Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

1983. JÚNIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Régen láttam ingerlőbb és idegesítőbb tévéfilmet, mint az elmúlt héten véget érő, négyrészes A skarlát betű. Nem maga a művészi mun­ka azaz a regény képernyőre vitelének módja „bőszített fel”, hanem ezúttal a műal­kotás „tárgya”. A skarlát betű Mai szemmel és mai ésszel szinte felfoghatatlannak s elképzelhetetlennek éreztem azt a kegyetlenséget, amely- lyel a közösség, a társada­lom pellengérre állította, kiűzte magából a vágyait, érzelmeit őszintén követő házasságtörő asszonyt. (Nap­jainkban bizony még csak meg sem lepődünk olyasmin, ami e tévéfilmbeli asszony­nyal és a tiszteletessel meg­esett. Hogy ez mennyire ló, vagy rossz, azt most ne fir­tassuk „ pusztán a tény a fontos). Szóval a mai nézőt világok választják el attól, amit a filmben látott; a (miszticizmusnak attól a mérgező világától, amely el­pusztítja a természetesen emberit, az erkölcsi purita­nizmusnak attól a zsarnok­ságától, amely nem tűr meg semmiféle emberi „szabados­ságot”. Igaz, mindez már a múlté, s több mint három­száz éve esett meg,, s tő­lünk távol az amerikai föld­részen. És mégis jó, hogy a művészet felmutatta egy tragikus sorsú, bátor asszony Üönténetébenl i mert) benne mint tükörben olyan mo­rális állapotokat ismerhet­tünk meg, amelyektől a fel­világosult emberiségnek többnyire sikerült már vég­leg megszabadulnia. Igen többnyire, mert elképzelhe­tő, hogy van a világnak még ma is olyan sarka, ahol ha­sonlóan embertelen szoká­sok és törvények járják, ha talán más formában is, mint ahogyan a filmbeli történet­ben láttuk. A skarlát betű egyébként az amerikai regényíró. a múlt században élt Nathani- el Hawthorne legjobb mun­kája, benne igen érzéklete­sen mutatja be az emberte­len törvények, a hamis tár­sadalmi konvenciók és a ve­le együtt törvényszerűen je­lentkező képmutatás meg­alázó voltát, de ugyanakkor egy derék asszony fogcsikor­gató küzdelmében, még ha bukással végződik is e küz­delem, igazságérzetének is határozott hangot ad. Mesz- szire vezetne e rendkívül összetett és lélektanilag is kimunkált regény gondola­tainak elemzése. Most a film kapcsán csupán annyit; meg­rázó történet ennek az asz- szonynak a históriája. És felrázó. Soha ilyet, vagy eh­hez hasonlót, ahol az ember­nek így meg kellene aláznia magát! — fogalmazódik meg bennünk a látottak után. Annak ellenére is erőtelje­sen, hogy a tévéfilm nem minden részletében erőteljes, hogy helyenként hangjába belopódzik az édesítő érzel­gősség is, s olykor ritmusa is vontatottabb a kelleténél. Mindenesetre a szomorú sorsú asszony szomorúan messzenéző tekintetét sokáig nem tudjuk feledni, mert valahogy bele volt írva: nincs szörnyűbb dolog, mint ha az ember olyan bűnnek viseli súlyos terhét, amelyet el sem követett. Szekfű-portré Régi igazság; tévhitek el­len eloszlatásukra leghasz­nosabbak a pontos tények., velük érdemes a tévhitekkel szembeszállni. Ezt tette most a televízió is a Szekfű Gyu­láról készített portréjában, amelyben tanítványok és kortársak idézték érdekesen, olykor anekdotázva, a tudós történetíró alakját. Tények­kel bizonyították Szekfű (munkásságának érdemeit, s ugyanakkor gondolkodásá­nak polgári alapállásából származó korlátáit, s min­debből világossá vált, még a história iránt csupán érdek­lődő nézőnek is (de hisz a műsor éppen nekik szólt), hogy Szekfű Gyulától van mit tanulnunk ma is. Élet­műve a hasznos hagyomá­nyok sorába kívánkozik. Hasznos forgatni például hí­res, sőt hírhedtté vált köny­vét, A száműzött Rákóczit, amelyben a kuruckodó Thaly hamisításaival szem­ben egy valóságosabb kuruc- kép megrajzolását vállalta, szembeszegülve a magyarko- dók acsarkodó hadával is. S a Forradalom után című kötete sem hiányozhat an­nak a polcáról, aki történel­münk legújabb szakaszával foglalkozik. Tetszett ez a szellemidézés, mert szétfosz- latta azokat a Szekfűvel kapcsolatos tévhiteket, mi­szerint e jeles tudósember csupán a szellemtörténet­írás képviselője lett volna, holott a tények — művei, cikkei a portréban bőven szerepeltek — egészen mást mutatnak. Csak meg kell ismernünk őket! Erre figyel­meztetett a televíziós port­ré. Külön öröm, hogy e tárgyban a történészek ne­ves gárdája szólalt meg, vo­nult fel; Benda Kálmán, Ember Győző, Kosáry Do­mokos, Pamlényi Ervin és Slatz Ferenc, aki nem csu­pán kérdezett műsorvezető­ként, hanem maga is értel­mezett, azaz tudósként volt jelen a tiszta hangú, semmi tudálékosat hordalékként nem tartalmazó televíziós műsorban. Élő emberek be­széltek egy holt tudósról, aki az elhangzottak nyomán szinte a szemünk láttára tá­madt fel újra. , Röviden Egy riport, egy műsor ér­téke egyáltalán nem függ földrajzi illetőségéről, hacsak nem valami helyhez kötő­dő speciális esetről van szó. Mégis, ha mondjuk A Hét­ben egy körzeti orvossal be­szélget a riporter s történe­tesen ez az orvos jánoshidai, akkor az ember menten job­ban hegyezi a fülét, mert úgy érzi: pátriája is szere­pel ország-világ előtt a ri­portban. (Ezt nevezik lo­kálpatriotizmusnak?) Nos, a fiatal jánoshidai doktor szépen és okosan beszélt hi­vatásáról. Jó volt tapasztal­ni másoknak is például szol­gáló lelkesedését, a falu és orvos egymásra találásának rokonszenves esetét. Miként tudomásul venni a Ki mit tud-ban is a herényiek újabb sikerét. Ugyanis a népitánco­sok közül az ő párosuk ju­tott tovább a döntőbe. És miért? Ugyanazért, amiért évekkel ezelőtt a jászberé­nyi tánccsoport is aratta si­kerét: a táncukban meg­nyilvánuló páratlan termé­szetességért s az őszinte, tiszta érzelmekért. Mert ne­kik nemcsak ^ lábuk járt, a „szívük is mozgott” szünte­len. És ez rá is volt írva az arcukra. Minket kérem informál­nak?!... — A Telepódium ezzel a címmel mutatta be legújabb műsorát, amely a híráramlás, illetve a hírdu­gulás problémáit feszegette — a maga eszközeivel. Szo­kásos színvonal, nem túl magas, nem is túl alacsony. Egy névre, illetve színészre azonban alighanem mind­annyian külön felfigyelhet­tünk: Mikó Istvánra. Eredé ti tehetség, valóban sajátos szín a művészek palettáján. És milyen hangja van!? A favágók jelenete is emléke­zetes marad bizonyára, jól­lehet az, ötlet nem valami friss, mindenesetre Tahi Tóth László és Mikó István igen frissen játszott mulat­ságos szerepében. V. M. Tizenhárom zenei tábor Az idén 13 helyen rendez­nek nyári zenei tábort — je­lentette be Klenjánszky Ta­más, az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezetének főtitkára tegnap a zenemű­vészek klubjában tartott saj­tótájékoztatón. Június 13. és augusztus 28. között Baja fa­fúvós kamarazenei, Barcs rézfúvós kamarazenei, Csa- nyikvölgy kamarazenei és zenekari, Fertőd kamaraze­nei és szimfonikus zenekari, Hajdúszoboszló hangszeres népzenei, Orosháza orosz­szovjet zenei, Pécs nemzet­közi zenei, Salgóbánya ama­tőr pop, Sopron óvónőképzős kórus-, Szombathely barokk zenei, Vác amatőr barokk zenei, Vonyarcvashegy ifjú zenebarát kórustábornak ad otthont, Csongrádon pedig zeneművészeti szakközépis­kolára és főiskolára felkészí­tő szólóhangszeres és kama­razenei kurzusok lesznek. A jelenlegi tábori hálózat a KISZ Központi Bizottsága és az Ifjú Zenebarátok ma­gyarországi szervezete közös kezdeményezésére jött létre. Az alapot a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező pécsi nemzetközi zenei tábor jó tapasztalatai adták, s a mos­tani önálló táborok javarésze egy-egy ottani kurzusból ala­kult ki. Ezek a táborok a fiatal művészek, művészjelöltek továbbképzését szolgálják, intenzív elméleti és hangsze­res képzést adva, s egyúttal az amatőr muzsikusok szá­mára is színvonalas művelő­dési és szórakozási lehetősé­get nyújtanak. A rendezvé­nyek számos olyan zenei te­rülettel foglalkoznak, amely az iskolai zenei oktatásban, a szakemberképzésben és közönségnevelésben háttérbe szorul, ilyen például a régi, a kortárs és a kamarazene, va­lamint számos szórakoztató műfaj. Diákvárosok KISZ-vezetöinek tanácskozása A KISZ KB tizenévesek­ről szóló határozata nyomán megnőtt az érdeklődés a 14— 18 éves korosztály élete, gondjai iránt — állapították meg egyebek között a diák- városi .KISZ-bizoittsági tit­károk keddi, a KISZ Köz­ponti Bizottság székházában megtartott tanácskozásán. A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsá­nak titkársága 45 diákvárosi KISZ-bizottsági titkárt hí­vott meg az értekezletre — mindegyik városban kétezer­nél több fiatal tanul az is­kolákban. A borító hátol­dalán valamelyik botanikuskert nö­vényei, pálmái kö­zött a zenekar tagjai láthatók. Előtérben az éne­kes, fuvolista, szerző Török Ádám, a fáradha­tatlan „motor”. Az arcok, a zenész­társak állandóan változnak körülöt­te, mire a neveket megjegyezzük, már új a csapat összeállítása. Az új albumon a hangszereket a ze­nekarvezető és a közreműködő vendégmuzsi­kusok mellett Németh Ká­roly (billentyűsök). Kunu László (gitár) és Lakatos László (dob) szólaltatja meg. A Mini muzsikája megala­kulásától kezdve — 1969-be<n jött létre a, zenekar — a progresszív rock (többek kö­zött Jimi Hendrix szerzemé­nyeinek feldolgozásaival mutatkoztak be), később a dzsessz-rock jegyében fogant. Az ünnepi könyvhét alkalmából író-olvasó találkozót rendeztek hétfőn este Szolno­kon, a Verseghy Ferenc megyei könyvtár olvasótermében. A közönséggel, az érdek­lődőkkel Fekete Gyula, Bárány Tamás és Tímár Máté beszélgetett. Filmbemutatók Két japán alkotás — egy krimi és egy természetfilm — illetve egy bolgár dráma szerepel csütörtöktől a pre­miermozik műsorán. A Karartézó Cohra vissza­tér című japán krimiben a mozinézők számára már is­merős nyomozónak, a rette­gett Cobrának ezúttal ket­tős gyilkosság rejtélyét kell felfednie, miközben a hát­térben milliós üzletek sorsa forog kockán. A történetet írta és rendezte Umemi Ino- udzse, a főszerepet Jiiro Tá­rnája alakítja. Flepp, a róka címmel mu­tatják be a mozik Korejosi Kürahara japán rendező szí­nes. hangbemondásos termé­szetfilmjét. Hideg a tél, min­den állat elrejtőzik, egye­dül a rókák tűzvörös bun­dája világít. Nehéz az éle­tük a mostoha természeti feltételek között, s még az ember is ritkítja őket. A Bojárnál mester — Za- harí Zsandov színes, felira­tos filmje — egy, több mint 700 évvel ezelőtt élt festő történetét beszéli el. A fes­tő, a reneszánsz megújulási törekvéseinek legfőbb bolgár képviselője csodálatos fres­kókat hagyott az utókorra egy, Szófiától nem messze álló templomban. Nevét, életét nem ismerjük, csak művei maradtak meg. A film szereplői: Petr Desz­potov, Emil Markov, Bojka VéLkova. Az olvasás öröme Pályázat fiataloknak Az ünnepi könyvhét al­kalmából a magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint az Ál­lami Könyvterjesztő Vállalat Az olvasás öröme címmel pályázatot hirdetett. Ez az első alkalom, hogy a könyv­heti programok sorát pályá­zat is gazdagítja. A pályázat célja, hogy a korltárs magyar Irodalom al­kotásait minél szélesebb kör­ben ismertessék meg, segít­séget adjanak a fiatalok ol­vasóvá neveléséhez. A pá­lyázaton részt vehet minden 14—18 év közötti tanuló, aki pályamunkáját — három—öt gépelt oldal terjedelemben — ez év szeptember 30-ig eljuttatja az Állami Könyv- terjesztő Vállalat címére. A pályázóknak tucatnyi, feldolgozásra javasolt köny­vet. ajánlanak. A vállalkozók értékelhetik, hogy egy-egy alkotás miként helyezkedik el az írói életműben, kriti­kákat vethetnek papírra, jel­lemrajzokat készíthetnek, vagy összehasonlító elemzés­re. illetve komplex műelem­zésre vállalkozhatnak. A legjobb pályázatot beküldő jutalma kétezer forint érté­kű könyvtár. Előkészületek az eszperantó nyelv centenáriumára 1987-be.n ünneplik a föld­kerekség eszperantistái a vi­lágnyelv és a hozzá kapcso­lódó nemzetközi mozgalom megszületésének centenáriu­mát. Ludwig Zamenhof len­gyel szemorvos ugyanis száz esztendővel ezelőtt adta ki első könyvét az eszperantó­ról, az eddigi legéletképe­sebb és legelterjedtebb mes­terséges nyelvről. A rotter­dami székhelyű Eszperantó Világszövetség (UEA) ötéves programot dolgozott ki a centenárium méltó megün­neplésére, és a világméretű eseménysorozat az idén kez­dődik. A világszövetség munká­ját 1980 óta magyar főtit­kár. a Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvéd irá­nyítja. Az MTI munkatársá­nak adott nyilatkozatában a centenáriumi programról el­mondta: az egész világra ki­terjedő eseménysorozatnak az a célja, hogy az emberi­ség figyelmét felhívja az esz­perantóra, minit a soknyel­vűségből eredő problémák megoldásának lehetőségére. Minden ország eszperantistái elkészítik a maguk centená­riumi programját, amelyeket az UEA általi létrehozott és a belgiumi Antwerpenben működő bizottság koordinál. Miind a nemzetközi, mind a nemzeti programok arra irá­nyulnak, hogy az embereket meggyőzzék a világnyelv fontosságáról, hasznosságá­ról a népék közötti érintke­zésben, a főbb nemzetközi szervezeteket és az egyes or­szágok kormányait pediig megnyerjék az eszperantó elfogadására: Iskolai nyelv- oktatásának bevezetésére és a különböző .területeken va­ló alkalmazására. Az évforduló jegyében rendezik meg a következő öt év eszperantó világkongresz- szusaiit is. közülük az elsőt éppen hazánkban — Buda­pesten "■— tartják ez év nya­rán. 1984-ben Vancouver, 1985-ben Augsburg, 1986-ban Peking és 1987-ben Varsó lesz a kongresszusi város. A konkrét tervekről szól­va az UEA főititkára elmond­ta, hogy az eszperantó tör­ténetének megismertetésére, saját kultúrájának kifejezé­sére széles körű kiadói prog­ramot valósítanak meg a kö­vetkező évek során. Felkér­ték az eszperantista írókat és költőket új művek alko­tására, új műfordítások ké­szítésére. Kiadják Zamenhof válogatott munkáit eszperan­tó nyelven és nemzeti nyel­veken. összeállítottak egy nagy dakumentumkiállítást, és országról országra vándo- roltatják. Az UNESCO pári­zsi székházában nyelvészeti világkonferenciát rendez­nek. A legérdekesebb talán az, hogy világegyetemet szervez­nek. amelynek hivatalos nyelve az eszperantó lesz. Hallgatói a földkerekség minden részéből — legin­kább mégis a harmadik vi­lág nyelvileg megosztott or­szágaiból — levelező úton tanulhatnak majd a tudo­mányegyetem jellegű nem­zetközi intézményben. Sokak szerint az együttes a populáris dzsessz hazai rep­rezentatív képviselője, lassan már másfél évtizede. E megállapítást látszik- alátámasztani a Dzsungel cí- bnű album anyaga is. A da­lokban Török Ádám ének­hangját. előadói stílusát él­vezhetjük, fuvolajátékát nem a virtuozitás, hanem a frao- pánsan odaillő szólamveze­tés, a rutin jellemzi. Időn­ként nehéz eldönteni, hogy rögtönzést hallottunk, vagy kottából játszotta a melódiát a muzsikus. A kiegészítő ze­nészek nagyban htoizzájárul- nak, hogy á hangzás színes legyen, különösen a szaxo­fon szólói, megszólalásai tet- szetősek. Az album első dala a Kör­bezárt a dzsungel is az emlí­tett „minis” jegyekkel ékes­kedik. A muzsikát hallgatva nincs szükség nagy képzelő­erőre, hogy a dzsungel köze­pén érezze magát a lemez- hallgató. A sorban, illetve a lemezen következő Jaguárok, kolibrik és amaizonok instru­mentális kompozíció, pezsgő ritmusával sajátos légkört teremt. A Mániákus nosztal­gia című szerzemény enyhén zenei paródiába hajlik, bugi- vugi ritmusa kellemes él­mény a fülnek. A nagyle­mezre került nyolc dalból fi­gyelmet érdemel a zárószer­zemény, melynek címe Őrto­rony. Az együttes mesterien ötvözi a lágy dallamvezetést a kemény zenei kísérettel. —: f. s. — Dzsungel A mini együttes új albuma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents