Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

1983. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Naponta tizenöt autó a javítóaknán Kis raktár, sok alkatrész Egyhónapos a megyei autóklub szervizállomása Talán nem fölösleges mindjárt tisztázni, hogy a július elsején Szolnokon megnyílt javítóállomáson elsősorban diagnosztikai vizsgálatokat végez a három autószerelő, tehát a tevé­kenységük elfér a „javítás” hagyományos és mindent átfogó értelmétől. Fekete Dezső műhelyve­zető, mert éppen van némi szabadideje, szívesen be­mutatja birodalmukat: — A diagnosztikai állo­máson csak a megyei autó­klub tagjai számára végzünk vizsgálatiakat, de ha valaki behozza a kocsiját és nem tagunk, felajánljuk a belé­pési lehetőséget. A nyitás óta a megyei autóklub na­ponta ötven taggal bővül, jelenleg ötezer könül van a tagok száma. — A diagnosztikai vizs­gálat fogalmába sokminden belefér.. ■ — Egyebek között válla­lunk motorvizsgálatot fu- tómübeállítást. kerék-ki­egyensúlyozást. gumiszere­lést, lengéscsillapító-cserét, megmérjük a fékhatást, a kipufogó gáz szénmonoxid tartalmát, vagyis mindent elvégzünk, amely a közleke- désbizton^tffciz szükséges. — Bár^&jdsúti felüljáró mellett eléggé eltakart és nem túl könnyen megköze­líthető helyen van a mű­hely, a három szerelőnek feltehetőleg folyamatosan akad dolga. — A nyitást követő héten egy nap húsz kocsin is el­végeztük a diagnosztikai vizsgálatokat, ezt a mennyi­séget hárman nem bírnánk sokáig. Mostanában napi tíz-tizenötre csökkent a be­hozott autók száma, ■ így sincs időnk unatkozni. Er­ről a gépkocsi vagy motor­kerékpár tulajdonosa sze­mélyesen meggyőződhet, mert nálunk megvárhatja és végig nézheti, mi történik féltve szeretett járművével. Egyébként ha az autóklub tagjai nyolc-tízezren lesz­nek. bevezetjük a két mű­szakot. Erre úgy tűnik, minden esélyünk megvan. — Mennyi időt vesz igény­be egy autó diagnosztikai vizsgálata? — Optimálisan ötven per­cet. Ha ennél többet kell a munkára fordítani, már nem tartozik az állomás „hatás­körébe”, azaz eredeti felada­tai közé. De természetesen az ötven percnél több időt feltételező munkát is elvál­laljuk, azt azonban már rit­kán várja meg az ügyfél. — Az ártáblázatuk sze­rint nem dolgoznak drágán­— Ehhez csak egy példát hadd mondjak: a Trabant első futómű javítása, anyag- költség nélkül, háromszáz forint. A trabantosok mór ebből tudnak következtetni az árakra... — Alkatrészellátási gond­jaik? —i- Nincsenek. A kicsiny raktárban elegendő, minden nap szükséges alkatrészünk van: különböző típusú gyer­tyák, ékszíjak, olajszűrők, trafók, kuplungtárcsák, fék­betétek. - És talán nem hat dicsekvésnek, de reklamá­cióval még nem találkoz­tunk a munkánk után. Kezdetnek nem rossz.. B. J. „Kalandos nyár” Szolnokon, a TIT városi szervezetének Jubileum téri Kopernikusz termében július 25-én, hétfőn este 8 órától a „Napsugarak a naprendszer­ben” című előadással folyta­tódik a „Kalandozás az is­meretek birodalmában” című sorozat. Az előadó dr. Dankó tizenéveseknek Sándor lesz. Az előadással egyidőben távcsöves bemu­tató is várja az érdeklődő fiatalokat. Július 30-án, szombaton újabb Szolnok környéki túrára indulhatnak a tizenévesek. Gyülekező reggel 8 órakor az úttörőház­ban. Újra Rnna-bál Ma rendezik