Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. JÚLIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A termelőszövetkezet segít Rákóczifalván elégedettek a szerepléssel Rákóczifalva labdarúgó­csapata második évét zárta a területi bajnokság Tisza- csoportjában. Amikor a köz­ség gárdája a magasabb osz­tályba jutott, a sportkedve­lők között élénk vitát vál­tott ki: sokan úgy véleked­tek, hogy a Szolnoktól 11 kilométerre levő Rákóczi- falvának jobb csapata lesz, mint a megyeszékhelynek, mások méntéktartóbbak vol­tak, de abban megegyeztek a vélemények, hogy a Rákó­czi Tsz játékosai nem val­lanak majd szégyent. A közvélemény „szimata” csalhatatlan, a jósok nem itié'védték. Rákóczáfalva ta­valy az előkelő ötödik he­lyen végzett, az idén fjedig, a lényegesen erősebb me­zőnyben a kilencedik he­lyet szerezte meg. A mosta­ni teljesítménye csupán öt- ven százalékos: a harminc mérkőzést a győzelmek, a döntetlenek és a vereségek között igazságosan elosztot­ták három részre, a 47 adott gól is megegyezik a kapot­téval és a pontok száma is pontosan harminc- A célki­tűzés az volt. hogy a csapat becsületesen helytálljon, ne legyenek kiesési gondjai és a tizediknél rosszabb helyen ne végezzenek. Az igény nem lett kisebb, de figye­lembe vették, hogy az el­múlt bajnokságból a gyen­gébb együttesek kiestek, a helyükre négy volt NB II- s került, s ebben a meg­erősödött mezőnyben kellett helytállni. Ez sikerült: az ősszel 12. a tavasszal pedig 18 pontot szerzett Rákóczi- falva. — Tavasszal jól sikerült az alapozás. Mezőtúron meg­nyertük a Szabó Lajos Ku­pát, s bár kezdetben a rossz idő befolyásolta a játékot, fokozatosan belelendültünk, összeforrott, egységes, cél­tudatos játék jellemezte csa­patunkat ebben az időszak­ban. Lódi László edző és a két rangidős játékos. Ko­vács Gyula, valamint Sebők György vezetésével — álla­pította meg Balogh János szakosztályvezető. — Minden játékos a Rákóczi Tsz dol­gozója, sok szál fűzi őket a munkahelyhez, többen szak­emberként felelős beosztás­ban dolgoznak megtalálják számításukat, s ez a kötő­dés sportbeli sikereket is szül. A termelőszövetkezet reá­lis keretek között segíti a labdarúgókat a sportolás­ban. a község lakói pedig igénylik az ilyen szintű mér­kőzéseket. Általában 5—600 lelkes nézője van a csapat­nak — Szolnokról is sokan kijárnak — s ez kötelezi a vezetőket és a játékosokat a jobb szereplésre. Az elmúlt bajnokságban kiemelkedett Nyolczas I. József egyenle­tes. megbízható teljesítmé­nyével, Szabó Zoltán irá- ,nyitói- és gó'képességével, Hegedűs Béla pedig gól­passzal val. Balogh János a gondokról is szólt. — A bajnokság egyes idő­szakában nóhányan a képes­ségük alatt szerepeltek, a szélsőhátvédek a sérülések Hétvégi események SZOMBAT Tömegsport. Édosz megyei sportnap, Szolnok, Véső u. 8. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki Vízügy SE verseny­zői Fadd-D om bor i bán az or­szágos vidéki kajak-kenu bajnokságon, a Szolnoki MÁV MTE atlétái a főváros­ban az országos vidékbaj­nokságon. VASÁRNAP Labdarúgás. Kákát Kupa: Tiszaföldvár—Kisújszállás, Tiszaföldvár 17, Középtiszai I Medosz—Túrkeve, Kenderes j 17. miatt nehezen lendültek iga­zi formába, időnként nyo­masztó volt a gólképtelen­ség. de a szerencse sem pár­tolt mindig a csapat mel­lé. Aztán ésszerűbb szerve­zéssel kevesebb teher há­rulna ránk. Négy csapatun­kat háromfelé kellett utaz­tatni, ami a mai gazdasági viszonyok között pazarlás- Elégedettek vagyunk, de van még tennivaló a kiegyensú­lyozottabb szereplés érdeké­ben. — Az őszi és a tavaszi idény közötti ellentmondás megszüntetésén fáradozunk — toldotta meg Molnár Ist­ván egyesületi elnök. Rákóczifalva labdarúgó- csapata becsülettel megállta a helyét, stabil tagja a meg­erősödött Tisza csoportnak. Vezetői azon fárac-oznak, hogy ezt a pozíciót tartsák és némi előrelépést is sze­retnének. Július 11-én kez­dődött az alapozás. Személyi változások várhatók, néhány név szóba került, de végle­gesen nem rendeződött még semmi. Nagy súlyt fektetnek az utánpótlás nevelésére; Molnár József irányításával második éve előkészítő cso­portot szerveztek, mintegy negyven 10—11 éves gyerek jár rendszeresen a foglalko­zásokra. A két csapattal ismét meg­erősödött, kiegyensúlyozott TisJa csoportban nagy fel­adat vár vezetőkre és játé­kosokra egyaránt. Tervük nem lehet más, mint az ed­digi két évhez hasonlóan jó szerepléssel képviselni a Rá­kóczi színeit. (Pi) TISZA-CSOPORT Végeredmény 1. Szolnok 30 20 4 6 74-26 44 2. Debr. Univ. 30 17 6 7 56-29 40 3. Bem J. SE 30 17' 6 7 60-37 40 4. H.-bösz. 30 14 5 11 49-34 33 5. Rakamaz 30 13 5 12 39-31 31 6. H.sz-ob. 30 12 7 11 46-45 31 7- T -vasvári 30 10 11 9 42-44 31 8. Balmazújv. 30 12 7 11 50-68 31 9. R.-falva 30 10 10 10 47-47 30 10 Kisvárda 30 11 8 11 55-57 30 11. Mátészalka 30 12 5 13 50-44 29 1(2. Jászkisér 30 8 13 9 34-46 29 13. P.-ladány 30 11 6 13 34-43 28 14. Asztalos SE 30 7 9 14 31-50 33 15. Hajdú V. 30 6 7 17 33-54 1,9 16. Cseng er 30 2 7 21 23-68 11 Sakk Remekelt a fiúcsapat i Zánkán rendezték meg a XIX. őbtörődlimpia orszá­gos sakkdöntőjét- Részt vet­tek megyénk fiatal sakkozói is és amint az Felsőbényi Antal csapatvezető tanár beszámolójából kiderül, a fiúk minden eddigit felül­múló, ragyogó sikerrel tér­tek haza. A lányok valamivel hal­ványabban szerepeltek, mint tavaly, de ez az ilyen nagy jelentőségű versenyeken ki­ütköző rutintalanságnak tu­laj doníitható. Eredményeik. Kisdobos lányok (22 induló): 14. Nida Olga 4 ponttal. Út­törő lányok (44): 17. Cseté- nyi Anikó 5,5, 22. Petri Ág­nes 5 ponttal. Csapatban 22 induló közül Szolnok megye a 12. helyet szerezte meg. A fiúk remekeltek, az út- -törőol-impiák történetében Szolnok megye sakkcsapata ilyen ragyogó eredményt még nem ért el. Egyéniben, kisdobos fiúk: 5. Hajdú András 6 ponttal. Úttörő fiúk: 1- Földi Isitván veret­lenül 8,5. 2. Fogarasi Tibor 7 ponttal (kisdobos fiúknál 22. úttörőknél 43 induló). Fiú csapatbajnok: Szolnok megye (Hajdú, Földi, Foga­rasi, csapatvezető: Felsőbé­nyi Antal) 21,5. Tapolca vá­ros-járás 19,5, 3. Bács-Kis- kun 19 ponttal. A tehetséges füajtlalokból álló Szolnok megye érem­esélyesként indult az úttörő sakkozók legnagyobb orszá­gos seregszemléjén, s — Fo- garasi Bauer Tamás elleni kisiklásától eltekintve — végeredményben azt nyúj­tották, amit tudásuk, felké­szültségük alapján várni le­hetet tőlük. A rendkívül erős mezőnyben derekasan helytálltak, teljesen megér­demelten végeztek az első helyen, esélyesebbnek tar­tott csapatokat utasítva ma­guk mögé. Jászberény “Nem volt látványos kudarc A Jászberényi Lehel SE labdarúgó-csapata a máso­dik helyein végzett