Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
1983. JÚNIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Razzia Szolnokon A jászberényi Tanítóképző Főiskolán ■ m Ünnepélyes diplomaátadó tanácsülés Az újdonsült tanítónők egy csoportja Péntek, 18 óra 25 perc A megyei Rendőr-főkapitányság egyik előadótermében Léder László alezredes, a Szolnok járási-városi rendőrkapitányság vezetője, a razzia irányítója az eligazítás utolsó mondatainál tart. Az itt lévő száznegyvenhét munikásőr, rendőr, önkéntes rendőr első ízben végez majd a város három, meghatározott pontján úgynevezett nagyobb méretű, csapaterővel végrehajtott közbiztonsági razziát. 18 óra 35 perc Az alkotóban részt vevők teljesen körülzárták a Tisza folyó város felőli oldalát a parttól a Damjanich uszodáig, a Marx és a Lenin park, a Zallka Máté sétány területeit. Ide bejutni másfél óráig nem lehet, kijutni is csak a kellő igazoltatás után. Tizenéves diáklány a partnerével. — Itt sétáltunk, és nálam még diákigazolvány sincsen. — Hol tanul? — A Tiszapartiban, ő meg a Verseghyben — mutat a fiútársára. Figyelmeztetést kap, mint kívüle még jóné- hány ember, akinek a kislányhoz hasonlóan nincs a táskájában a legfontosabb személyi okmánya. Nem úszta meg ennyivel T. Sz. A magas, huszonéves fiú pedig szemmel láthatóan inem örült a találkozásnak. Ugyanis garázdaság miatt korábban 6 hónapi — három év próbaidőre felfüggesztett ------ börtönre ítélték M átészalkán, és jelenleg is pártfogói felügyelet alatt van. — Ki a hivatásos pártfogója? Mély hallgatás. — Miikor jelemikezett nála? — Vagy hét hónapja. — Mit keres Szolnokon? — Itt lakom, egy éve. — Nincs bejelentkezve. Hol a lakása, melyik utcában? Tétova tanácstalanság. — Nem tudom, mi az utca neve. Valahol szélen van. Egy másik utcából nyílik... A kérdező századost mindez nem elégíti ki, és a kérdezettet az úgynevezett előállító csoport 'beviszi a kapitányságra azonosítani, tulajdonképpen ki is ő. Király László és Gyarmati Andrásine irataival is baj volt. ők a városi tanács kommunális üzemében 11- lemhelykezelök. — Személyi igazolványunk nincs, azt reggel elveszik, aláíratnak velünk egy baleseti füzetet, utána dolgozunk. Este kifizetik a 130 forintot és visszakapjuk az igazolványt. — Tudják, hogy ez szabálytalan a munkahelytől? Tilos elvenni az efféle okmányt. Mit adnak helyette? — Semmit — tárja szét a kezét a férfi... Mindez szintén noteszbe kerül, mert valamilyen intézkedést követéi. A pénteki ünnepségeket követően tegnap a Népligetben kulturális és sportprogramokkal folytatódott a nyomdászok hagyományos János napi ünnepélye. A szakma dolgozói már több, mint 100 éve gyűlnek össze június utolsó hetében Johannes Gutenbergre, a könyvnyomtatás feltalálójára emlékezve. Kezdetben a szakszervezet jogelődjének, a Nyomdai Munkások Segélyező Egyletének tagjaiban erősítette a János napi összejövetel az egység, az összetartozás érzését, s szolgálta a rászorulók anyagi megsegítéEsteledik, a lezárt területen fogynak a sétálók. A parkon át jó hatvanas kinézetű. piszkos ruhájú, ápolatlan külsejű, borostás arcú férfi tol egy kerékpárt. A kormányon szatyor, benne két üveg bor. Irata egy dekányi sincs. — Hogy hívják? Kis hallgatás, bizonytalanság. — Kovács István. Dolgozni voltam. — Kánéi? Űjabb szünet. Végre megszólal. — Kovács Istvánnál — így a halk válasz. Ügy tűnik, ennek a föld- szagú embernek még az anyja neve is Kovács István, így aztán előállítás lett a váratlan találkozásból. Odabenn kiderült, régi csavargó az öreg. Illetve nem is idős ember, a negyvenes esztendei derekán jár Imrei Imre. Családja, lakása nincs, az összes vagyona a kerékpár, a szatyor, meg a két üveg. Ott alszik, ahol ráesteledik, üvegeket gyűjt a kukából, beváltja az üzletekben, ebből él. Természetesen őrizetbe vették köz- veszélyes munikakerülés miatt. Este nyolc óra, tízkor véget ér ezen a ponton az ellenőrzés. Néhány adat egyetlen, úgynevezett igazoltató helyről (sok volt belőlük): a 90 megállított közül 25 esetben nem akadt az illetőnél személyi igazolvány, vagy ha igen. szakadozott, rossz volt. Két előállításra is sor került. 