Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
1983. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Veszélyeztetettek és pártfogóik Megyénk jelest kapott Akik megpróbálják a szülők mulasztását pótolni Veszélyeztetett gyerekek. Mostanában sokat beszélünk róla, néha az az érzésem, hogy hovatovább természetesnek is tartjuk: igen vannak, sőt, egyre többen lesznek, akiknek a szülői ház jelenti a legnagyobb veszélyt, testi, lelki, erkölcsi fejlődésükre, akiknek anyjuk, apjuk árthat legtöbbet. Alkoholisták, munkakerülők, alkalmi munkából tengődök, máról-holnapra élők az emberi (a törvényesről nem is beszélve) normákat lábbal tip- rók. A megyében több mint háromezer-hétszázhatvan gyermek él ilyen családban. Legalább is ennyit tartanak nyilván a gyámhatóságok. Feltevések szerint ennél többen vannak. Még akkor is ezt kell mondani, ha a veszélyeztetett gyerekek számának növekedésére a rendőrség, az iskola, a gyámhatóság, egyszóval az ifjúságvédelmi szakemberek összehangoltabb, jobb felderítő munkája az egyik magyarázat. Nem túl megnyugtatóan hangzik, de tény, hogy máz azt is eredményként kell elkönyvelni, ha valamelyest reális helyzetkép alakul ki számukról, életkörülményeikről, veszélyeztetettségük forrásairól. Ez a legkevesebb amit tudni kell ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. Kiknek? Persze vannak erre megfelelő állami szervek, megfelelő szakemberek, megfelelő jogosítványokkal — hatósági jogosítványokkal. Figyelmeztethetnek, büntelt hetnek, különböző intézkedéseket (például alkoholelvonó kezelést) kezdeményezhetnek a felelőtlen, kóros, káros szenvedélyeknek élő szülőkkel szemben. És természetesen) -anyagi 'támogatást is adhatnak, ha úgy látják, hogy ez segít a gyerekeken. Adnak is. Tavaly például Szolnok megyében 2,5 millió forintot fizettek rendkívüli segélyként. Az állam ameny- nyit képes, anriyit átvállal a szülők helyett. Tudjuk a felsőhatár nem a csillagos ég. De még ha az is lenne, önmagában a pénz nem elég, nem póltolhatja a kiegyensúlyozott családot, az okos, emberi szót, a féltő gondoskodást, az intelmekkel a szigorral, a szeretettel együtt. Pártfogónak hívjuk azokat, akik a szülők helyett ezt magukra vállalják. A megyében mindössze kilencen vannak, akiknek ez a foglalkozásuk, hivatásuk, és számar- mincan, akiket társadalmi pártfogóknak neveznek, mert nem hivatali beosztásuk kötelezi őket arra, hogy törőd jenek a veszélyeztetett környezetben élőkkel, önként teszik, szívességből. S legtöbb, amit tehetnek, megpróbálják megakadályozni, hogy a szülők tönkretegyék a gyereküket. Jószándékukért csak köszönet illeti őket még akkor is, ha pártfogoltjaik sorsát döntően nem tudják befolyásolni. Csak az ő jószándékuk ehhez kevés. Még nagyon sok jóérzésű embernek kellene hozzájuk csatlakozni. Minden remény meg van arra, hogy lesznek újabb vállalkozók. Fiatal vállalkozók, KISZ-esek. ■ A KISZ-szervezetek megmozdultak. Többféle módon keresik lehetőségét annak, hogy miként jussanak el a veszélyeztetett gyerekekhez és az állami gondozottakhoz, s hogyan tudják a szülői mulasztást valamelyest pótolni. „Nem ruhára és cipőre van szükségük ezeknek a gyerekeknek. Az van nekik. Elég pénzt kapnak erre és hozzá megannyi gyár és nagykereskedelmi vállalat segítségét. Külsőleg semmi különbség nincs a nevelőotthon lakói és a családban élő gyerekek között. De hogy a fejükben, lelkűkben mi van, az nem látszik. S az otthonokban élő gyerekek többségének a lelkét kell gyógyítani” — mondta a kisújszállási Teleki Blanka nevelőotthon igazgatónője néhány napja, amikor Szandtner Iván, a KISZ KB titkára hozzájuk látogatott. Az elmúlt hónapokban nemcsak a KISZ-vezetők keresték fel az ország nevelő- otthonait, hanem fiatal szakemberek is, akik a KISZ KB megbízásából végeztek alapos helyzetfelmérést. Tudni akarták milyen körülmények között élnek, kik nevelik az ott élőket és mit tehet a KISZ értük, mi az amiben leginkább segítségre szorulnak. A nevelőtestületek ösz- szetételének ismeretében hirdettek ösztöndíjpályázatot pedagógus hallgatóknak. Aki vállalja, hogy a diploma megszerzése után nevelőotthonban dolgozik ezt a különleges ösztöndíjat kapja. (A szolnoki gyermekvárosban négy főiskolai hallgató jelentkezett.) Felmérték a KISZ létesítményeket is, számbavették melyek azok, amelyeket nélkülözni tudnak és nevelőotthonokká átalakíthatok. Ezek reméljük csak az első lépések, amelyekhez számtalan jó ötlet és kezdeményezés kapcsolódik mindazon túl, hogy a KISZ-esek személy szerint is vállalják a nevelőotthonok lakóinak pat- ronálását. Arról, hogy milyen barátságok szövődtek már rövid idő alatt is a pat- rónusok és a patronáltak között oz országban tucatnyi történet kering. Ma még kuriózumnak számít. Talán holnap már nem lesz az. K. K. VIZIT ’83 A fiatal vízügyi szakemberek találkozójának második inapjáin a tábor lakóinak egy csoportja tegnap megkoszorúzta a tiszai 'hajósok emlékművét. A koszorút Szekeres István a vízügyi igazgatóság hajózási üzemegységének vezetője helyezte él, majd ezt követőem Nagy Illés a Kötávizig igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Ezek után a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg Szolnok vízügyj létesítményeit és a millérd múzeumot. A program további részében a Tiszaliigetlben kispályás nőies férfi futballmérkőzésre került sor. Az ország minden tájáról érkezett fiatalok jókedvű szurkolása biztatta a versenyzőket. A szemerkélő eső sem tudta megzavarni a vidám hangulatot. Fiatal vízügyi szakemberek találkozója Szekeres István megkoszorúzza az emlékművet Az összetett honvédelmi versenyben a gerendán a miskolci csapat versenyzője A mezőtúri fazekasok termékei nagy sikert arattak a táborlakók között. Tartalékosok tűzcsapása A vezérkar is elégedett Előkészület támadáshoz Az ellenség bemérése A páncélozott járműből kitekintő katona arca olyan, mintha sárral volna bekenve, pedig csak a konvoj által felvert por keveredett az iz- zadságcseppekkel. A fehér sziklák visszaverik a nap tüzet, harminc fokon jóval felüli meleg van. El tudom képzelni, milyen fullasztó hőség van a járműben. Megyénkből behívott tartalékosok sorakoznak a feltételezett ellenség leküzdésére. Beszélgetésre nincs idő, elhangzik az előrenyomulási parancs. Az egységgel már a bevonulás óta együtt élő katonai újságíró kollega mutat a számtalan harci eszközt tömörítő „frontvonalra”: — Figyeld a jobb szélt, ott vannak a megyédbeliek. A legszélén Nagy Pál hadnagy páncélozott járművei. Jó egy héttel ezelőtt még a túrkevei termelőszövetkezet állatállományával volt elfoglalva, most meg nagy értékű harci technikát irányít. Áttörés és ellencsapás Voltaképpen hasonlóan van ezzel a gyakorlattal a többség. A Magyar Távirati Iroda közleményéből megtudhatta az ország, hogy mintegy tizennégyezer tartalékos bevonásával, az éves kiképzési terveknek megfelelően harcászati gyakorlatot tartanak. Megyénkből is sokan kaptak behívót erre az időre. Sorsuk alakulását, helytállásukat megörökítendő célzattal keresem fel őket a bakonyi lankákon. A termőtalaj itt csak két- három centi, de az is csak foltokban. Szépen díszük rajta az árvalány haj, — de jószerével csak az, meg egymástól kilométernyi távolságra néhány csenevész bokor. A kíséretünkben lévő Patkós alezredes körbemutat : — Itt semmit sem lehet termelni. Ezért szervezték itt a harcászati gyakorlatot, és nem az Alföldön. A magasabb gépesített egység támadását a tüzérségi előkészítés után harci helikopterek támogatják. Félelmetes szörnyekként keringenek a fejünk felett. Rakétáikkal megsemmisítő csapást mérhetnek az ellenségre. Az „áttörés” után számítani lehet az ellenség „ellencsapására”, ami be is következik. Parancsnoki engedéllyel a harcmező kellős közepébe kerülünk. Tűzcsapást imitáló töltetek robbannak mellettünk, borsószem nagyságú zúzalékot vágva a nyakunkba. Füst és porfelőbe kerülünk. Mondom Petrovics Lacinak, az MTI fotóriporterének, hogy nemcsak a felvételekre, hanem magunkra is jobban kellene ügyelnünk. Szavamat elnyomja a páncélosok dübörgése, a tűzfegyverek döreje. Testközelben zajlik körülöttünk két gépesített egység összecsapása. Ugyanúgy mint harchelyzetben, csak nem éles lőszerekkel. A hatás, azonban így is félelmetes, könnyű lemérni, hogy háború esetén a hagyományos fegyverek korszerű változatai milyen pusztítást okoznának. A találkozóharcot követően éjszakára védelemre rendezkedik be a magasabb gépesített egység, mi pedig a harc- álláspontot kerestük fel. azt tudakolva, hogy ezek a többnyire családos, ezernyi munkahelyi gonddal küszködő, és a legkorszerűbb technikával részben most ismerkedő tartalékosok beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket? A tapasztalatokat a távoli erdő mélyén lévő sátortáborban Örj Lajos alezredes, a magasabb egység pártbizottságának titkára summázza: Következetesen és célirányosan — Az, hogy a sok ezer embert megmozgató bevonulás zökkenőmentesen zajlott, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az érintett megyék párt és állami vezetőivel már hónapokkal ezelőtt felvettük ebben az ügyben a kapcsolatot. Tehettük, hiszen nem váratlan eseményről, hanem az éves kiképzési terv Szerves részéről van szó. Mindenhol segítőkészséget tapasztaltunk. Az sem mellékes, hogy a hivatásos állomány jól ismeri és régi barátként, harcostársként kezeli a tartalékos tiszteket. — A gyakorlatot megtekintette Oláh István vezér- ezredes, miniszterhelyettes, a vezérkar főnöke is. Értékelése szerint a magasabb egység hozzáértően, szakszerűen hajtotta végre gyakorlatát. Nyugodtan, de következetesen és célirányosan javította tevékenységét. Jó alapot teremtett a harctevékenység végrehajtásához. — Az összekovácsolás után a magasabb egység átcsoportosítása a gyakorlat térségébe nagy tervező, szervező és irányító munkát követelt. Az átcsoportosítás rendkívüli esemény nélkül, a harcérték megőrzésével sikrült. Ebben a munkában sokat jelentett az is, hogy kezdettől fogva szervezett pártpolitikai és KISZ- élet folyt a magasabb egységben. A katonák már a kezdetben megismerték a gyakorlat célját és a tartalékosok igénybevételének idejét. A parancsnokságok és a törzsek a kapott harcifeladatokat gyorsan feldolgozták, minden harctevékenységet összehangoltan hajtottak végre. A tartalékosok nagy áldozatkészségről és helytállásról tettek tanúbizonyságot, így a gyakorlat — az eddigi tapasztalatok szerint — elérte célját. Az egységek össze- kovácsolódtak, képesek a további feladatok végrehajtására. Mivel egy-egy ilyen gyakorlaton nemcsak a megyék dolgozóinak egy csoportját, hanem a harcfeladatokat elősegítő polgári technika (például a tehergépkocsik) egy részét is mozgósítják, a honvédelmi felkészülésből óhatatlanul vizsgáznak a megyék politikai, állami és gazdasági szervei is. Megyénk ebben a tekintetben jeles osztályzatit kapna, ha érdemjegyeket osztogatnának. Legalább is ez csendül ki őri Lajos alezredes szavaiból: Jászkunok az élen — A Szolnok megyei szervek felelősségérzettel segítették a tartalékosok bevonulását. Végső soron így volt ez minden megyében, de a Szolnok megyeiek tevékenysége kiemelkedett. Tájékoztatásunk után bontják a sátrakat, odébb áll a harcálláspont. Amikor ezek a sorok megjelennek, a tartalékosokkal kiegészített magasabb egység már valószínűleg túl lesz egy széles vízi akadályon való erőszakos átkelésen is. Néhány nap múlva leszerelnek. Várja őket a család és a munka. Kép és szöveg; Simon Béla
