Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

1983. JÚNIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Előtérben a szórakoztató művek, előtérben a szóra­koztatás, de egyáltalán nem az olcsó fajtája, hanem a kellemes, élvezetes módja. Sőt, a tartalmas formája — esetenként. Néhány kiraga­dott program, bizonyságul. Ami szórakoztató Itt van mindjárt az újabb francia életrajzfilm-sorozat, Offenbach után Voltaire a terítéken; egy szellemi tőről fakadt alkotások; hogyan le­het irodalmi tudnivalókat, akár tankönyvekbe is illő is­mereteket könnyedén, játék­ban átadni a széles közön­ségnek. Ebben a Marcel Car- nus rendezte Az ördöngős fickó is jeleskedik. Már az alaphelyzetben a felvilágoso­dás korának három olyan művésznagyságát hozza ösz- sze, mint a vígjátékíró Beau­marchais (aki mellesleg élet­rajzot is ír épp Voltaire-ről) aztán Houdon a szobrász, akinek a leghűbb Voltaire- portrét köszönhetjük, de a felvonultatott részletekben is megelevenedik a kor valósá­ga. Egy ellentmondásos egyéniség tükrében megjele­nik a XVIII. század a ma­ga végleteivel. És ami a fő: szellemesen. Régebben di­vatos műfaj volt az életrajzi regény, egy-egy nagy mű­vészegyéniség életének regé- nyesített változata. Voltak már-már klasszikus művelői, úgy látszik a televízió — ha idegen forrásokból is — ápolja e műfaj hagyomá­nyait. Ha a Voltaire-filmhez hasonló művekkel teszi — amelyek nem hazugítják meg a régmúlt valóságát — jól is teszi, hisz szórakozva ta­nulunk. A szórakoztatás más olda­lát villantja fel a kifejezet­ten szórakoztató, úgyneve­zett könnyű műfajú Osztri- gás Mici bemutatója. A te­levíziós megvalósítás minő­ségének fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy tudni­illik még egy zenés bohózat­nak is lehet rangja, ha mind a színházi játék, mind a ze­nei megoldás és a televíziós interpretáció — a három ter­mészetesen együtt és nem külön-külön — kitűnő. A va­sárnap este látott produkció­ban láthattunk mindenek­előtt egy vérbeli Osztrigás Micit — Galambos Erzsit, aki magával ragadóan énekelt, incolt és komédiázott, az- >n olyan színészeket egy- egy szerepben, mint például Mensáros László vagy Bár- ii György. Horváth Ádám rendező pedig olyan fergete­ges tempót diktált a játék­ján — biztos kézzzel —, ami mostanában tévéjátékokban itkaság. így Feydeau kissé izövegében is átalakított bo­hózata igazán mai ízű szóra­kozássá vált — talán meg­kockáztatnám azt is — finom falattá nemesedett. A Törőcsik Marival való találkozás is azzal lett emlé­kezetes csütörtökön este — hogy a művésznő ezúttal olyasmit művelt, ami tőle kevésbé (megszokott: dalolt, énekelt — és sugárzott. Ré­gi slágereket, komoly zongo- kat adott elő egy nagyon pontosan megkomponált kör­nyezetben, amelyben férfi­alakok képezték — tehát em­berek — a tárgyi világot. Volt ennek a „dalos” félórá­nak valami végtelenül mély emberi tartalma — az egy­máshoz való kapcsolatunk melegsége és az egymástól elidegenedésünk hidege egy­szerre csapott ki belőle — Törőcsik fátyolos szomorúsá­gán át. Egy nagy művész mondta el dalokban vélemé­nyét a világról, az emberről, magáról és rólunk. Akik be­népesítették ezt a világot — Major Tamás, Kállai Ferenc, Cseh Tamás, az énekes vagy Tordy Géza — jóformán meg se szólaltak, mégis beszéde­sen voltak jelen, egy-egy magatartást, életfajtát hozva a képbe. Maár Gyula rende­zői munkájának nagyszerű nóvuma ez: mozdulatlanság­gal teremt mozgalmasságot, mert nem a külső mozgások­ra teszi, hanem a belső, lel­ki történésekre helyezi a hangsúlyt, s teremt költésze­tet a képernyőn. Ügy, hogy művészi szépelgésnek semmi nyoma; s hogy mindez min­denki számára szórakoztató. Jó értelemben. És egy „komoly” portré­film is lehet szórakoztató, amelyik születésnapra ké­szül, mint a Gobbi Hildáé. Akiről annyi, de annyi min­dent tudunk már, hogy szin­te aggódhattunk, ugyan mi újat tud majd nyújtani ez az ünnepi alkalomra született arckép. És tudott: ennyire embernek, emberinek ugyan­is még sohasem láthattuk a művészt, mint ezúttal ottho­nában, legféltettebb kincsei­nek, imádott tárgyainak tár­saságában. A kellemes ol- dottság, a baráti hang, a kö­nyörtelen őszinteség — az a belülről sugárzó derű, ami lényéből árad annak az em­bernek, aki ugyanakkor be­vallja. hogy élete immár sza­kadatlan futás a halál elől — ezek tették igazán szóra­koztatóvá a Vitray irányítot­ta beszélgetést. Mindez tör­ténhetett ; volna másképpen is. s válhatott volna kibir- hatatlanul unalmassá. Dehát Gobbi Hildáról ilyet feltéte­lezni, akiben úgy buzog het­venévesen is az élet, hogy akár holnap hozzáfog­na az új Nemzeti Színház felépítésének megszervezésé­hez — egyszerűen szentség- törés. A számlálóba különböző műfajú alkotások kerültek — jól tudom — a szórakoz­tatás közös nevezője fölé. Nemcsak formájukban, tar­talmukban is eltérnek egy­mástól az említett művek. Mi az hát, ami mégis indo­kolttá teheti ezt a koránt­sem matematikai műveletet: az igényesség szintje, annak a szándéknak az eredményes érvényesítése, hogy nincs szörnyűbb dolog a képer­nyőn, mint az unalom. Tehát ami jó — lehet az megfilme­sített életrajz, könnyű bohó­zat, vagy akár egy komoly művészportré — az igenis szórakoztató. Az említett és fentebb felsorolt televíziós munkák — mégha a szóra­koztatás tartalmának ez a megközelítése túlságosan is leegyszerűsítő, azaz vulgari­záló — minőségükben hord­ják kellemes megközelíthető­ségük varázsát. — VM — Megyei Ifjú Gárda szemle Június 10—12 Kisújszálláson Ezen a hétvégén Kisúj­szállás ad otthont a tizen­egyedik megyei Ifjú Gárda szemle háromnapos rendez­vénysorozatának. A megye különböző járásaiból, váro­saiból érkező 250 fiatal pén­teken este a városi strand előtti úton részt vesz az ün­nepélyes megnyitón, ahol Iváncsik Imre, a megyei KISZ bizottság titkára kö­szönti őket. Ezt követően az ifjú gárdisták alaki- és me­netdal versenyének bemu­tatójára kerül sor, majd a nap kultúrműsorral zárul. Szombaton többórás har­ci túrára indulnak a fiata­lok. Itt a különböző állomá­sok, feladatok leküzdésénél számot adnak politikai fel­készülésükről. a tűzoltó, az egészségügyi, a polgári vé­delmi, a lövészeti, a rend­őri, a munkásőr ismerete­ket követelő jártasságaikról, készségeikről is. A verseny után sportfoglalkozások kö­vetkeznek, majd este a já­rások és a városok kollektí­vái önálló kultúrműsorral lépnek fel. Másnap a délelőtti órák­ban a strandfürdő területén bonyolítják le az akadály­úszást, amelyet a verseny­zőknek időre kell teljesíte­ni. A szemle rendezvényei vasárnap a délutáni órák­ban fejeződnek be. Kevesebb íróasztalos munka jut Felmérés pályakezdők elhelyezéséről Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal a tanácsok közreműködésével ez évben is felmérte az általános és középiskolát végzett pálya­kezdők elhelyezésének le­hetőségeit. Megállapították, hogy az általános és közép­fokú tanulmányait befejező 236 ezer fiatal közül az idén munkát kereső százezer pá­lyakezdőt 130 ezer munka­hely várja. Kedvezőtlen vi­szont, hogy — noha az első ízben munkába álló fiatalok között 45,8 százalék a lá­nyok aránya — a munkálta­tók a munkahelyeknek csak 33,7 százalékára várnak lá­nyokat. Az utóbbi években egyre csökken a pályakezdők ré­szére felajánlott nem fizi­kai munkakörök száma. Ez évben a középfokú végzett­ségűek mintegy 12 százalé­kának tudnak a munkálta­tók íróasztalt biztosítani. Hol van az a nyár? — énekli Törőcsik Mari varázsosan, partnere Káló Flórián Hogy is van az oroszul...? Gondolatok egy rendhagyó nyelvi tábor előtt Néhány esztendeje lehet, hogy az egyik — nem is rossz hírű — középiskolából tízegynéhány gyerek nyáron szovjetunióbeli útra indult. Leningrádban adódott némi, szellős időszak, és az utazók három-négytagú, apró cso­portokba szakadva szabadon csodálhatták észak Velencé­je patinás épületeit, neveze­tességeit, az utcák, a terek lüktető forgalmát. Igen ám, de hogyan, hogyan nem, az egyik alkalmi társulás elté­vedt, ami egy ekkora világ­városban nem nehéz. A hely­zet teljes ismeretéhez tar­tozik az is, hogy ezek a gye­rekek öt-hat éve foglalkoz­tak már a nyelvvel, és az érdemjegyeik alapján nem is rosszul. Tanultak is vagy két és félezer szót, emlékez­tek arra az olvasmányra amikor egy öregember a parkban egy fiútól egy falat kenyeret kért; betéve fújták annak az úttörőnek a tettét aki a repedt sín mellett a nyakkendőjét lobogtatva megállított egy vonatot; já­ratosak voltak a brigádmoz­galomban; ismerték a ter­melőszövetkezet gépeit, csak éppen az nem jutott senki­nek az eszébe oroszul, hogy elnézést kérünk, de eltéved­tünk, mondja kérem, hogy jutok el ide, meg ide. Nem beszélve arról, hogy annak a kis helyiségnek a hollétét is meg kellett volna tudakolni­uk, ami a jelen esetben egyre fontosabbnak tűnt. Tanakod­tak, tanakodtak, és mivel il­letlenségeket, félreérthető, kétértelmű mozdulatokat a világért sem akartak tenni, az egyik fiúnak eszébe ju­tott az öntözés szó orosz meg­felelője. Ki is választottak fcgy jámbor kinézetű, szal­makalapos bácsikát, és elébe penderülve rendkívül udva­rias hangnemben megkér­dezték tőle: mondja polgár­társ, hol lehet itt öntözni? A meghökkent leszólított kez­detben bizonyára szentül ab­ban a meggyőződésben lehe­tett, hogy egy mezőgazdasági szakkonferencia eltévedt vándorai állnak, jobban mondva toporognak előtte. Az utóbbi tevékenységet lát­va nagyot nevetett és meg­mutatta a keresett helyisé­get. Szóval, ezzel a rövid beve­zetővel csak azt akartam ér­zékeltetni, hogy a nyelvtanu­lás akkor hasznos, ha az em­ber nemcsak megérti a ki­fejezéseket, de az alkalom­hoz, helyzethez illően meg is érteti magát a társas érint­kezés, vagy a levélírás min­dennapjaiban. Hogy a nyelv­könyveink ennek mennyiben tesznek, illetve nem tesznek eleget, arról azt gondolom, mindenkinek akad a fenti­hez hasonló élménye. Éppen ezért szervezik nya­ranta az orosznyelvi szaktá­borokat a diákoknak, ahol a kötetlenebb, az élőbeszédhez közelálló dialógusokkal, köz­hasznú kifejezésekkel, igye­keznek a nyelvet tanulók fe­jébe plántálni a hétköznapi emberi érintkezések, társas kapcsolatok legpraktikusabb kifejezéseit. A nemes szán­dék eddigi legnagyobb hibá­ja az volt, hogy a központi hazai és szovjetunióbeli nyel­vi táborokba a megyénkből évente tízegynéhány diáknál több rendszerint nem jutha­tott el. Ezért gondolt egy merészet a KISZ megyei bi­zottsága, a megyei tanács vb művelődési osztálya és elha­tározták: az idén nyáron egy olyan építőtábort szerveznek, ahol a résztvevők délelőtt dolgoznak, délután pedig orosznyelvű foglalkozásokon vesznek részt. A turnusveze­tő egy lelkes, orosz szakos tanár, Baja Sándor lesz, aki­hez még tíz nyelvszakos ne­velő csatlakozik. A megye különböző középiskoláiból mintegy nyolcvan diákot hív­nak meg, hozzájuk érkezik még tíz orosz anyanyelvű ta­nuló és néhány szovjet pe­dagógus, akik velük egy bri­gádban dolgoznak ez alatt a két hét alatt. A kollektíva délelőttönként az építőtábor jellegének megfelelően fizi­kai munkát végez. Várható, hogy a szovjet vendéggyere­kek jóvoltából ezeken a kö­tetlen diskurzusokon nem­csak a Tanterv és utasítás példamondataiból áll a tár­salgás. Nem beszélve arról, hogy délutánonként orosznyelvű filmvetítésekre is kerül sor, de a dal- és a szavalóver­senyről sem feledkeznek meg. Sőt, a meghívott szovjet pe­dagógusoknak is fontos sze­rep jut, mivel érdekes elő­adásokat ‘ tartanak orosz nyelven az ottani diákszoká­sokról, az iskolarendszerről, a tradíciókról. A legjobbakat a megyei diákok közül ötna­pos, ingyenes, szovjetunióbe- li úttal jutalmazzák, de azt gondolom, egy ilyen tábor­ban minden résztvevő nyer. Elvégre egy baráti nemzet népeinek a kultúrája, szoká­sainak, a beszélt nyelv min­dennapi fordulatainak meg­ismerése nem kis nyereség­nek számít. Még akkor is, ha olyan „egyszerű” kifejezések­ről van szó: mint éhes va­gyok; kérek egy pohár vizet; igyekezzetek fiúk, mert le­maradunk stb. Amelyek meglehet, nem irodalmi szín­vonalúak, de a nyelvi, tár­sas érintkezés elemeit, leg­fontosabb köznapi fordulatait magukban hordozzák, llymó- don az élő beszédben minden túlzó jelző nélkül nélkülöz­hetetlenek. D. Szabó Miklós Holdrajzóra Szabolcsi költők gyermekversei Tizenkét szabolcs-szatnriá- ri költő gyermekverseinek gyűjteményét jelentette meg a megyei tanács és a megyei könyvtár a tiszta szívvel sorozat legújabb kö­teteként. A fiatal költők számára bemutatkozási le­hetőségét teremtő sorozat negyedik kiadványa több mint 100 gyermekverset, mondókát és versbe szedett nyelvi játékokat tartalmaz. A „Holdrajzóra” című köte­tet a gyerjnekkönyvhónap alkalmából meghirdetett rajzpályázat legsikerültebb alkotásaival illusztrálták. Eddig ismeretlen Goya-kép Eddig ismeretlen Goya- képet fedeztek fel Zaragozá- ban. Az 1792-ben alkotott kép egy festőiskola tanárá­nak felkérésére készült, aki tanítványainak okulására „szemléltető eszközként” alkalmazta a 60x50 cm-es vásznat. Az „önarckép” ér­dekessége, hogy meztelenül ábrázolja a mestert. Nyitány, forró sikerrel Nagy sikerrel mutatkozott be hétfőn este — a Zenés színházi hét nyitányaként — a Szigligetit zsúfolásig megtöltő közön­ségnek a budapesti József Attila Színház társulata, amely Lajtai—Békeffi Régi nyár című zenés játékát mutatta be — vendég­ként Törőcsik Marival. Kellemes muzsika, sok humor, emlékezetes színészi pillanatok; közülük egy-kettőt lencsevégre is kaptunk. Egy nagyszerű kettős — Borbás Gabi és Makay Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents