Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
1983. JÚLIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 5 A tévé „ képernyője etett Milyen és hol legyen majd az üj megyei könyvtár? Meditáció egy pályázat kiírása előtt A véletlen műve-e vagy tudatos műsorszerkesztés eredménye, mindegy: a Vol- taire-sorozat után néhány nappal a Canddde filmváltozatát is bemutatni a képernyőn, szerencsés dolog, jó ötlet. És hasznos. Már csak azért is, mert a filozófus író fő művének részletes megismerése teljesebbé tehette a nézó számára azt a képet, amelyet hait folytatásban az életrajzi sorozat vetített elébe. Árnyaltabbá és gazdagabbá, mégpedig azáltal, hogy a gondolkodó Vol- taire-t is felmutatta az angolok készítette film. Voltaire itt, Voltaire ott A francia sorozat ugyanis meglehetősen sajátos szemszögből közelített a „femey-i remete” alakjához, mondhatni profán szándékkal azt kereste benne, ami a század nagy szellemében gyarlóan emberi. Mintha csak bizonyítani akarta volna — anélkül, hogy mai divattal afféle hőstelenítést hajtott volna végre —. hogy Voltaire is ember, jóllehet már korában is voltak, nem is kevesen, akik szinte istenként tisztelték őt. Kastélya, ahol meghúzódott — fél lábbal Svájcban, fél lábbal Franciaországban — rajongóinak zarándokhelyéül szolgált, Európa mintegy szellemi központjává vált. Nos, ha ezzel összevetjük azokat a képeket, amelyeket az idős, halálosan beteg VoLtaire-ről fest a Claude Brulé írta és Marcel Camus rendezte francia film, például ahogyan egy öreg boszorkányra bízatván az elhagyott cselédszobában vergődik a nagybeteg író — milyen szánalmas és lehangoló látvány —, bizony óriási és meghökkentő a különbség. Dehát Voltaire nem volt-e maga is a megtestesült ellentmondás? Ádázul hadakozik például az egyházzal, de ugyanakkor eltökélten vallja és tanítja, hogy ha isten nem volna, akkor ki kellene valahogyan találni, mert „jelenlétére” szüksége van az embernek. (Persze főleg, ha vagyonos, mert így van kivel riaszt- gatni a kizsákmányolt szegényeket !) Megváltó igéket hirdet, s a lelke mélyén kispolgár, vagy még inkább nagypolgár, aki fényűző módon szeretne élni, s aki ugyanakkor a maga módján egy vén zsugori. Az életrajzi film tehát nem hamisítja meg az író alakiát. csuoán benne a hétköznapi emberre figyel. Éppen ezért nem is teljes ez a kén. némiképp egyoldalú beállítása az író és filozófus ..fejedelemnek”, de ez is Voltaire. A környezetével kicsinyes küzdelmet folytató, a testi bántalmaira szüntelenül panaszkodó, megtört és hisztériázó öregember. aki Párizsba való visszatérésekor viszont gyermeki módon tud örülni a raiongók ostoba közeledésének is. A film érdeme, hogy ezt a gyötrelmes és olykor már-már szánalmas életet elegánsan tálalta a nézőnek, megéreztetvén ugyanakkor valamit abból a drámából is. ami a felvilágosult gondolkodó és maradi kora között zajlott — a lélek mélyében. S ami a Candide megszületését is hozta. Annak a széplelkű és fényességes fiatalembernek a kalandos történetét, akiben akkora a derűlátás és a bizalom, hogy tudniillik a lehető legjobb világban él, hogy a legkeserűbb és legfájdalmasabb tapasztalatok sem tudják megingatni ebben a buzgalmas hitében. Voltaire ebből az ironikus alapgondolatból kiindulva veszi számba és fricskázza meg korának tévhiteit és téveszméit, azzal a kissé rezignált tanulsággal, hogy végül is ebben a világok legjobbikában legjobban teszi az ember, ha visszavonulva békés magányába, kertjének művelésére adja magát. A vasárnap este sugárzott angol tévéfilm igazán kitűnően adta vissza a regény ironikus alaphangját, ,;a/es módszerrel úgy készítettek belőle filmet az alkotók, hogy dramatizálása ellenére is megmaradt kellemes olvasmánynak; a drá- maiság kedvéért egyes jelenetekből nem faragtak mindenáron nagy drámát, fontosabb volt számukra a mű egésze, a voltai re-i gondolatok szépsége és igazsága, mintsem a hatásos „drámai- záció”. A rajzolt háttér és előtte a valóságos figurák, méghozzá nagyszerű színészi megformálásban furcsa, kicsit játékos kontrasztja egy valóban furcsa világ, „mesébe illő” világ benyomását keltette. Ez a mondhatni lecsupaszított Candide talán az eddigi legsikerültebb film- változata (pedig van jóné- hány belőle) a műfajterem- tö (utazóregény) és végtelenül szellemes regénynek. Jó, hogy láthattuk. Forog az Óriáskerék Regős Istvánnak tökéletesen igaza van, amikor új műsorával kapcsolatban így gondolkodik: új műsorhoz új ötlet kell. S minthogy a szerencse forgandóságáról akar beszélni többrészes munkájában, az egyszer le egyszer fel igazságát kívánja emberi példákon körültapogatni, ezért jöjjön hát — így vélte — a szemléletes megoldás, az „új” ötlet; meghívott beszélgetőtársait, alanyait egy óriáskerékbe ülteti. Először szerda este indult útjára e városligeti szerkezet és még további tizenkét alkalommal jár le és fel Regős István Óriáskereke. A kérdés, hogy valójában mi ebben az eredetien új, mármint az elképzelésben, a formában. Hisz lényegében ugyanúgy beszélgetett a szerkesztő-riporter álanyával, ahogy a tévében ezerszer láttuk már! Legfeljebb itt a háttér most nem egy virágos fal vagy egy szobasarok, hanem a Városliget óriáskereke. Nem tudom, kik ülnek majd be a következő menetekre Regős „körhintájába”. De első alkalommal, Sándor Györggyel egyáltalán nem volt szerencséje. A Immorálista Sándor ugyanis mintha otthon felejtette volna humorát, s bölcsnek sem bizonyult, egyáltalán nem. A vele történt beszélgetés jópofa idétlenkedés és semmi több. Regős a műsora elé írott beköszöntőjében, a Rádióújságban annak a reménynek ad kifejezést, hogy „a Vidám Park milliője megváltoztatja, őszintébbé teszi az embert. Óriáskeréken ülve nehezebb viselkedni. Játék közben ki-ki jobban megmutatja valódi énjét. Az első vendég, Sándor György épp az ellenkezőjét igazolta: azt tudniillik, hogy az óriáskeréken ülve nem lehet természetesnek maradni. Vagy ez. az első riport csupán a néző megtévesztése volt? Majd a folytatás váltja be az ígéreteket? Röviden Ha más haszna nem lenne a legutóbbi Hatvanhatnak, minthogy ismételten ráterelte gondolatainkat szű- ketab és tágabb környezetünk védelmére, arra, hogy egyszerű állampolgároknak is milyen nagy lehetőségeink vannak vizeink, a levegő tisztaságának és a csendnek a megőrzésére — akkor is érdemes volt megrendezni ezt a környezetvédelmi fórumot. .a televízió népszerű szavazásos műsorában. De túl ezen' megismerkedhettünk egy rokonszenves tudós egyéniséggel, Straub F. Brúnó akadémikussal és néhány harcos környezetvédővel is. És megtudhattunk olyan elszomorító tényeket, melyeket eddig talán nem is ismertünk. Az e tájon élő embert például bizonyára meglephette, hogy hazánk legszennyezettebb folyója a mi kedves Zagyvánk! V. M. Mit tehetnek az iskolák? Táskaügy Ismerős látvány a gyerekek reggeli cipekedése az iskolába. amint táskák, szatyrok, tasakok terhe alatt rogyadoznak. Sok szülő azzal próbál segíteni, hogy ő maga viszi nap mint nap a súlyos iskolatáskát, megelőzve gyermeke rossz tartásának, gerincferdülésének kialakulását. A nehéz iskolai felszerelés csak az egyik ok, ehhez járul még, hogy a súlyos táskát helytelen módon hordják a gyerekek. Mindezen károsodások megelőzésén fáradozik a Szolnok megyei Köjál gyermek- és ifjúsághigiénés és egészségnevelési osztálya 1976 óta. Négyezer-ötszáz gyermeket és iskolai felszerelést mértek meg megye- szerte. A nagyszámú mérés igazolja, hogy az iskolatáska súlya meghaladja a megengedhető mértéket. Hogy ezt elkerüljék, iskolatáska-szabvány kidolgozását javasolta a Szolnok megyei Köjál. A szabványtervezet el is készült, s akik július 4—8 között felkeresték a Hubay utat, a Skála vagy a Centrum Áruházat, már a szabvány méretű és súlyú (50— 70 dekagramm) iskolatáskát vásárolhatták tetszetős kivitelben, több színben. Mindhárom helyszínen egészség- ügyi szaktanácsadók (pedagógus, orvos, védőnő, közegészségügyi ellenőr) nyújtottak segítséget. Losonczi Zoltánné pedagógus a Szolnok megyei Köjál gyermek- és ifjúsághigiénés osztályán dolgozik, részt vett a szabványtervezet kidolgozásában. Szerinte az iskolatáska-szabvány megalkotása csak az egyik összetevő. A másik, talán fontosabb cél az, hogy el léhes • sen érni: az általános iskolákban minél több felszerelést hagyhassanak ott a gyerekek. Vizsgálataik során sajnos sok volt a rossz példa. Természetesen találkoztak követendővel is: Szolnokon pl. a dr. Csanádi György körúti általános iskolában a tantermi és a folyosói beépített szekrényekben sok eszközt tárolnak: tornafelszerelést, gyurmát. rajzeszközöket, színes rudat, könyveket. Több iskolában szülőik, szocialista brigádok • készítenek polcokat, szekrényeket a tárolásra A három helyszínen sok vásárló s még több érdeklődő fordult meg. Jól illeszkedett az iskolatáska hét eseménysorozatába a saláta, a rostos gyümölcslé, a tejtermék-bemutató ési -kóstoló. Nagy siker volt. a divatbemutató is. ahol iskolatáskák mellett szabadidőruhákat, iskolaköpenyeket láthattak az érdeklődők. Az iskolatáska-probléma egyik fele tehát megoldódott a habkönnyű táskák megjelenésével. Azonban. e táskáknak csak akkor lesz optimális súlya, ha a gyerekek felszereléseik egy részét az iskolában tárolhatják majd — vélekednek a vásárlók. Ez a vélemény egyúttal felhívás is lehetne a pedagógusoknak: használják ki a rendelkezésre áSló szekrényeket, polcokat, s kérjék a szülők segítségét. A Köjál és a kereskedelem megtette az első lépéseket szeptembertől az iskolákon a sor! Zs. M. Györfi Sándor kisplasztikái Szolnokon Györfi Sándor. Karcagon élő szobrászművész kisplasztikáiból kiállítás nyílt ma délután 3 órakor a BVM szolnoki gyárában. A kiállítás — amelyet dr. Kozma Tibor gyárigazgató nyit meg — július 21-ig munkanapokon 10—16 óráig várja a látogatókat. Unokáink is látni fogják Szívet melengető hírt hallottam: a megyei tanács rövidesen országos pályázatot ír ki az új megyei könyvtár tervezésére. Ismerem a szolnoki Verseghy könyvtár több évtizedes gondjait, tudom, hogy alaposan szűkében vannak a helynek. Zsúfoltak a raktáraik, a műhelyek, meglevő könyvállományuknak csak kis részét tudják szabadpolcra helyezni. Ismereteim szerint központi épületükben mindössze 700 négyzetméternyi területtel „gazdálkodhatnak”, ehhez jön még 300 a város különböző pontjain, ahol a kihelyezett részlegek kaptak helyet. Igen, Szolnok, ez a gyorsan fejlődő váro6 már nagyon megérdemel egy szép, úi könyvtárat. Amikor a pályázat kiírásáról a minap a megyei tanács vb illetékes osztályvezetőjével beszélgettünk, szemmel láthatóan szívesen magyarázta elképzeléseiket: „a könyvtár építésére csak a VII. ötéves tervben kerülhet sor, de a terveket már előre el kell készíttetnünk. Időben fel kell készülnünk erre a beruházásra, amely szinte biztosan' a megye nagyon'jelentős építkezése lesz.” Ha arra gondolok, hogy a prognózis szerint évente mintegy 20 ezerrel gyarapodik a megyei könyvtári idiokumenitumainak mennyisége, hogy távlatokban tizenhatezer olvasót — köztük négyezer gyermeket — kell kiszolgálniuk, hogy a napi látogatók száma elérheti az ezerkétszázat, a napi könyvforgalom a 6—8 ezret, hogy 100—130 ezer kötet könyvet kellene szabadpolcra helyezni, akkor érthető, hogy nem kis gond a szűkre szabott anyagi lehetőségek közepette olyan könyvtárat építeni majd, amely hosszú időre megoldja a város ezirányú gondjait. Az előzetes számítások szerint az összesen 4500 négyzetméter alapterületű épület — berendezésekkel együtt — várhatóan 120—150 millió forintba kerül. Óriási pénz ez! Megértem, hogy akiknek dolga e beruházás előkészítése. bonyolítása lesz, igyekeznek jó előre, alaposan előkészíteni az építkezést. Természetes, hogy a pályázati kiírásban a megyei tanács majd közli, hogy milyen elveket érvényesítsenek a tervezők munkájuk során. Ezekből néhány: úgy épülhessen meg a könyvtár, hogy később —, ha szükséges — bővíthető legyen, esetleg egyes részeit át lehessen alakítani más funkciók ellátór sára; a fizikailag hátrányos helyzetű emberek is használhassák; megfeleljen a, korszerű műszaki követelményeiknek ; nem utolsósorban jól megközelíthető legyen. Az egyelőre még nyitott kérdés, hogy Szolnok mely részén kapjon majd helyet a minden bizonnyal impozáns épület. Hallottam, hogy a városi tanács vezetői öt különböző helyet ajánlottak fel a könyvtárépítéshez: a rendelőintézet mögötti területet, a Várkonyi tér Zagyva felőli oldalát, a Pelikán Szálló és a rendelőintézet közötti területet, a múzeum épülete mögötti részt és a Tisza- parton, a Ság vári körút torkolatától balra levő területet. Egy olyan közművelődési intézménynél, mint a könyvtár, nem mellékes, hogy eléggé központban van-e, az emberek könnyen megközelíthetik-e vagy sem. Ha erre gondolok, azt mondom: az épület legjobb helyen a Pelikán Szálló és a rendelőintézet között lenne. A város központjában van, — tehát könnyen megközelíthető —, a terület közművesített, jelentős szanálásra sincs szükség ahhoz, hogy a telek „szabad” legyen. Ez annál inkább sem mellékes, mivel a városi tanácsnak szanálásra nincs- pénze. Ugyanakkor a Tisza-parti terület, — amelyet szintén fölajánlott a tanács vezetése az építkezéshez — eléggé kiesik az emberek mindennapos útvonalától, s ha azt a területet szabaddá akarják tenni, akkor már eleve csaknem 40 millió florint költséggel telhet az ott levő régi épületeket szanálni. Ez pedig fontos szempont, különösen a mai pénzszűke világban, és különösen ha azt vesszük, hogy maga az építkezés is milyen óriási összegbe kerül. De van még egy indok, amely — szerintem — megvétózza azt a választást, hogy a Tisza-parton épüljön az új megyei könyvtár. Az épületek lebontása mellett a parkból is el kell venni egy részt. A város egyik jelképe a szép parti sétány, az ott levő, hosszan húzódó park. Vétek lennek beépíteni azt a területet, hisz egyébként sem bővelkedünk megyeszékhelyünkön parkokban, ligetekben. Mennyire felel meg a többi terület -a könyvtár létesítéséhez? Ez nézőpont kérdése! De megközelíthetőség szempontjából kétségtelenül a legideálisabb helynek a városközpont mondható. Ha ott kapna helyet, akkor ott kialakulna egy kulturális centrum is — a szomszédságban van a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ — s ha netán úgy „álmodná” meg a könyvtár épületének elhelyezését a tervező, hogy körülötte — valahol — lenne olyan szabad terület, ahol nyáresténként kamaraesteket lehetne tartani, az külön színfoltja és vonzereje lehetne majd a városnak, gazdagítva, színesítve kulturális életét. Az új könyvtár építésével tulajdonképpen két nagy gond oldódik majd meg: a könyvtár elhelyezése és a múzeumé. Az az épület amelyet jelenleg közösen birtokol a két intézmény, a múzeumé maradna, így lenne elég hely ahhoz, hogy gazdag anyagából még többet láthasson a szolnoki vagy a Szolnokra látogató közönség. A döntés ezután születik meg az építkezés helyére vonatkozóan, aztán meghirdetésre kerül a pályázat. Biztos vagyok abban, hogy a megvei tanács illetékesei a legcélszerűbb, a leggazdaságosabb megoldást választják majd, amely egyben megfelel a városképnek is. . V. V. Pótfelvétel két tanárképző főiskolán A Művelődési Minisztérium pótfelvételt hirdet a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nappali tagozatára. Jelentkezni lehet Szegeden matematika—fizika. .matematika—kémia, matematika —technika és fizika—technika szakokra, Egerben pedig matematika—kémia, matematika—technika. kémia— technika és fizika—technika szakokra. A felvételi vizsga tárgyai a meghirdetett szajkóknak felelnek meg. a matematika— technika szakon matematikából és fizikából, a fizika —technika szakon fizikából és matematikából, a kémia —technika szakon pedig kémiából és fizikából kell írásbeli és szóbeli vizsgát tenni. A jelentkezéseket 1983. július 25-ig kell annál a főiskolánál benyújtani áhova a pályázó felvételt szeretne nyerni. Az írásbeli vizsgák augusztus 1-én 9 órakor lesznek. Ebben az időpontban a pályázók minden külön értesítés nélkül jelenjenek meg abban az intézményben, ahova jelentkezésüket benyújtották. Ekkor kapnak tájékoztatást a szóbeli vizsgák időpontjáról is. Medicina in Pannónia címmel nyílt időszakos kiállítás a közelmúltban a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A kiállításon bemutatják a nagy római birodalom pannonjai provinciáinak egészségügyi berendezéseit, a kora beli orvoslás eszközeit, felszereléseit. A képen látható tár gyak sem vázák, hanem orvosságosüvegck.
