Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-29 / 152. szám
1983. JÚNIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Veszprémi gondolatok Mi is történik Veszprémben egy teljes héten át? Erre szóló kérdés is elhangzott kedd este a Stúdió ’83 e találkozó alkalmából a helyszínen rendezett fórumán, amelyen szándék szerint a drámai és szórakoztató főosztály alkotó művészei és irányító munkatársai válaszoltak a közönség kérdéseire. A kérdésre adott választ megismételni alighanem felesleges lenne: annál is inkább, mert aki figyelemmel kísérte a képernyőn az eseményeket — a versenyművek vetítését az 1-sen majd a 2- sen, illetve látta a Híradó egy-egy beszámolóját a történtekről, és ott ült szombat este a készülék előtt a díjkiosztáskor — lényegében maga is érzékelhette e találkozó tartalmát — legfeljebb azokról a baráti beszélgetésekről, eszmecserékről nem kapott képet, amelyek többnyire „négyszemközt” • zaj>- lanak — minden egyéb tehát „nyílt titok”. Ezért inkább néhány gondolatot fűznék a találkozó egyes eseményeihez; olyanokhoz, amelyek mellett úgy vélem, szó nélkül nem mehetek el. Itt van rögtön a nagy hírrel beharangozott fórum, amelytől azt vártam volna, hogy e sokágú és az utóbbi időben sok problémával is küszködő művészet, a televízió drámai munkásságának lényeges kérdései kerülnek majd terítékre, s hogy nemcsak szőrmentén érintik majd a mélyebb elemzéseket is miegérdemljő kérdéseket. Nem könnyű a televíziónak, közönsége íz^ lésben és elvárásait tekintve igen megoszlik, a kérdések is erre vallottak. Az azonban aligha üdvös módszer egy ilyen fórumon, hogy az egymásnak ellentmondó tartalmú, nézői kérdéseket úgy párosítjuk, szembesítjük egymással, hogy úgymond válasz nélkül is szinte megsemmisítsék' egymást, illetve azt a benyomást keltsék, hogy Ilyen helyzetben, ilyen szélsőséges követelmények esetében nem is érdemes odafigyelni rájuk, azaz a televízió csak tegye a dolgát, menjen a maga feje után. Talán még ezt is, ezt a magatartást is meg lehetett volna „bocsátani”, ha valamit el is árultak volna az alkotók abból, mit a fejükben hordanak, vagy elképzelésként magukban dédelgetnek. Ha nemcsak, odavetett, olykor néhány szavas válasz- szal ütötték volna el a választ, hanem a közönséget méltó társnak, beszélgető partnernek érző művész komolyságával szóltak volna művészi elképzeléseikről, problémáikról. Ha valaki egy-egy jelenlévő rendező, dramaturg, alkotó tehetségéről nem győződhetett meg más alkalommal, azaz műveit nem ismeri, az bizony furcsa képet, lesújtó képet alakíthatott ki magának e fórum alapján a két érintett művészi terület munkásairól, a televízió ilyen irányú tevékenységéről. A sok közhely, amely válaszként elhangzott, mintha csak azokat igazolta volna, akiknek egyébként is — igazságtalanul — az a véleményük, hogy a tévédrámák nagy része felszínes munka, a televíziós alkotók munkájából hiányzik a gondolati mélység. illetve az elmélyültség. Egyébként szép nyáreste volt. és a kép festői, ahogy zöld mezőben, félkaréjban ott ültek a fórum résztvevői — a veszprémiek még arról is gondoskodtak, hogy a légteret holmi kóbor helikopterek ne zavarják, csupán — ahogy Szegvári Katalin gesztusaiból és magatartásából 'ehetett következtetni rá — a szúnyogok meg-megújuló támadásait nem lehetett megakadályozni, oktalan '■«préseikkel nem kevés gondot okoztak a fórum meghívott vendégeinek. Szerencsére mind a díjazott alkotások, mind az új termés, amelyből már ezen a mostani találkozón is megismerhetett a veszprémi, illetve néhány üzem közössége ősbemutató formájában, más képet, vigasztalóbbat — mutatnak. Ami a díjakat illeti, nyilván másképpen is ki lehetett volna osztani, hisz a fődíjakra is eséllyel pályázhatott a huszonkét, versenyre benevezett mű közül nem egy. nem kettő — ennyi fődíjat ítéltek oda — csak egyvalamit lehet nehezen megérteni, hogy a szórakoztató kategóriában fődíjjal elismert Akar velem játszani produkció résztvevői közül miért feledkeztek meg Benedek Miklós külön- díjazásáról, mikor ő jelentette a Molnár György rendezte show fundamentumát, az ő sajátosan fanyar egyéniségétől kapta a műsor eredeti ízét, s szellemiségének is a zseniálisan játszó színész adta meg a súlyát. Vajon ahogy Cserháti Zsuzsa dalolása feltűnt a körültekintő zsűrinek az Amire a világ táncolt című könnyűzenei összeállításban, vajon nem akadhatott volna-e meg a szeme Benedek Miklósnak a Cserháti Zsuzsáénál sokkal de sokkal értékesebb és számottevőbb telj esítményén ? Végül arról néhány szót, ami várható, azaz a jövőről, hisz a találkozón jelenlévő kritikus a múlt eredményeinek mérlegelése mellett — néhány alkotás erejéig — már ebbe is beleláthatott. Várhatóan sikerre számíthat majd a Kapás Dezső írta és Várkonyi Sábor rendezte szatíra, a Vereség, amely vállalati piknik rajzában mutatja meg — mulatságos helyzetekben — az emberi jellem személyikul- tuszos elferdüléseit, nemcsak témájában, filmes megformálásában is érdekes. A piac című tévéfilm, amelyben a Bosnyák téri „alvilág”, a piac haszonlesőinek és aljas élvezőinek világa tárul fel, már-már krimibe illő fordulatokkal, a felfokozott pénzéhség és anyagiasság kritikája — írta László Bencsik Sándor és rendezte Mihályfy Sándor; megrendítő élményt kínál majd bizonyára A béke szigete — Nemeskürty István és Haj- duffy Miklós újabb közös munkája —, amelyben a humánum, az emberbaráti szeretet szép példáját örökítik meg az alkotók; történetesen, hogy miként állt ki egy kis város polgármestere 'üldözötté vált zs,idó polgárok mellett a tragédiát is vállalva, az 1940-es években: És egy ismeretlen színész, Ludovik Gresso nyítrai színművész — aki a (forgatás után néhány nappal sajnos meghalt — különlegesen érzékletes játéka avathatja élménnyé az Aranykor című filmet, amelyben egy öreg nyugdíjas keresi boldogságát szódásüveggel a kezében, amelyet mindenáron pénzzé szeretne tenni; vidámság és szomorúság ötvözete ez a játék — megejtően emberi. Viharos fogadtatásra tarthat majd számot a mai munkáséletet ábrázoló — Tisztán vagy szódával — Nemere László munkája —, hisz az alsóörsi ősbemutató közönsége is igen megoszlott a bemutatott valóság megítélésében, hogy tudniillik mennyire lehet igaz ma. 1983-ban a városi lumpensors, az alacsony színvonalú élet megél i ít hatatl anságán a k perspektívája. Ízelítőnek a jövőből, talán ennyi is elég — ebből is kitetszhet, ez a termés többet ígér, mint ami most Veszprémben mérlegre tétetett. Izgalmasabbat, érdekesebbet — megkockáztatom: tartalmasabbat. — V. M. — Fejlődő gyermekvédelem Állami gondozás, segélyek, patronáló A Művelődési Minisztérium Tudományszervezési és Informatikai Intézetének a közelmúltban közzétett adatai szerint az elmúlt évben a megyei és a fővárosi gyermek- és ifjúságvédő intézetek 50 ezer 475 kiskorút részesítettek állami gondozásban. Közülük több mint 32 ezren állami gondozottak, csaknem 2 ezren ideiglenesen beutaltak, s 16 és félezren rendszeres nevelési segélyt kaptak. Tavaly négy és fél ezer gyermeket vettek állami gondozásba. mintegy 37 százalékukat olyan családból, ahol mindkét szülő él. Ugyanebben az időszakban megszűnt több mint 5 ezer gyermek állami gondozása A statisztika adatai szerint az állami gondozottak 9 százaléka 3 éven aluli, 14 százaléka óvodáskorú. Kisegítő iskolába jár 16 százalékuk, középiskolába 10 százalékuk. Csaknem 6 százalékuk munkaviszonyban áll. A nevelőszülőknél elhelyezettek száma 7815, az állami gondozottaknak csaknem egynegyede, s arányuk fokozatosan csökken. A rendszeres nevelési segélyben részesülők 76 százaléka pénzbeli támogatást kap, 7 százaléka természetbeni. 17 százaléka pedig térbrigádok mészetbeni és pénzsegélyben részesül. Az egy főre jutó segély évente átlagosan 6468 forint volt, s a kifizetett összeg 11 millió forinttal több, mint 1981-ben. A gyermekvédő intézetek szervezetében csaknem 9 ezer hivatásos és több mint 5 ezer társadalmi pártfogó (tevékenykedik. 1982-ben 118 állami nevelőotthon működött hazánkban, s ezekben 16 ezer 200 hely van. A nevelőotthonokat 767 vállalat és csaknem 1500 szocialista brigád patronálja. s a tőlük kapott anyagi támogatás értéke több mint 8 és fél millió forint volt tavaly. A gyerekek gondozását 1600 pedagógus és csaknem 900 gyermekfelügyelő látja el- A gazdasági, az adminisztratív és az egyéb nevelőotthoni feladatokat 3 ezer főfoglalkozású dolgozó végzi. A nevelőotthonokon kívül 6 hétközi otthon is működik Budapesten, csaknem 500 hellyel. Tavaly a gyámhatóságok a szülők nem megfelelő magatartása miatt több mint 60 ezer esetben intézkedtek. Csaknem minden harmadik védő és óvóintézkedés cigánygyerekeket érintett. Al- koholelvonói kezelést több mint 4 ezer szülőnél kezdeményeztek. Negyedszázada annak, hogy Martonvásáron megnyílt a látogatók előtt a Beethoven-gyűjtemény kiállítása. A kastély két termét töltik meg az első kiadású kották, korai és ritka Beethoven-kiadványok. A gyűjtemény megnyitásával együtt hangversenysorozat kezdődött, amelyet azóta minden esztendőben nyaranta, így az idén is megrendeznek a kastély parkjában Friss diplomával— Szolnoktól Szolnokig Az ország tanárképző főiskoláin befejeződtek az államvizsgák, a végzősök kezükbe kapták a forró-új diplomát. Fodor Zoltán, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola biológia-technika szakáról lép ki az Életbe, kutatva, mit is ér ez az írásos bizonyítvány, keresi a tárulkozó lehetőségeket. — Hogyan zajlott a vizsga? — Nagyon nehéz volt. és leírhatatlan érzésekkel léptem ki az ajtón a négyes végeredménnyel... Tudni kell erről a fajta vizsgáról, hogy csak két éve vezették be. Régebben sokkal komplexebb volt az államvizsga, most jóval szakirányúbb, részletezőbb. Szaktantárgyainkból és pedagógiából húztunk tételeket: én állattanból. műszaki ismeretekből és gyakorlatból, mezőgazda- sági ismeretekből és gyakorlatból, valamint pedagógiából vizsgáztam. A három hét felkészülési idő önmagában nem kevés, de a negyvenhat bőséges témakörhöz viszonyítva elég csekély. A tanárok is tapasztalták, hogy ezen a fajta államvizsgán sokkal gyengébbek az eredmények, sok a bukás is, s ezért a következő évtől ismét a régi rendszer lesz érvényben ... — Mik a lehetőségei mint pályakezdő tanárnak? — Szerencsére technika szakos tanárra nagy szükség van mind az általános, mind a középiskolákban, hiszen ez még viszonylag új szak és kevesen végeztünk. Elhelyezkedni mégsem könnyű. Nekem az volt a célom, hogy szülővárosomban maradhassak, hiszen minden ide köt... A Varga Katalin Gimnáziumban érettségiztem, innen kerültem Egerbe, s most újra itt vagyok: az Áchim úti Általános Iskolában kaptam állást. — Mit szeretne csinálni a tanítás mellett? — Sokféle tervet forgatok a fejemben, mint a legtöbb fiatal... Érdekel a fertőzés, Gondolkozva szolgálni Gáspár Sándor új könyvéről '\ GÁSPÁR SÁNDOR A munkásosztály szolgálatában Budapesttől nem messze, egy kis faluban. Pándon, 1917-ben egy tízholdas parasztcsaládnak megszületett a tizenkettedik gyereke, akit Gáspár Sándor néven jegyeztek be az anyakönyvi hivatalnál. Tizenkét gyerek lévén, a kisbirto- kot ennyi felé nem lehetett osztani — paraszti szokás szerint a legidősebb fiú gazdálkodott tovább, a többieknek pedig szét kellett nézni, hogyan formálhatják sorsukat. A legkisebb fiú is így került a fővárosba, ott is az osztrák Steyr-Puch leányvállalatához, alhol motorszerelő szakmát tanult. Ennek a Jégnek idősebb munkásai kapcsolták be a munkásmozgalomba, itt lett szakszervezeti bizalmi, a Szociálde-' mokrata Párt tagja, majd főbizalmi és az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulás után ebből a motorszerelő segédből lett a szakszervezetek egyik vezetője, majd főtitkára a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedő vezetője, a Szakszervezeti Világszö vétség elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. A szerkesztők kérdéseire mondja el „A munkásosztály szolgálatában” című most megjelent könyvében (Népszava Kiadó) Gáspár Sándor, hogy miképpen alakult a sorsa. Az ő életútja bele- ágyazódva a magyar nép, a magyar munkásság sorsfordulóiba. Amit önmagáról mond, az csak háttér, mert közben kirajzolódik hazánk, Európa és a világ népeinek történetét átformáló fél évszázada. Olyan ember felel a kérdésekre, akit nem kiemeltek, hanem a régi munkásmozgalmi vezetőkhöz hasonlóan kiemelkedett osztályából. Minden lényeges kérdés felvetődik a lapokon. Hogy csak a legfontosabbakat említsük : a szakszervezetek szerepe régen a szociáldemokrácia útja, a hozzájuk kapcsolódó viszonyunk, a felszabadulás adta új lehetőségek, a személyi kultusz évei, az 1956-os ellenforradalom és tanulságai, milyen legyen napjainkban a nárt és a szakszervezet viszonya. a konszolidáció évei. alkalmazkodás az új viszonyokhoz, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom problémái az utóbbi évtizedekben, a háború és a béke kérdései, az érdekvédelem és a haza szolgálata. káderpolitikánk jelenlegi állapota, háztáji gazdaságok és a kisvállalkozások. az üzemi munkásság történelemformáló szerepe, stb. A kérdések mindig világosak. de Gáspár Sándor válaszai is egyértelműen azok. Szó esik a könyvben az új gazdaságirányítási rendszerről, arról, hogy a dolgozók egyre gyakrabban szóvá teszik a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. Erre is van félreérthetetlen válasz: „Sajnos a munkahelyek értéke devalválódott. S ez a legnagyobb morális veszteség, amely ért bennünket. Normális viszonyok között úgy kezdődik, hogy ■< Szaki- kám. mit tudsz? Ezt és ezt tudom. No, akkor ezt kapja.» Most meg úgy kezdődik: no, szakikám, ha idejön, ezt és ezt kapja, és aztán meg se kérdezik, hogy tud-e valamit. Ez nem tartható így tovább”. Az állam és a szakszervezet viszonyára gyakran visz- szatér. Kifejti: a kormány szerveit óvják a rögtönzésektől, s felhívják a figyelmüket arra, hogy ők sem csalhatatlanok. A szakszervezetek semmiféle véleményt nem fogadnak el megfellebbezhetetlennek, de a sajátjukat sem tartják annak. Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések sorjáznak, s ezek mind életünket, hétköznapjainkat befolyásolják. Külön érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom sok problémája. Gáspár Sándor a Szakszervezeti Világszövetség elnökeként erről is elsőkézből tudósít bennünket Azt nyilatkozza könyve vége felé Sáspár Sándor, hogy nem csinál mást, mint gondolkozva szolgál. Egy kommunista vezető példamutató, emberséges megnyilatkozása ez az összefoglalás. G. J.- vi . r. a film, a rádiózás, és művelésére, azt hiszem, lesz is lehetőség: szeretnék fotószakkört vezetni, filmklubot, iskolarádiót szervezni; ezen kívül szeretném elvégezni levelező tagozaton az ELTE technika szakát. Remélem, sikerül majd, hiszen most a XVI. országos tudományos diákköri konferencián első helyezést értem el technikából ... Jó lenne az iskolában egy olyan hangulatú gyerekközösséget kialakítani, ahol gátlások és szorongások nélkül tudok majd a gyerekekkel együtt dolgozni. — Térjünk vissza a jelenre ... Mi lesz a nyári programja? — Természetesen az utolsó nagy pihenés mellett a nyár a felkészülés ideje is lesz számomra. Igaz, hogy a • négy év alatt tanítottunk is és egyhónapos pedagógiai gyakorlaton vettünk részt, de kellő tapasztalatok híján alaposan fel kell készülni az új kapcsolatokra. Sokat szeretnék olVasni: szépirodalom mellett (amire négy év alatt nem volt erőm és időm sem) szakirodalmat, filmes könyveket ... Nagyon örülök annak, hogy részt veszek majd egy négynapos Ungvár— Munkács kiránduláson, amit az általános iskola szervezett, s ahol jó hangulatban lesz lehetőség megismerkedni jövendő kollégáimmal, s nem az első csengő megszólalásakor ... — ön szerint milyen a jó tanár? — Sok rossz tapasztalatom van a tanárokkal kapcsolatban, de sok jó is, amiből tanulhattam. Fontos, hogy megmaradjon a tudásvágy és a kíváncsiság, hiszen a tanárok a legtöbbször nem képesek önmagukat megújítani, sőt egyszerűsödnek a módszereik. Ha ez a tudásvágy megmarad, jó tanár lesz az ember, hiszen érdeklődő és nyitott a gyerekek felé. Arra szeretnék törekedni, hogy kölcsönösen elfogadjuk egymást a gyerekekkel. Most nem arra készülök, hogy a régi, filmes pályával kapcsolatos terveim valósuljanak meg. Szeretném felmérni, mennyit ér a diplomám, mire leszek képes abból, amire felkészítettek Egerben. Egyelőre a tanári pályához értek, s ezt elfogadom — de hiszem azt is, hogy az első munkahely nem egvben az utolsó ... Sikerüljön! K. J.
