Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1983. JÚNIUS 25. Szerető a téemkáeoknát Befogadott a közösség------Mégis megvált néhány é ve ettől a közösségtől — vetem közbe. — Csak egy műhelyrésszel menteim arrébb a lakatos csoporttól. Amikor beindultak a külföldi bérmunkák, és üresedés volt a tmk-cso- portban, áthívtak. — Mi vonzotta ide? — A kőolajkutatás gépészeti munkájában igen fontos a tank szerepe. A rnűheSegített « lyi munkánál egy kicsit keményebb dolog, mert sok esetben kell kinn a fúrási mezőben szerelnünk, javítanunk a szabad ég alatt. Jobban magára van utalva az ember, ugyanakkor változatosabbak a feladatok. A gépműhelyen belül ezért presztízsük is nagyobb. És az sem utolsó szempont, hogy ennek megfelelően a kereseti lehetőség is nagyobb. brigád is resztül is átszű- A gépműhely zaja a csukott ajtókon ke- rődik a művezetői irodába. A monoton kopácso- lást néha megtöri az induló futódaru sivító hangja vagy egy eldőlő acélszerkezet érces csörömpölése. Beszélgető partneremnek szemmel láthatólag fel sem tűnnek a kívülről beszivárgó zörejek. Eszembe jut egy régi történet. Amikor az afrikai Zam- bézi folyót elterelték rövid időre, a Viktória vízesésnél lakók éjszaka fölébredtek a nagy csendre. Szokatlan volt számukra a vízesés dübörgésének hiánya. Vélem, Bálint Ferenc üzemlakatos is akkor kapná fel a fejét, ha nem hallaná a gépek zúgását, az egymásba akaszkodó fémek csikor- dulását. Életelemévé váltak ezek a hangok. Tizenöt éve lépett át először a Kőolaj- kutató Vállalat gépműhelyének kapuján. Azóta nap mint nap e műhely fogadja Tizenöt év nem kis idő egy ember életében. Bálint Fe- rencében sem, hiszen a 29 éves tmk-szerelő életének nagyobbik hányada kötődik ennyi idő óta az olajbányászathoz, a szolnóki gépműhelyhez. Jó munkahelyi légkör Beszélgetésünk szerteágazó. Munka, brigádmozgalom, családi feladatok. tervek, életkörülmények kerülnek szóba. Kérdezősködésem sommásan indul. — Hogyan él, mit tervez, mit szeretne megvalósítani ma egy fiatal szakmunkás? — Gondolom — kezdi a beszélgetést a keménykötésű, mosolygós arcú fiatalember — munkám, életkörülményeim és ezzel együtt célkitűzéseim hasonlóak. mint korosztályos társaimé. 1968- ban ipari tanulóként kerültem a vállalathoz. A közösség hamar befogadott. A jó munkahelyi légkör és az érdekes feladatok tartottak itt. Mindössze a katonaság két éve szakította meg rövid időre kapcsolatunkat. Az összeforrott brigádélet is sokat alakított rajtam. A Petőfi Sándor Szocialista Brigádban dolgoztam. Elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Ügy tudurn, itt sem bírt meglenni közösségi munka nélkül. — A tmk-ban együtt húzó közösséget találtam, amikor odamentem. Végeztünk mi is társadalmi munkát, segítettünk egymás ügyes-bajos dolgaiban. Igazán« nem volt nehéz formába önteni ezt. Brigádtapasztalataim voltak, így engem választottak meg brigádvezetőnek. Tavaly már ezüst fokozatot értünk el. — És a magánélete hogy alakult? — öt éve nősültem. Két évre rá hozzáfogtunk Abony— Mennyire megerőltető anyagilag a házépítés ? — Nemcsak anyagilag, fizikailag és idegileg is komoly energiát emészt fel. Pénzben körülbelül négy- százezer forintba került a ház. De az igazsághoz tartozik, hogy jelenleg úgy 80 százalékos készültségben van. Hiányzik a kerítés, egy kis műhelyrész. No és ami még a házba való. Mert a három szoba bizony elég üres. Most gondolkozom azon. hogy a gépkocsimat fel kell áldozni a bútorokra. Pedig négy éve megvan, hozzászoktunk már a jelenlétéhez. Nem luxusnak, moz- gáblehetőségünk növelési eszközének tartjuk — Ügy érzi, hogy kocsi nélkül nehezebben boldogul majd? — Nézze, minden nap bejárok Abonyból. Tavasztól őszig nincs gond, mert motorkerékpárral járok. De bán. ahol szüleim is élnek, egy családi ház építéséhez. Lassan elkészülök vele. — Lakásépítkezés. A családalapítás fontos láncszeme. •Hogyan oldotta meg? — Két nehéz év van a hátunk mögött. Amit lehetett, saját erőből oldottunk meg. Persze ezt egy családi építkezésénél nem szó szerint kell érteni. A saját erő fogalma takarja a rokonság, a szocialista brigád segítségét is. Az alapkiásástól a betonozáson át a malterkeverésig mindent mi végeztünk. Csak oda fogadtunk mestert, ahová nagyon szükséges volt. télen, ha vonattal, busszal megyek haza. az 2—3 órába is belekerül délután. Nem beszélve arról, hogy a tülekedést nehezen viselem. — Terved ? — teszem fel beszélgetésünk végén a tömör kérdést. — Hát az bőven van. A legfontosabb, hogy szeretnénk gyereket. A ház körül is sok még a tennivaló. Házasságunk elején sokat kirándultunk. Bejártuk a Balatont, a közelben levő hegységeket. A lakásépítés mellett ezekre sem idő, sem pénz, sem erő nem jutott. Jó lenne ezeket a kirándulásokat felújítani. Ahogy mondani szokás, élni is egy kicsit. Beszólnak. A tmk-kocsi már útra kész. Bálint Ferencnek mennie kell. Az endrődi mezőben egy motor javításra vár. Veresegyházi Károly Kocsiért bútort Mezőtúrt diáksiker Gépészmérnök szeretne lenni Gyorsan terjedt a hír a városban, hogy Molnár Lajos, a Dózsa György Mező- gazdasági Gépészeti Szakközépiskola IV/a osztályos tanulója országos szakmai tanulmányi versenyen második helyezést ért el. — Az idei évtől az országos szakmai tanulmányi versenyen a gépszerelő szakma- csoportban az első öt helyezettnek adatik meg a felsőfokú szakirányú továbbtanulás. Élsz-e ezzel a lehetőséggel? — Igen, mezőgazdasági gépészmérnök szeretnék lenni. Igaz, a múlt években nem terveztem továbbtanulást, de az osztályfőnököm és felkészítő tanáraim biztatására jelentkeztem. Ostatélyfőnö- köm eljött szüleimmel beszélgetni, és sikerült meggyőzni őket is. Nem ellenezték ők a továbbtanulást, inkább az anyagi feltételek biztosítása miatt aggódtak. Édesapám kubikos, közel a nyugdíjasévekhez, édesanyám régebbi súlyos műtété miatt háztartásbeli. — Tehát nem a szüleitől örökölte a gépész szakma iránti vonzalmat. Jó tanuló volt? — Az előző években nem volt kiemelkedő a teljesítményem, szerettem megbújni a többiek között. Fozokatosan javultam fel a negyedikre, sok tanulás eredménye az iskolai selejtezőből való továbbjutás. Több tanárom segített a felkészítésben, mert a szakmai tárgyak mellett matematika és természettudományi tárgyak anyaga is szerepelt a versenyen. — Az országos verseny iránt érdeklődöm. Szombathelyen volt az elődöntő. — A komplex verseny elődöntőjének résztvevői negyvennyolc osztály tanulóiból kerültek ki. Három csoportban versenyeztünk a gépszerelő és karbantartó szakmacsoportban, ahol géplakatos, mezőgazdasági gépszerelő, valamint a vas- és fémszerkezet-lakatos szakközépiskolások vettek részt. A matematika, a szakmai elméleti tárgyakból írásbeli verseny- dolgozatot írtunk és gyakorlati versenyfeladatokat oldottunk meg. A csoportomban a verseny alapján harmadik helyezett lettem, iskolatársaim közül Búzás Gyula hatodik, Köles János tizenegyedik helyezett lett. A Győrben rendezett döntőre a három csoportban a legjobb eredményt elért tizenhat versenyzőt hívták be. Közöttük lettem én a második helyezett, a -mezőgazdasági gépszerelők között az első tízben csak én voltam. — A fő próbatétel tehát a döntő volt? — Igen, a döntő Győrben volt. Itt már a matematikán, a szakmai írásbelin és a szakmai gyakorlaton kívül szóbeli vizsgára is sor került. Ott különösen az utóbbi sikerült jól. — A hétnapos, háromfor- dulós versenysorozaton tehát fokozatosan javult a formája? — Igen, az iskolai versenyen második voltam, a második fordulón már én szerepeltem a legjobban,. Tudtam, hogy csak akkor lehet esélyem, ha jól felkészülök, és higgadt maradok, a versenyen feleslegesen nem is izgultam. — Mit csinál szabad idejében? — Szeretem az elektronikát. Szívesen barkácsolok. — Elégedett? — Nem, sohasem vagyok elégedett. Érzek magamban mindig plusz energiát, és ez újabb bizonyításra ösztönöz. Krizsánné Józsa Piroska Fiatal citerások, a Szivárvány együttes. Evek óta aratják sikereiket a mezőtúri muzsikusok. Ismerik őket szerte e hazában, sőt megfordultak már több európai országban; Jártak többek között a Szovjetunióban is. Most újabb szereplésre készülnek: a citera- barátok táborában zenélnek majd és művész résztvevői lesznek a Harkányi nyár '83 elnevezésű rendezvénysorozatnak Kollektíva-mozgaiom Verseny az irodában is A fiatalok járnak az élen Edit kisnővér A kórházban az ifjú mamák mindent meghatározó napirendje a szoptatás. Feltesszük a szájkendőt, jönnek a nővérkék, ők is álarcban, s kihozzák apró csemetéinket. Segítenek a „kezdő szo- póknak”, pillanatok alatt felébresztik a leglustább kisbabát, s közben beszélgetnek a picikhez kedvesen, természetesen. Talán a harmadik nap lelhetett, mikor egyikük megállt az ágyamnál — Szevasz, ugye nem ismersz meg? — S ahogy az lenni szokott, abban a pillanatban megismertem. Persze, Karsai Edit, a hajdani második béből, még tanár koromból! Szerettem azt az osztályt, Edit hátul ült, szertelen volt és néha szemtelen, hol egyest kapott, hol ötöst. A tege- ződés pedig a búcsúbuliról való... De hogy kerül egy kereskedőjelölt ide az újszülöttekhez? — A negyediket elrontottam. Az eszemmel nem volt különösebb baj, csak a szorgalommal. Aztán — év végén megbuktam. Csöves voltam, és sokszor „mellőztem” a sulit. Szóval akkor már tudtam, hogy kereskedő soha nem lesz belőlem, s a csöves életmód sem tartogat semmiféle csodát a jövőre nézve. Egy darabig még csellengtem, aztán megismerkedtem egy fiúval. Az ő édesanyja segített nekem. Megkérdezett, van- e kedvem idejönni. Így kerültem a csecsemőosztályra. Most készülök a pótvizsgára, aztán szeretnék leérettségizni, ősztől pedig egészség- ügyi szakiskolába járok majd. Az utolsó szavakat már futtában mondja, letelt a szoptatási idő. ösz- sze kell szedni a piciket. S máris tolják a „szekeret” ügyesen felrámolnak egymás mellé nyolc jóllakott apróságot. Edit az ajtóból még visszafordul és büszkén azt mondja: — Különben pedig te vagy a harmadik volt tanárom, aki „nálunk” szült! — s szépen elsorolja, melyikünknek hány kilós, milyen szemű fia vagy lánya született az „ő” osztályukon. Tasi Zsuzsa A Fiatalokról fiataloknak anyagait, írásait ezúttal a Néplap most véget ért, egyéves újságíró stúdiója hallgatóinak munkáiból válogattuk. Irodák előtti folyosón visz az utam, amikor egy kis polcon álló zászló vonja magára a figyelmemet. A zászlón ez áll: vándorzászló kimagasló munkakollektíva tevékenységért. A további felvilágosítást az alá kifüggesztett oklevél adja: a Szolnok megyei Illetékhivatal „Vá- lyi Péter” munkakollektívája, az 1982-es évben elért kiemelkedő tevékenységéért elnyerte a megyei tanács elnöke által adományozott vándorzászlót. A brigádmozgalomról már vannak ismereteim, de a kollektíva-mozgalom újszerűséget sejtet. Keresem a kitüntetett kollektíva vezetőjét. A kollegáitól megtudom, hogy munkaköri feladatai miatt ma Kun- szentmártonba utazott. A kollektíva helyettes vezetőjével, Földes Imrével kezdem a beszélgetést. — Valóban új kezdeményezésről van szó? Kérem, mondja el, miben áll a kollektíva-mozgalom lényege? — A Közalkalmazottak Szak- szervezetének felhívására — önkéntességi alapon — alakultak meg a szocialista kollektívák a Szolnok megyei Tanács apparátusában, 1981 januárjában. A megyei tanács elnöke által kidolgozott és a kollektívák vezető testületé által jóváhagyott működési szabályzat alapián indult a munka. A mozgalom célja, hogy a közigazgatásban dolgozókat a munkahelyükkel, munkájukkal kapcsolatosan emberibb körülmények megteremtésére, a hatékonyabb és eredményesebb munkavégzésre mozgósítsa. Es közben az sem baj, ha egy-egy kollektíva más fizikai munkát végző szocialista brigáddal „testvérkapcsolatot” létesít: mint ahogy ezt mi is tettük. Az ő bevált, hagyományokra visszatekintő tapasztalataikat a mi fiatal mozgalmunk sem nélkülözheti. — Mit kellett a „Vályi Péter” szocialista kollektívának tenni ahhoz, hogy a vándorzászlót Jelentő elismerést kiharcolja? — Először is meg kellett nyerni a fiataloknak az idősebbeket. Furcsa, de így van! Kollektívánk ötven százaléka fiatal. Lendületes, tettrekész emberek. Ezt nem azért mondom, mintha az idősebbek kevésbé lennének agilisak — teszi hozzá gyorsan —, de egyeseket a megszokott, kényelmesebb életritmusból ki kellett zökkenteni. Két év munkájával a hátunk mögött elmondhatom, hogy a kollektívánk egybe forrott a közös munkában, a közös szórakozásban : a közös cél érdekében. A munkahelyi vezetés gondjain is enyhítve — teszi hozzá a szobába lépő Burka József adócsoport-vezető. Nagy könnyebbség számunkra — folytatja —, hogy a vezetés törekvéseit megértő, segítőkész hozzáállás fogadja. Amiokr sürgős munkák teljesítéséről volt szó, munkaidőn túl is vállalták. Ha egy zár elromlik, egy csavar meglazul az irodák berendezésein, munkaidőn túl maguk javítják meg. Sorolná még tovább, de telefonhoz hívják. A szomszéd Irodahelyiségben találom dr. Gyöngyösi József elvtársat, a hivatal vezetőjét. Éppen egy szakmai problémát beszél meg két előadóval. Elnézést kérek a zavarásért, és mindjárt a tárgyra térek. — Mennyiben segíti a hivatal munkáját a két éve élő kollektíva-mozgalom? — A hivatalnál három kollektíva működik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy valamennyi dolgozó kollektívatag: a csoport- vezetőket, valamint a hivatal- vezetőt kivéve. (Az utóbbiak azért nem lehetnek tagok, mert a kollektívák éves munkájának értékelésében vesznek részt.) Jelentős haladás észlelhető a hivatali munkában a kollektíváink megalakulása óta. Egyrészt azért, mert a sarkallatos munkafázisoknál, illetve az úgynevezett dömpingmunkák idején, a vezetői irányításon túl, a kollektívák részéről „önszervezés” is történik a mielőbbi — és mind jobb feladatelvégzésre. Ez azt is maga után vonja, hogy a dolgozók leterhelése kiegyensúlyozottabbá válik. Másrészről betegség vagy egyéb ok miatt huzamosabb ideig távol levő dolgozók munkáját a kollektívák szervezetten és naprakészen elvégzik. — Hallottunk elvégzett munkákról és ismeretesek az eredmények. Ebből mennyi a része a fiatal munkatársaknak? — Sok — válaszolja röviden és határozottan. A kollektíváink gerince fiatal munkatársakból áll, akik — csaknem valameny- nyien — KISZ-tagok. Bár mind a három kollektívánál — már a működésük második évében — jelentős fejlődést tapasztaltunk; külön is kiemelném a „Vályi Péter” munkakollektívát, amely a megyei tanács apparátusában — 34 kollektíva közül — az első helyet jelentő vándorzászlót is kiérdemelte. Ebben a közösségben olyan fiatalok is tevékenykednek, akik a KISZ-ben, illetve a mozgalmi munka más területén is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak ösztönző hatással vannak környezetükre, példamutató a munkájuk. zentai Nándor ^ az ábra, haver, hogy írom ezt a fiatalok oldalát. A te oldalad elég fiatalnak látszik, úgyhogy most szépen meg is júvollak inter. Mondd csak el bátran, ide bele a golyósiollamba Ivesszőfutásod történetét. Onnan kezdjed, hogy miként süllyedtek világmegváltó terveid a közöny mocsarába. — Hát... — Hátrányos helyzetű fiatal vagy, tudom én. A demográfiai hullám vetett az élet parttalan partjaira, ráadásul idejekorán megvonták tőled az anyatejet és a zenélő bilit, bűvös kockát pedig messziről sem láttál. Épp az utolsó pillanatban érkezett az ifjúsági törvény. Amikor aztán kiléptél az életbe a vörös diplomáddal meg a nagy adag ambícióddal, nem kaptál felkészültségednek megfelelő munkát a vállalatnál, pedig a fejedben már kész volt a spanyolviasz és a perpetuum mobile komplett •tervdokumentációja. Hátrányos helyzet — De nekem halvány- szürke diplomám isin, nem vörös. Feladatokat is kaptam bőven... — Ó, te szegény pályakezdő! Színvaknak néznek az egyetemen, kitömnek melóval a munkahelyen ... Bedobnak a mély vízbe, ússzál, ha tudsz — ha nem tudsz, fulladj meg! Nincs segítség. És te csak úszol, csak úszol, szembe áz árral, míg el nem fásulsz, mint Mari néni karalábéja. A lakáskérdésed problematikájára meg rá se bagóznak, hetedmagaddal laksz egy második világháborús komfort nélküli katonai sátorban. — Az az igazság, hogy holnap kapom meg az új lakásunk kulcsát... — Kulcskérdés ez, jól mondom én, csak semmi vita, titánkám, nem az ifjúsági parlamenten vagyunk! Igazság! Meg holnap! Holnapután behívnak katonának, a feleséged pedig kínlódhat a sok gyerekkel és az összes magatehetetlen nagymamátokkal. — De hiszen én nő vagyok! — Még rosszabb! A nőpolitika talán kutya? Harcolj az egyenjogúságodért! Micsoda dolog az, hogy a gyermektelen nők nem kapnak szoptatási időkedvezményt?! Juhász Ferenc
