Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1983. JÚNIUS 4 Sajnos, Igaz A levél későn érkezett Tizenhárom kisöreg, a kunszentmártoni öregek napközijének gondozottja május 25-én ajánlott levelet küldött szerkesztőségünknek. Gyors helyszíni segítséget kértek, mert érzéseik szerint sérelem érte valamennyiüket. A társalgóból, ebédlőből és pihenőszobából valamint mellékhelyiségekből álló napközit megosztják, a pihenőszoba már rég nem az övék... A 93 éves óvónő Egy jő lombfűrészről álmodik Óvodások köszöntik a város legidősebb óvónőjét. A Killián óvoda óvónői pedagógus napra babát ajándékoztak pályatársuknak Barátságos, szép, tiszta ház a Mátyás Király úton az öregek napközije. Meglátszik rajta, hogy a fenntartó, — a nagyközségi tanács — nem sajnálta a pénzt, amikor majdnem két évtizede berendezték, s szemmel láthatóan azóta is rendben tartják az otthont, ami korábban negyven idős ember részére készült, később — igény se volt több — húsz magára maradt, többségében mindig magányos ember társta- lanságán enyhített. Persze, a gondokon is, hiszen többségük a tanács szociális segélyéből él. A nevük is sokat mond: három özvegy van csak köztük, a többiek idős lányok, akik a család melegét csak a szülői házban érezték valamikor. Ebben a barátságos szép nagy házban most a helybeli Gamesz emberei dolgoznak. Az udvaron már áll egy adó-vevő torony, a valamikori pihenőszobát kipakolják, s rövidesen orvosi rendelőnek rendezik be. Megszűnik az otthonvezető kis irodája is, ott orvosasszisztenseknek kell hely. A kunszentmártoni járás lakói július elsejétől egy központi hétvégi orvosügyeletet kapnak. Szombaton vasárnap két orvos várja ott a betegeket, lesz terepjáró autó, hogy bárhová elérjen a segítség. — Sok mindent rám kenhetnek, csak azt nem, hogy elhamarkodottan, éretlen fejjel választottam szakmát. Már deres volt a hajam, amikor ágazatvezetőm felszólított: döntsem el végre, hogy miből akarok szakmunkás vizsgát tenni. Megnyugtatott, hogy szabadon választhatok, hiszen a tsz-nek egyformán nagy szüksége van lakatosra, gépkezelőre, esztergályosra vagy villany- szerelőre. Az utóbbit választottam, elmondom azt is, hogy miért. Sok mindent megpróbáltam már, néhány mesterséget ki is tanultam, csak úgy a magam kárán. Bármit is csináltam azonban, az elektromosság volt az, ami leghosszabb ideig „áram alatt” tudott tartani. 'Fülöp Zoltán jásztelki villanyszerelő mondja el, hogyan lett hivatalosan is szakmunkás. Már nyugdíjas, de pontosan emlékszik minden részletre. Nem csoda, hiszen emlékezetes esemény, hogy 41 éves fejjel vágott neki a tanulásnak, és 43 évesen kapta meg a szakmunkás bizonyítványt. A torony, meg az autónak való garázs építése miatt már nem szépen gondozott és minden jó konyhakerti növényt érlelő, gyümölcsöt ígérő a kert. Sok éven át a szép virágok mellett kertészkedtek is az öregek. Emiatt kérték a segítségünket, s szavuk hitelében cseppet se csalódtunk, hogy sietve Kunszentmártonba utaztunk. A napközi kis pihenőszobája már bútorhalmaz, s ahogy ajtaját nyitjuk, Erzsiké, a madártestű kicsi öregasszony hangosan sír: — Milyen jókat szundikáltunk ott ebéd után. Hányán vagyunk olyan betegek, hogy alig tudunk reggeltől délutánig csak ülni! Nézzék csak, itt mellettem Erzsikének már puffad a mája! Szegény, hiába ő a legfiatalabb, neki kellene a legjobban a heverő! Kovács Istvánná, a napközi vezetője írással igazolja: 1981 ősze óta lezárták a pihenőt, ott a készülő rendelő használati tárgyait gyűjtötték. — Miért csak most emeltek szót az intézkedés ellen? — Nem hittük, azt mondtuk, ez nem lehet igaz, amikor mindenki az öregeket védi-félti. És eddig semmi más nyoma nem volt, hogy itt valóban rendelő lesz!Ak— Szegény, de szorgos emberek gyermeke voltam, édesapám a földet túrta, nagyapám pedig Pesten az utcát seperte. Ök hozták ösz- sze azt a néhány holdat, amit 1940-ben, — amikor megnősültem — én örököltem. Elkezdtem gazdálkodni, de régi kedvesemhez, a barkácsoláshoz se lettem hűtlen. Faragtam a fát, puhítottam a vasat, és szétszedtem, majd megreperálva összeraktam minden olyan műszert, ami kezem ügyébe került. A fúrás-faragás, a szerelés vágya vitt el 1940-ben Jászjá- kóhalmára a gépállomáshoz, egy évre rá a földművesszövetkezet visszacsalt Jásztelekre, és rám bízta a fenntartásában működő mozi vetítőgépének a kezelését. Tíz évig voltam mozigépész, aztán munkát vállaltam a helyi tsz-nél, 1981-ben onnan mentem nyugdíjba. Az élettörténetet volt munkatársai és az alattyáni közös tanács vezetői egészítik ki. ök mondják el azt, amit Fülöp Zoltán szerényen elhallgatott. A tsz-ben mint ezermestert tartották szákor írtuk meg a levelet, amikor eljött a tanácselnök, s azt mondta, ha ideiglenesen is, de itt kap helyet a járási ügyelet! Akkor fogtunk tollat! Akkor már dolgoztak az udvaron a toronyépítők, a házkörül a vízvezetékszerelők — ki tudja, mennyi pénz van már a napközi kisebbik felében. A nagyközségi tanácselnök, Berta László se tudja. Az öregek elkeseredéséről a helyszínen volt alkalma tapasztalatokat szerezni. Mégse tudott változtatni. — Július elsején meg kell nyitni a hétvégi ügyeletet. Ez az egész kunszentmártoni járást szolgálja majd, de a járási székhelynek kellett a helyéről gondoskodni. Nem találtunk jobb és más helyet ! Mivel az orvosoknak se a legmegfelelőbb a hely — szűk, két orvosnak kicsi — megmondtuk jóelőre, hogy 1984-ben a tanács pénzéből építünk egy szárnyat a nagy udvaron, ahol korszerű rendelőt, az orvosoknak megfelelő pihenőt, tisztálkodót alakítunk ki. Akkor a napközi vissza fogja kapni a régi helyiségeit. Most viszont meg kell érteniük, a szükség vitt bennünket a megrövidítésükre ! A tizenhárom, kisöreg bizakodhat. Jövőre tágasabban lesznek ismét. Addig a nagytársalgóban megoldják valahogy a fekhelyek elhelyezését is. Kis reményt kaptak, jó szót, ígéretet. Jó lenne, ha nem csalatkoznának ! mon, mindig ott dolgozott — jól és pontosan —, ahol hiányzott a szakember. Helytállt az esztergapad mellett, üzembe helyezte és javította a bonyolult gépeket, elkészítette és karbantartotta a régi és az új létesítmények villanyhálózatát. Közben — 1965-ben — letette a villanyszerelői szakmunkásvizsgát, nyolc évvel később pedig az érintésvédelmi szakvizsgát. Nyugdíjba vonulása után kiváltotta az ipart. Megkapta a működési engedélyt, hiszen Jásztelken rajta kívül nem volt — azóta sincs — villanyszerelő kisiparos. Megkapta az első nagy megrendelést is, az új kétszintes, százszemélyes óvoda villanyhálózatának megépítését. Teljesítette a megrendelést és nem akárhogy. A 23 ezer forint értékű munkáért 10 ezer forintot számlázott, mondván, hogy a különbözet egy megelégedett, boldog nagyapa társadalmi munkában végzett ajándéka. Ezelőtt két évvel ünnepségre voltunk hivatalosak. A meghívó rubin diploma átadásáról értesített. Bányai Lajosné Nagy Irén Mezőtúron, a Vörös Hadsereg út 15. szám alatt élő óvónő bizonyítványát 70 évvel ezelőtt állították ki. A 93 éves óvónő ma is jó egészségnek örvend. A gondozója Cseh Andrásné, aki napjában segíti a ház körüli munkák elvégzésében. Az idős asszony ma is friss emlékezetű, szívesen elvégzi a kisebb nagyobb házi munkát. Hófehér hajjal, kosárral a karján feltűnik naponta az újvárosi kis ABC-áruház- ban. Nagyon sok mezőtúri ember egykori óvónőjét látva felidézni véli a tőle tanult első verseket. Szívesen beszél életéről. — Ősrégi pedagógus családból származom. Mindkét ágon még az ükapám, sőt mind a hat testvérem pedagógus volt. Nálunk ez „családi nyavalyának” számított, Így természetesen, hogy én is a gyermeknevelés tudományát választottam. — A hódmezővásárhelyi Kisdednevelő Intézetben tanult Társadalmi munkát csak akkor vállaljon az ember, ha nem muszájból csinálja. Ezt a gyakorlatot követik a szolnoki Egészségügyi Szakiskola lelkes tanulói, akik már eddig is kitűntek önzetlenségükkel és segítőkészségükkel ebben a szakmában. Tóth Edit és Tolnai Lilla, az iskola két végzős ápolónőjelöltje Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott. Sokáig gondozták az egyedül élő nyugdíjas Fehér Istvánt, tették csillogóbbá magányos napjait. — Eredetileg a KISZ-tit- kárnak adták feladatul, hogy önként jelentkezőket gyűjtsön a patronálásra — mondja Tolnai Lilla. — Hónaponként váltottuk egymást eleinte az osztályból, de aztán a bácsi kérte, hogy mindig mi járjunk, mert nagyon megszeretett bennünket . . . Minden pénteken három órát töltöttünk nála, egy évig. Bevásároltunk, rendet tettünk a kis szobában, tőztünk is, ablakot, függönyt mostunk. Időnként a kertben is segítettünk a növényeket gondozni, locsolni. — Be akarták őt vinni szociális otthonba, de nem entovább, ahol kitűnt kézügyességével. Bizonyára kézügyessége segített akkor is. amikor a szegényes óvodája számára egy-két játékot maga készített. — A Kacor király mesefiguráit szívesen elkészíteném, ha lenne egy jó lombfűrészem. A falra festett virágminták, a tájképek, a festett tányérok kezemunkáját dicsérik. A pihenőkert, a virágok, a fák szeretete nála töretlen. — Míg én a gyermekeket „oltottam” a tudás fájával, addig a férjem — aki közhivatalnok volt — vadcsemetéket nemesített a kertünkben, öreg fa, nem vén fa — tavaly is 120 üveg befőttet tettem el róluk. A szobában együtt él a virágokkal. Az egyik sárguló, lankadó levelű szobafenyő betegségének okát fürkészi. „El panaszolta” gondját a Kertészet — Szőlészet című folyóirat főszerkesztőjének, aki mint mindig, most is postafordultával válaszolt, szaktanácsokkal látta el. gedte — szól közbe Tóth Edit. — Nem kedveli a közösséget, inkább egyedül él. Nemcsak mi jártunk hozzá, hanem egy gondozó is a szociális otthonból, most is ő visz neki ebédet naponta. Szerettük volna továbbra is gyakran meglátogatni őt, de már nagyon megszaporodtak az utolsó tanév tennivalói az iskolában, sok a szakkör, az előkészítő, a kórházi gyakorlat... Felkerestem otthonában Fehér Istvánt is. Keserűen beszél önmagáról, de elégedetten a lányokról: — Jánoshidán születtem, de már tizennyolc éve élek Szolnokon. Egy éve meghalt anyám, aki itt lakott velem, azóta egyedül vagyok. Budapesten dolgoztam segédmunkásként kilenc évig, aztán betegség miatt leszázalékoltak, s nyugdíjasként telnek napjaim. Egyhangú itt az élet, néha betopannak ismerősök, jön az ebédhordó, jöttek a lányok is, akiknek mindig nagyon örültem. Lelkiismeretesen segítettek, megcsináltak mindent, jókat beszélgettünk péntekenként. Szabad idő, pihenés, üdülés II kirándulás oldja a magányt is Az ember számára nélkülözhetetlen a pihenés, histzen a munkában elfáradt szervezetet újra meg újra fel kell frissíteni. A fáradság öseze- tett jelenség, melyet élettani folyamatok is kiválthatnak — ez elsősorban az izmokban megy végbe, de okozhatja lelki jelenség is. A fáradtság érzése tehát nem más, mint a szervezet intő figyelmeztetése. azt jelzi, hogy szükségünk van a pihenésre. De vajon tudunk-e élni szabad időnkkel? Tévedés azt hinni, hogy a pihenés egyetlen és legfontosabb formája az alvás! Bár alvás nélkül nem lehet élni, de ez egymagában nem azonosítható a pihenéssel. Mi a recept tehát, — mi az, amit ajánlhatunk? Abszolút recept nincs! A legmegfelelőbb megoldást mindenkinek magának kell