Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
1983. JÚNIUS 18. 6 Nemzetközi körkép Közős Piac Ki>ki a maga portáján Évente körülbelül 1200 gyermeket kezelnek a Veiké Losinyben levő gyermekszanató- riumban. A rendszerint kéthónapos kúrára olyan 2—15 év közötti kis pacienseket utalnak be, akik légzőszervi, allergiás vagy krónikus izom. és idegbetegségekben szenvednek. A korszerű felszerelésnek és az odaadó orvosi kezelésnek köszönhetően jórészük gyógyultan távozik. A terápia szerves része a fizikai mozgás, így a rendszeres úszás és a légzőgyakorlatok is. Erőpróba Itáliában ÜR Plakáterdő borítja Róma belvárosát Június 17—19. között tartják Stuttgartban az EGK csúcsértekezletét. „Hacsak valami csoda nem esik, az Európai Gazdasági Közösség jövőre pénzügyi csődbe jut” — írta a közelmúltban az Economist című brit hetilap. A világ- gazdasági recesszió és a közös gazdaságpolitika költségei — főként a mezőgazda- sági termelőknek nyújtott tekintélyes ártámogatások — kimerítették a Közös Piac kasszáját. Angol tényező Az áldatlan helyzettől — londoni vélemények szerint — Nagy Britannia szenved a leginkább. A szigetország mintegy 2,5 milliárd fonttal járul hozzá a költségvetéshez, igaz, ennek jelentős részét más formában vissza- kania. Ám London így is a második legnagyobb támogatója az EGK közös kasszájának, pedig a brit gazdaság a harmadik leggyengébb a közösségen belül. Az angol választásokat megelőző hetekben jórészt e paradox helyzet miatt hágott igen magasra Nagy-Británniában a polémia a közös piaci tagság fenntartásáról. A konzervatívok a bennmaradás mellett tették le a garast, a Munkáspárt viszont a kilépést szorgalmazta. A brit választásoknak e tétje vezetett ahhoz, hogy az eredetileg június 6—7-re tervezett közös piaci csúcstalálkozót június 17—19-re halasztották. Az idén már másodszor ülnek össze az EGK tíz tagországának állam- és kormányfői — az úgynevezett Irak Irak tavaly óta védekezésre korlátozta katonai tevékenységét az 1980 szeptemberben kezdődött iraki—iráni háborúban, miközben folytatja történelmének legnagyobb gazdaságfejlesztési programját. A havonta legalább 1 milliárd dollárba kerülő háborús erőfeszítés mellett az iraki kormány a háború első két évében — 1980-ban és 1981- ben — még összesen vagy 35 milliárd dollárnyi megrendelést adott fel külföldi beruházóknak. Bagdadban tavaly is rengeteg volt az új építkezés. Csakhogy akkoriban még sokat segítettek Iraknak a Perzsa- öbölmenti arab országok. Irak olajjövedelme a háborús károk, az iraki—szíriai olajvezeték lezárása és az OPEC-ár csökkenése miatt az 1980-as 25 millárd dollárról 1982- ben 6—7 milliárd dollárra apadt. Devizatartalékai is gyorsan csökkentek ez alatt az idő alatt: nyugati becslések szerint 30—35 milliárd dollárról 4—6 dollárra estek vissza. Ám, az arab olajkirályságok — egyre növekvő adagokban — még vagy 25 milliárd dollárral segítették Irakot. Az olajár csökkenése és saját pénzügyi nehézségeik miatt azonban ezek az országok ma már nem lehetnek ilyen bőkezűek. Hírügynökségi jelentések szerint idén csak Szaúd-Arábia ígért az első félévre mintegy 6 milliárd dollárt. Ezért Iraknak ki kellett lépnie a nemzetközi hitelpiacra — az 1973-as olajárrobbanás óta talán első ízben kérelmezőként. Csökkentették az új beruházások számát és a folytatódó építkezések sem mehetnek úgy, mint eddig. Korábban Irak havonta készpénzben fizetett partnerei többségének. Most a kormány egymás után kéri Európa Tanács tagjai —. hogy megvitassák a közös • gazdaságpolitikát és a közösséget érintő nemzetközi kérdéseket. A stuttgarti tanácskozáson a 23 milliárd dollárra tervezett közös kasszáról és a brit hozzájárulás nagyságáról várható vita mellett egyéb ellentétekre is lehet számítani. Már tavaly decemberben a koppenhágai csúcson szenvedélyes szócsaták folytak a belső vámtarifák csökkentéséről. Igencsak világosan kirajzolódott két ellentétes koncepció: a nyugatnémeteké, akik a szabadkereskedelmet szorgalmazták, illetve a franciáké, akik a belső és külső protekcionizmus irányába hajlanak. Ez utóbbival nemcsak az E®K és az USA közötti mezőgazdasági árháború függ össze, hanem az új tagfelvételek ügyében tapasztalható huzavona is. Spanyolország és Portugália elvben már az idén esedékes felvétele esetén tovább bővülne az amúgy is meglehetősen heterogén közösség. A felvételt azonban hátráltatja, hogy mindeddig nem sikerült megegyezni az EGK gyümölcs-, zöldség- és olívaolaj-termelőinek nyújtandó ártámogatásról. A botránykő 9 Egyébként a mezőgazdasági politika hosszú idő óta a botránykő szerepét tölti be az E©K-ban. A mezőgazda- sági miniszterek az idei évre tíz esztendő óta a legkisebb mértékű emelést hagyták jóvá az ártámogatások összegét illetően — mindösz- sze hét százalékot. Márpedig a nagy mezőgazdasági termelők — elsősorban Franfel az országban érdekelt külföldi vállalatokat, járjanak ki hiteleket saját kormányaiknál és hazai bankjaiknál a beruházások további — ideiglenes — finanszírozására. A tét nagy. úgyhogy a partner országok kormányai általában készek kedvezményekkel támogatni vállalataik iraki tevékenységét — és ezzel Irakot is. Az iraki kormány fejleszti a kapcsolatokat a szocialista országokkal is. Nem csak az eddigi befektetések, vagy az eddigi iraki megrendelések, a kereskedelmi kapcsolatok nagysága készteti engedékenységre az Irakkal eddig együttműködő országokat. Azt is számításba veszik, hogy Irak olajtartalékai 59 milliárd hordóra tehetők. Ez Szaúd-Arábiáé után a legnagyobb olajtartalék a térségben, és a legjobb biztosíték is azoknak, akik a nehezebb időkben sem hagyták cserben Irakot. ciaország — úgy vélik, hogy. a 14—15 százalékosnál kisebb emelés a termelők hosszú sorának csődjéhez vezet. Az agrár importőr országok viszont azzal érvelnek, hogy a túlzott ártámogatás csak növeli az eladatlan készleteket, s a mező- gazdaság támogatására fordított összegek , elvonják a pénzt a regionális fejlettségi szint kiegyenlítésétől és a munkanélküliség elleni harc tói. 12 millió munkanélküli A Közös Piac országaiban jelenleg csaknem 12 millió munkanélküli van, s idén sem várható érzékelhető csökkenés. E közös gondról sok szó esett a debreceni koppenhágai és a márciusi brüsszeli csúcson is. Egyetértés született abban, hogy a kamatlábak leszállításával, a nyugat-európai pénzügyi rendszer erősítésével fel kell venni a küzdelmet e súlyos gazdasági kórral és társadalmi következményeivel. Az EGK külügyminisztereinek május végi brüsszeli ülésén azonban, amikor a közös kassza gyarapításáról, a hozzájárulások emeléséről volt szó. világosan megmutatkozott, hogy a tehetősebb közös piaci országok vonakodnak további áldozatokat hozni a gyengébb gazdaságok segítése érdekében. Az a Kohl nyugatnémet kancellár által megfogalmazott elv érvényesül tehát, miszerint mindenkinek saját portája előtt kell söpörnie, és a nemzeti problémákat nem szabad áthárítani a Közös Piacra. Szászi József Irán Irán háborús káraiból eddig 90 milliárd dollárnyit dokumentált a Teheránban nemrég megjelent első hivatalos becslés. A kormány- közlemény szerint azonban ez csak ideiglenes adat, a felmérés folytatódik. Irán a végső győzelemig akarja folytatni a háborút, ez a kormány álláspontja. Erről csak akkor mondana le, ha Irakot nemzetközi fórum agresszomak minősítené és vezetőit megbüntetné, ha Irak legalább 150 milliárd dollár kártérítést fizetne. (Irán nem fogadja el azt az arab elképzelést, hogy Irak terheinek csökkentésére az öbölmenti arab országok „újjáépítési alapot” szerveznének Irán számára), és ha az iraki hadsereg kivonulna minden olyan területről, amelyet a harmadik éve tartó háború elején foglalt el. Irán — úgy tűnik — nem érzi magát gazdasági kényszerhelyzetben. Az utóbbi Soha ilyen versenyfutás nem folyt Olaszországban a pártok jelöltjei között, mint most. A 630 képviselőházi és a 315 szenátusi mandátumra mintegy kilencezren pályáznak. A június 26—27-ére kitűzött idő előtti általános választások korteshadjárata mellett szinte eltörpül a két tartományban és többezer városban, községben ugyan- akorra meghirdetett részleges helyhatósági voksolás. Tíz éven belül most járulnak negyedszer rendkívüli választásokon az urnákhoz Olaszországban. Ha azt is számításba vesszük, hogy Rómában a köztársaság kikiáltása óta 43 kabinet fölött húzták meg a lélekhamásfél évben, mellőzve az OPEC előírásait, erőteljes olajeladási politikát folytatott, így bevételeit tavaly 45 százalékkal növelte. 20—22 milliárd dollárra. A belső fogyasztást korlátozták. a nélkülözhetetlen importcikkek jelentős részét valutakímélő barte rügyletek (áruért árut) keretében szerezték be, így behozatalra — nyugati becslésék szerint — 11— 14 milliárd dollárt kellett csak fordítaniuk készpénzben. A deviza és aranvlarta- lékokat megkétszerezték: ezek elérik a 12 milliárd dollárt. A gazdasági tevékenység ösztönzésére irányuló politika alaphangját Khomeini ajatollah adta meg tavaly december 15-i direktívájában. Leszögezte, hogy „véget ért az erőszak kora az iszlám forradalom történetében”. A főpapi útmutatás szerint most már a törvények uralkodnak az országban és mindenkit megillet az élet- és vagyonbiztonság, beleértve a tőkés vagyon biztonságát is. Leállították a földreformot. levették a napirendről a külkereskedelem államosításáról szóló törvényjavaslatot, behozatali kedvezménnyel hazatérésre ösztönzik a külföldre menekült irániakat — és tőkéjüket. A magángazdaság ügyleteinek hitelezésére szólították fel a bankokat. Most. hogy már nincs szükség a valutakímélő cserekereskedelmi megállapodásokra. Irán mindinkább visszatér régi nyugati gazdasági partnereihez is. Brit értékelés szerint a kapcsolatok hamarosan elérik a forradalom előtti szintet. Még arra is vannak jelek, hogy az amerikai vállalatok ugyancsak részt vehetnek az iráni olajfeldolgozó ipar tervezett újjáépítésében és fejlesztésében. rangot, akkor világos a kép: Itália csakugyan nehezen kormányozható ország. Akik közelebbről is figyelemmel kísérik a politikai barométer rezdüléseit az Alpoktól délre, azok tudják: a választások rendszerint — legalább is az utóbbi évtizedben — nem hoztak gyökeres változásokat. Várhatóan a mostani voksolás sem húzza ki a kátyúból Itália szekerét. Mivégre akkor a minden eddiginél zajosabb korteshadjárat a politikusok heves szópárbaja, a tömérdek pénzt fölemésztő kampány? A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni. Itáliában ugyanis túlontúl bonyolulttá vált a pártok egymás közti viszonya, s a hatékony kormányzást meddő viták akadályozzák. Bár a hetvenes években úgy tűnt: a két legjelentősebb politikai erő, a kereszténydemokrácia és az Olasz Kommunista Párt köré egyre többen tömörülnek, ez az irányzat az 1979-es választásokon félbeszakadt. Polarizálódás helyett mint feltörekvő új tényező, a szocialisták jelentkeztek- a mérleg nyelveként, olyan súllyal, hogy végül is kirobbantották a mostani kormányválságot. A megbuktatott koalíció helyett a kommunisták már régóta úgynevezett, demokratikus alternatívát kínálnak a választóknak. Vagyis, hogy a kommunisták a szocialistákkal és más kisebb baloldali csoportosulásokkal kormányoznának, kizárva a hatalomból a kereszténydemokratákat. Bettino Craxi, a szocialisták vezére azonban visszautasította a felkínált szövetséget, mondván: ..Fölösleges olyasmivel a választók elé állni, ami nem létezik.” Való igaz. az előrejelzések szerint a baloldal nem számíthat előretörésre. Ellenkezőleg, a kommunisták szavazótábora várhatóan némileg megcsappan. A szocialisták viszont — nem utolsó sorban az OKP rovására — valószínűleg növelni tudják szavazati arányukat. Itália relatív többségi pártja, a kereszténydemokraták ravasz taktikával ismét a középbal koalíció mellett kötelezték el magukat. Igaz, főtitkáruk nem győzi hangsúlyozni: csakis a „megújulás” elve alapján kerülhet erre sor. A szocialisták elvetették ezt a javaslatot, a republikánusok és a liberálisok fenntartással fogadták, a szociáldemokraták támogatják. Rómában azonban biztosra veszik, hogy Craxiék csupán taktikai okokból ellenkeznek, hogy minél magasabb árat csikarjanak ki későbbi csatlakozásuk fejében. Netán a kormányfői bársonyszéket amelyre Bettino Craxi oly rég pályázik. Valójában tehát ilyen szándékok vezették az idő előtti választások kiírását- Sajnálatos, hogy a korteshadjáratban is csak általánosságban fogalmazódtak meg jámbo-r óhajok és tisztázatlan, elnagyolt programok a 16 százalékos infláció megfékezésére, a kétmilliós munkanélküliség felszámolására, a déli országrész fejlesztésére, a régóta esedékes társadalmi és gazdasági reformok végrehajtására. Szembetűnő, hogy a külpolitika alig kapott helyet a kampányban. A robotrepülőgépek telepítési terve ellen például kizárólag a kommunista szónokok emelték föl a szavukat. Nem csoda, hogy az olasz átlagpolgár okkal tűnődhet: vajon az erőpróbát követően változik-e az ország helyzete? Erre vonatkozóan mindenfajta előrejelzés aggasztóan borúlátó. Gyapay Dénes Összeállította: Constantái Lajos Iraki—iráni háború Végkimerülésig?! (Magyar Szó — KS) Beruházások, készpénz helyett hitelből Kilencvenmilliárd dollár veszteség
