Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-15 / 166. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 15 Pillanatkép a tiszafüredi kempingből nzs — Vásári komédiák —a lakótelepen Házhoz viszik a nyári szórakozást A Killián és a Nádor úti lakótelepen élő kicsinyekre és felnőttekre egyaránt gondolt a szabad idő hasznos eltöltése érdekében szervezett programjával a kunszentmártoni járási művelődési központ. Kiviszik a műsort az érdeklődők helyébe. Júniusban a Vásári komédiák című előadásnak volt nagy sikere, a 'két lakótelepen mintegy 180 felnőtt szórakozott kellemesen. Legalább ennyi gyerek élvezte a Soma, Döme és Kázmér című bábjátékot, szellős nyári öltözékben, s az előadás után Ha a szolnoki Nagy 'tábor eddigi foglalkozásait fel kellene sorolni, kis túlzással talán két, hasonló újságcikk is kitelne mindabból, amibe belefogott, amit elkezdett, vagy éppen rövid ideig művelt. Mindez nem elmarasztalásként, inkább tényként kerül az írás elejére, mintegy jelezve: a pályaválasztás nem egyszerű, nem könnyű dolog. Teltek az esztendők, és ő is tengett-lengett a világban, amikor egyszer, a hatvanas évek vége felé véletlenül egy gitár került a kezébe. Pengette: kezdetben sután, ügyetlenül, de valahogy mégis úgy érezte, ezzel kerekebb, teljesebb lett az élete. Telt, múlt az idő, és azon vette észre magát: a gitár hozzánőtt az életéhez, a mindennapjaihoz, egy elválaszthatatlan, de kegyetlen jóbarát lett, akivel törődni kell, akit meg kell hallgatni, és aki segít abban, hogy a gazdája oldja a belső feszültségét, elmondhassa a véleményét a világról. A fiataloknak. mindenkinek, akik meghallgatják. Közben zeneiskolában képezte magát, előadói engedélyt kanott. és ha ma számvetést kellene készítem. valahogyan így kezdené: az eddigi összes fellépések száma a nyár eleiéig meghaladta a kétezret. Szeged. Komló. Pest, Szolnok színhellyel, és talán nincs az országnak olyan KTSZ-építő- tá'bora, ahol ne fordult volna meg ez a vékony, csuna- ideg barna fiú. Ahol felién, általában bejön a zúgó taps, ritkán „ússza meg” számo- latlan ráadás nélkül. Előadás közben figyeli az arcokat: mit kell ezen az estén elhagynia, keresi azt a pillanatot, amellyel megfoghatja a hallgatóságot, ami bizony nem mindig könnyű. A tizenkét húros gitárja mindenhová vele utazik, és ebbe a hangszerbe tengernyi muzsika fér: benne van minden nóta, csak éppen ki kell pengetni belőle. Távolról sem állítja, hogy politikai dalaival meeváltoztatia a világot, de talán a hallgatófolytatták a félbehagyott játékot a téren. Legközelebb július 16-án a Játsszunk együtt! műsort, 30-án a Zene-mókát vezetik hivatásos művészek, akik a lakótelepi gyerekeket is bevonják a produkcióba. Augusztusban újabb három alkalom adódik az együttját- szásra. Szülők és gyerekek egyaránt örülnek a helyükbe vitt színháznak, így nem kell öltözködni, elmenni, mégse maradnak ki a szórakozásból. Az Ifjú Gárda kisújszállási, megyei szemléjén is sok ráadást „követelt” a hallgatóság ság egy részét számvetésre készteti, elgondolkoztatja: igaz ember módjára él. dolgozik, viselkedik-e? Két-há- rom évenként kínszenvedés az élete, érzi, tudja, ha apályán akar maradni, meg kell újulnia, feladni régi önmagát, keresni valami mást, amit ő is szívesen csinál, meg akik