a terüle­ti bajnokság Mátra csoport­jában,. Az ezüstéremhez akár gratulálni is lehetne, ha nem az első helyről került volna a bajnok Papp József SE mögé a Lehel. Márpedig így történt, némileg érthető hát, hogy a jászberényi sport- barátók lelkesedése nem ostromolja az. egeket A jó­zanabbak. persze a forgandó hadisizerencsét okolják, — ési joggal, hiszen látványos kudarc nem érte a csapatot, a szakvezető, Péczely Sza­bolcs pedig jól felkészült, lelkiismeretes tréner. Szinte észrevétlenül fogyott el a Lehel előnye a mérkőzések során, s ugyanilyen észrevét­lenül nőtt a hátránya a Papp József SE mögött. A terve­zett két pont helyett — saj­nos legtöbbször hazai pályán — csak egy sikeredett, és hiába álltak helyt dereka­san az igazi riválisokkal szemben, a hajrában a mis­kolci katonák már nem ad­tak nekik lehetőséget a kor­rekcióra. Az dkókiatb boncolva a szenzációs MNK-szereplés tűnik egy olyan mérföldkő­nek, amelytől már nem ment zökkenőmentesen a pont­gyűjtő«. A -későbbi kupa­győztes Újpesti Dózsa csak 120 perces küzdelemben és nem kis szerencsével jutott tovább Jászberényben az idény elején a salakos pályán. A nagysizerű fegy­vertény — amelynek Mészöly Kálmán, az akkori szövetsé­gi kapitány is szem-tanúja volt és a látottakról elisme­rően nyilatkozott — elkép­zelhetően megnövelte a já­tékosok önbizalmát. És ha a realitás talajáról elru­gaszkodik az ember, annak (gyakran csalódás fez ára. Sokan tehát innen vezetik le azt, hogy nem sikerült kivívni az osztályozó jogát a Lehelnek. Sem a szakosztály, sem Képünk egy jónéhány évvel ezelőtti Szolnok—Jászberény összecsapáson készült. Vajon sikerül-e ismét a zöld gyepen csatázni a két város labdarúgóinak? pedig az egyesület háza táján nincs nyoma a pesszimiz­musnak és a csalódásnak. Igaz, azóta történt egy s más amely elterelte a figyelmet a végső -helyezésről. Egyesü­letek fúziójából megalakult a városi klub, a Lehel SE, melynek vezetői már a jö­vőt tervezik Tisztán látják, hogy az egy klubba tobor­zott hívek hangulatát alap­vetően meghatározza a lato- dlarúgó-csápat szereplésié, ezért a szakosztály szervezé­sét, erősítését a legfontosabb tennivalók között tartják számon. A távozók között emlege­tik Szabó nevét, aki NB I- t>en szeretné folytatni pálya­futását. Bárminő nagy vesz­teség lenne a kiemelkedően technikás labdarúgó távozá­sa, a csiapat egységén nem eshet csorba. Amint Gergely László ügyvezető elnök: el­mondta, látványos igazolá­sokra nem törekednék, a -környékbeli tehetségeknek kívánnak ideális fejlődési le­hetőségét biztosítani a Le­helnél, és sokat várnak at­tól az együttműködéstől, melyet Jászárokszállással, és néhány jászsági településsel kötöttek. Péczely Szabolcs továbbra is bírja az egyesü­let vezetőinék — és min­den bizonnyal a szurkolók­nak — a bizalmát, így nyu­godt légkörben kezdhetik meg -a felkészülést az őszi idényre. Délibábos terveket nem szőnek, úgy gondolják Jászberény városnak és az újonnan alakult sportegye­sületnek a rangja egy NB Il-ben középtájon tanyázó csapatot kíván. Ez hát a cél — de nem minden áron sze­retnék sürgetni a feljebbju- tást. Amikor már a máso­dik vonalba kerülnek — va­lóban NB II-esi csiapattal és utánpótlással kívánnak ren­delkezni. A városi sportegyesülét rangjának megteremtése jó erőpróba lesz a szakembe­rek számára. De a fúzió erőt is adhat a feladatok -teljesítéséhez, így az előre­vivő jó szeleket kihasználva talán már rövidesen NB li­es rangadót vívhat Szolnok, Mezőtúr és- Jászberény. — Pb — Sikeres túra Bulgáriában A Jászberényi Lehel SC NB I. B-s női kézilabdacsapa- ta a közelmúltban tért haza Bulgáriából, ahol a Kjusztendil megyei Sztanke Dimitrov városában a Marek Sportklub női csapatával játszott két mérkőzést. Az -első alkalommal 31:20-ma, a második mérkőzésen 18:15-re nyertek a herényi lányok, így veretlenül fejezték be külföldi vendégszereplé­süket. Úttörő olimpikonok II. A copfos „bajnoknő 99 XIX. nyári úttörő-olimpia, Szolnok holt-tiszaj kajak­kenu pálya. K—1 500 m: 1. Fuchs Tímea (Szolnak VSI, edző: Folláth János és Vára- di Géza). A vezetékneve kiejtésekor kissé tanácstalan vagyok, de a copfos, 14 éves „bajnoknő” már megszokta a kérdést, mosolyogva kisegít: szóval a Fuchs-at fonetikusan \ egy k-val és x-szel illik ejteni. A további kíváncsiskodásra már nehezebben jön egy-egy válasz, tekintve, hogy Tímea els nyilatkozatát adja. De azért lassan-lassan „össze­áll” a rövid bemutatkozás . .. Ötödik osztályos korában, mint a szolnoki Költői úti is­kola testnevelés tagozatos ta ollójának sportágat kellett választani, mivel a tagozato­soknál ez is követelmény. A „kínálatból” végül a kajako­zás és az atlétika maradt a serpenyőben eldöntendőén, s ő a családi inspiráció ellené­re az előbbit választotta. — Nem szeretek sokat futni — válaszolja a miértre, egyben jelezve többet nem is tudna mondani indoklásul. A vizet és a kajakozást visz.ont. ahogy félmondataiból kitű­nik, rajongásig szereti. Pedig nem könnyű e sportágban még egy serdülő lánynak sem, ha komolyan teszi dol­gát. — Szinte mindennap van edzésünk, ami az iskolaévben reggelente úszással és gim­nasztikával kezdődik a Dam­janich uszodában. Délután általában két órát vagyunk kint a vízen, 15—20 kilomé­tert evezünk lendületből és „lazán” az edzői utasítások szerint. Télen jön a neheze: futás, tanmedence, kondicio­náló gyakorlatok — de mind­ez szükséges a megfelelő erő­állapot eléréséhez. A nyári iskolai szünetben már min­den időt (ez napi kétszer 2 óra) a vizen töltünk. A kajakozás ugyancsak időt rabló a számára, de egy cseppet sem sajnálja, hogy az egyéni kedvtelések más for­mái hiányoznak az életéből. Környezetében természetes „közeg” a sport, édesapja at- íétaedző, édesanyja kézilab­dázott, 13 éves húga atlétizál. Miié marad idő a sportolás mellett? Természetesen a ta­nulásra. Kitűnő tanuló ugyan sohasem volt. de a né­gyes átlagot mindig tartotta, s ősztől továbbra is szeretné a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­lában. Ha még mindig akad szabad félórája, az az olvasá­sé, legszívesebben a kaland­regényeket veszi a kezébe. Kárpótlást nyújthat-e egy mai serdülőnek a sport, ezért a katonás, folyton is­métlődő napirendért? Tímea szerint igen, például egy kel­lemes sportbaráti körrel, ahol sohasem hiányzik a jó­kedv az együttlétekkor. No, meg aztán kiemelkedő ered­ményekkel, mint ez a leg­utóbbi olimpiai bajnokság.. . — Ügy háromszázötven méter körül még csak a har- ■ madik-negyedik helyen la­pátoltam, addig nagyon fi­gyeltem a vetélytársakat. A véghajránál már csak a csa­pásszám növelésére igyekez­tem koncentrálni, nem te­kingettem semerre. Éreztem, nagyon jól szalad a hajóm, van esélyem a dobogóra, de a másíélhosszos győzelemre igazán nem számítottam. Sok ilyen „váratlan” meg­lepetést még Tímea, talán egyszer a felnőttek ötkarikás versenyén is! Lazányi József Jászkiséren nyugodt évet zártak Elismerésre méltó Jászki- sér labdarúgó-csapatának szereplése a területi bajnok­ság Tisza csoportjában. A nagyközség labdarúgói meg­közelítően sem dolgoznak olyan kedvező körülmények között, mint a legtöbb csa­pat, nem élvezik azokat a kedvezményeket, amelyek a jó szereplés, az előkelő he­lyezés forrásai lehetnének. Ennek ellenére derekasan megállják a helyüket, méltó ellenfelei mindenkinek, s még bravúrra is képesek; a tavaszi forduló legnagyobb fegyverténye a Hajdúböször­ményben aratott győzelem, de pontot szereztek Nyírtel­ken, Tégláson, Csengeren és Mátészalkán is. Nyugodt évet zártak, a csapatot nem fenyegette a kiesés veszélye, bár ennek némileg ellentmond, hogy a tizenhat résztvevő közül a 12. helyen végeztek. Ha azonban áttekintjük a táblázatot, meg­állapítható. hogy egy-két pont többlettel már a közép­mezőnybe zárkóznak fel. Á tavaszi forduló már kevésbé sikerült úgy, mint az őszi, amikor 16 ponttal szemben csak 13-at szereztek. Bukhár László edző nem mondható elfogultnak csapa­tával szemben, amikor meg­állapította : — Lehet, hogy sokan nem hiszik el, de volt némi tudat alatti megelégedettség az őszi jó szereplés után. Igaz, a sorsolásunk sem volt valami kedvező, volt NB Il-es csa­patokkal kezdtünk, három állandó játékosunk pedig sé­rült volt. Tavasszal nem len­dültek olyan formába játéko­saim, mint az ősszel. — Néhány mérkőzésen a játékvezetés is hozzájárult ahhoz, hogy nem értünk el jobb eredményt — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Drávucz István az egyesület elnöke. — Hátrány az is, hogy ná­lunk nem tudnak edzőtábo­rozással és napi két edzéssel is készülni, mint más helye­ken. Mi heti négy edzést tar­tunk munkaidő után, és ha korán sötétedik, már négy órakor be kell fejezni azt. Kevés a játékos is, tizenöt labdarúgóval látszottuk végig az idényt. — A sok negatív tényező ellenére dicséret illeti a játé­kosokat a jó szereplésért. A bajnokságban milyen célkitű­zésekkel indultak? — Az volt a célunk, hogy stabilizáljuk a helyünket a területi bajnokságban. Ki­esési gondjaink nem voltak, két ponttal előkelőbb helyen végeztünk volna. — Az eredménnyel elége­dett a vezetés, az alapvető cél teljesült — jegyezte meg az edző. — Nagy gond, hogy a hazai mérkőzéseken nem úgy szerepelt a csapat, ahogy szerettük volna, többet várt itthon a vezetés és a közön­ség is. Hogy ennek mi az oka? Támadójátékunk nem a leghatásosabb, összességében elégedettek vagyunk, a Bem SE-t kivéve minden mérkő­zésen egyenrangú ellenfelek voltunk, fegyelmezett csa­patjáték, nagyfokú lelkesedés volt a jellemző, Böszörmény­ben tavaszi legjobb játé­kunkkal nyertünk. A csapat rövid pihenőre tért, a vezetés pedig jövőt építő munkához látott. A község vezetése úgy határo­zott, hogy továbbra is megad minden támogatást a terüle­ti bajnokságban való szerep­léshez. Korsós visszavonul, az ifjúsági játékosok közül két labdarúgó a felnőt­tek közé kerül, és erősítésen is fáradoznak. Július első he­tében pedig megkezdődött a felkészülés az őszi fordulóra. (pataki)

Next

/
Thumbnails
Contents