költsé­gek miatt) a város vezetői nem lelkesedtek. Áldásukat az ügyre csak a Fogadalmi templom 1930-as felszentelé­se után adták. A Dóm terén ugyanis a Nemzeti Színház társulata vendégszerepeit: művészei, vezetői elismerés­sel nyilatkoztak tapasztala­taikról. A Szegedi Szabadtéri Játé­kok 1933-ban Madách Az ember tragédiája című drá­májával kezdte pályafutását. Az akkori előadás rendezője Hont Ferenc volt, Évát Tő­kés Anna, Ádámot Lehotay Árpád, Lucifert Táray Fe­renc játszotta. A drámai mű­veket hamarosan zenés dara­bok követték. A Parasztbe­csület 1935-ös bemutatóját a zeneszerző Mascagni is meg­tekintette. 1936-ban a János vitézt, 1937-ben a Háry Já­nost, 1938-ban az Aidát és a Turandot-ot láthatta a kö­zönség. A játékok sikere, népszerűsége azonban (a nosztalgikus emlékeket cá­folva) elmaradt a maiakétól. Egy 1938-as jelentés szerint például a 15 előadásra és a 2 hangversenyre kibocsátott 170 ezer belépő közül csak 35 ezer kelt el. Az István király népe című drámára mindösz- sze 19 néző váltott jegyet. Ugyanakkor a felújítást kö­vető szezonokban egy-egy előadást átlagosan több mint ötezren tekintettek meg. A szabadtéri játékok két évtizedig csak az egykori né­zők emlékezetében élt. A sze­gediek még a háborút köve­tő romeltakarítás közben is emlegették a feledhetetlen előadásokat. Balázs Béla 1946-ban szívesen felújította volna az ünnepi játékokat, de ez a terv akkoriban csak álom lehetett. Megvalósításá­ra reálisan 1957-től lehetett számítani, A lebontott Kos- suth-híd vasszerkezete a mai nézőtér tartóváza, a Dunán Jugoszláviába, onnan a Ti­szán került vissza Szegedre. A városi tanácsnál arról dön­töttek, hogy a játékokhoz ezentúl kulturális progra­mok : kiállítások, hangverse­nyek, tudományos konferen­ciák kapcsolódnak. A felújí­tott fesztivál 1959. július 25- én Erkel Hunyadi László operájával nyitott. A 24 év alatt mintegy 70 színpadi alkotást mutatott be a szabadtéri színpad, köz­tük két ősbemutatót: Farkas Vidróczkiját, és Páskándy Kálmán királyát. A művek többsége csak egy-egy nyá­ron került műsorra. Négy-öt darab (János vitéz, Háry Já­nos, Bánk bán, Hunyadi László) viszont rendszeresen ismétlődik. A Dóm téri színpadon 1959 óta 19 külföldi együttes, 82 külföldi szólistát, 122 hazai énekes és 325 színész lépett fel. A magyar színházi élet­nek talán nincs olyan kiváló­sága, akT legalább egy nyá­ron ne szerepelt volna a já­tékokon. Ennek ellenére a szegedi fesztivál mégsem lett olyan országos és nemzetközi rangú, világszerte ismert, egyedülállóan magas színvo­nalú, mint amilyennek az 1959-es újrainduláskor elkép­zelték. Mint kiderült, a ter­vek megelőzték a realitáso­kat. A Szegedi Szabadtéri Játékok nem tudott a gom­bamód szaporodó nyári ren­dezvények közül elsőbbséget élvezni. A gazdasági, a kul­turális érdekek inkább egy sokszínű, pezsgő, nyári szín­házi kavalkád, mintsem egy kiemelt, reprezentatív intéz­mény támogatása mellett szóltak. Ettől függetlenül az idén Szegedre érkező érdekes lát­ványosságok közüli válogat­hat a szabadtérin. A kínálat: Madách: Az ember tragédiá­ja; Kodály: Háry János; Er­kel: Hunyadi László; a Le­tt ing rád i Balett vendégjáté­ka és a Nemzetközi Szakszer­vezeti Néptánc Fesztivál gá­laestje. A jubileumi évad az elmúlt félévszázad méltó folytatásának ígérkezik. Zenés kabaré a múzeum- udvarban „Kinek pénze van" címmel a Pest-Budai Színkör nyári, zenés kabaréjának bemutató­ját láthatta szerdán este a múzeumudvarban a szolnoki közönség. A műsorban töb­bek között Tabi László, Gyár­fás Miklós, Kellér Dezső és Vaszary János jeleneteit tol­mácsolták a' fellépő művé­szek: Inke László, Józsa Im­re, Torday Teri, Szerencsi Éva, Keres Emil és a szer­kesztő-rendező: Mikó István. A jelenetek között a régi ká­véházak, kabarék hangulatát idéző kuplékat, dalokat hall­hatott a közönség. A műsor mindvégig jó szórakozást nyújtott, kellemes nyáresti kikapcsolódás volt. Felvéte­leinken Torday Teri és Keres Emil, Inke László, valamint Szerencsi Éva és Józsa Imre a műsor egy-egy jelenetében. Fotó: T. K. L. I a tiszakürti ^Játszótér alkotótáborban festmények születnek Feltérképezik a népművészetet Van aki farag, s van aki rajzol Tiszakürtön nem feltűnő az idegen, az arborétum megannyi látogatót vonz év­ről évre. A helybeliek már azt sem furcsálják, ha a ven­dég festőállvánnyal, rajz­mappával a kezében érke­zik, be-bekopogtat egy-egy házhoz, lesétál a Tisza part­jára, vagy az arborétum ár­nyas fái alatt festi vásznait, készíti rajzait. Megszokták, sőt, nyaranként örömmel várják vissza az alkotótábor lakóit, a képzőművészeket, fafaragókat, néprajzi kutató­kat, akik idén július első napján érkeztek és tíz napot töltenek a Tisza-parti köz­ségben. A hatalmas park tőszom­szédságában. a fiúnevelő ott­honban laknak. A fafaragók „műterme” az udvar. Virág János kunszentmár­toni fafaragó boszorkányos gyorsasággal dolgozik. — Igyekeznünk kell, kevés az idő — mondja. A fafaragók ugyanis most szó szerint „nagy fába vág­ták a fejszéjüket”. — Játszótéri játékokat ké­szítünk a gyerekeknek. Ez itt egy inga-hinta lesz — magyarázza. — Szeretnénk az arborétum környezetébe illő játékokat faragni, ugyan­akkor a járás bükkszéki út­törőtáborának játszóterét is itt akarjuk elkészíteni. A legavatottabb kritikusok, a gyerekek máris a fafara­gók körül nyüzsögnek. A fé­lig kész játékokat próbálgat­ják. láthatólag nagy öröm­mel. A kollégium egyik termé­ben ugyanakkor csodálato­san szép batikok készülnek. Aki eddig nem tette, most az is mepróbálkozik a textilfes­téssel. — A képzőművészek több­sége rajztanár — jegyzi meg Szenti Ernő kisújszállási pe­dagógus, megyei szakfelügye­lő. — A tiszakürti táborozás továbbképzésüket is jól szol­gálja. Útmutatást kaphatnak szakmai kérdésekben, a leg­különbözőbb technikai meg­oldásokkal ismerkedhetnek, dolgozhatnak. A képzőművészek Erdős Péter festőművész vezetésé­vel végzik munkájukat. — A hódmezővásárhelyi művésztelepről mi vonzza évről évre Tiszakürtre? — A szép kis utcák, a ked­ves emberek, az arborétum, a Tisza, egyszóval ez a cso­dálatosan szép környezet, no és ugyanaz, ami harminc­negyven társamat is vissza­csalogatja nyaranként; az alkotótábor hangulata, a jó társaság, a régi ismerősök. — Netán képei is őrzik már a tiszakürti tájat? — Jelentősebb munkám még nem született itt, vázla­tokat, rajzokat készítek többnyire, hisz itt elsősorban az a dolgom, hogy a többiek munkáját segítsem. A néprajzi kutatókat nem egykönnyű megtalálni, reg­gelente szinte ahányan van­nak annyifelé indulnak. Idén a Tiszazug népművészetét gyűjtik. Mészáros Ágnes, a kiskun­félegyházi múzeum munka­társa először vesz részt a már tizenkettedik éve tartó kutatásokban. — Az én témám a lakás- kultúra — mondja. — Kol­legáim pedig azokat a szak­területeket dolgozzák fel, amelyeket a készülő Szolnok megye népművészete című kötetben is. Egyszóval az idei kutatások kettős célt is szolgálnak, illeszkednek a Tiszazug szisztematikus nép­rajzi feltárásának munkála­taiba, s egyben a kötet ki­adásának előkészületeihez tartoznak. Az alkotótábor program­ját előadások, filmvetítések is gazdagítják. Az itt készült munkákat július 17-től kiál­lításon tekintheti meg a nagyközönség. Valószínűleg ott is lemérhető lesz, hogy a tiszakürti alkotótábornak van létjogosultsága, noha megrendezése, fenntartása évről évre nehezebb. Az igény azonban mindig élet- rehívja, akár úgy is, mintáz idén: „önköltséges alapon” és nem túl nagy összegű he­lyi támogatással. — t. e. — Fotó: — t. k. 1. — A batik-készítéssel csaknem mindenki megpróbálkozik Külföldön tanulnak Tegnap Budapesten az ELTE Budaörsi úti kollégiu­mában száznyolcvan — a külföldi felsőoktatási intéz­ményekbe felvételt nyert — magyar fiatal tett fogadal­mat, hogy a képességeinek megfelelően. szorgalmasan gyarapítja tudását, hazánk állampolgárához méltó, em­beri magatartást tanúsít. A külhoni felsőoktatási intéz­ménybe készülő 180 fiatalt á következő napokban tájékoz­tatják a fogadó országokban rájuk váró körülményekről, s praktikus tudnivalókkal, is­meretekkel látják el őket út- ravalóul. A Szovjetunióba és Bulgáriába július, az NDK- ba augusztus közepén, Cseh­szlovákiába szeptemberben, Jugoszláviába októberben utaznak az új ösztöndíjasok. Főszereplő: Jiri Menzel A MAFILM Hunnia Stú­diójában befejeződött a Pesti felhőjáték című film forga­tása. Maár Gyula rendező Déry Tibor regényét dolgoz­ta fel, s főszerepét a világhí­rű cseh művész, Jiri Menzel alakítja. Menzelt a magyar közönség elsősorban filmren­dezőként tartja számon. — Legutóbb bemutatott filmje a Sörgyári Capriccio volt.

Next

/
Thumbnails
Contents