Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. JÚNIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy vendég, aki itthon van „Homo paedagogus” Beszélgetés Donáth Gyulával a Szolnoki Művésztelepen „csoda”, amelyet soha. de soha — bármerre vetne jó vagy rossz sorsom — nem tudnék elfelejteni. Nagyon sokat dolgoztam ott az el­múlt hónapokban. — Akkor két „kötözködő” kérdést tennék fel, ha meg­engedi: a Tabán általában a festőket tartotta — tartja — „hatalmában”, a másik okvetetlenkedés: több száz olyan Donáth-grafikát isme­rek, amely az új Szolnokot jelzi. — Ahhoz, hogy meg tud­jam válaszolni a kérdése­ket. el kell mondanom, hogy számomra az alkalmazott grafika — reklám, falragasz stb. — olyan megélhetést ad, hogy nem függök senkitől, semmitől. Pontosabban: ha festeni támad kedvem, hát festek is. Az akvarell áll hozzám legközelebb, de oly­kor olajjal is dolgozom. Csak önmagam lelikiisimere- te szabja meg, miit, hogyan csinálok. Különben régj sze­relem ez a Tabánnal. Az új Szolnok? Ilyenkor az,t hi­szem, a grafika iránti von­zalmam a nagyobb: a házak, utcasorok dinamizmusa, az erő szépsége inspirál talán a városnegyedek, új arcula­tok grafikai megjelenítésére. — Nem gondolt még arra — említettük, többszáz szol­noki rajznál —. hogy érde­mes lenne egy albumba szedni ezeket a múltőrző, jelent rögzítő — holnap már tegnap a ma — grafikáit? — Ez csupán kiadó kér­dése. Egy kamarakáállitáson hamarosan láthatja majd ja­varészét a közönség, jövőre pedig a Szolnoki Galériá­ban talán szerény munkás­ságom egészét sikerül majd bemutatni — ti — Két hónapig vendégmű­vészként alkotott a Szolnoki Művésztelepen Donáth Gyu­la grafikus, aki különben homo szolnokiensisnek vall­ja magát. Szajolban szüle­tett, a Verseghy gimnázium­ban érettségizett, rokonai, barátai ma is a Tisza-part- ján élnék. A Képzőművé­szeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszakán végzett, 1955-ben jelentkezett először munkáival a nagyközönség előtt. 1972-ben és 1975-ben Budapesten, azóta számos más városban volt egyéni kiállítása. A színes linó a legkedveltebb műfaja, de tusrejzai is elidegeníthetet­lenül „donáthiak” karak­terisztikusak. Legszebb linó­metszetei motívumvilágát a nópbaliadák, mesék gondo­latköréből merítette. — Szolnokra mindig szí­A város anyja (linómetszet). Szolnok többször elpusztult tör­ténelme során, de az örök megújhodás mindig megteremtet­te az életet a Tisza partján. Ennek tiszteleg a művész, ami­kor a változó Szolnok főalakjává az anyát teszi Tabán (akvarell) vesen jövök, talán monda­nom sem kell. mennyire örültem a meghívásnak. Számomra a Tabán olyan Zagyvarékason Számítógépek az iskolában Ajándék a diákoknak A komédiától a musicalig Zenés színházi találkozó Június 6 és 10 között ze­nés színházi találkozónak- ad otthont a szolnoki Szigligeti Színház, öt napon át zenés darabokat mutatnak be a „házigazdák”. vendég társulatok illetve a Hétfőn este — a József Attila Színház Lajtai Lajos —Békeffi István Régi nyár című zenés játékát mutatja be Iglódi István rendezésé­ben. A közönség főbb szere­pekben Törőcsik Marj Kos- sut-díjas, kiváló művészt, Káló Flóriánt, Szerencsi Évát láthatja. Másnap a Szigligeti Színház művészei az elmúlt hetekben sikerrel játszott Zsákbamacska című operettkoméddával lépnek színpadra. Szerdán a Nép­színház Görgey ®ábor Han- dabasa avagy a fátyol titkai című zenés komédiáját adja elő Bánffi Györggyel, Besz- terczei Zsuzsával és Szilágyi Zsuzsával a főbb szerepek­ben. A zalaegerszegi Állandó Színház a Lakat alá a lá­ncokkal című musicallal szerepel június 9"én. A bu­dapesti Katona József Szín­ház művészei Benedek Mik­lós. Császár Angéla és Szacsvay László pénteken Budapest-orfeum címmel zenés irodalmi összeállítást adnak elő. A zagyvarékasi Általános Iskolában a jövőben számí­tógépek is segítik az okta­tást. A helyi Béke Termelő- szövetkezet ugyanis a közel­múltban két Xx81 tjpusú készüléket ajándékozott az iskolának. — A termelőszövetkezet tel hosszú évek óta jó a kapcsolata az iskolának — mondja Bodó István igazga­tó. — Sok segítséget nyújt oktató-nevelő munkánkhoz. A számítógépek, — amelyek­nek értéke 165 ezer forint — a legkorszerűbb oktatás­technikai eszközök. A me­gye középiskoláiban már használják őket az általá nos iskolák közül viszont mi vagyunk az elsők, akik bevezethetik a számítógépes oktatást. Egyelőre még csak ismerkedünk a készülékek­kel a termelőszövetkezet szakembereinek segítségével. — Milyen módon tudják majd hasznosítani a készü­lékeket? Elsősorban a matematikai, fizikai és kémiai ismeretek elsajátítását teszik könnyeb­bé tanulóinknak, de talán a legfontosabb, hogy hasz­nálatúid logikus gondolkoH dásra neveli őket. A jövő tanévre egyébként elkészül­nek azok a programok, amelyek a már említett há­rom tantárgy ismereteit té­makörök szerint dolgozzák fel. Ezt a téesz számítóköz­pontjának szakemberei vál­lalták, mint ahogy azt is, hogy szaktanárainkat beve­zetik a programozás ..rejtel­meibe”. Az alapismeretekre, a készülékek kezelésére a gyerekeket a következő tan­évtől tanítjuk. A nagyobb teljesítményű gép 10 ezer adatot tud tárolni, rendkívül „okos”, úgyszólván végtelen lehetőséget ad a hasznosítás­ra. Segíti az ismeretanyag bemutatását is, ugyanis te­levíziós képernyőre „vetíti ki” a betáplált programo­kat, a mértani ábráktól az egyenletrendszer feladat- megoldásáig megannyi isme­ret szemléltetésére alkalmas. A matematika szakkör tag­jai persze már kipróbálták a gépeket, logikai játékokat játszottak. Mert a számító­gépek „játszani” is tudnak a gyerekekkel. — te — — a nevelő ember téma van, Két nagy amiről be­szélni tud­nák a váratlanul összeakadt régi ismerősök. Az egyik a katonaság, a másik az isko­la. S ha talán akad olyan ember, aki még nem volt katona, úgy az iskola az az emlékező terület, anyagfor­rás, amelyből — a közös tör­ténetek felidézésével — cso­boghat az emlékezés árja. Diák mindenki volt, iskolá­ba mindenki járt s az is­kola mindenkiben mély nyo­mot hagyott, olyat, amely meghatározta az embert, mintegy kialakította szelle­mi arculatát, megalapozta gondolkodó képességét. És ezekben a „.. . Emlékszel, én akkor azt mondtam mire az Öreg ..kezdetű történe­tekben mindig ott szerepel a tanár, a szigorú, az emlé­kezetes, akinek mindig volt valami gúnyneve, szeretettel emilegettett májr-már bece­névként forgalomban levő ragadványneve, amely jel­képezte. hogy szigorú neve­lő volta ellenére nemzedék­ről nemzedékre adják to­vább szeretetét a diákok. Hogy majd elvigyék emlékezetét saját gyerekeik, majd uno­káik időtartományába is. Miért, hogy a szigorú ta­nárra emlékszik a diák? Miért, hogy felnőtt-megeny- hültként, esetleg már maga is diplomásként, netalán ta­nárként úgy emlékszik visz- sza a rosszaságot, nevelet­lenséget, mulasztást megtor­ló egykori tanárra, mint va­lami jóságos emlékre, fontos, pozitív életmozzanatra. Egé­szen bizonyosan kapott vala­mit attól a tanártól, és en­nek jelentőségét őrzi, na­gyítja, dédelgeti, alakítja, mitológiává önmaga élete le­genda-forrásává. De csak a jelentős egyéniségre emlék­szik. csak arra a jelenségre, amelyik kisember-diákként is komolyan vette őt, s en­nek szellemében, követelt az akkorj diáktól odafigyelést, szorgalmat, segítette önnön készségeinek fejlesztését. S az ismeretek megszerzésén túl a kialakult ember-vi­szony — tanár és diák — tiszteletét is nyújtotta. Vagy­is a tananyag oktatásán túl nevelt is. Igen, a jószívű gyönge ta­nár emléke elmosódik. Ám­bár szerethettük a tárgyát, és adhatott sikerélményt, valahogy nem tűnik, fel lé­nye az eseménygazdag évek történésein keresztül, mert később is. később sem, soha nem neki akartunk bizonyí­tani, nem neki akartunk megfelelni, nem őt akartuk kijátszani, nem tőle féltünk, ha nem végeztük el, amit el kell végeznünk az életben. Hanem tőle, a jószívű, de követelményeket! támasztó feladatokat adó, s a felada­tokat szigorúan számonkérő „Pocos”-tól, „Csúzli”-tól, ,Kormorán”-tól, „Prézli”-től. És a többiektől, kiktől oly- tyor-olykor meg is kaptuk azt az egy makarenkói po­font, amelyre büszkék vol­tunk akkor is, hiszen köztu­domású volt, hogy az öreg nem üt meg mindenkit, „atyaiban” csak az részesül­het, akit szeret, akiben bí­zik, de aki azért komisz ku- tyakölök, s akit időnként ráncba kell szedni. A sikerélmény óriási do­log. Az emberi megvalósulás belső országútja nélküle jár­hatatlan. De az igazi ered­mény csak munka árán, a megtanult szellemi-fizikai munkafázisok személyre szabott működtetésének har­móniájával jöhet létre, csak egy fegyelmezett munkakész­ség kialakításával. S ezzel senki nem születik. Az is­kolának kell megtanítani az ismereteket, rádöbbenteni az ismeretek felhasználásá­nak hasznosítására, vagyis arra, hogy az, eredmény lét­rehozását megelőző út a ta­nulásé. És a tanulás meg­szerettetése a tanár minő­ségének függvénye. Tehát nem valamj kényelmetlen, reám tukmált, idegen iszo­nyat lesz az ismeretek lé- pésről-lépésre való megszer­zése, az érdeklődést felkeltő, értelmes követelményt tá­masztó, eredményt jutalma­zó tanárral, hanem mun­kám, vagyis életem célja és tartalma, megtestesülő örö­meim, eredményeim sike­reim forrása. A tankönyv az ismeretek tárának jó vagy rossz szö­veggyűjteménye, magyarázó katekizmusa, melynek jósá­gán, vagy rosszaságán, fo­galmazásainak érthetőségén, világosságán és pontosságán nagyon sok múlik. De em­bert még nem láttam, aki gyermekkora távolából ezt vagy ezt a tankönyvet emle­gette tisztelettel. Mert a tankönyv a fogyó időé, és nem övé az elsőbbség az emberré formálásban, hanem a másik emberé, aki példá­jával, ismeretgazdagságával, figyelmével, emberi teljessé­gével. szavakkal és szavakon túl is nevel, jelen képét ad­ja a jövő évtizedeknek. A tanár tisztelete számom­ra senkiével fel nem ér. Mert lehet az orvos, a mér­nök, a katonatiszt, a pilóta, lehet bárki jelentősebb a társadalom értéktudat-hie- rarchiá.jában, de fontosabb a nevelőnél nem lehet. A pedagógus, ez a görög ere­detű szó eredetileg olyan szolgát jelent, aki a ház né­pén belül elsősorban vala­minek a tanításával foglal­kozott. Mint gyűjtőfogalom ma már minden oktatással foglalkozó személyt jelöl. De tudnunk kell, hogy az oktatás csak lehetőség a ne­velésre. Az oktatott anyag a nevelés eszköze. Az értel­mes nevelés hat az értelemre, amely a tudat felépítésének legfontosabb segítője. De érzelmeink is élnek, s mikor érzékenyebben, ha nem az iskola pre-kamasz. vagy ka­masz világában? Mikor érint mélyebben az igazságtalan­ság és nemesielkűség, jóin dulat, nagylelkűség és an­nak hiánya? Hazaszeretetre, magyarságtudatra, interna­cionalizmusra, humánumra, általában értéktiszteletre csak tiszta érzéseit is to­vábbadó tanár nevelhet. Nem is prédikáló szavala­tokkal, de ezekhez az élet- motívumokhoz való szemé­lyes viszonyával. a döntő Ez lesz tanítványai­nak a to­vábbiakban, ezt fogadják el, módosítják, vagy utasítják el életük alakulásában. Meg lehet kockáztatni ezért, hogy senki emlékvilágában — talán az egy szerelmen kí­vül — semmi olyan mara­dandó nyomot hagyni nem tud, mint az a nevelő-tanár, akitől az ember életreszóló, fontos eligazítást kapott. Szóban, tettben, vagy a pél­dájával. — Sz M — Emeletraepítéssel bővítették a jászapáti általános iskolai napközi otthont. Az épü­letben három oktatási tantermet is kialakítottak. Este a Tisza partján Toronyzene Szolnokon Ma a képernyőn Film a Nagykunságról Tavaly hírül adtuk, hogy a Magyar Televízió forga­tócsoportja a Nagykunságról készít filmet. A 35 perces filmet, amely a tájból az ott élő emberek múltjából és mindennapjai­ból meríti témáját, ma 16 óla 56 perces kezdettel mu­•i* tátják be a tv-ben. A nyári vendégjárás ide­jére június 8-án ismét fel­újítják Szolnok hajdani ne­vezetességét az esti Tisza- parti toronyzenét. A Tisza Szálló tetejéről estéről esté­re a Killáán György Repülő Műszaki Főiskola tagjainak hangszerel csendülnek fel. A kamara fúvószenekar kür tösei, harsonásai többek kö­zött madrigálokat, preklasz- szikus táncokat, szonátákat szólaltatnak meg. máskor magyar és külföldi népda­lokkal, kuruc dalokkal szó­rakoztatják majd a sétáló­kat a kellemes nyári estéken a Tisza partján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents