Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. JÚLIUS 16, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bizonyítványosztás a Volánnál Kilenc esztendeje, hogy szakmává nyil­vánították a gépjárművezetést. Azóta a Volán 7. sz. Vállalat régi gépkocsivezetői közül évről évre sokan vállalkoznak arra, hogy megszerezzék a szakmunkásbizonyít­ványt. Az idén három csoportban, a szol­noki 605-ös, a jászberényi 606-os szakmun­kásképző intézetben és a túrkevei közleke­désgépészeti szakiközépiskolában — negy­venhármán készültek fel, és tettek sikeres vizsgát. Velük a vállalatnál 450-re emel­kedett a gépjárművezető és karbantartó szakmunkások száma. Tegnap délelőtt a közlekedési vállalat Landler Jenő úti telepén Humli Dezső, a 605-ös tanintézet igazgatója adta át ünne­pélyesen a bizonyítványokat. A legjobb eredménnyel vizsgázott nyolc szakmunkás külön jutalmat, valamennyien alap-órabér emelést kaptak. Fotó: T. K. L. Nyári mozik Vetítések szabadban, aulában, presszókban A menü azonos, a minőség gyengébb Hová ül be szívesebben nyáron, meleg estéken a mo­zilátogató, egy fülledt, gyen­ge szellőztetővel felszerelt filmszínházba — és sajnos ez az általános a gyakori —, ahol a verejtékcsöppek Der­cénként gördülnek végig a hátán, vagy pedig egy kert­moziba, ahol csillagtető alatt hűsítő szellő legyezi? A vá­lasz nem kíván különösebb töprengést. Szolnokon ezen a nyáron nincs, nem üzemel kertmozi, alkalmi filmvetítéseket az Árkád presszóban rendeznek diákoknak, illetve a Helyőr­ségi Művelődési Otthonban működik zártkörű Mo-presz- szó. A Vörös Csillag film­színház melletti kertre ideig­lenesen lakatot tettek. A kör­— Hol működnek a megyé­ben kertmozik, illetve milyen rendhagyó vetítéseket tarta­nak? — kérdeztük Majoros­áé Drávái Máriát, a Szolnok Im/egyei Mozi'üzemii Vállalat igazgatóhelyettesét, — Cserkeszeién, illetve Jászberényben rendszeresek a nyári előadások, igen nép­szerűek látogatottak is. Ezen kívül kempingekben, tábo­rokban több étteremben, presszóban igénylik szolgál­tatásunkat. öt gépkocsink járja a megyét, 16 milliméte­res kópiákat vetítenek, s azt tapasztaljuk van közönsége a vándormozi knak. Jászberényben a Hűtőgép­gyár ifjúsági házának udva­rán kialakított kerthelyiség­ben rendszeresen vetítenek, ha az időjárás közbe nem szól. Amikor esik az eső — mint ottjártunkkor is tör­tént — és valaki filmet sze­retne nézni, akkor a Lehel filmszínházban megteheti, sőt, még választhat is. hogy a nagyterem műsorára, vagy a Mo-presszóba vált je­gyet. Az utóbbit néztük meg. Nyolc-tíz vendég ücsörgött kóla, illetve sör mellett a presszó helyiségben, miköz­ben a tévéfocival bíbelődök mérkőzését kísérték figye­lemmel. A vetítőterem üre­sen árválkodott, nem volt szükség a celluloid befűzésé­re — a műsoron egy régebbi nyékbeliek ugyanis többször panaszkodtak a vetítéssel já­ró zaj miatt, és a szomszédos raktárak Ihivatlan négylábú lakóit is időnként „bevitte” a kíváncsiság a nézőtérre. A szabadtéri színpadot tavaly rengeteg társadalmi munká­val vetítésre alkalmassá tet­ték, de a folytatódó építke­zés miatt az idén ez szünetel. Sikeresnek bizonyult a Szé­chenyi lakótelepi szabadtéri vetítés, amelynek szintén a lakossági panaszok ■ vetettek véget, illetve közrejátszott az is, hogy képtelenség volt el­lenőrizni ki váltott belépője­gyet, ki nem. A Múzeumud­varban a nyári színház elő­adásai és más programok miatt nem rendezkedhettek be vetítésre. — Tudnak-e úgynevezett ínyenceknek való filmekkel is kedveskedni ? — Sajnos a megye nem rendelkezik előjátszási jog­gal. így gyakorlatilag ugyan­azokat az alkotásokat játsz- szuk, mint a kőmozikban, csak legtöbbször gyengébb technikai minőségben. Sok helyütt gondot okoz a hango­sítás. A nyári időszámítás miatt legkorábban csak fél kilenc, kilenc óra körül lehet elkezdeni a vetítést. Könnyen ki lehet számolni, hogy mi­kor van vége az előadásnak. Ezért általában a szabadtéri vetítéseket hétvégeken tart­ják. magyar film szerepelt —sen^ kinek sem „fűlött a foga” a mozizáshoz. — Ritkán fordul elő. hogy elmarad a vetítés — magya­rázta némi zavarral küszköd­ve Lakatos József. — Két és fél éve dolgozom itt másodál­lásban a hét minden napján héttől kilencig üzemel a Mo- presszó. Zömmel fekete-fe­hér kópiákat vetítek, általá­ban huszonöt-harmincan ül­nek be az előadásra. — Az italt is magukkal vi­szik a nézők? — Természetesen, viszont dohányozni tilos. Persze ez sem gond, amíg tekercset cserélek, addig jut idő egy cigarettára. Ez a fajta kötet­lenség vonzza az embereket. A törzsközönség vegyes kor­osztályból alakult ki. Estén­ként szinte baráti a hangu­lat, hetente egyébként két filmet mutatunk be. Jó lenne gyakrabban csemegékhez jut­ni, mert most egy-két hét el­téréssel ugyanazt játsszuk, mint a nagy mozi. • Tavaly ősz óta a Széchenyi lakótelep „piros” iskolájának aulája heti egy alkalommal szükségmozinak ad otthont. Műsorán zömmel premierfil­mek szerepelnek, így a vá­rosrész lakói helyben láthat-* ják a legújabb produkciókat. — Nyáron szerdán és pén­teken is játsszunk — világo­sított fel Nagy Ferenc fiatal pedagógus, aki az „aulamo­zi” pénztárosa. — Jobbára fiatalok — részben tanítvá­nyaim — jönnek, negyven­ötven érdeklődőnél ritkán van kevesebb. A sikerfilmek­ből két előadás is elmegy telt házzal. Az viszont, kelle­metlen, amikor előre szer­vezzük a közönséget egy pro­dukcióra, a dobozban pedig más film érkezik. Ebben a hónapban a plakáton szerep­lő nyolc címből csak kettő stimmel. Igaz erre még nem volt példa. Szupersztár 18 forintért — Nem a legkényelmesebb körülmények fogadják itt a nézőket, mennyibe kerül a jegy? — Általában hat forint, a Jézus Krisztus Szupersztárt, mivel emelt kategóriás tizen­nyolcért nézhetik meg ná­lunk. Az igaz, hogy nem a legjobb feltételek mellett dolgozunk, de úgy gondolom, örülnünk kell annak, hogy egyáltalán ennyit is nyújtha­tunk. Nagyon lényeges, még egyszer sem maradt el elő­adás. Vetítés közben a gyerekek a tizenévesek többször ki-be járkáltak a teremből. Az is­kola előtti pádon beszélget­tek. — Nem érdekel benneteket a film? — Láttam már jobbat is — vetette oda egy nyolcadi­kos forma fruska — meg az­tán nem lehet kibírni a me­leget, ami odabenn van. Olyan jó volt és hangulato­sabb is a szabadtéri vetítés. Most miért nincs? Tényleg, most miért nincs? Fekete Sándor Vándormozik megyeszerte Hiányoznak a filmcsemegék Kiállítások új rendje Nagyobb szerep a tanácsoknak—Kevesebb bemutató, magasabb színvonal A képző- és iparművészeti kiállítások lebonyolításának új rendjéről kérdeztük Hor­váth Györgyöt, a Művelő­dési Minisztérium Képző- művészeti főosztályának ve­zetőjét. — A közelmúltban két rendelet látott napvilágot e témakörben. A kiállítások megrendezésére, természete­sen. továbbra is engedélyt kell kérni. Az országos ki­állításokra a Művelődési Minisztérium ad engedélyt, míg a Művészeti Alap vál­lalatainak kiállításaira ma­ga a Művészeti Alap. Egyéb kiállításokat viszont ezentúl a tanácsok művelődési osz­tályai engedélyezhetnek. Az országos jellegű intézmé­nyeknek — így a Műcsar­noknak, a Művészeti Alap­nak és a múzeumoknak — gyakorlatilag nem kell ese­tenként engedélyt kérni. Ám a kiállítási terveket ugyan­úgy, mint korábban, egy esztendőre előre el kell ké­szíteniük, s azokat koordiná­lás céljából el kell külde­niük a Képző- és Iparművé­szeti Lektorátushoz, ahon­nan tovább küldik a Műve­lődési Minisztériumba­— Mi a változás az ed­digi gyakorlathoz viszonyít­va? — A kiállítóhelyeket ezen­túl sokkal differenciáltabban kezelik, mint eddig. Amikor 1974-ben megtörtént nálunk a decentralizálás, rendkívül elszaporodtak a saját rende­zésű kiállítások. Évente ad­dig legfeljebb hatszáz kiál­lításira került sor, a hetve­nes években már háromez­ret szerveztek. Ezek közül soknak nem volt kellő fede­zetük, s gyakran arra alkal­matlan helyeken is kiállí­tottak- Nem utolsósorban ezt a folyamatot hivatott kellő mederbe terelni az új ren­delet. Az országos múzeu­mok a kiállításaikat beépí­tik a programjaikba. A nem országosak is maguk terve­zik meg kiállításaikat, s ha az megfelelő, meg is kap­hatják rá az engedélyt. — Kiállíthatnak-e ,o jö­vőben is a művelődési há­zak? — Igen... Ez a joguk és lehetőségük a jövőben is megadatik, de első szűrésre az illetékes tanácsokhoz kell fordulniuk ezentúl. — Milyen szerepet kap a kiállítók koordinálásában a Képző- és Iparművészeti Lektorátus? — Feladatuk lesz kiszűr­ni a gyenge alkotásokat, vagy figyelniük kell arra, hogy nem terveznek-e egy­idősen, egymáshoz közel eső helyeken azonos rendelteté­sű tárlatokat. Előfordult már ugyanis, hogy Pesten egy művész három helyen rendezett egyidejűleg kiállí­tást. Ezért is szükséges egy évre előre tervezni, s azt szeptember 30-ig beküldeni a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz, amely enge­délyezésre tovább küldi a terveket a minisztériumnak. — Mennyire önállóak a nagyobb múzeumok? — Az önállóan tervező in­tézmények, múzeumok ön­álló minősítésre is jogosul­tak. ök maguk bírálják el a kiállításokra szánt anya­gokat. Ahol nincs „hitelesí­tett” szakember a művek kellő értékesítéséhez, elbí­rálásához. ott a megyei ta­nács szakértőkből összehí­vott zsűrije hitelesít- Ezen­túl a szakértők közreműkö­désével elbírálják a szerzői díj mértékét is. — A zsűrik eddig nem árazhattak? — Nem. Az eddigi gya­korlat szerint, a Lektorátus kizárólagos feladata és joga volt az árazás. Csakhogy nem az egyes művek meg­ítélése alapján tették ezt, hanem a jegyzőkönyvek vagy éppen a művész életpályája ismeretében. A szakértőbi­zottságnak ezentúl jogában áll árjavaslatot tenni. Ez azonban nem szentírás, csu­pán irányár. — Milyen joga van a szer­zőnek a mű értékesítésére? — A szerző a saját művé­szi alkotásait szabadon érté­kesítheti. Az állami költség- vetéssel gazdálkodó szerve­zetek. egyesületek azonban csak a már művészi szem­pontból kellő módon elbírált műveket szerezhetnek be vagy hozhatnak forgalomba. — Az új rendelkezések nyomán várhatóan csökken­nek majd a kiállítások? — Valószínűleg így lesz. Az első reagálások azt bizo­nyítják. hogy egyes kiállí­tó helyeket érdemes lesz megszüntetni! A komoly fe­lelősség nyilvánvalóan kellő meggondolásra késztet majd mindenkit a kiállítások ter­vezésében. Ezért is hívjuk össze évente egyszer a me­gyei tanácsok közművelődé­si osztályait, a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége kép­viselőit, a Lektorátus és a Művelődési Minisztérium munkatársait. hogy kellő módon értékelhessük az el­múlt év tevékenységét. A kormány szorgalmazza, hogy valamennyi megyei tanács mellett működjék egy-egy művészeti tanács is. — Az új rendelet vélemé­nyem szerint elsősorban a tanácsoknak ad nagyobb szuverenitást. S megváltoz­tatja a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus feladatát is. amely ezentúl a minisz­térium munkáját lesz hiva­tott segíteni. Az úi rendel­kezések több lehetőséget, ugvanakkor szabályozottabb keretet biztosítanak ezentúl minden képzőművészeti te­vékenység folytatásához. Sz. B. Egyenruhások a táborban A határsértök moccanni sem bírtak Amikor Betyár, a dunake­szi Kutyakiképző Iskola emi­nens németjuhász kutyája egy, majd két határsértőt fektetett a földre, már üte­mesen összeverődtek a te­nyerek. Azért pedig, merít mozdulatlanságra kényszerí- tett néhány tagú, éjszakai ti­losban járó bandát, majd a sízelídebb énjét mutatva a lángoló ablakkeretek közül kihozott egy pólyásbabát a fogaival, felcsatitant a vas­taps. A hosszú szőrű idomí tott eb volt a pénteki nap sztárja Szolnokion, a hatodik alkalommal megrendezett határőr, rendőr, katonai pá­lyára irányító tábornak. A tíz megyéből érkezett, 138 középiskolást július 11— 16 között különböző okok hozták a Tisza-parti megye- székhelyre. Kurgyis Tibor pár hete vehette át a kő­műves szakmunkáshizonyít • ványát, és így indokolta a választását: — Túrkevón lakom, és kisgyerek korom óta rendőr szeretnék lenni. Nekem a magas fokú technika, gépesí­tettség tetszett a legjobban,, amelyek komoly hozzáértést, jártasságot igényelnek a rendőröktől, a határőröktől, meg a honvédektől. Balázs József a Heves me­gyei Kápolna szülötte, 17 éves tanuló. — Bevallom, engem a kí­váncsiság hozott ide, hiszen még nem döntöttem, a gé­pész szakmámnál maradok-e vagy valamilyen egyenruhát húzok magamra. A szüleim évekig dinnyések voltak, sokszor felülhettem a ló há­tára, amikor a sorok közét ekekapálták. Nem csoda, hogy engem a határőrök lo­vasai érdekeltek legjobban. A vélemények megoszla­nak: a farmosa Tóth Tibi a honvédelmi bemutatóra es­küszik, a ceglédi Osgyán Lacinak pedig az őrző-védő németjuhász kutyák nyerték meg a tetszését. Persze, a hatnapos program sokrétű eseménynaptárát ismerve nem könnyű kiválasztani a legeket. Hiszen sor került itt a hadseregben és a rendőr­ségnél alkalmazott kézi fegyverek szemléjére, felté­telezett határsértök kutyás elfogására, a dunakeszi Ku­tyakiképző Iskola továbbá a Forradalmi Rendőreared be­mutatójára, tapsolhattak a táborozok a kiskunhalasi ha- tárőrkerület úttörő és felnőtt lovasainak, tájékozódhattak a tűzoltóság, az MHSZ, a ha­tárőrség, a polgári védelem, a munkásőrség életéről, el­látogathattak egy laktanyá­ba, és a Killián György Re­pülő Műsizaki Főiskolára is. Hogy mi volt ennek a moz­galmas hétnek a célja, ar­ról Szokola József rendőrfő- hadnagy, a tábor vezetője így tájékoztat: — Gyakorlatiasan, röviden igyekeztünk ízelítőt adni a katonai, a rendőr, a határ­őr hivatásiokról. Mi vár a je­lentkezőkre, milyen emberi, akarati, fizikai követelmé­nyek szükségesek ezekhez a pályákhoz. Szerettük volna felkelteni az érdeklődésüket mert az eddigi tapasztalatok szerint, akik már részt vet­tek az öt, korábbi tábor va­lamelyikében, jóval többen választották élethivatásnak a fegyveres szolgálatot. Bízunk abban, hogy ez így lesz a szolnoki tábor után is. D. Szabó Miklós A rendőrség Mercedes gépkocsija sok kí­váncsiskodót vonzott F.lkei a figyelem, a biztatás, ha nebéz a feladat

Next

/
Thumbnails
Contents