20 óra 45 perc A száznegyvenhét ember percek alatt körülzárta a szolnoki személypályaudvar mindahány bejáratát, aluljáróit. kisebb-nagyobb helyiségét. Az utasellátó emeleti éttermében minden rendben. Üde színfoltként hatott a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola 4. ib. osztálya. A közösség tulajdonképpen most búcsúzott egymástól, a nevelőktől, az iskolás esztendőktől. A fehér asztalnál remek volt a hangulat: nem csoda, az érettségin mindenki sikeresen túljutott. Hogy milyen eredménnyel, erre már kitérő válaszok érkeztek. Huszonegy óra múlt. A rendőrök egy hosszú hajú „ismerőst” faggatnak, aki a munkahelyén fusizott gitárt állami vételinek igyekezett feltüntetni, ö is megkapja az utolsó figyelmeztetést. Más dolog, hogy ez a 16 éves fiú úgy látszik, ilyen későn senkinek sem hiányzik otthon. Megérkezett a fonyódi gyors. Van tömeg, de az igazoltatást senki sem kerülheti el. Villámgyorsan, határozottan, udvariasan történik az iratok ellenőrzése. Négy-öt perc múlva ismét... üres az aluljáró. Illetve odafenn, az előtérben azért egy 40 év körüli férfi marad. Elázott a sok boritól, úgy, hogy irány a kijózanító állomás. Nem egyedül, mert a itorzomborz kinézetű társát — hasonlóan sét. Azóta kisebb megszakításokkal hagyománnyá vált a vidám júniusi találkozó. A szombati egész napos juniálison táncos, zenés műsorokkal, divatbemutatóval, vidám kabaréval, sportbemutatókkal szórakoztatták az érdeklődőket, a gyerekeknek a bűvész- és bohócműsorok nyújtottak felejthetetlen élményt. Több tízezer ember választotta hétvégi programjául a népligeti rendezvényeket; a belépődíjakból származó bevételt a szakszervezet a szokásoknak megfelelően szociális célokra használja fel. Hiányzó személyi igazolvány Nem tudta, hol lakik Összvagyona: kerékpár és szatyor ittas — is ugyanide viszik, bár ő felháborodva tiltako- zik. — Mit akartok, az anyátok. ..? Hogy miit akarnák ettől a 21 éves. bűzlő szeszkazántól, az majd kiderül ezen az állomáson. Az bizonyos.: nem lesz kellemes sem a gyomormosás, sem a később átvett számla. Akad még itt munkakerülő, kempingbe igyekvő, a Balatonról érkezett nyaraló. 22 óra 45 perc Már újabb helyszínen a kollektíva: az ószolnoki pályaudvart zárták teljesen körbe az emberek. Megkezdődik az itt veszteglő kocsisorok átvizsgálása. Közben Dobos Pista bácsi, aki régi bútordarab erre, hiszen évek óta váltókezelő, szórakoztatja történetével a hallgatóságot. — Van itt „vendég” kérem. bár a kutya se hívja őket. Tényleg, az egyik mellékvágányon álló vasúti kocsiban ikonzervek, üres üvegeik jelzik, esetenként akadnak Itt „albérlőik”. Szerencséjükre ez egyszer üres volt a szerelvény, de a terület rendszeres, későbbi ellenőrzéséről nem feledkeznek meg a rendőrök. 24 óra Véget ért a razzia. Jó volt látni, hogy a sok-sok száz udvarias, gyors igazoltatást az emberek nem érezték zaklatásinak. Akik pedig igen. azoknak megvolt az alapos okuk Fennakadt néhány olyan személy, aki elképzelhetően hosszab b- rövidebb ideig a bűnüldöző szervek vendégszeretetét „élvezi”. Egyúttal az is megnyugtató, hogy kirívóan súlyos eset sehol nem következett be. Noha az utca rendje, az állampolgári fegyelem általában jó, hasonló ellenőrzésre, ellenőrzésekre mindezek ellenére a továbbiakban is sor kerül majd. Jóska tavaly szólt: Elhalasztjuk a harmincéves osztálytalálkozót, mert Tibi bácsi jövőre megy nyugdíjba. Mi voltunk az első osztálya, nekünk ő volt az első osztályfőnökünk, mi fogjuk elbúcsúztatni is. Pénteken este eljött a búcsú, és egyben a találkozó ideje. A Járműjavító tiszali- geti üdülőjében gyülekeztek a srácok. (Srácok —* vén diákok, mintha tükörbe néztem volna. Bizony, múlik az idő, őszül, kopik a haj, kihullt már sok csikófog, barázdált az arc, nehezül a járás ...) Tegnap délelőtt tartották meg a jászberényi Tanítóképző Főiskolán a diplomaátadó tanácsülést, amelyen szfez nappali, negyvenkilenc levelező és negyvenöt kiegészítő tagozaton végzett hallgató vette át oklevelét. Az ünnepségen részt vett Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára. Kopácsy Béla főigazgató- helyettes ünnepi beszédében az „írástudók” felelősségéről szólott. Az emberi értékeket figyeljék — mondta útrava- lóul a fiatal tanítóknak, neveljenek jó hazafiakat, akik előbbreviszik á világot, akik megóvják az emberiséget a pusztulástól, akikből az életöröm, a tenniakarás sugárzik. Az ünnepi beszéd után az új diplomásoknak Fábián Az újvárosi iskola 1952-ben végzett fiúosztálya egy osztályfőnököt mondhatott magáénak négy éven át. Hargitai Tibort, aki épp akkor érkezett, friss diplomával, amikor ők kezdték a felső tagozatot. És Hargitai Tibornak ez, az idén zárult tanév volt az utolsó munkaéve. Eljött a nyugdíjaskor, a tanár úr 38 év után elhagyja azt az iskolát, amelyhez soha nem volt hűtlen. A fiúk nem engedtek az elhatározásból: búcsúztathatják sokan, de ők is találkozni szeretnének vele. Zoltán főigazgató adta át oklevelüket, majd ezt követően a volt hallgatók nevében Jakab Krisztina búcsúzott a főiskolától, megköszönve a tanári kar munkáját, s átadta az iskola zászlaját a Találkoztak. Ültek a srácok a ligeti üdülő teraszán, aztán erőteljes, fiatalos tartásával. szálfaegyenesen megérkezett a tanár úr. Ahogy mindig, kedvesen, nevetve köszönt — nagy szervusztokat. A tanár úr mindenkit megismert, még azt is, aki Győrből érkezett, s rég nem találkozott sorstárssal eggyel se. Kapor (ugyan ki mondaná meg, hogy a Gazdag-gyerekek miért kapták az újvárosban ezt a nevet?) szégyellősen elpirult, Tréhics nagy hangon mesélte azt a régi táborozást, Csapó azt mondta, tanár úr, én nemcsak a műegyetemi diplomát köszönöm, amire te beszélted rá a szüléimét, hanem azt is, hogy ma is természetszerető, világotjáró ember lettem. Kemenczei jelentett: tanár úr, én végigtáncoltam a Tiszával Európát — a tanár úr közbeszólt: azzal a mérges szúnyog csípte lábaddal, Gyurikám, azt sose felejtem el... Szóval, mindenki örült, két díszbeszéd is elhangzott, először Szép Jóska, aztán Fehér Jóska idézett sok régi emléket, az összetartozás ma is élő élményeit. A tanár úr csak annyit mondott; „fiaim, én a gyerekeket mindig szerettem”. s nagysokára, amijövő tanévben végző tanító- jelölteknek. A nappali tagozaton végzett új tanítók főleg Szolnok, Nógrád és Heves megyei iskolákban kezdik meg az ősszel nevelő pályájukat. kor faggatták, hogy adhatta nekik sok, rengeteg szabad idejét is, csak nehezen vallott : „én nemcsak 38 évig tanítottam az újvárosiban, hanem négy kisiskolás évemet is ott töltöttem! És talán harmadik elemiből megmaradt egy osztályképem! Nahát, azon harminc gyerekből négy lábán volt cipő! Elhiszitek, hogy nekem sorsadta sorsom volt, veletek törődni, nektek a lehető legszebb diákéveket kiharcolni?” (Tessenek belegondolni; a negyvenes évek végén, az ötvenesek elején Hargitai tanár úr a fél iskolát, benne az osztályát a haza szép tájaira vitte. Utaztak mar ha vagonban és csónakon, vitték a kenyérjegyet, a vágóhídi töpör- tyűt, a cukorgyári egy-két kiló cukrot — kinek volt akkor erre tehetősége?) Felnőttek, emberek lettek. Munkások, a Papírgyár, a Cukorgyár, a Kőolajkutató munkásai többségükben. Van köztük egy kisiparos, rendőr, épszeres és járműs. Sokan meghatódva mondják: Hisz’ a gyerekem is Tibi bácsi tanította ... Időnként olyan csend telepszik rájuk, hogy a szúnyog zenéjét is hallani lehet. Elszorul a torok ... Erre a viszontlátásra, erre az estére készültek már két éve. És alaposan felkészültek. Búcsúzni, búcsúztatni csak ilyen szépen szabad. — sóskúti — Fotó; Nagy Zsolt A Népligetben János napi ünnepély D. Szabó Miklós Búcsúzni csak szépen Tanár úr, mi készültünk Fábián Zoltán főigazgató adta át az okleveleket