megtalálnia, hiszen a pihenésnek számos vonzó és kellemes módja van még idős korban is. A testmozgás feltétlenül szükséges, hiszen az pihenésnek számos vonzó és kellemes módja van még idős korban is. A testmozgás feltétlenül szükéges, hiszen az izmok működése segíti a keringést, erősíti a szív működését, fokozza a test ellenállását, fönntartja az erőnlétet. Az idős ember hajlandó a kényelemre, — igényli is, s ez könnyen átválthat lustaságba. Azok, akik komolyabb testedzést nem folytathatnak, egyszerűen csak sétáljanak. Még a városi utcákon való sétál ás is egészségesebb, mint a lakás zárt falai közötti elfoglaltság. A sétától már csak egy lépés a túrisztika. Ne gondoljunk itt az alpesi hegymászók hőstetteire, nemcsak hegyi túrák vannak. Minden embernek egyformán egészséges a természet, a nap, a víz, a jó levegő. A családdal, nyugdíjas társakkal együtti kirándulás csak fel- üdit, oldja a magányt, és akinek unokája van — lehetőséget ad a gyermekneveléshez is. Idős korban is bátran szólhatunk a sportolásról, amely szintén egészséges időtöltés. Különösen azoknak a nyugdíjasoknak ajánlatos az aktív pihenésnek e formája, akiik nyugdíjban is többnyire ülnek, vagy ülőmunkát végeznek. Ilyen sport pl. a kerékpározás, úszás, evezés, torna. A felhalmozódott fáradtság kiküszöbölésére, a szervezet regenerálódásához azonban nyugodt és tartós pihenésre is szükség van, és ez az üdülés. Az üdülőhely kiválasztásában legyünk gondosak. Nem biztos az, hogy a legnépszerűbb helyen lehet csak igazán jól pihenni. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy egyes életkoroknak más más a szervezeti igénye, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a korral járó elváltozásokat sem. Az ingerlékeny, ideges emberek, gyakori fejfájásban szenvedők részére általában a hűvösebb éghajlatú, tisztább levegőjű, magaslati üdülőhelyek előnyösebbek, mint a vízpartok, (pl. magas vérnyomásban szenvedők ne üdüljenek 5—600 méternél magasabb helyen). Legcélszerűbb azonban üdülés előtt kikérni az orvos tanácsát, ez felnőttek, gyermekek, idősek számára egyaránt fontos. Azoknak, akiknek lehetőségük van külföldi útra menni, mindenképpen gondolniuk kell arra, hogy 12—14 nap alatt nem lehet mindenhova eljutni, mindent megtekinteni. A túlzsúfolt program fárasztó. A legfontosabb tanács: építsük be mindennapjainkba az aktív pihenés valamennyi formáját, legyen az horgászás. turisztika, séta, kocogás, úszás, kerékpározás, vagy éppen a kiskertben való tevékenykedés. „cs” ósszeállitota: Sóskúti Júlia Illés Antal Példázat a szabad idő hasznos eltöltésére. Kirándulás is, gyógyulás is. Selypi nyugdíjasok „szoktak” Szolnokra, a tiszaligeti strandra. Azt mondják, megéri vonatozni, mert a gyógyvíz használ egészségüknek, s az alföldi táj és emberek, valamint a fürdő szolgáltatásai minden tekintetben megfelelnek igényeiknek. (Fotó: Korényi)- kj Kézenfogva Az ABC-áruház mellett légkalapács dolgozott kegyetlen éles hanggal. Odébb iskolások csapata menetdalt énekelve próbálta a felvonulók ütemes lépését. Autók, buszok jöt- tek-mentek, mentő rikoltozott. Ök csak mentek az úton. A kopaszodó férfi erősen fogta az őszülő asszony kezét. Fejük olyan közel volt egymáshoz, hogy értsék a másikat. Olyan kedvesek, meghatóan egymáshoz illők voltak, hogy a nyomukban maradtam. Gyönyörködni akartam nemcsak a képben, a hangjukban is. Sikerült. A csendes parkban hallottam amint a férfi mondja: — Ügy elsóztad a mai levest, mint menyecske korod bán. Az asszony cseppet se emelt hangon válaszolt: — Jó az neked úgy is, fiam. Anyád még ilyen sós levessel se lakatott jól egész életében! Nagyapa ajándéka Krizsánné Józsa Piroska Türelem és emberszeretet Pénteken mindig jöttek a lányok
