Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
io Fiatalokról-fiataloknak 1983. JÚLIUS 30. Alkotni születtünk... A rendezvény egyik fénypontja*» Győri Balett Izzó planéták című különleges és lenyűgöző előadása volt Nem rosszadé még be sem vált Diákcentrumok vakációzóknak ... és megőrizni a nehezen szerzett békét. Körülbelül ez volt a mottója és a fő gondolata az idén először íneg- rendezett Fiatall művészek találkozójának, amelyre a fővárosban a Budapest Sportcsarnokban került sor július 22-től 24-ig. Képzőművészek, iparművészek, fo- toósok, filmesek, színházi szakemberek, táncosok, zenészek jöttek össze, hogy megismerjék egymást, és egymás művészetét. A három nap folyamán gazdag programmal vártak mindenkit: a Rockszínház a Farkasokkal, a Mini, a Pege és a Solaris együttes jazz-kon- certtel, a Karsai pantomim és a Happy End bahóccso- port humoros gyermekműsorokkal, a Színház- és Filmművészeti Főiskola vizsgafilmjeivel és színházi előadásaival. Népszerűek voltak a sátras árusok, érdekes tárgyaikkal, játékaikkal, ruháikkal, ékszereikkel; az állandó kiállítások, az üvegtechnikai és a fazekas tárgyformáló bemutató (amit a köKi gondolná, hogy a karcagi üveggyár portása — művész. Igaz, még csak amatőr, de megvan benne az ígéret, hogy egy idő múlva profilként üdvözölhessük. Erős akarat és az önkifejezés vágya feszül mozdulataiban. Valóban, ahogy szokták mondani: „vérében van” a tánc, a mozgás, a tehetség. Ez a tehetség szorgalommal, és akaraterővel párosult Fodor Lászlóban. Szüksége is van minderre, hiszen huszonkilenc évével egyre nehezebb mások előtt bizonyítani. — Tiszaigari vagyok, most is ott lakom feleségemmel és nyolcéves kislányommal, öt éve dolgozom itt az üveggyárban, munkatársaim szeretettel figyelik minden, a tánc felé irányuló törekvésemet — meséli őszinte lelkesedéssel. — Hogyan kezdődött? — Több mint tíz éve kezdtem dolgdzni a budapesti Férfi- és fiúruházati Nagykereskedelmi Vállalatzönség is kipróbálhatott). A több mint hatvanezer látogató minden érzékszervét igénybe véve élvezhette a háromnapos ünnepet: filmet, színházat nézhetett, lemezt hallgathatott, éhetett-i hatott, sárkányt is építhetett alumíniumból. Megyénket a Fiatal Álnál. Mint mindig, akkor is benne voltam, hogy ha jó zenét hallottam, dúdoltam és táncoltam hozzá, a rádió szinte a legjöbb barátom... Ott, a munka mellett jártam másfél évig az Artistaképző Iskola bohóc-stúdiójára, amit Baross Imre vezetett. Itthon, a faluban viszont előítélettel viseltettek a táncművészet iránt, nem nézték jó szemmel a családban sem, hogy erre adtam a fejem. Hazahívtak a szüleim Budapestről, és mire hazaértem, már a segédeszközöket, a bűvészkelléket el is égették, amit csomagban előre elküldtem ... Aztán Tiszafüreden dolgoztam az Alumíniumárugyárban. s öt éve itt, Berekfürdőn. Elszállt felettem az idő, sajnos kihagytam sok évet, pedig bizonyítani akarok. — Mit tett ennek érdekében ? — Az idén májusban voltam „meghallgatáson” a Filharmóniánál. Ha sikerül a vizsgám, színházban, szókotók Klubja és a mezőtúri fazekasak képviselték. Vasárnap délután Köpeczi Béla művelődési miniszter is meglátogatta a rendezvényt, beszélgetett fiatal művészekkel, érdeklődött problémáikról rakozóhelyeken léphettem volna fel, mint hivatásos előadóművész, revütáncos. Sajnos nem sikerült. Azt mondták, tehetséges vagyok, de mivel nem volt saját koreográfusom, nem „szakszerű” amit, és ahogyan táncolok, ezért nem kaphattam működési engedélyt. A szolnoki balettcsoport utánpótlására is volt egy felvételi, oda nagy nehezen felvett a balettmester (pedig csak 15 —17 éveseket keresett), látta rajtam az ambíciót, azt hiszem ... Nagyon örülök neki, és reménykedve várom a szeptembert. Minden héten mehetek Szolnokra, még ha saját költségemen is, az sem baj, csak táncolhassak! A tánc nagyon szép hivatás: érzelmeket, gondolatokat, mozdulatokkal kifejezni. Szeretném megmutatni az embereknek, hogy képes vagyok rá. Nem halhatok meg anélkül, hogy ne táncoljak eleget, akárhány éves is vagyok Körmendi Judit Jászberény, Lehel filmszínház, délután 4 óra. Kint rekkenő hőség, bent kellemes hűvös és zeneszó. A Mo-presszó a „Sandokán”- nal csalogatja vendégeit, mi pedig a diákcentrum nyitására várunk. Nem kell sokáig ácsoroginunk, hamarosan megérkeznek az ügyeletesek, két lány Bíró Marianna és Zsótér Sarolta, a Lehel vezér Gimnáziumból. Egyelőre fogalmunk sincs arról mi lesz a dolgunk — mondja Marianna. — Annyi biztos, hogy egy hétig mindennap délután itt leszünk és könyveket is árulunk. Sarolta az egyik fiókból diadalmasan húz elő egy pakpamétót. — Ez ahogy elnézem a munkalehetőségek listája — mondja, s mindenesetre maga elé teszi az asztalra./ A két lány jó ideig elbíbelődik a könyvek és| a folyóiratok rendezgetésével. — Állítólag mozibérletet kapunk az ügyeletért — jegyzi meg Marianna. Aztán várunk tovább, de ezen a rekkenő nyárdélutánon szinte elképzelhetetlen, hogy bárki is betéved a diákcentrumba. — Az érdeklődés valóban nem a legnagyobb — ismeri el Kiss Mária, a mozi diákcentrumért is felelős munkatársa. Húsz, huszonöt diáknál egyszerre soha nincsenek többen. Hogy van, mindenki tudja Ez végül is nemi baj és teljesen logikus is. Jászberény három középiskolájának diákjai közül sok a bejáró, a kollégista, ök eleve nem töltik a nyarat a városban. A helyiek pedig nyaralnak, táboroznák, soha nem lehet tudnia hogy éppen hány tizenéves tartózkodik otthon. Talán háromszáz, ötszáz? — Annyi azonban bizonyos, hogy valamennyien tudnak a diákcentrum létezéséről — biztosít Vassné Bacsa Agnes , a KISZ városi- járási bizottságának munkatársa. — Már tavaly nyáron is járhattak a diákcentrum rendezvényeire a tizenévesek, az idén pedig mé© tavasszal megkezdtük a szervezést, a propagandát. Kezemben tartom a diákcentrum tavasszal megjelent kis füzetecs-kéjét. A Lehel Filmszínház ebben lévén ’83 a diákok éve —i még gazdagabb, még színesebb nyári programokat ígér. mint tavaly, ugyanakkor, hogy tanévi végéig se unatkozzanak a fiatalok, írásos vetélkedő-sorozatot indít számukra, s az alakuló filmklub vetítéseire invitálja őket. Végül pedig arra kéri a diákokat, hogy írják meg ötleteiket, javaslataikat, milyen szolgáltatásokat, programokat várnak a d i ákcen t rum tói? — Konkrét javaslat igen kevés érkezett — mondja Kiss Mária, öt—hat) fiatal igényeire pedig nem alapozhatjuk a diákcentrum programját. Megpróbáltuk tehát „'kitalálni”, hogy minek örülne, minek látná leginkább hasznát a fiatalok többsége. Amit talán legkönnyebb volt megszervezni az az információs szolgálat. Itt az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda programjairól. a nyári munkalehetőségekről tájékozódhatnak a diákok, de a végzősök elhelyezkedéséhez is segítséget tudunk nyújtani. Megszerveztük a könyvárusítást, folyóiratokat is olvashatnak a fiatalok. Terveztük, hogy a város közművelődési intézményeinek programjairól is tájékoztatjuk az érdeklődőket, jegyeket árusítunk rendezvényeikre, de ezidáig csak az úttörőház (?) éhezzél a lehetőséggel. A diákcentrumban lett volna játékterem is. ha lett volna pénz játékokra. —• Tavalyról maradt 10 ezer forintunk, amit: már jórészt el is költöttünk, a jászberényi és a jászapáti ifjúsági filmklubra meg a propagandára — végez röpke számítást Vassné Bacsa Ágnes. — Elvileg most is rendelkezésünkre állna 10 ezer forint, —■ ezt a KISZ KB-hoz benyújtott pályázatunkkal nyertük — de a pénz valahol „elakadt”, egyelőre nincs még a kezünkben). Pénz tehát nincs, ennek ellenére viszont júniusban volt egy nagyszabású diáfc- jumáiis, sport, és kulturális programokkal, vetélkedőkkel, előadásokkal, csere-beré- vel és úgy mondják nagyszerű hangulattal. Es ami van: minden pénteken kinyit a diák-butik ai mozi előtt. A Rainbow lemezbolt kínálatából lehet vásárolni kazettákat, hanglemezeket, magnószalagokat. S ami lehetne: ugyanekkor cserebere akció, amikor is sokféle holmi gazdát cserélhetne. Ez valahogy még nem „jött össze”. Ami viszont „összejött”, az a rock-történeti előadássorozat, amely a belépődíjakból még némi pénzt is hozott a „házhoz”. — Úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk néhány programot a strandon rendezni, hátha ott több fiatalt, nagyobb érdeklődést találunk, — bizakodik Kiss Mária. — Kirándulást is hirdettünk, bízom benne, hogy tizenöthúsz fiatal eljön. Azt már csak csendesen merem mondani, hogy a diákcentrum túraszakosztályának megalakítása követné ezt a kirándulást. Augusztusban két koncertet is rendez a diákcentrum, a P. Mobil és a Korái együttest hívták: meg. A koncerteknek nyilván lesz közönsége, ha nem, isi pusztán csak, diákok. A diákcentrum viszont csak a diákoké. S egyelőre még csak: . jkísérlet”. De talán nem is olyan rossz „kísérlet”. Mi a tapasztalat) erről Szolnokon? Először azt hittem soha sem tudom meg, mert a KlSZ-bizottság „illetékes” munkatársa szabadságon van. az az intézmény, ahol működik a diákcentrum, zárva, azok a diákok pedig akik közreműködnek a munkájában, k,i tudja hol vannak ilyenkor? De aztán, ahogy mondani szokás „minden jóra fordult”. SzoEnokon még kísérlet — A KISZ KB tavaly hozott „tizenéves határozatában” javasolta a diákcentrumok létrehozását azokban a nagyobb városokban, ahol ezekre reális igény lehet, — tájékoztat Hajdú László, a KISZ Szolnok városi bizottságának titkára. — A -korábbi években Budapesten, Pécsett és még néhány nagyvárosban működtek már ilyen centrumok, azzal acéllal, hogy nyári kulturális, szórakoztató programokat nyújtsanak a vakációzó, de sokszor csak csellengő, unatkozó diákoknak, és olyan .szolgáltatásokkal álljanak rendelkezésükre, amelyek segítik őket szabadidejük hasznos eltöltésének megszervezésében is. A cél gyakorlatilag most is ugyanez, Szolnokon idén teszünk először kísérletet megvalósítására. Nézzük csak hogyan? Ügy tűnik már az előkészítő munka is igen alapos volt. Mindenekelőtt megalakult a diákcentrum ügyeit intéző, programjait előkészítő és szervező diákbizottság. A diákbizottságba Szolnok -középiskoláiból ikét-két fiatalt delegálták, akiknek a „közvéleménykutatás” is feladataik közé tartozott, képviselték társaik véleményét, igényeit is a programok megtervezésekor. Aztán június 11-én a P. Box együttes koncertjével megnyílt a diákcentrum. Beköszöntőül még egy újság is megjelent — a diákbizottság tolláiból, — amely programokat kínál és programokról számol be. A pénz nem minden — Al diákcentrum a hét három napján, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — amíg ez zárva van a| Csomóponti Művelődési Házban — várja a fiatalokat, — folytatja Hajdú László. — Információs szolgálata nyári munkalehetőségeket közvetít, szolnoki és országos kulturális, sport és ifjúsági rendezvényekről tájékoztat. A tapasztalatok szerint a diákok leginkább a nyári munkalehetőségek iránt érdeklődtek. Itt is — akárcsak Jászberényben —- úgyszólván mindig teltházat vonzottak a rock-történeti sorozat előadásai. Volt poli- tikai-easinó, táncház, pol- beat műsor, kinyitott a tini- presszó, s az „igazi” presz- szóban, az Árkádban pedig szerdánként a Vakáció-mozi toborozta híveit. Természetesen a fiatalok rendeztek discót. előadásokat, augusztusban lesz koncert. Skáladivatbemutató, Lúdas-est, műsort ad a Tisza Tánc- együttes és még sorolhatnánk. S hogy mekkora közönség előtt ziajlianak mindezek a rendezvények? Az érdeklődés itt is változó, pedig kiszámították, hogy nyári jövés-menés ide vagy oda. a várasbán legalább ezer középiskolás tölti az idejét, nap. mint nap. Nekik szerveznek elsősorban programokat diáik társaik. S ez nagyon szimpatikus, hiszen a diák tudja legjobban, hogy mi kell a diáknak! A felnőttebb fiatalok — a KISZ közművelődési bizottságának tagjai — természetesen segítenek a diákcentrum körül adódó feladatokban. Nyilván közreműködtek a költségvetés készítésében is„ az ugyanis rendkívül precízen sorakoztatja egymás alá. mellé a — diákcentrum fenntartásához szükséges — kiadásokat. A legnagyobb előnye mégis az, hogy a rendelkezésre álló csaknem 50 ezer forintból futja is mindezekre. Jászberényben egyelőre csak a tavalyi munkájuk s az idei terveik alapján elnyert jogos lü ezerről ábrándoznak a diákcentrum szervezői. S mivel a pénz nem' minden, arra is gondolnak olykor, hogy talán nagyobb figyelmet, több segítséget érdemelne munkájuk; az iskolai KlSZ-alap- szervezetek, közművelődési intézmények s maguk a diákok is jobban felkarolhatnák a diákcentrum ötletét, amely nem is. rossz, de még teljesen be sem vált. Végül is azonban nem maradhat örökre „kísérlet”. Török Erzsébet Köpeczi Béla a Szolnok megyei Fiatal Alkotók Klubjának kiállításán Nagy sikere volt a mezőtúri fazekasok műhelybemutatójának Kis fantáziával a söröshordóból még háromfejű sárkány is .lehat 'Fotó: Dede Géza rr Életem értelmes a tánc!” Portás balett cipőben