hallják, azoknak is tetszik. Most is egy ilyen sorsválasztó korszakhoz, a hogyan továbbhoz érkezett. A szegedi időszak után keresi a helyét a megyében, a fiatalok, az idősebbek között. Fogékony szeretne maradni az élet apró örömei, érdes bosszúságai iránt. Azokról, azoknak énekelni, azokhoz protestálni, akiknek kérges a tenyerük, és a nyelvük sehogyan sem áll a fegyelmezett, pallérozott mondatokra. Hittel dalolni a szerelemről, a békéről, a munkáról, a szabadságról, mindarról, ami az embereket foglalkoztatja. És készíteni egy időszerű, vidám, szolnoki kabarét a szű- kebb haza mindennapjairól. Hogy mindaz mennyire, és hogyan sikerül a tizenegy éve pályán lévő gitáros fiúnak. erre a következő két- három hónap hivatott válaszolni. D. Sz. M. Boldogházán Kombinált sportudvar épül „Jöjjön a Radiátor-klubba, nem bánja meg!” — Ez a reklámízűre sikerült szöveg 1984 végén már valóságos tartalmat takar Jászboldog- házán. A klub kertjében ugyanis kétezer négyzetméter alapterületű sportudvarkialakítása ' kezdődött meg. A hagyományos gyermekjátékok — hinta, sergő, mászóka, csúszda, libikóka — mellett két tekepályán mérhetik majd össze ügyességüket e sport kedvelői, míg a labdajátékokat szeretők kombinált pályán hódolhatnak szenvedélyüknek. A salakos pályát úgy alakítják ki, hogy kispályás focira, kézilabdázásra, röplabdázásra és teniszezésre egyaránt alkalmas legyen. A megközelítően egymillió forintba kerülő sportudvar teljes egészében társadalmi munkában készül, akár a kivitelezési terve. Hogy szabadidő-központ lesz-e a neve, azt még nem döntötték el a klubtagok, de nem is a név a fontos. Sokkal inkább az, hogy olyan lelkesedéssel használják, ha majd elkészül, mint amilyen lázas igyekezettel dolgoznak létrehozásán. Szovjet könyvek Magyarországon A felszabadulástól napjainkig mintegy 15 ezer orosz és szovjet szerző műve több mint 101 millió példányban látott napvilágot Magyarországon. A szovjet irodalom^ tudomány, művészetek iránti érdeklődést jelzi, hogy csak az elmúlt évben 147 orosz, illetve szovjet szerző műve, több mint kétmillió példányban vált hozzáférhetővé a magyar olvasók számára. A szovjet irodalom mai kiadása 1945 óta összefüggő folyamatot alkot. Jellemző, hogy az 1955-től 1970-ig terjedő, a szovjet irodalmat feldolgozó kétkötetes Bibliográfia 40 ezer adatot tartalmaz, s a könyvjegyzékből kitűnik, az is, hogy a Szovjetunió 64 nyelvű irodalmával ismerkedhetett meg ebben az időszakban a magyar olvasó. Solohov Csendes Donja 12 kiadásban jelent meg a fel- szabadulás után 412 ezer példányban. Az emberi sors 10 kiadást ért meg, s 453 ezer példányban jutott a könyvesboltokba. Tolsztoj Háború és békéje 19 kiadásban. mintegy félmillió példányban talált Magyarországon olvasóra. A Gorki j kötetek száma pedig napjainkra már túlhaladta a kétmilliót. A szovjet irodalom folyamatos jelenlétét jól tükrözi, hogy 1980-ban 46 felnőtt és 21 gyermekeknek szánt szép- irodalmi alkotás jelent meg, 1981-ben 53, illetve 17. Ez az arány szerepel az 1982. évi statisztikában és az 1983—84- es tervekben is. A gitáros fiú Július 15-töl 25-ig, Szegeden IX. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál A napfény városa — Szeged — újra néptáncfesztivál- ra készül —, az idei nyár ismét gazdag programot ígér. Az ünnepi program hagyományai között rangos helye van a kétévenként megrendezésre kerülő nemzetközi szakszervezeti néptáncfeszti- válnak, amely az idén immár kilencedik alkalommal ad fórumot a népi kultúra terjesztőinek; a hazai és külföldi együtteseknek — táncosoknak, zenészeknek, énekeseknek — valamint a közönségnek. A július 15-től 25-ig tartandó fesztiválra kilenc külföldi és három magyar együttes érkezik érdekesnek ígérkező folklór műsorral, részt vesznek tvalamennyien a nemzetközi nap programjában és a gálaműsorban. A külföldi együttesek ezután az ország más megyéiben, Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Szolnok, Tolna — is bemutatják művészetüket. Az idén Bulgária. Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, NDK, Románia, Szovjetunió, Törökország táncosait, énekeseit és zenészeit látjuk vendégül a hazai együttesek — a Bihari, a Dunaújvárosi Kohász, a Vasas Művészegyüttes Tánckara — .mellett. A megnyitó ünnepségre ma délután 5 órakor a Tisza partján kerül sor. Ezt követi fél 9 órakor Újszegeden az első folklórbemutató, amely a Vigadóban, barátsági esttel folytatódik Szombaton nemzeti nap a múzeumnál, délután 4 órától, este tartják a második folkJórbemutatót, majd ismét barátsági estre kerül sor. Július 17-én, vasárnap ismét nemzeti nap lesz a múzeumnál és Szeged Nagyáruház előtti téren: este folytatódik a folklórbemutató és ismét barátsági esttel zárul a nap. Szerdán, 20-án Csongrád megye városaiba, községeibe utaznak az együttesek, pénteken, 22-én a külföldi táncosok más megyében mutatkoznak be. A fesztivál — a szakmai színvonal folyamatos emelése érdekében — az idén szakmai tanácskozásnak is helyt ad, amelyen az együttesekkel érkező szakembereken kívül részt vesznek a Népművelési Intézet által meghívott együttesvezetők, koreográfusok, sőt a nemzetközi amatőr néptáncos szervezet (CIOFF) képviselői is. A tanácskozás témái: a magyar néptáncmozgalom helyzete, művészeti törekvései, a belső nevelőm unka, a pedagógiai módszerek. Mint ismeretes: a Szegedi Szabadtéri Játékok ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, ezért a Játékok rendező bizottsága elhatározta, az elmúlt évek legsikeresebb produkcióinak a felújítását és bemutatását. Így került be a Szabadtéri Játékok idei programjába Daróczi Bárdos-Novák — 1972-ben bemutatott — Hegyen-völgyön lakodalom című táncjátéka. Ennek alapszituációja egy magyar lakodalom, annak minden eseményével, kellékével és személyével. Van ebben a táncjátékban legény- és leánybúcsúztató, öregek tánca. Ezeket a táncokat a magyar együttesek táncolják. A násznagy, a vőfélyek, a menyasszony és a vőlegény szólótáncaival kísérve. A külföldi együttesek ezekhez a táncokhoz csatlakoznak saját lakodalom! szokásaikkal. Mindkét felvonást valamennyi együttes közös — monumentális, tablószerű — tánca zárja, amelyet mintegy 6—700 táncos mutat be. A külföldi együttesek hazautazásuk előtt szerkesztett műsorban mutatkoznak be a fővárosi közönségnek a Budapest Sportcsarnokban, július 25-én. hétfőn 19 órakor. Pernikből érkezik Szegedre a Bulgáriát képviselő Bányász Táncegyüttes, amely hazá jábau nagy népszerűségnek örvend Az emberek ... Kamasz fiúk szorgoskodnak a hátsó udvarban. A szemetet már fölsöpörték, most a körtefát igyekeznek súlyos terhétől megszabadítani. A szőlőlugas jótékony árnyékából figyeli őket Varga József, s a merészebbnek, aki a fára is felmászott, odaszól: — Aztán csak vigyázz, le ne pottyanj te is, nehogy bajod essék! Kérjetek kosarat Margit nénétektől, abba rakjátok bele! Szaporán gyűlik az érett gyümölcs a kiterített ponyván. Lassú, bizonytalan lépésekkel közelít az asszony a kassal, amit a kiskamrából hoz elő. — Alig lát valamicskét, mióta agydaganattal meg- operáltálk — magyarázza férje. — ö 'ötvenkilencben rokkant meg, én húsz évvel később vesztettem el az egyik lábam, kis idő múltán a másikat is amputálni kellett, az érszűkület miatt. Enélkül — mutat a kézzel hajtható rokkantkocsira^ amiben ül — mozdulni se tudnék. De még ez se lenne elég segítség, ha rájuk nem számíthatnánk — biccent fejével a fiúk felé. — Rokon gyerekek? — Dehogyis! A kis lugasban férj és feleség egymástól veszik át a szót. hamar kibontakozik a történet: hogyan népesült be az Álmos úti kis ház Kunszentmártonion ? Két éve hiányzott még a (hatvanból Varga Józsefnek, amikor jött a baj. Egyikük szem, másikuk láb nélkül, nehezen boldogultak kettesben. Akkoriban kérdezett rá Margit néni a szakmunkás- képző intézet egyik osztályfőnökére, aki a közelben lakik: nem tudnának-e a ház körül segíteni a tanulók? Azóta rendszeresen idejárnak. Asztalos- és villanyszerelőpalánták a mostaniak, a II/e-iből, mind a huszonheten, felváltva, csoportosan jönnek. Rendben tartják az udvart, a kertet, eleséget darálnak a galamboknak, télen fát vágtak, bekészítették a tüzelőt, de arra már nem lesz szükség. — Karácsony táján sóhajtoztunk, milyen- jó lenne nekünk is olyan könnyen kezelhető, hőtárolós kályha, amiről annyit beszélt a rádió, írt az újság! Tessék elhinni, az emberek jók! — bizonygatják, s a háziasszony betessékel a lakásba, hogy lássam is. ne csak hall iám. mi minden változott, akár a mesében. A tanár úr elintézte a Ti- tásznál, soron kívül engedélyezték a bekötést. Jöttek- mentek a levelek. A Lottó Áruháztól kaotak kályhákat, egv vállalat díjtalanul hazaszállította. A beszerelést a Töváll igazgatója engedé- lvezte a szakmunkás tanulók közreműködésével, anyagot is díjmentesen juttatott hozzá. Csupán egy 600 forintos kapcsolót és a 700 forintos relét kellett a házaspár költségén megvásárolni, de hogy ne okozzon megterhelést, a tanácstól kaptak rendkívüli segélyt Ebben a tanéviben nem voltak a szakmunkásképzőnek szobafestő tanulói, viszont a Pannónia-gyárból elengedtek három napra két szobafestőt, akik kívül-belül újjávarázsolták a házat. Eljöttek az elsőéves szűcstanuló kislányok a festés utáni nagytakarításra, és itt is ragadtak. Még a nyári szünetet is beosztották: minden héten két lány, két fiú kopogtat Vargáékhoz. A friss festékillatú szobából kijövünk a napsütötte udvarra. A fiúk már téglát adogatnak a magasba, ahol Bené János kisiparos a tetőtartót igazítja. Elég volt egyetlen hívó szó és jött ő is, fizetséget nem kér. örül, hogy segíthet. — Látja, kedves, ilyen nagyszerű emberekkel vagyunk körülvéve! — jegyzi meg a házigazda, miközben műanyag raffiát darabol, mert a fiúk, ha legközelebb jönnek, már a paradicsomot kötözhetik, olyan hatalmas bokorrá fejlődött valameny- nyi. Meghálálják a gondoskodást. Rónai Erzsébet
