Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-11 / 110. szám
1983. MÁJUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I képernyője előtt I E sorok írója meglehetősen későn került benső kapcsolatba a komoly zenével, csak az egyetemi évek hozták meg neki a lehetőséget, hogy a fővárosban rendszeres látogatójává váljék a Zeneakadémián rendezett koncerteknek. Az első igazi találkozás egy Ferencsik dirigálta Beethoven hangversenyen történt meg, amikor az olcsó, legolcsóbb orgonaülésről. a zenekar háta megett. szemben a karmesterrel hallgatta végig a híres V., azaz Sorsszimfónia előadását. És olvashatta le — ez itt a lényeg — a karmester arcáról azt a drámát, amelyet a zene fejez ki a maga nyelvén. A látvány, ez a különös vizuális élmény segített közeljutni a zene el- vontnak tűnő, első hallásra számára talán túlontúl is idegennek ható világához. Ferencsik kifejező gesztusai, karjának lendülései, arcizmainak rezdülése, tekintetétének villámlásai az egész muzsikát valahogy emberivé varázsolták. Ezt a személyes kitérőt csupán azért engedtem meg ezúttal, mert épp Ferencsik János szellemi és atyai patronálásával most zajlanak a karmesterverseny televíziós „ütközetei”. S valahogy a személyes tapasztalatnak ide vágnak a tanulságai. Karmesterverseny Igaz, ez a rétegműsornak számító zenei program a második csatornára szorult, s oly csábító műsorokkal került párhuzamba az egyesen, mint a mindenkor érdekfeszítő Kék fény, vagy a méltán népszerű Petrocelli vagy például pénteken a mágusok és illuzionisták parádéja a párizsi Olympiából. (Televíziónk aligha vádolható tehát a karmesterverseny iránti elfogultsággal!) ' Így, gondolom, sokan lemondtak róla; arról, hogy akár bele is pillantsanak vagy belehallgassanak e komoly zenei versenybe. Pedig aki most hétfőn este, a rendkívüli adásnapon vette a fáradtságot és meghallgatta a középdöntő első résztvevőit, a felhangzó muzsikát, főleg a megszólaltatott operarészleteket — jobbnál jobb muzsika és re- mekebbnél remekebb énekesek — ennek hallatán megállapíthatta; élvezetnek sem rossz ez a zenei verseny. Zenei élvezetnek, jóllehet csak részletek hangzottak el. Sőt, -i részletek is a szimfonikus azsika esetében további kre szedve, még apróbb reszekre szabdalva. De vajon mindebből nem következtethetünk-e magára az egészre is? S vajon nem szórakoztató-e, ahogyan egy alkotó művész, mert végtére is a dirigens is az, megmutatja, hogy miként születik, születhet meg egy zenei remekmű a hangversenyteremben. Hogyan támadhat fel újra születve kottasírjából. S vajon a gyermek, aki valami csodálatos eszközt netán játékot kap, nem veszi-e kezébe azonnal azzal a kíváncsisággal, hogy rögvest szétszedje és belenézzen, hogy titkait felfedje. A karmesterek munkáját figyelve s követve őket ilyenfajta „gyermeki” kíváncsiság elégülhet ki egy-egy sikeresebb produkció esetében. És ez kétségkívül a laikus nézőt is közelebb viheti a komoly zene lényegéhez. Ezért is tartom hasznosnak az immár negyedik alkalommal megrendezett karmester- versenyt, s esetleges fenntartások ellenére is a komoly zene hathatós népszerűsítésének. Még ha ez a népszerűsítés csupán vékonyabb rétegre terjed is ki. Filmszociográfia És egy filmszociográfiáról, amelynek eléggé kacskarin- gós az útja a képernyőn; első részét kedden a kettesen, a másodikat csütörtökön késő este az egyesen, a harmadikat hétfőn a rendkívüli adásnapon sugározta a televízió. Egy olyan műről, amelyből manapság kevés születik. Amely a falu életének átfogó ábrázolására, bemutatására vállalkozott. Egy tíz évvel ezelőtt született filmriport folytatását láthattuk, B. Révész László és Ha- nák Gábor szerkesztő-rendező tíz év múltán tért vissza Pogányra, a Pécs környéki kis faluba, hogy szemreve- gye; mi történt az elmúlt évek alatt, mire vitte a falu, hová jutott a tsz, s milyen gondokkal küszködik e város környéki település, miközben jövőjét építgeti. Az Egy magyar gazdaság tíz éve — milyen elvont és elidegenítő ez a cím, ennél jobbat érdemelt volna az izgalmas faluleírás — egy kicsit talán hasonlít ahhoz az állatorvosi lóhoz, amelyen minden betegség kimutatható, ugyanis a film a mai falu szinte minden lényeges problémáját érinti, mégis különösképp emlékezetes maradhat: nyíltszavúsága és őszintesége miatt. Régen láttam riportot és régen is olvastam, amelyben olyan nyíltan tárta volna fel valaki egy termelő gazdaság, egy szövetkezeti közösség belső konfliktusait, a bonyolultabbá váló gazdálkodás feltételei közepette jelentkező feszültségeket, mint ahogy itt történik. Az a vita például, amelynek szemtanúi lehettünk, s amely egy békés állat, a fürj tenyésztésének formái és módjai körül robbant ki, s amelyet egyetlen hamis filmes mozzanat nem zavart meg, — nem is tudom, a televíziónak miként sikerült eny- nyire inkognitóban maradnia, ez igazi filmes bravúr — már-már tartalmában jelképessé magasodott. Azt szimbolizálta, hogy az élet igenis csak kiélezett konfliktusok útján mehet előbbre, s az új érdekében a még sokszor embert megrokkantó küzdelmeket is vállalni kell. Külön is figyelemre méltó, hogy a képekből kiolvasható a film készítőinek Pogány iránti rokonszenve, hogy szeretik is ezt a falut, munkájuk tárgyát. S a tár- gyias hang mellett finom líra formájában ez a rokonszenv nem is zavaró. Filmjük egy- egy részletével lehetne talán vitázni, de azt az aggodalmukat végül is teljes mértékben oszthatjuk; a gazdagodás külső anyagi jeleihez, ha nem párosul belső lelkigazdagság is, akkor ott nem beszélhetünk hiánytalan boldogságról. Mi hajtja az embereket Pogányban? A még több utáni vágy, feleli az egyik falubéli idős ember a feltett kérdésre. Ami helyénvaló is lenne, csak épp féloldalú, ha ezen a többön pusztán az anyagi javak értendők. Mert ugyebár nemcsak kenyérrel él az ember. Röviden Mesél egy család, egy nagy család (vasárnap délutáni műsor, anyák napjára) ahogy mi nevezzük azt a családot, ahol bőven van a gyermek- áldásból. Mint a filmbeli Kádárék családjában, ahol hét gyermek üli körül az asztalt, amikor elérkezik a rendszeres teázás ideje. Szinte hihetetlen volt látni a vékony törékeny termetű anyát, akinek mindez, a hét gyermek legszemélyesebb alkotása. Hogy mellette épp úgy dolgozik, mint mások, asszonytársai, műszaki rajzoló egy vállalatnál, sőt, ideje van, hogy nyelvet tanuljon, hogy színházba járjon, hogy élje a saját életét. Nem túlzás, Kádárnéban és a hozzá hasonló anyákban napjaink hősét tisztelhetjük. A film szerencsére nem font glóriát e végtelenül kedves asszony feje fölé, túlzottan édes érzések húrjait nem pengette, s így vált hiteles és igaz mesévé. V. M. Bővül a kunmadarasi általános iskola. A szomszédos épületből a nagyközségi tanács költségvetési üzemének dolgozói alakítanak ki két új tantermet Tóth István fotóművész kiállítása Tóth István Balázs Béla• díjas fotóművész 1980-ban, a világon elsőként vette át New Yorkban Az évszázad kiváló fotóművésze címet. A szomszédunkban, Cegléden élő Tóth István sikerének azért örültünk tiszta szívvel. mert előzőleg a világ minden táján nyert 26 dijával valóban méltónak bizonyult erre a címre. Karcagi kiállításán megyénk lakóinak is szép élményt szerzett. Most a Rio de Janeiró-i, a berlini, a Buenos Aires-i. a hamburgi, a bécsi stb. önálló kiállításai után a Műcsarnokban pénteken délután nyíló önálló tárlatán fővárosunk lakói is megismerkedhetnek munkásságával. Mezőtúron Óvónők randevúja Első ízben rendezték meg a napokban az óvónők találkozóját Mezőtúron, ezzel is lehetőséget teremtve, hogy nevelési sikereiket és gondjaikat megbeszéljék. Hetvenötén randevúztak a Killián óvodában, ahol az egyes munkaközösségek bemutatójával kezdődött a program. Az egészségnevelési munkaközösség óvónői zenére tornáztak, az anyanyelviek mesét dramatizáltak, a matematikai közösség tagjai játékos matematika-foglalkozást mutattak be, az ábrázolók kiállítást rendeztek kézimunkáikból, képeikből. Az idén megalakulásának 10. évfordulóját ünneplő, óvónőkből álló Napraforgó bábcsoport is fellépett. Tiba Mihályné vezető óvónő kedves kötelességének tett eleget, amikor a városban élő, rubin-diplomás óvónő, Bányai Lajosné üdvözlő táviratát felolvasta. A Pedagógus Szakszervezet segítségével ez alkalomra „Óvónők találkozója” feliratú plakett készült, az óvónő és a gyermekek bensőséges kapcsolatát ábrázolja. A találkozón — amely jó hangulatban, közös énekléssel, gitárkísérettel zárult, — elhatározták, hogy ezentúl évente találkoznak, és mindig más-más óvodáé lesz a randevú megrendezésének joga. Nem véletlen, hogy Galambos Erzsi és Haumann Péter műsorát zsúfolásig telt nézőtér várta hétfőn este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A „Rivaldafény”-ben — az előadóest is ezt a címet kapta — két, évtizedek óta ismert, népszerű művész állt. Ezúttal énekeltek, táncoltak, verset, prózát mondtak; szívből komédiáztak, s közben Irányítás és felelősség Népművelők eszmecseréje Szolnokon A kulturális demokrácia kérdéseiről rendezett tegnap párbeszédet Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Népművelők Egyesülete. Az eszmecserén — amelyen ott volt Sípos Károly, a megyei tanács elnökihelyettese — Csongrád, Hajdú-Biihar, Szabolcs -Szatmár, Békés és a házigazda Szolnok megye egyesületi tagjai vettek részt. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője vitaindítójában a demokrácia, a kultúra demokratizálódása és a kulturális demokrácia kérdéseit elemezte. Elmondta, hogy a kultúra demokratizálódásának folyamatában történelmi léptékű az a fejlődés, amelyet az elmúlt évtizedekben megtettünk, ugyanakkor számos tény — például az. hogy a magyar családok killtuirláilis kiadásainak arányai az elmúlt 10 —15 esztendőben nem változtak — további tennivalókra figyelmeztet. A továbbiakban az előadó a közművelődés irányításának feladatairól szólt. Annak érdekében, hogy a kultúra demokratizálódásának folyamata, felgyorsuljon a kulturális demokrácia erősödjék, mindenekelőtt a meglevő művelődési, szervezeti formákat kell jobban tartalommal megtölteni — állapította meg. Lehetővé kell tenni, hogy kulturális életünk alakításába minél szélesebb réteg szóljon bele, természetesen oly módon, hogy a szakmai hozzáértés se szenvedjen csorbát. Ezzel összefüggésben időszerű megvizsgálni azt is, hogy a különböző közművelődési intézményekben a társadalmi vezetésnek milyen bázisai vannak, a társadalmi veaertőségek munkáját miképpen lehetne hatékonyabbá tenni ? Végezetül az egyesületeknek a közművelődés irányításában elfoglalt helyéről', szerepéről szólt Ma még az egyesületek állami irányításában bizonytalanság tapasztalható — állapította meg. Éppen ezért tisztázni kell az irányítás feladatait, nagyobb önállóságot kell adni az egyesületeknek. Ez természetesen nem jelentheti az irányításról való lemondást, és nem kisebbítheti az egyesületek társadalmi, politikai felelősségét A közművelődés irányításának további demokratizálódása a ’80-as évek kulturális fejlődésének egyik kulcskérdése — hangsúlyozta az előadó. Az eszmecsere vitával folytatódott, amelyben egyebek mellett szó esett a tudomány, a kultúra és a gazdaság összefüggéseiről, a kistelepüléseken végzett közművelődési munkát nehezítő körülményekről, a pénzügyi föltételek aránytalanságairól, a közművelődés strukturális gondjairól. Karcagi napok Mezőkövesden Csütörtökön délután — a tavalyi matyó napok viszonzásaként nyitják meg Mezőkövesden a karcagi napokat. A rendezvénysorozat keretében a Nagykunság népművészete című kiállítást és Györíi Sándor szobrászművész kamaratárlatát nézhetik meg a mezőkövesdiek. Május 17-én a DATE karcagi kutatóintézete rendez szakmai tanácskozást Mezőkövesden. Rivaldafényben a közönségért Galambos Erzsi és Haumann Péter előadóestje Szolnokon Galambos Erzsi és Haumann Péter a műsor egy-egy jelenetében cinkosan ki-ki „kacsintottak” a nézőtérre; „lám ilyenek vagyunk mi, s ilyenek vagytok ti”. A két művész ugyanis sok mindent elárult a színészet, a színészek titkairól, de legfőképp azt, hogy mindaz ami a színpadon történik, a közönségért történik. A közönségért, amely sok színű, szeszélyes, lelkesedik és elutasít de amelyik a legnagyobb ajándékkal a tapssal, a szeretetével tudja megajándékozni a nap mint nap „rivaldafényben” élő művészt. Galambos Erzsit és Haumann Pétert szereti a közönség, talán éppen tiszteletre méltó művészi hitvallásukért, amelynek szolgálatába állították tehetségüket ezen az estén is. Fiatal dalosok találkozója Június 30 — július 2 között, tizennegyedik alkalommal rendezik meg Székesfehérváron a fiatal dalosok találkozóját. A rendezvény célja az új dalmozgalom népszerűsítése, eredményeinek áttekintése, a fiatal dalosok tapasztalat- cseréje. Nevezni lehet: saját szerzeményű mozgalmi-, forradalmi-, közéleti- és békedalokkal, valamint feldolgozásokkal, megzenésített versekkel, a népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményekkel, főik és mai dalokkal. Együttesenként, szólistánként 10 perces komplett műsorösszeállítású magnókazetta-felvétellel lehet nevezni. A nevezési lapok, a magnókazetták és a dalszövegek beküldési határideje; 1983. május 31. Cím; Népművelési Intézet Tánc és Zenei Osztály (Budapest). A beküldött pályamunkákat szakmai zsűri értékeli, amelynek döntése alapján a legszínvonalasabb pályázókat hívják meg Székesfehérvárra. Nevezési lapokat a KISZ megyei Bizottságán és a megyei művelődési központban igényelhetők.