Balatonfüre- den a 158. Anna-bált, a ha­gyományokhoz híven a SZOT-szanatórium színház- termében. A bált a Rajkó­zenekar nyitja meg este 9 órakor. A táncot pontban éj­félkor a nevezetes bálkirály- nő-választás szakítja félbe, amelyen eldől: ki lesz idén az Anna-bál szépe. T Balázs József: ÁNCISKOLA 3. Egy varjú repült át a fe­jük felett, és hangtalanul emelkedett mind magasabb­ra. A falu felé távolodott, miközben az ég éles fényei megcsillogtatták fekete szár­nyát. A máskor oly termé­szetes, mindennapi látvány most borzongatóan hatott — talán a varjú is azért hagy­ta ott a szőlőt, a fákat, mert észrevett valakit vagy valamit, míg ők a lombok­tól nem látnak semmit­Egyszerre mozdultak: oda­léptek a kúthoz, felhúzták a vödröt. Hatalmas dinnye emelkedett ki belőle, egy pillanatig megbabonázva há­ntolták nagy sárga foltját, aztán Kerczák alácsúsztatta a tenyerét, a szokásos kelle­mes hűvösség végigfutott a karján, egészen a nyakáig — már az előző napokon is hasonlót érzett, amíg ki­emelte a vödörből. Egymásra nevettek. — Álljatok meg, tolvajok! A diófa tetejéről kiáltott le valaki. Egy idegen fér­fi lehet, mert még sohasem hallották a hangját. — Álljatok meg, vagy rá­tok lövök! Kerczák eldobta a dinnyét, még hallották, hogy nyek­ken egyet az árokban, aztán futásnak eredtek. S amint éppen ott rohantak át. ahol az előbb várakoztak, dörre­nést hallottak. A falevelek ugyanúgy csipogtak felet­tük, ahogy azt sok háborús filmből ismerték. Már a ku­koricásban csörtettek, ami­kor Kerczáknak volt annyi bátorsága, hogy megszólal­jon. — A marhán'ak vadász­puskája van — lihegte. — Ugráljunk jobbra-bal- ra, nehogy eltaláljon — adta a tanácsot Neviczky. hirte­len eszébe jutott a hadifog­ságból visszatért torna- és fizikatanára, aki többször is elmondta nekik, hogyan menekült meg a háborúban. Cikcakkban futott, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy még így is légnyomást kapott valamilyen gránát­tól- „De akkor is. egy va­lamirevaló magyar katona vagy azonnal lehasal, vágj' olyan kiszámíthatatlanul fut. mit egy macska. Saj­nos egyetlen hadvezérnek sem jutott még eszébe, hogy a macskák futását tanul­mányozza. Mert ha egy macska elkezd futni, pláne egy kutya előtt, nincs az a mesterlövész, aki eltalálná... A légnyomás az más, az ellen nem lehet védekezni” — Oktatta az embereket a hazatért hadifogoly. A kukoricásban a sor köz­ben csak nyílegyenesen fut­hattak. s közben azon tör­ték a fejüket, hogyan tud­nák minél előbb, minél rö- videbb úton elérni a falut. Jól ismerték a határt, az utaktól messze, kukoricáson, erdőn át menekültek, ne­hogy találkozzanak valaki­vel. Így talán nem kerülhet eléjük az a vadászpuskás idegen sem, nem kerülhet eléjük, mert nem tudja, merre is találhatná meg őket. Ettől féltek a leg­jobban: ha az idegen vala­milyen agyafúrt ötlettel megelőzné őket, hiszen ak­kor újra rájuk lőne, s ők nyomtalanul elvesznének az üres határban. Hiába tá­volodtak -már jó messzire a szőlőtől, úgy érezték mind a ketten, hogy ott lohol a sarkukban az idegen- Az ör­dög lehet az férfi, még gyorsabban is futhat, mint ők. és egyszer csak eléjük toppan. A derékig érő csalános- ban a pókháló az arcukba ragadt, behunyt szemmel, négykézlábra ereszkedve, s a fájdalomról nem tudva és nem törődve semmivel, csak azzal, hogy minél messzebb, minél távolabb kerüljenek attól a helytől, ahol rájuk lőttek, hol az egyik, hol a másik fiú futott elöl. Mez­telen talpuk kisebesedett, az ágak összekarmolták az arcukat, a szemükbe csa­pódtak. Rohantak, hogy minél előbb elérjék a falu­II hivatali munka is hivatás Határozataik végrehajtásán dolgoznak a közalkalmazottak A legfrissebb adatok sze­rint a megyében a Közalkal­mazottak Szakszervezetének csaknem hatezer-háromszáz tagja van. E szakszervezet tagjainak nagy többsége szo­ros napi kapcsolatban van a lakossággal: mint tanácsi dolgozók intézik ügyes-bajos dolgainkat, mint a társada­lombiztosítás alkalmazottai foglalkoznak a betegek táp­pénzének. utazási költségé­nek folyósításával, a nyug­díj, a családi pótlék, s ha­sonló ügyekkel, mint az igaz­ságügyben tevékenykedők vigyázzák a törvényes ren­det; mint közművelődésben dolgozók foglalkoznak az emberek kulturális nevelésé­vel, gondoskodnak szórakoz­tatásukról, és sorolható hosz- szan tevékenységük köre. A • szakszervezet 1980 novembe­rében tartotta IX. kongresz- szusát. Hogyan oldották meg azóta feladataikat? Sikerül-e végrehajtani a kongresszus határozatait? Lényegében e kérdésekről tanácskozott a közelmúltban a Közalkalma­zottak Szakszervezetének Szolnok megyei Bizottsága. Színvonalasabb szakmai tevékenység Az államigazgatási munka színvonalának emelésére a szakszervezet megyei bizott­sága. alapszervezetei megfe­lelő figyelmet fordítottak és fordítanak. Ennek számtalan példája van. Talán elég, ha azt említjük, hogy az 1980- ban kísérleti jelleggel beve­zetett, úgjmevezett kisvárosi tanácsi modell országos el­terjesztéséhez Szolnok me­gye tanácsi apparátusa je­lentősen hozzájárult. Azóta már túljutottak az útkeresé­sen, és ma a munkakollektí­vák legfontosabb feladata az öntevékenység kibontakozta­tása, az alkotó ésszerűsítések támogatása, felkarolása. Akik valóban hivatásuknak tekin­tik választott szakmájukat, azok tudják; szakmai terüle­ten előbbre lépni csak folya­matos, állandó megújulás ré­vén lehet. A tanácsi appará­tusokban, a földhivatalban, a KSH-nál, a társadalombizto­sítási igazgatóságnál és egyéb helyen sok az olyan munka­társ, aki tevékenysége körét hivatásnak tekinti. Példa er­ba vezető utat, a platánokat, a szélső házakat. Tudták mindketten, hogy a platá­nok alatt kell majd elvál­niuk. Ma már nem láthat­ják őket együtt. Végre eljutottak a falu széléig, a platánok alatt vé­gigzuhantak a füvön. Mel­lettük az országúton szeke­rek zörögtek, de sem arra, sem a szőlő felé nem figyel­tek. Még égette a levegő a torkukat, de a félelem las­san elcsitult bennük: itt már biztonságban vannak, nem messze a falu, itt már úgy elbújhatnak, hogy sen­ki sem találja meg őket. Megegyeztek, hogy Ker­czák tánciskolába megy, Neviczky meg hittanórára Eszükbe jutott, hogy a tánc­iskola és a hittanóra egy­időben van: Bacsáki tiszte­lendő úr hetente egyszer a templomban tart hitokta­tást, azt pusmogják róla, hogy engedélye sincs rá, de az elődje oly mértékben el­hanyagolta a hitoktatást, hogy kötelességének érezte, pótolnia kell a hiányosságo­kat- Bacsáki tisztelendő úr nemrég került a faluba, s az első ténykedése az volt, hogy megkereste a katolikus szü­lőket, engedjék meg, hogy a templomban nyári hitokta­tást tartson a gyerekeknek. Neviczky azt találta a legjobb megoldásnak. ha most elmegy a templomba, végigüli a hittanórát, hogy aztán este újra találkozzon a barátjával, Kerczákkal. (Folytatjuk) re. hogy a munkakollektívák a szakszervezeti bizottságok ösztönzésére a kongresszus óta 85 újítási javaslatot nyúj­tottak be, amelyből negyven­hetet már be is vezettek. Ezek az ügyfélszolgálat to­vábbi racionalizálását, az ügyvitel egyszerűsítését, - a bürokrácia visszaszorítását szolgálták. A dolgozók szakmai to­vábbképzését jól segítették a szakszervezeti szakmai na­pok, ankétok, pályázatok, ve­télkedők. Tovább erősödött a szakszervezet érdekvédelmi területéhez tartozó munka­helyeken a munkaerőt meg­tartó képesség: ez az orszá­gosnál lényegesen alacso­nyabb fluktuációban mérhe­tő. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy egyre job­bak a dolgozók munkakörül­ményei. A megyei tanács pél­dául évente egymillió forin­tot költ kisgépek, megfelelő számítógépek beszerzésére. összességében csak elis­merni lehet, hogy a közalkal­mazottak munkabére az el­múlt 3 év alatt átlagosan 13,5 —14,5 százalékkal emelke­dett. Az alapszervezetek bér- politikai munkájában jobban érvényesült a differenciálás még akkor is, ha az egyes he­lyeken konfliktusokhoz veze­tett. Egyre inkább meghatá­rozóvá válik, hogy az része­süljön magasabb béremelés­ben, aki jó színvonalon, fe­gyelmezetten dolgozik, elvég­zi feladatát időre és aki szí­vesen vállalja a közéletiség- gel összefüggő feladatokat is. Amikor azt írjuk, egyre in­kább, ebben az is benne van; hogy jócskán van még olyan hivatal, ahol az esetenként automatikusan kifizetett ju­talmak, a kötelező „előlépé- sek”, a bér nem kellő diffe­renciálása nem jól szolgálta a szocialista bérezés alapel­veit. Az azonban bíztató, hogy a bizalmiak általában megfelelően élnek a véle­ményalkotás lehetőségével. Van azonban olyan problé­ma is. amelyet eddig nem tudtak megoldani. Nevezete­sen, hogy a tanácsoknál dol­gozók közül éppen azoknak a legalacsonyabb a bérszín­vonala, akik közvetlenül az ügyfelekkel foglalkoznak. Éppen ezért nem mindig a legrátermettebbek kerülnek ezekbe a munkakörbe. A má­sik gond, hogy a közművelő­désben dolgozók jutalmazá­sára szinte csak jelképes ösz- szeget lehet fordítani, és ez nem ösztönöz többletfelada­tok vállalására. Előrelépés a szociálpolitikában Az elmúlt években a szo­ciálpolitikai ellátásban to­vábbi előrelépések történtek a közalkalmazottak munka- területein is. Nagy vívmány, hogy megteremtették az öt­napos munkahét bevezetésé­nek lehetőségeit. Mindezt úgy, hogy a dolgozók nyúj­tott ügyfélszolgálatot tarta­nak, szombatonként pedig ügyeleti rendszerben dolgoz­nak. Viszont ennek egyelőre nincs sok eredménye. La­punkban is foglalkoztunk már azzal, hogy a munkahe­lyek általában elengedik dolgozóikat munkaidőben is, hogy ügyeiket elintézzék. Ez szinte érthetetlen! Nem tud­ják, hogy lehetőség van szombaton is, munkaidő után is ügyintézésre a tanácsok­nál? Joggal vetődik fel a ta­nácsi dolgozók körében a kérdés: ha egyszer nincs ügy­félforgalom. miért kell fenn­tartani az ügyeleti rendszert? A megoldás mégsem az ügye­let megszűntetés lehet, sok­kal inkább az, ha a tanácsok ismételten felhívják a mun­kahelyek figyelmét a nyúj­tott ügyfélszolgálatra, a szombati ügyeletre. Az intézmények a lehető­ségekhez mérten igyekeznek — a szakszervezettel egyet­értésben — segíteni dolgo­zóikat lakásgondjaik megol­dásában. A szakszervezeti bi­zottságok javaslatára eddig ebben a ciklusban nyolcvan­ötén részesültek lakásépítési, -vásárlási támogatásban. A megyei tanácsnál dolgozó szakszervezeti bizottság, együtt a hivatali vezetéssel ez év elején kidolgozta az egységes támogatási, alap­képzési rendszerét, amely to­vábbi lehetőséget nyújt a dolgozók lakásgondjainak enyhítéséhez. Hagyományos szakszerve­zeti munka a dolgozók üdül­tetése. Nincs ez másként a közalkalmazottaknál sem. Valamennyi alapszervezetük­ben az üdülőjegyek elosztá­sánál érvényesül a demokra­tizmus. Természetesen csak SZOT-üdültetéssel nem tud­nák az igényeket kielégíteni, éppen ezért a hivatalok, az intézmények igyekeznek sa­ját üdülők létesítésével vagy üdülők bérletével elősegíteni a dolgozók szervezett pihen­tetését. A kongresszus óta a közalkalmazottak közül csak­nem háromezren 'üdültek ha­zánk szép tájain. Ez azt je­lenti, hogy ötévenként — el­méletben — mindenki üdül­het egyszer. Az külön emlí­tést érdemel, hogy — első­sorban is a tanácsok — meg­különböztetett figyelmet for­dítanak nyugdíjasaik és a dolgozók gyermekeinek üdül­tetésére. Elgondolkodtató viszont, hogy a 31 alapszervezetből csupán 19 területén van meg­oldva az üzemi étkeztetés, így a dolgozóknak csak negy­ven százaléka tudja igénybe venni. De még így is gond, hogy az étkezési hozzájáru­lások összege nem egyforma mindenütt. Nagyobb differenciálást Tulajdonképpén az előbbi­ek csak kiragadott példák a Közalkalmazottak Szakszer­vezete sokszínű tevékenysé­géből. Mert lehetett volna arról is írni bővebben, meny­nyire szívükön viselik a nyug­díjasokkal való foglalkozást, — rendszeresek például a ré­szükre tartott találkozók, a segélyezések, s hogy helyze­tüket még inkább megismer­je a megyei bizottság, felmé­rést készített azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lehetőségekhez mérten segít­sen az arra rászorulóknak életük vitelében. És az is igaz, hogy a sporttal, a kul­turális munkával szintén rendszeresen foglalkoznak. A dolgozók körében egyre népszerűbb például a turiz­mus: az elmúlt években 98 túrát szerveztek, amelyen csaknem háromezren vettek részt. A már említett megyei bi­zottsági ülésen természetesen sok szó esett a további teen­dőkről, amelyek közül ki­emelkedik az egyik, fontos elhatározás: tovább növelni a szakmai munka színvona­lát minden munkaterületen, mert az jelentős1 hatással van a lakosság közérzetére és ehhez a szakszervezeti szer­veknek a maguk sajátos esz­közeivel segíteniük kell. De elhangzott az is, hogy az alapszervezetek az élet- és munkakörülmények alakítá­sánál legyenek következete­sek, helyezzék előtérbe a jobb munkáért több elisme­rést, általában a differenciá­lás érvényesüljön a bérezés­nél, a jutalmazásnál, a kü­lönféle elismeréseknél. összességében a IX. kong­resszust követően a szakszer­vezet megyénkben dolgozó szervei, szervezetei jó úton indultak el, és jó úton ha­ladnak ahhoz, hogy valóra váltsák mindazt, amit az or­szágos fórumon elhatároztak. V. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents