Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

1983. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filumena házassága Bemutató a szolnoki nyári színházban Beszélgetés Csiszár Imre rendezővel Söprus, magyarul barátság Vonattal a Baltikumba Az elmúlt héten a könyv­újdonságokat kínálták a mú­zeumudvar árkádjai alatt, pár napja ugyanitt már a Szigligeti Színház díszletezői, a műszakiak tüsténkedtek. Szerelték az állványokat, a világítást. A munkálatok mo­noton zaját időnként elnyom­ta a „terepszemlét” tartó társulat tagjainak jókedvű kollektív nótázása. Termé­szetesen jellegzetesen fülbe­mászó olasz melódiákat éne­keltek, egyesek a vokállal is próbálkoztak. Hogy mindez miért természetes? A szolno­ki nyári színház műsorán itáliai szerző, Eduardo de Fi­lippo komédiája, a Filumena házassága szerepel. Mindenki kitűnő hangulatban várta a próba kezdetét. A darabot Csiszár Imré­nek a miskolci Nemzeti Színház főrendezőjének irá­nyításával viszi színre a társulat. A rendező neve nem ismeretlen a szolnoki közönség előtt, ugyanis 1977 őszétől két évadon át dolgo­zott a Szigligetiben. Emléke­zetes munkája volt .a Vérro­konok, a „sáros” Machbet. — Elkerültem ugyan Szol­nokról, de kapcsolatom nem szakadt meg a várossal, a színházzal. A premierekre, ha tehetem, azóta is mindig el­jövök. Tavaly a nyári szín­ház első bemutatóján is itt voltam. Tetszett az előadás, a környezet. Paál István bará­tomnak, a Szigligeti főrende­zőjének beszélgetésünk során megemlítettem, hogy szívesen dolgoznék én is a múzeum udvarban. így tértem vissza Szolnokra. — A sajátos környezet milyen lehetőségeket kínál a rendező számára? — Az épület udvara, egész architektúrája már az első pillanatban megragadott. Nagyszerű otthon egy nyári színház számára. Szinte kí­nálja az ötleteket, a lehetősé­geket. A szabadban a színé­szek is felszabadultabban ját­szanak, és a közönség is szí­vesebben ül be egy ilyen elő­adásra, mint a kőszínházba. — Miért esett a választás Eduardo de Filippo komé­diájára? — Ez a szenvedélyes szín­darab kiált a szabadtérért. A történet egy nápolyi utcán játszódik, ahol tulajdonkép­pen az emberek életük nagy részét töltik és ahová kivi­szik gondjaikat, apró problé­A rendező Csiszár Imre máikat, természetesen örö­meiket is. Az ember nem kü­lönítheti el magát a társada­lomtól, a többiektől, a bará­tokkal, szomszédokkal együtt éli át élményeit. — A nyári társulat a mis­kolci, a veszprémi és a szol­noki színház tagjaiból ver- b úválódott. — Ezt nagyon jónak tar­tom, évadközben ugyanis rit­kán adódik alkalom arra, hogy a színészek találkozza­nak, megismerjék egymást, egymás munkáját. Az első perctől jó a társaság hangu­lata. Nagyon bízom benne, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, és igazi „mediter­rán” színházi estéken talál­kozhatunk a közönséggel. A második szolnoki nyári színház premierjére holnap este fél 9-kor kerül sor. A közönség a főbb szerepekben Tímár Évát, Csikós Gábort, Simon Györgyöt, Koós Olgát láthatja. A darab holnap esti bemutatóján kívül még ki­lenc alkalommal lép közön­ség elé a komédiával a társu­lat. Fekete Sándor Fotó: Hargitai Lajos Perpatvar az utcán. Felvételünk a próbán készült Diákcentrum Szolnokon és Jászberényben Tini-presszó, koncertek, fotópályázat Ilyenkor a diákok gondo­latban már a strandokon, a vizek mellett kalandoznak. A bő kéthónapos pihenőnek — az utazáson, nyaraláson, zsebpénzkeresésen túl — bizonyára akadnak majd át­lagos, „szürke” napjai is, amikor öitlet híján nem na­gyon tudnak mit kezdeni szabadidejükkel a fiatalok. Márpedig unatkozni nem szeretnek. Szolnokon és Jászberényben a városi KISZ bizottság a művelő­dési intézményekkel, együtt­működve diákcentrumot hoz létre lehetőséget biztosítva ezzel a vakációzó tanulók­nak a szabadidő tartalmas eltöltésére. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban lesz a szolnoki diákcentrum infor­mációs irodája, amely hét­főn, szerdán és szombaton 15 és 18 óra között tájékoz­tatja az érdeklődőket a he­lyi és a budapesti művelődé­si programokról, ifjúsági rendezvényekr ől. kiránduló - sokról, túrákról, munkavál­lalási lehetőségekről. Ter­mészetesen az intézmény szolgáltatásait — zenehall­gatás, napilapok, folyóiratok olvasása, jáitékkölcsönzés — is igénybe vehetik, a fiata­lok A nagy érdeklődésre számot tartó rendezvények közé tartozik majd minden bizonnyal a rooktörténeti ze­nés beszélgetéssorozat, a képzőművészeti kirakodó- vásár, a vakációmozi az Ár­kád presszóban- Divatbemu­tatót is tartanaik a diákok számára, de lesz diaporáma- előadás, a művelődési köz­pontban pedig timipresszó nyílik. A diákcentrum több rockkoncerttel kedveskedik a tizenéveseknék. Jászberényben a diák­centrum a Lehel filmszín­ház kamaratermében és er­kélyén kap otthont. A szol­nokihoz hasonló szolgálta­tásokkal nyitják meg az in­formációs irodát. A rendez­vények nagy részét a stran­don, illetve a szabadtéri színpadon tartják meg. Megnyílik a diákbutik, ahol csereberélni vásárolni: le­het; a rookhangversenyeken kívül lesz mozi és strand­diszkó, kaszkadőr-bemutató. A fotózás szerelmeseinek pályázatot hirdetnek Nyári élményeim címmel. „Kalandos nyár” címmel érdekesnek ígérkező prog­ramsorozattal várja a vaká­ciózó tizenéveseket a szol­noki úttörőház. a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár, a Megyei Művelődési és If­júsági Közipont, a Dam­janich János Múzeum és a TIT városi szervezete. Az érdeklődő diákok több témakörrel ismerkedhetnek „kalandozásaik” során. Jú­nius 13-án. hétfőn este 8 órától például az égbolttal a TIT Jubileum téri csil­lagvizsgálóban, A „Kalando­zás az ember világában” című sorozatban elsőként — június 16-án, csütörtö­kön délután 4 órától, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban — Horváth András pszichológus várja azokat a fiatalokat, akik szívesen beszélgetnek az örömről, bánatról, szoron­gásról, a fiúk-jlányok kap­csolatáról, a testi-lelki har­móniáról. A „Kalandozás szárazon és vizen” első programja június 18-án, szombaton lesz. Azokat a fiatalokat várják reggel 8 órakor az úttörőházban, akik szeretnek kirándulni. Az ajánlat; egésznapos túra, természetesen csak jó idő esetén. A „Kalandozás a múltban” programsorozat házigazdája a Damjanich János Múzeum. Június 18- ig várják itt azoknak a fel­ső tagozatos és középiskolás diákoknak a jelentkezését, akik a régészet iránt érdek­lődnek. Nekik a nyáron le­hetőséget teremteneík arra, hogy felkeressék a megye régészeti ásatásainak szín­helyeit, segítsenek a kutató­munkában. a leletek res­taurálásában, s később az ezekből összeállított , kiállí­tás megrendezésében. A ..Kalandozások az ismeretek birodalmában” első előadá­sa július 4-én, délelőtt 10 órától a gyermekkönyvtár­ban várja a tizenéveseket, akiket dr. Horváth Árpád szakíró a technika világába kalauzol ez alkalommal. Virágcsokrok Észtországból Szolnok megyeiek Leningrádban, az Auróra cirkáló előtt Jómagam Tartuba, Észtor­szág második legnagyobb vá­rosába, kulturális központjá­ba utazhattam. A város ha­tárán népviseletbe öltözött fiatalok fogadtak bennünket, az elmaradhatatlan virág­csokrokkal. A városházán Tartu vezetői várták a cso­portot, rövid beszélgetés után pedig városnéző sétára indul­tunk. Tartu jelentős tudomá­nyos központ, az Észt Mező- gazdasági Akadémia, vala­mint az Észt Tudományos Akadémia három kutatóinté­zete működik itt. A városnak hat múzeuma, színháza; sok könyvtára van. Száz lakója közül hat diák, ugyanis Észt­ország egyetlen, de jelentős múltra visszatekintő egyete­me is Tartuban található. Csoportunkat a rektor tájé­koztatta az egyetem életéről, munkájáról. A diákok hét karon tanulhatnak, legna­gyobb az orvosi kar, az egye­tem tudományos munkájában pedig jelentős helyet foglal­nak el az észt és finnugor nyelvészeti kutatások. Az egyetem 1802-ben alapított könyvtára sokáig a tartui várban volt — most itt az in­tézmény gazdag múltját, tör­ténetét bemutató múzeum található — csak a közel­múltban költözött át a város központjában emelt modern épületbe. Az új könyvtár méltó otthona a Baltikum legnagyobb és legértékesebb gyűjteményének Több. mint kétmillió kötet található pol­cain, könyvmúzeumában pe­dig számtalan ritkaságot, ré­gi kiadványt őriz. Csoportunk ellátogatott a tartui bútorgyárba is. A gyár Jászberény hasonló üzemével áll kapcsolatban, dolgozói kö­zül többen jártak már Ma­gyarországon. A közös vacso­rán nagy sikerrel szerepelt a mezőtúri citeraegyüttes, és a jászsági népi együttes tánco­sai is fergeteges tapsot kap­tak, noha bizonyára nem vol­tak kevésbé fáradtak, mint a társaság többi tagja. A tallinni konyhát muszáj megdicsérni, rendkívül ízle­tes ételeket tálaltak fel ne­künk nap, mint nap, és mi­lyen udvariasan! A tallinni emberek egyébként is na­gyon udvariasak kulturáltak, utcán, étteremben, üzletben, bárhol. Mindenesetre lenne mit tanulni tőlük, noha ud­variasságból mi is példát ad­tunk. Egyik csoporttársunk fehérbotos férfit fogott ka­ron, hogy az úttesten átvezes­se. A férfi eleinte kézzel-láb- bal magyarázott valamit, majd megadóan követte ve­zetőjét. Csak később tudtuk meg, hogy egy horgászbot is lehet fehér ... Tallinnról órákon át lehet­ne mesélni, hangulatos kis kávézóiról, sörözőiről éppúgy, mint az óváros jellegzetes épületeiről, utcáiról, tereiről. A régi városháza előtti téren, amelyet a Hanza-városokra jellemzően keskeny, magas házak öveznek, esténként fú­vószenekar játszott, sajátos A tallinni gyermekkórus Ko­dály és Bartók műveivel kö­szöntötte a barátságvonat utasait hangulatot teremtve. Tallinn- ban egy percig sem érezte magát az ember idegennek. A város meghittsége, nyugal­ma az otthonosság érzését keltette az utazóban, ott a messzi északon, többezer ki­lométerre Magyarországtól. Azt hiszem valamennyien maradtunk is volna még, de a negyedik nap reggelén is­mét indulásra készen állt a vonatunk. A város vezetői, sok régi és új ismerős búcsú­zott tőlünk, megint csak le kell írnom, rengeteg virággal. A meglehetősen szűk vonat­fülkék gyöngyvirágtól, rózsá­tól, szekfűtől illatoztak, volt aki hazáig hozta a csokrokat. Most újabb kétnapos uta­zás következett, de könnyen telt az út Moszkváig, telve élményekkel, bőven akadt beszédtéma a vonaton. Moszkvát hajnalban pillan­tottuk meg, amikor még ki­halt volt a város. A széles sugárutakon csak néhány autó járt. Ekkor még elkép­zelhetetlennek tűnt az az em­beráradat, amellyel aztán nappal találkoztunk. Moszk­va népessége egy magyaror- szágnyi. Tallinn után vala- mennyiőnknek szokatlanok voltak a város hatalmas mé­retei. Délelőtt a Kreml neve­zetességeit jártuk sorra. Kö­zelebbről az Arkangyal szé­kesegyházzal ismerkedtünk. A jellegzetes ezüstszürke hagymakupolákkal koroná­zott, öttornyú templomot a XVI. században építették. Később — egészen Nagy Pé­terig — ide temettek minden orosz uralkodót Különösen szép és érdekes a templom aranyozott ikonosztáza. Lát­tuk a híres cárharangot, a cárágyút, megnéztük a pát­riárkák palotáját is. Este a Csajkovszkij-hangverseny- teremben rendezett koncert­re mentünk. Másnap a Vörös térrel ismerkedtünk. Csopor­tunk az ismeretlen katona sírjánál és a Lenin Mauzóle­umnál helyezte el koszorúit. Utunk során mindvégig az Inturiszt szállodáiban lak­tunk, Moszkvában a Belgrád Szállóban. Az utolsó nap dél­utánján szabad programja volt a csoportnak. Mondanom sem kell, hogy a GUM áru­házát senki sem kerülte el. Estére meglehetősen fáradt volt mindenki. A vacsoránál elbúcsúztunk idegenvezető­inktől, akik mindvégig fá­radhatatlanul kalauzolták a Szolnok megyeiek csoportja­it. Gondolom, volt gond ve­lünk, de az Inturiszt és az Ibusz munkatársai olyan ész­revétlenül. szervezetten és körültekintően intézték a há­romszázhúsz utas ügyes-bajos dolgait, hogy a gondokat nem is érzékeltük. Június 2-án hajnalban ér­keztünk haza, azóta azt hi­szem mindannyian egyfoly­tában az élményeinket mesél­jük ... vége Moszkvában a cárágyú előtt Török Erzsébet Érkezés Tallinnba

Next

/
Thumbnails
Contents