Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
1983. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filumena házassága Bemutató a szolnoki nyári színházban Beszélgetés Csiszár Imre rendezővel Söprus, magyarul barátság Vonattal a Baltikumba Az elmúlt héten a könyvújdonságokat kínálták a múzeumudvar árkádjai alatt, pár napja ugyanitt már a Szigligeti Színház díszletezői, a műszakiak tüsténkedtek. Szerelték az állványokat, a világítást. A munkálatok monoton zaját időnként elnyomta a „terepszemlét” tartó társulat tagjainak jókedvű kollektív nótázása. Természetesen jellegzetesen fülbemászó olasz melódiákat énekeltek, egyesek a vokállal is próbálkoztak. Hogy mindez miért természetes? A szolnoki nyári színház műsorán itáliai szerző, Eduardo de Filippo komédiája, a Filumena házassága szerepel. Mindenki kitűnő hangulatban várta a próba kezdetét. A darabot Csiszár Imrének a miskolci Nemzeti Színház főrendezőjének irányításával viszi színre a társulat. A rendező neve nem ismeretlen a szolnoki közönség előtt, ugyanis 1977 őszétől két évadon át dolgozott a Szigligetiben. Emlékezetes munkája volt .a Vérrokonok, a „sáros” Machbet. — Elkerültem ugyan Szolnokról, de kapcsolatom nem szakadt meg a várossal, a színházzal. A premierekre, ha tehetem, azóta is mindig eljövök. Tavaly a nyári színház első bemutatóján is itt voltam. Tetszett az előadás, a környezet. Paál István barátomnak, a Szigligeti főrendezőjének beszélgetésünk során megemlítettem, hogy szívesen dolgoznék én is a múzeum udvarban. így tértem vissza Szolnokra. — A sajátos környezet milyen lehetőségeket kínál a rendező számára? — Az épület udvara, egész architektúrája már az első pillanatban megragadott. Nagyszerű otthon egy nyári színház számára. Szinte kínálja az ötleteket, a lehetőségeket. A szabadban a színészek is felszabadultabban játszanak, és a közönség is szívesebben ül be egy ilyen előadásra, mint a kőszínházba. — Miért esett a választás Eduardo de Filippo komédiájára? — Ez a szenvedélyes színdarab kiált a szabadtérért. A történet egy nápolyi utcán játszódik, ahol tulajdonképpen az emberek életük nagy részét töltik és ahová kiviszik gondjaikat, apró probléA rendező Csiszár Imre máikat, természetesen örömeiket is. Az ember nem különítheti el magát a társadalomtól, a többiektől, a barátokkal, szomszédokkal együtt éli át élményeit. — A nyári társulat a miskolci, a veszprémi és a szolnoki színház tagjaiból ver- b úválódott. — Ezt nagyon jónak tartom, évadközben ugyanis ritkán adódik alkalom arra, hogy a színészek találkozzanak, megismerjék egymást, egymás munkáját. Az első perctől jó a társaság hangulata. Nagyon bízom benne, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, és igazi „mediterrán” színházi estéken találkozhatunk a közönséggel. A második szolnoki nyári színház premierjére holnap este fél 9-kor kerül sor. A közönség a főbb szerepekben Tímár Évát, Csikós Gábort, Simon Györgyöt, Koós Olgát láthatja. A darab holnap esti bemutatóján kívül még kilenc alkalommal lép közönség elé a komédiával a társulat. Fekete Sándor Fotó: Hargitai Lajos Perpatvar az utcán. Felvételünk a próbán készült Diákcentrum Szolnokon és Jászberényben Tini-presszó, koncertek, fotópályázat Ilyenkor a diákok gondolatban már a strandokon, a vizek mellett kalandoznak. A bő kéthónapos pihenőnek — az utazáson, nyaraláson, zsebpénzkeresésen túl — bizonyára akadnak majd átlagos, „szürke” napjai is, amikor öitlet híján nem nagyon tudnak mit kezdeni szabadidejükkel a fiatalok. Márpedig unatkozni nem szeretnek. Szolnokon és Jászberényben a városi KISZ bizottság a művelődési intézményekkel, együttműködve diákcentrumot hoz létre lehetőséget biztosítva ezzel a vakációzó tanulóknak a szabadidő tartalmas eltöltésére. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban lesz a szolnoki diákcentrum információs irodája, amely hétfőn, szerdán és szombaton 15 és 18 óra között tájékoztatja az érdeklődőket a helyi és a budapesti művelődési programokról, ifjúsági rendezvényekr ől. kiránduló - sokról, túrákról, munkavállalási lehetőségekről. Természetesen az intézmény szolgáltatásait — zenehallgatás, napilapok, folyóiratok olvasása, jáitékkölcsönzés — is igénybe vehetik, a fiatalok A nagy érdeklődésre számot tartó rendezvények közé tartozik majd minden bizonnyal a rooktörténeti zenés beszélgetéssorozat, a képzőművészeti kirakodó- vásár, a vakációmozi az Árkád presszóban- Divatbemutatót is tartanaik a diákok számára, de lesz diaporáma- előadás, a művelődési központban pedig timipresszó nyílik. A diákcentrum több rockkoncerttel kedveskedik a tizenéveseknék. Jászberényben a diákcentrum a Lehel filmszínház kamaratermében és erkélyén kap otthont. A szolnokihoz hasonló szolgáltatásokkal nyitják meg az információs irodát. A rendezvények nagy részét a strandon, illetve a szabadtéri színpadon tartják meg. Megnyílik a diákbutik, ahol csereberélni vásárolni: lehet; a rookhangversenyeken kívül lesz mozi és stranddiszkó, kaszkadőr-bemutató. A fotózás szerelmeseinek pályázatot hirdetnek Nyári élményeim címmel. „Kalandos nyár” címmel érdekesnek ígérkező programsorozattal várja a vakációzó tizenéveseket a szolnoki úttörőház. a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Közipont, a Damjanich János Múzeum és a TIT városi szervezete. Az érdeklődő diákok több témakörrel ismerkedhetnek „kalandozásaik” során. Június 13-án. hétfőn este 8 órától például az égbolttal a TIT Jubileum téri csillagvizsgálóban, A „Kalandozás az ember világában” című sorozatban elsőként — június 16-án, csütörtökön délután 4 órától, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — Horváth András pszichológus várja azokat a fiatalokat, akik szívesen beszélgetnek az örömről, bánatról, szorongásról, a fiúk-jlányok kapcsolatáról, a testi-lelki harmóniáról. A „Kalandozás szárazon és vizen” első programja június 18-án, szombaton lesz. Azokat a fiatalokat várják reggel 8 órakor az úttörőházban, akik szeretnek kirándulni. Az ajánlat; egésznapos túra, természetesen csak jó idő esetén. A „Kalandozás a múltban” programsorozat házigazdája a Damjanich János Múzeum. Június 18- ig várják itt azoknak a felső tagozatos és középiskolás diákoknak a jelentkezését, akik a régészet iránt érdeklődnek. Nekik a nyáron lehetőséget teremteneík arra, hogy felkeressék a megye régészeti ásatásainak színhelyeit, segítsenek a kutatómunkában. a leletek restaurálásában, s később az ezekből összeállított , kiállítás megrendezésében. A ..Kalandozások az ismeretek birodalmában” első előadása július 4-én, délelőtt 10 órától a gyermekkönyvtárban várja a tizenéveseket, akiket dr. Horváth Árpád szakíró a technika világába kalauzol ez alkalommal. Virágcsokrok Észtországból Szolnok megyeiek Leningrádban, az Auróra cirkáló előtt Jómagam Tartuba, Észtország második legnagyobb városába, kulturális központjába utazhattam. A város határán népviseletbe öltözött fiatalok fogadtak bennünket, az elmaradhatatlan virágcsokrokkal. A városházán Tartu vezetői várták a csoportot, rövid beszélgetés után pedig városnéző sétára indultunk. Tartu jelentős tudományos központ, az Észt Mező- gazdasági Akadémia, valamint az Észt Tudományos Akadémia három kutatóintézete működik itt. A városnak hat múzeuma, színháza; sok könyvtára van. Száz lakója közül hat diák, ugyanis Észtország egyetlen, de jelentős múltra visszatekintő egyeteme is Tartuban található. Csoportunkat a rektor tájékoztatta az egyetem életéről, munkájáról. A diákok hét karon tanulhatnak, legnagyobb az orvosi kar, az egyetem tudományos munkájában pedig jelentős helyet foglalnak el az észt és finnugor nyelvészeti kutatások. Az egyetem 1802-ben alapított könyvtára sokáig a tartui várban volt — most itt az intézmény gazdag múltját, történetét bemutató múzeum található — csak a közelmúltban költözött át a város központjában emelt modern épületbe. Az új könyvtár méltó otthona a Baltikum legnagyobb és legértékesebb gyűjteményének Több. mint kétmillió kötet található polcain, könyvmúzeumában pedig számtalan ritkaságot, régi kiadványt őriz. Csoportunk ellátogatott a tartui bútorgyárba is. A gyár Jászberény hasonló üzemével áll kapcsolatban, dolgozói közül többen jártak már Magyarországon. A közös vacsorán nagy sikerrel szerepelt a mezőtúri citeraegyüttes, és a jászsági népi együttes táncosai is fergeteges tapsot kaptak, noha bizonyára nem voltak kevésbé fáradtak, mint a társaság többi tagja. A tallinni konyhát muszáj megdicsérni, rendkívül ízletes ételeket tálaltak fel nekünk nap, mint nap, és milyen udvariasan! A tallinni emberek egyébként is nagyon udvariasak kulturáltak, utcán, étteremben, üzletben, bárhol. Mindenesetre lenne mit tanulni tőlük, noha udvariasságból mi is példát adtunk. Egyik csoporttársunk fehérbotos férfit fogott karon, hogy az úttesten átvezesse. A férfi eleinte kézzel-láb- bal magyarázott valamit, majd megadóan követte vezetőjét. Csak később tudtuk meg, hogy egy horgászbot is lehet fehér ... Tallinnról órákon át lehetne mesélni, hangulatos kis kávézóiról, sörözőiről éppúgy, mint az óváros jellegzetes épületeiről, utcáiról, tereiről. A régi városháza előtti téren, amelyet a Hanza-városokra jellemzően keskeny, magas házak öveznek, esténként fúvószenekar játszott, sajátos A tallinni gyermekkórus Kodály és Bartók műveivel köszöntötte a barátságvonat utasait hangulatot teremtve. Tallinn- ban egy percig sem érezte magát az ember idegennek. A város meghittsége, nyugalma az otthonosság érzését keltette az utazóban, ott a messzi északon, többezer kilométerre Magyarországtól. Azt hiszem valamennyien maradtunk is volna még, de a negyedik nap reggelén ismét indulásra készen állt a vonatunk. A város vezetői, sok régi és új ismerős búcsúzott tőlünk, megint csak le kell írnom, rengeteg virággal. A meglehetősen szűk vonatfülkék gyöngyvirágtól, rózsától, szekfűtől illatoztak, volt aki hazáig hozta a csokrokat. Most újabb kétnapos utazás következett, de könnyen telt az út Moszkváig, telve élményekkel, bőven akadt beszédtéma a vonaton. Moszkvát hajnalban pillantottuk meg, amikor még kihalt volt a város. A széles sugárutakon csak néhány autó járt. Ekkor még elképzelhetetlennek tűnt az az emberáradat, amellyel aztán nappal találkoztunk. Moszkva népessége egy magyaror- szágnyi. Tallinn után vala- mennyiőnknek szokatlanok voltak a város hatalmas méretei. Délelőtt a Kreml nevezetességeit jártuk sorra. Közelebbről az Arkangyal székesegyházzal ismerkedtünk. A jellegzetes ezüstszürke hagymakupolákkal koronázott, öttornyú templomot a XVI. században építették. Később — egészen Nagy Péterig — ide temettek minden orosz uralkodót Különösen szép és érdekes a templom aranyozott ikonosztáza. Láttuk a híres cárharangot, a cárágyút, megnéztük a pátriárkák palotáját is. Este a Csajkovszkij-hangverseny- teremben rendezett koncertre mentünk. Másnap a Vörös térrel ismerkedtünk. Csoportunk az ismeretlen katona sírjánál és a Lenin Mauzóleumnál helyezte el koszorúit. Utunk során mindvégig az Inturiszt szállodáiban laktunk, Moszkvában a Belgrád Szállóban. Az utolsó nap délutánján szabad programja volt a csoportnak. Mondanom sem kell, hogy a GUM áruházát senki sem kerülte el. Estére meglehetősen fáradt volt mindenki. A vacsoránál elbúcsúztunk idegenvezetőinktől, akik mindvégig fáradhatatlanul kalauzolták a Szolnok megyeiek csoportjait. Gondolom, volt gond velünk, de az Inturiszt és az Ibusz munkatársai olyan észrevétlenül. szervezetten és körültekintően intézték a háromszázhúsz utas ügyes-bajos dolgait, hogy a gondokat nem is érzékeltük. Június 2-án hajnalban érkeztünk haza, azóta azt hiszem mindannyian egyfolytában az élményeinket meséljük ... vége Moszkvában a cárágyú előtt Török Erzsébet Érkezés Tallinnba
