Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

1983. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A baskír és francia táncosok sikerrel mutatkoztak be Martfű és Mezőtúr közönségének A szegedi IX. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfeszti­vál két résztvevője, a Baskír Nemzeti Táncegyüttes és a fran­cia Bourguignonne Táncegyüttes vendégszerepelt pénteken megyénkben. A Baskír Nemzeti Tánc- együttes a martfűi művelő­dési központban lépett szín­padra. Az együttes első al­kalommal járt Magyarorszá­gon. Itteni vendégszereplé­süket is nagy siker koronáz­ta; a szegedi néptáncfeszti­válon elnyerték a közönség díját. A martfűi közönség is tetszéssel fogadta műsorukat, amely elsősorban a baskír folklórból adott ízelítőt, de szerepeltek benne ukrán és orosz táncok is. A műsor egyik leglátványosabb szá­ma volt a „Dzsigitek” tán­ca, amely az Ural vidékének lovasnomád tánchagyomá­nyait elevenítette fel. Tudni kell azonban, hogy a baskír lányok és asszonyok legalább olyan jól megülték a lovat, mint a férfiak. A lányok „Najedzdnyicü” tánca erre emlékeztet. Vidám), ugyan­akkor nehéz, akrobatikus elemeket tartalmazó férfi­tánc elevenítette fel azt a szokást, mely szerint a ku­miszt tilos volt egyszerre ki­inni, a kanál fordított olda­liáról kellett ^lenyalogatni”. A baskírok egyik ősi hang­szere a kuraj, ez a hangszer kapott főszerepet a kurajok táncában s ezt hallhattuk az együttest kísérő zenekarban is, a baskírok másik ősi hang­szere, a mandolinhoz hason­ló „dómra” mellett. A közönség megismerked­hetett a gyönyörű baskír nemzeti viselettel is. Különö­sen a női viselet színpom­pás, gazdagon díszített. A franciaországi Bourguig­nonne Folklór Együttes a mezőtúri művelődési központ közönségének mutatkozott be. Az együttes Bourgogul népi hagyományait ápolja és fejleszti tovább. Műsorukban polka, keringő, ugrós, branle, bourrée és négyes szerepelt. Ezek a táncok kevésbé látvá­nyos koreográfiákra épül­nek, egyszerűek, hangulato­sak, könnyeden vidámak, de­rűsek. A kísérő zenekar he­gedűn, harmonikán és teke­rőlanton játszott. Az együt­tes különös gonddal őrzi a régi viseleteket. Eredeti nép­viseletben táncoltak. Műso­ruk három tájegység jelleg­zetes, ősi öltözékét vonultat­ta fel. Jászberényi néptáncpáros a Ki mit tud?-on Döntőjéhez érkezett a Ki mit tud?, vasárnap este a televízió képernyője előtt két jászberényi táncos, Fejér Erika és Bállá Zoltán sike­réért is izgulhatunk. — Kik lesznek az „ellenfe­lek”? — A Martinyica együttes és Balogh Béla szólótáncos lép velünk együtt színpadra. A zsűri a három produkció közül választja ki a legjob­bat, — válaszol Zoltán. — Mivel szerepelnek? — A dél-alföldi és a gyi- mesi táncok után most Duna menti táncokat mutatunk be — mondja Erika. Rengeteget próbáltunk, hisz a párostánc még nagyobb technikai biz­tonságot, fegyelmet követel, mint a nagy együttessel való fellépés. Állandóan rajtunk van a közönség, no és a zsűri szeme, így pillanatra sem le­het ..lazítani”. — Mióta táncolnak együtt? — A Jászsági Népi Együt­tesben három éve, én ugyan­is akkor jöttem Jászberény­be — veszi át a szót Zoltán. A páros csak a Ki mit tud? kedvéért alakult, ugyanis most nagy együttesek nem nevezhettek, maximum hat­fős csoportok jelentkezését fogadták el. — De azért, ha kettőnk tánccal töltött évei­nek számát összeadjuk, meg­haladja a húsz esztendőt, — folytatja Erika. Én tíz éve, az általános iskola negyedik osztályában kezdtem ismer­kedni a néptánccal. A Jász­sági Népi Együttes egyik utánpótlás csoportjának vol­tam tagja, majd a gimná­ziumba kerülve alkalmasnak találtak a „nagy” együttes­ben való szereplésre is. Ta­valy érettségiztem, egy éve Bállá Zoltán pedig a munkám is tánchoz köt, az együttes jelmeztáro- sa vagyok. — Zoltán útja „kanyargó- sabb” volt. — A kunszentmártoni gyer- mektánccsoportban tettem az első lépéseket ezelőtt 11 évvel. Középiskolás korom­ban, de később Veszprém­ben — ahol a Vegyipari Egyetemre jártam két évig — is táncoltam, sőt, ott már gyerekeket is tanítottam. Jászberénybe a tánc miatt jöttem gyakorlatilag, no és persze azért, mert az itteni tanítóképző főiskolán foly­tattam a tanulást. Jövőre már végzek. Nem bántam meg a „pályamódosítást”, hisz pedagógiai ismereteimet jól tudom hasznosítani a néptánccal ismerkedő gyere­kek között is, jelenleg éppen Jászapátiban. — Van-e kedvenc táncuk? — A gyimesi és a mező­ségi — mondják szinte egy­Ma este: döntő Fejér Erika szerre, de nincs olyan tánc, amelyikben ne lelnénk ked­vünket. — Ezek a hetek nagyon zsúfoltak számunkra; — jegyzi meg Erika. A Ki mit tud? döntőjére való felké­szülés mellett az együttes franciaországi vendégszerep­lésére is készülünk. Augusz­tus elején utazunk, három hetet töltünk a confoleusi nemzetközi néptáncfesztivá­lon. Közben a megyei nép­tánctábor programjában is részt veszünk. — És nekem még hátra van a nyári tanítási gyakor­latom is — mondja Zoltán. Program, feladat akad te­hát bőven. — S mi lesz, ha nyernek a döntőn? — Óriási öröm s egy újabb program: két hét Kubában. Kívánjuk, hogy úgy legyen. — t. e. — Fotó: — d. g. — Eszperantó-világkongresszus Budapesten Beszélgetés dr. Pethes Imrével az előkészületekről Július 31-én fővárosunk­ban. a Budapest Sportcsar­nokban tartják meg a 68­eszperantó-világkongresz- 6zus megnyitóját, amelynek egyik előkészítője dr. Pet­hes Imre, a magyar szövet­ség és az előkészítő bizott­ság aielnöke. Már hónapok óta szinte minden perce foglalt, és ez nem csoda: sok energiát igényel egy ilyen nagyszabású rendez­vény szervezése, különösen ha társadalmi munkában végzik. Mintegy ötezer kül­döttet várnak Budapestre. — ön több évtizede részt- vesz az eszperantó mozga­lomban. Hogyan kezdődött ez a „kapcsolat”? — Az ötvenes évek elején a MÁV-nál dölgoztam, és ott a főnököm egy kiváló és lelkes eszperantista volt. Sokszor hallottam így a mozgalomról. Abban az idő­ben gyakran vállaltam ifjú­sági csoportok vezetését. Az egyik táborozás alkalmával volt egy eszperantista fiata­lokból álló csoport, akiktől ismét sokat tudtam meg a mozgalmi életről. Akikor végleg úgy döntöttem, én is bekapcsolódom a munká­jukba. Abban az időben is egy fontos találkozó meg­rendezésére készült Buda­pest: itt tartották a Vasutas Eszperantó-kongresszust. Egyre nagyobb szükségem lett az eszperantó tökéletes ismeretére. Így tulajdonkép­pen hat hónap alatt megta­nultam a nyelvet, és levizs­gáztam belőle- Tagja lettem annak a delegációnak, ame­lyik Helsinkibe utazott, hogy ott hivatalosan meghívja a Vasutas Eszperantó-kong­resszust Budapestre. A kongresszus titkári tisztjét is én töltöttem be azon a ta­lálkozón; — Mennyiben különbözött az akkori kongresszus elő­készítése a mostanitól? — A cél akkor is. most is egyezett: megismertetni az ideérkező eszperantistákkal, külföldiekkel Magyarország társadalmi berendezkedését, gazdasági, tudományos kul­turális életét, lehetőséget nyújtani a kongresszusi kül­dötteknek, hogy egy talál­kozó keretében betekinthes­senek a „magyar életbe” (egyébként a mozgalom ma­gyar folyóiratának is ez a címe). TaláHk ózhassanak egymással azok az emberek, akik egy semleges nyelven társadalmi hovatartozásra tekintet nélküli emberi kap­csolatokat akarnak létesíte­ni. A hatvanas években ez sokkal nehezebb volt. ak­kor közel sem állt annyi társadalmi szervezet mö­göttünk, mint most, kisebb volt hazánkban az eszperan- tistáik tábora is. Azóta a nyelvet beszélők száma mint­egy 20 ezerrel növekedett, a mozgalom támogatói pe­dig jelenleg mintegy 10 ez­ren vannak. Ma már szinte valamennyi fontosabb tár­sadalmi mozgalommal, szer­vezettel együttműködünk, így a Hazafias Népfronttal, a Magyar Nők Országos Ta­nácsával, a METESZ-szel és sorolhatnám a hosszú sort. Sajnos még így sem zökke­nőmentes minden területen a kongresszus megszervezé­se, de jóval nagyobb tö­meg áll mögöttünk, mint két évtizeddel ezelőtt. Vég­telenül hálásak vagyunk minden magyar társadalmi szervnek, mozgalomnak azént a segítségért, amit a kongresszus előkészítéséhez, lebonyolításához nyújtanak. — Minden eszperantó-vi­lágkongresszusnak van egy kiemelt témája, ami köré az egész találkozó program ja épül. Miről lesz szó az idén Budapesten? — A kommunikáció évé­hez kapcsolódik a téma: a módén, kommunikáció tár­sadalmi és nyelvi vonatko­zásáról hallhatnak a részt­vevők előadásokat. ezzel kapcsolatos felszólalásokat- A kongresszus idején kom­munikációs eszközöket és rendszereket bemutató nem­zetközi kiállításit is szer­vezünk. A rendezvényeinken természetesen nemcsak kül­földiek. és nemcsak eszpe­rantóul tudók vehetnek részt. Biztosítottuk a tol­mácsolást angol. francia, orosz és magyar nyelven. — Ha már a nyelveknél tartunk: sokan vallják, fő­leg akik nem ismerik az eszperantót, hogy az mes­terséges nyelv, ami nem pótolhatja a „természetes” nyelv szépségét, lehetőségeit sem. Mi o véleménye erről? — Az eszperantó nem is pótolni akarja bármelyik nyelvet, hanem a segédnyelv szerepét szeretné betölteni: legyen egy olyan nyelv, amelyiken a hivatalos tár­gyalások folynak az egész világon, amelyiken megszó­lalva értő fülekre talál min­denki. így az emberek közti érintkezés „ihivatalos” nyel­ve is lehet. A kis népek, nemzetiségek kezében is le­gyen egy olyan eszköz, ami­vel nyelvi szempontból tel- ják magukat. Egyébként e nyelv, szépségét, használható­ságát az is mutatja, hogy sok költő, író is megtanult esz­perantóul, számos művet először erre a nyelvre for­dítottak le, és csak azután valamelyik világnyelvre, jes mértékben egyenjogúsít- Sok művész foglalkozik az eszperantóval, tagja a moz­galomnak. — Milyen programokat szerveztek még az ideérke­zőknek? A világkongresszus emblémája — Azt hiszem, ez a talál­kozó is jó alkalom, hogy a résztvevőknek bemutassuk a fejlődő Magyarországot, szakítva a hagyományos „csikó-gulyás”-os szemlélet­tel. Ennek érdekében már a propaganda füzeteket is úgy adtuk ki, hogy a cím­lapon lehetőleg ne a puszta, a Hortobágy vagy Bugac képe szerepeljen- Nagyon sok kirándulást tervezünk, szeretnénk, ha megismernék a külföldiek hazánk neveze­tességeit, történelmét, vagy­is: múltját és jelenét. — Hányán érkeznek fővá­rosunkba? — Hetvenöt országból mintegy 4—5 ezer küldöttet várunk. Egyébként a szál­lást is mi biztosítjuk szá­mukra. előzetes igényfelmé­rés alapján szállodákban és diákotthonokban kapnak elhelyezésit. ■— A kommunikációval kapcsolatos főtémán kívül mivel foglalkozik még a kongresszus? — Nem is lenne igazából kongresszus, ha már most nem beszélnénk az elkövet­kező találkozóról. Valószí­nűleg nálunk jelenti be Kí­na, hogy 1984-re meghívja az eszperantó-világkongresz- szust. 1987-ben ünnepeljük az eszperantó nyelv „lété­nek” 100. évfordulóját. Azt szeretnénk, ha akkor a vi­lág minden eszperantó szer­vezete együtt tartaná a kongresszusát, és az eszpe- rantisták népes tábora Len­gyelországban találkozna. Erről a programról is fo­gunk beszélni. Még egy fon­tos esemény történik az idei találkozón: Kuba Buda­pesten jelenti be. hogy csatlakozik a mozgalomhoz. Ha nem is szorosan kapcso­lódik a kongresszus témájá­hoz, de itt szereznek tudo­mást az eszperanitisták ar­ról, hogy a közeljövőben a világon két helyen: New Yorkban és Budapesten tá­jékoztató iroda nyílik, ahol eszperantó nyelvű kulturá­lis. tudományos folyóiratok reprezentálják az Eszperató V ilágszövetséget­Hegyi Tünde T Balázs József: ÁNCISKOLA 4. A templomban vagy öten lehettek, amikor Nevlczky belépett az ajtón, Bacsáki tisztelendő úr még nem kezd­te el az órát. Neviczky leült az első padba, már csak egy hosszú lóca választotta el a gyóntatófülkétől. A lócán szoktak ülni azok a fiatalok, akik a vasárnapi nagymisé­ken gyóntak és áldoztak. Ez így alakult ki még a régi időkben, s Bacsáki sem akart ezen változtatni. Az oltár fölött pirosló Mária-kép dőlt előre, kétoldalt pedig egy- egy szobor nézett a hívek­re, Neviczky az egyikről tud­ta. hogy Szent Antal, de hogy a másik szobor kit ábrázol, arról sejtelme sem volt. Ta­lán egyszer megkérdezi Ba­csáki tisztelendő úrtól, ha éppen lesz elég bátorsága hozzá, és nem felejti el. Még nem ismeri eléggé ezt az új papot, csak annyit tud róla, hogy a hegyekből, a nagyon magas hegyekből jött ide, a sok nehéz gyaloglással meg­erőltette a szívét, ezért szu­szog mindig olyan hangosan a miséken meg a nyári kü­lön hittanórákon is. A nagy­miséken ő szokott ministrál- ni, s a papnak, ha elkezdi a hosszú latin imákat — „mert imádkozás lehet az, mi más lenne,” tűnődött ministrálás közben Nevczky — többször meg kellett állnia, s közel­ről úgy tűnt. hogy többször is mélyeket lélegzik, mielőtt újra rászánná magát az éneklésre, azazhogy a dalla­mos, fülbemászó ima folyta­tására. Voltak hosszú sorok, amiket kívülről tudott már ő is, ilyenkor alig várta, hogy odaérjen a pap. hogy együtt folytassák az éneket. Igaz, csak magában mondta a szöveget, de ez is tetszett neki — sohasem hitte volna, hogy ennyi idegen szót meg tud jegyezni. Bacsáki tisztelendő úr ke­zében egy karoskosarat lo­béivá lépett a sekrestyéből az oltár elé, majd megállt Neviczky előtt az első pad­nál. A kosarat fehér abrosz- szal takarta le. Intett Ne- viczkynek, hogy számolja meg hányán vannak, ő addig várt. Bal kezét az abroszon tartotta, s mereven a kaput bámulta. Talán várt valakit, vagy észrevett valamit? Ne­viczky megszámolta, hányán vannak, meg is mondta a tisztelendő úrnak, aki még mindig a kijáratot figyelte. Neviczky is követte a pap te­kintetét. Mintha többször el­sétált volna valaki a temp­lomajtó előtt a földbe sül­lyesztett hatalmas köveken. A tisztelendő, még mindig arra számítva, hogy valaki belép az ajtón, anélkül, hogy a hittanórára összegyűlt pár gyerekre tekintett volna, megkérdezte: — Neviczky fiam, hiszel Istenben, hiszel a mindenha­tó Atyában? — Igen — válaszolt habo­zás nélkül a fiú. Mert mit is válaszolhatott volna egy ilyen kérdésre, Mária képe előtt, a keskeny ablakokon beszűrődő fény­ben? S ott remegett még a fülében a pap rekedtes, kel­lemetlen hangja, aki félt is talán, de titkolni is szerette volna félelmét, ezért torlód­tak úgy egymásra a szavak a torkában, az utolsó han­goknál már suttogott, nyel- dekelt, sehogyan sem tudta palástolni riadtságát. A be­kerítéstől, a meg nem mene­küléstől való ijedelmét át- érezte Neviczky is, lopás közben érzett már ő is ehhez hasonlót, olyankor mindig száraz volt a torka, és sok­szor oly nehezen mozdult meg, mint ahogyan most Bacsáki... A hosszú csendet mégis a pap törte meg újabb kérdéssel; — Jó katolikusok vagy­tok? Énekelve szólt, jó hango­san, hadd hallja ott az az idegen az ajtó előtt. — Jóóó! — válaszolták a gyerekek kórusban. Bacsáki tisztelendő úr végre megnyugodott, a vá­lasz bátorságot öntött belé, fel-alá járkált a padok kö­zött, a kosarat meg hol vitte magával, hol egyik pádról a másikra tette. Mindenki a kosarat figyel­te. Talán ennivaló lehet ben­ne, valamilyen sütemény. . Előfordult, hogy megkínálta őket a tisztelendő úr, de ak­kor nem a templomban tar­tották a hittanórát, hanem az iskolában. Még cukorkát is kaptak meg állítólag Ame­rikából küldött csokoládét. De most a templomban ül­nek, az oltár előtt nem áll­hatnak neki enni. A pap hirtelen Neviczky- hez fordult: — Állj fel, fiam ... Neviczky felállt. — Példát kell mutatnod most, hogy pár hét múlva már nyolcadikos leszel, amit te csinálsz, az példa a többi­eknek is. Tzennégy évesen már felnőtt az ember. — Csak ősszel töltöm be — jegyezte meg tétován a fiú, s egyre jobban gyanakodott, hogy a pap olyasmibe akarja bevonni, amihez semmi ked­ve nincs. Csak menne az idő, itt a nyár a nyakukon, ez a legjobb idő a lopásra, Ker- czákkal felpakólhatják a fél határt. Annyi mindent elter­veztek! Már aratnak a réten a Szamos mellett, éjszakán­ként egy-egy kéve búzát ha­zavisznek, meg kell látogat­niuk a lucernatáblákat is, a tanyán a gyümölcsöket... Nem győzték sorolni Ker- czákkal, hogy mennyi min­dent vihetnek haza, újabb és újabb lopnivaló jutott eszük­be, s ha most Bacsáki meg­bízza valamivel, éppen most, akkor még azt is megbánja, hogy valaha is betette a lá­bát a templomba. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents