Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

1983. MÁJUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szakmai tanácskozás, bemutató hangversenyek Országos szimfonikus zenekari fesztivál Szolnokon Ma értékelik a produkciókat, Díszhangverseny a művelődési központban A délelőtti szakmai tanácskozás résztvevői Tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és If­júsági Központban szakmai tanácskozással kezdődött meg a VII. országos szimfo­nikus zenekari fesztivál. A fórumon a szakemberek — karmesterek, muzsikusok, ze­nepedagógusok, népművelők, az együtteseket fenntartó in­tézmények, szervek képvise­lői — a nem hivatásos szimfonikus zenekarok mű­ködésének időszerű kérdéseit vitatták meg. A beszélgetés során felve­tődött, hogy azok az együt­tesek, amelyek az Országos. Filharmónia szervezésében havonta 10—15 alkalommal képesek színvonalas hang­versenyt adni, egyáltalán ne- vezhetők-e amatőröknek, hi­szen szakmailag, teljesítmé­nyükkel elérik, vagy leg­alábbis erősen megközelítik a profi szintet. Az amatőr jelzővel illetett zenekarok között viszont tudásban óri­ási eltérések vannak. A problémák között fősze­repet kapott az általánosnak mondható kottahiány, a pró­balehetőségek, feltételek elégtelensége, valamint az utánpótlás kérdése. A szak­emberek elmondták, hogy kiváló gyermekzenekarok működnek országszerte, azonban a fitalok zenélő kedve a tanulmányi terhek növekedésével a középisko­lában elapad, kevesen vál­lalják később a közös mu­zsikálást, így fennáll a ze­nekaroknál az elöregedés ve­szélye. Többen megemlítet­ték, hogy a kortárs zene­szerzők, az elmúlt évtized gyakorlatától eltérően manap­ság ritkán vállalják, hogy valamelyik nem hivatásos zenekar számára írjanak mű vet, így a mai magyar kom­ponistáig művei [ritkábban szerepelnek műsoron. A hozzászólók közül töb­ben panaszolták, hogy ta­pasztalatuk szerint a zenei, technikai tudás gyarapodásá­val fordított arányban a lel­kesedés alábbhagy, és kiala­kult egy helytelen szemlélet is, miszerint a zenekari mű­vészt azonosítják a bukott szólistával. A résztvevők egyetértettek azzal a javas­lattal, hiogy a kórusmozga­lomhoz hasonlóan az ama­tőr zenekarokat is folyama­tosan minősítsék, és a közel­jövőben mérjék fel, értékel­jék az országban működő együttesek helyzetét, össze­tételét, elemezzék munká­jukat. A szakmai tanácskozást követően a művelődési köz­pont színháztermében Feny­vesi József, Szolnok -■Város Tanácsának elnöke megnyi­totta a fesztivált, majd meg­kezdődtek a bemutató hang­versenyek. Először a házi­gazda, a Szolnoki szimfoni­kus zenekar lépett közönség elé Báli József vezényleté­vel. Az együttest az Egri szimfonikus zenekar váltot­ta fel a színpadon, vezényelt Farkas István. A második bemutató kon­cert délután 4 órakor kez­dődött, amikor a Fővárosi Pedagógus Szimfonikus Zenekar, a Békéscsabai szimfonikus zenekar, vala­mint a Kecskeméti szimfoni­kus zenekar műsorát hall­gatták meg az érdeklődők. A bemutatók sorát záró esti hangversenyen a salgó­tarjáni. a szabolcsi és a veszprémi szimfonikus zene­kar mutatja be produkcióját. A fesztivál tegnapi ese­ményeit a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ elő­csarnokában rendezett han­gulatos zenészbál zárta. Ma délelőtt 11 órakos ke­rül sor a fesztivál értékelé­sére, a díjak átadására. Az ünnepséget követően dísz- hangversenyt ad a 120 tagú „feszitválzenekar” és a szol­noki Kodály kórus. Műsoru­kon felcsendül Kodály Zol­tán Háry János című dal­játékából az Intermezzo, Bartók Béla Magyar képek című műve, valamint Händel Hallelujája, a Messiás című oratóriumból. Karigazgató Buday Péter, vezényel Jan- csovics Antal. — fs — Fotó: Hargitai Lajos Megőrzik az évszázados cserepeket Fazekasmúzeum lesz Mezőtúron Fazekasmúzeumot alapíta­nak Mezőtúron, a népi faze­kasság egyik legnagyobb, hagyományokban gazdag központjában. Ez lesz az or­szág első múzeuma, amely­ben összegyűjtik az agyag­formálás mestereinek mun­káit, ezáltal történeti átte­kintést adnak a népművé­szet e sajátos, több évszáza­don át változó, formálódó ágáról. A mezőtúri múzeum megteremtésével egy régóta vajúdó ügyretesznek pontot: ugyanis Móricz Zsigmond már az 1920-as évek végén felvetette a múzeumalapítás gondolatát, a korszak neves alkotójánál, Badár Balázs­nál tett látogatása kapcsán. Azóta több elképzelés is nap­világot látott, s a legutóbbi­hoz — a mezőtúri Városi Ta­nács, a megyei tanács, vala­mint a Múzeumok megyei Igazgatósága összefogása nyomán — a közelmúltban értek meg a feltételek. A múzeum céljára a tervek szerint a város egyik régi épületét — jelenleg egy ré­sze pedagógusszálló — ala­kítják át, ahol az állandó tárlat kap helyet. A kiállítás anyagának „magja” már a muzeológusok rendelkezésére áll. a többszáz butellát, bütyköst, kancsót, tálat és szilkét a városi művelődési központ honismereti köre gyűjtötte össze az évek so­rán. Az állandó tárlatnak helyet adó épület mellett a múzeumhoz tartozik majd a múlt század első felében klasszicista stílusban épült zsinagóga, lehetőséget adva az időszakos kiállításokra. E helyen kerül sor többek kö­zött az alföldi fazekas bien- rrálé mezőtúri rendezvényei­re, s itt kapnak bemutatko­zási lehetőséget a városban kétévenként rendezendő fia­tal fazekasok alkotótáborá­nak résztvevői is. A mezőtúri fazekasmú­zeum az idei múzeumi és műemlékvédelmi hónapban nyitja meg kapuit a látoga­tók előtt. Cigány képzőművészeti alkotások Megnyílt az újjárendezett cigány képzőművészeti mú­zeum a Dráva mentén fekvő Luzsokon. Az ország első ilyen jellegű állandó kiállí­tásának látogatói Pécsről az ormánsági Vajszlón át köze­líthetik meg e falucskát. A múzeumban a Baranyában élő cigány származású naív képzőművészek legérdeke­sebb alkotásai kapták állan­dó otthont. Az Egri szimfonikus zenekar a pódiumon, vezényel: Far­kas István. Kolju Nikolov: Defekt A fék halkan megcsikor- dult, az abroncsok meg­szisszentek az aszfalton, s a kocsi megállt az út szé­lén. A fiú alig száz méternyi­re ácsorgóit, egy ökör mellett. Amint a kocsi ve­zetője kiszállt ö is fcözelebb lépdelt. — Jó napot-...' — köszönt í; már távolról, s amikor odaért, megállt a kocsi mellett. — Kipukkadt a gumija? — Az egyik... -- mondta a férfi. )A inadrágja zsebé­ből pipát húzott elő és a fogai közé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj — szóit a férfi. ' — Segíthetek. A férfi azt felelte. hogy egyedül is meg tudja csi­nálni. Nem szerette, ha lá­batlankodnak körülötte. Felnyitotta |a csomagteret, emelőt és szerszámosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt rszerelte. — Krumovóból — mond­ta a fiú. ,— Olt látszanak a házai... Azt is boldogan közölte volna, hogy Petyónak hív­ják, ,s most megy a negye­dik osztályba. De látta, hogy a férfi már a belsőt szereli. — Adja ide... A férfi szippantott egyet a pipáján. — Na jó_ ha nagyon aka­rod! A fiú a pumpával és a belsővel leszaladt a patak­hoz, amely az út mellett folyt. Felfújtatta a gumit, majd a vízbe mártotta. A parányi lyuknál buborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van... — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes do­hányos vágyói:! — Mi a foglalkozása? — Karmester... Láttál már élő karmestert? — Láttam. Az iskolával egyszer voltunk gz operá­ban. De csak a hátát lát­tam mindig... — Akkor must láthatsz elölről is. A fiú lecsiszolta a gu­mit és ráhelyezte a foltot. — Azt hiszem, már jó... — mondta egy idő múlva a férfi. A fiú ismét, felfúj­tabta a gumit és ismét le- ' szaladt vele a vízhez. — Jó! ■— kiáltotta on­nan. — Nem ereszt! A kereket felszerelték. — Hogy hívják? — Dzsakin... — mondta a karmester. — Már hallottam... — Ha egyszer az operá­ba akarsz jönni, jelentkezz nálam. Csak mondd azt, hogy Dzsakint keresed, be­engednek. Elrakta az emelőt, a kul­csokat és a ragasztót. — Már elmegy? — Elmegyünk... — felel­te az autós. — Elme­gyünk...? — szólt be a ko­csiba, ahol fiatal nő ült a hátsó illésen és egész idő alatt egyetlen szót sem szólt, iMost is csak bólin­tott. , — O operaénekes... — magyarázta a karmester. — Kíméli a hangját... Megtörölte a kezét, majd eldobta a kócot az útszéli árokba. — Ha Amerikában len­nénk, négyszáz dollár bün­tetést kellene fizetnem! — nevetett és beült a kocsi­ba. — A viszontlátásra! Egy­szer találkoznunk kellene, hogy megigyunk az egész­ségedre valamit... — neve­tett. Az énekesnő összecsukta a könyvet, amelyet olva­sott, a kocsi elindult és a fiú visszakocogott a jószághoz, amelyet őrizett. — Látod, megismerked­tem egy karmesterrel... — mondta alig hallhatóan. — És most már te is tudod, hogy Amerikában négyszáz dollár büntetést fizetnek, ha az árokba dobják a sze­metet... és az operaénekes- nő vigyáz a hangjára... Az ökör bólintott, és to­vább legelt, a fiú pedig le- heveredett. Az égen fehér felhők húztak barázdákat. Minden mozgásban volt: az ég és a föld. s az ország­út, amelynek aszfaltján a teherautók, személykocsik, motorkerékpárok vad iram­ban rohantak tova. Moz­gásban volt minden, mint az idő, amely mindig siet, és olyan gyorsan elfut fe­lettünk. Még az a jó, hogy a zse-. bében ott lapulnak a szö­gek, amelyek közül időn­ként egyet-egyet kidob az országúira... — gondolta és elmosolyodott. Elégedett volt az élettel. A bolgár író novellá­ját fordította Antalfy István A jubileum alkalmából Helytörténeti Rákóczitalván Rákóczifalva alapításának 100. évfordulója alkalmából helytörténeti kiállítás nyílt tegnap a nagyközségben. A cetitenáriumi kiállításon az időszámítás előtti 1200-as évektől napjainkig követhe­tő nyomon a település élete. A tárlat régészeti anyagát a szolnoki Damjanich Mú­zeum szakemberei állították össze, a többszáz tárgyi em­léket pedig a helyi általános iskola II. Rákóczi Ferenc Út­törőcsapatának tagjai gyűj­tötték. A fiatalok gyűjtő­munkája során a padlások, kamrák mélyéből több, nép­rajzi szempontból értékes le­let került elő, amelyet déd- és nagyszüleik használtak egykoron. A régi mezőgaa- dasági és háztartási eszkö­zök között látható például az 1800-as években készült sza­ru sótartó, rokka, mángorló­fa és suba, a kihalófélben lévő mesterségek szerszámai közül gyapjúkártoló fésű, szűrkés. A múlt kutatása kü­lönlegesen értékes leletet is produkált: az egyik községi lakos portáján bronzkori gíregyüttas maradványaira bukkantak az úttörők, ame­lyet a múzeum régészei a restaurálás során szinte tel­jes egészében korhűvé vará­zsoltak. A kiállításon külön teret szenteltek a nagyközség név­adójának is. Az egykori do­kumentumok tanúsága sze­rint a település II. Rákóczi Ferenc birtokához tartozott, aki szép vadászkastélyt épít­tetett a falu határában. Az 1883-as alapításkor kegyelet­ből vették föl a híres kuruc- vezér nevét, s első hivatalos pecsétjükön — másolata szintén látható a kiállításon — lovaskatona őrzi a nagy fejedelem emlékét. Rákóczifalva általános iskolás tanulói segítettek összegyűj­teni a helytörténeti kiállítás anyagát. Képünk a kollekció rendezgetése közben készült Nekem szülőhazám... Tét: az országos döntőbe jutás „Félidőben” a Szolnok megyeiek vezettek Tegnap reggel a Ki 11 ián György Repülő Műszaki Fő­iskola úgynevezett alaki pá­lyáján nagy volt az izgalom, öt, húsz-húszfős csapat: Borsod-Abaúj-Zemplén, He­ves, Nógrád,. Szolnok megye és Budapest kollektívája adott számot elméleti és gya­korlati felkészültségéből. A tét óriási: a győztes bejut a „Nekem szülőhazám .. elnevezésű honvédelmi já­téksorozat országos döntőjé­be. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Bokor József ez­redes, az MHSZ Országos Központjának a főtitkár- helyettese és Szűcs Jánosi, a megyei pártbizottság titkára. Vass Lajos, az MHSZ Szol­nok megyei Vezetőségének titkára üdvözlő szavai után elkezdődött a vetélkedősoro­zat első, úgynevezett gyakor­lati része. Az akadálypályán először az úttörők kezdtek, majd a középiskolások, az­után a felnőttek, befejezé­sül pedig a határőrök és a honvédek indultak. Itt me­gyei siker született. Lövé­szetben a határőrök és a honvédek géppisztollyal, kö­zépiskolások és felnőt­tek kispuskával, az út-' törők légpuskával igyekez­tek a tízesbe találni." A jár­őrverseny sok látványossá­got. érdekességet hozott. Volt itt nyom olvasás, határ­sértők kutyával történő el­fogása, célbadobás gránáttal. Ugyancsak látványos feladat volt a szennyezett terepen való áthaladás, gépkocsival különböző rutinfeladatok teljesítése. A gyakorlati rész befejezése után az öt kollek­tíva közül a Szolnok megyei­ek gyűjtöttek a legtöbb pon­tot. Igaz, ahogy a szólás­mondás vallja, még jószeré­vel semmi nem dőlt el, le­het derű, de ború is. Ugyan­is Molnár Dániel rádióripor­ter játékvezetésével jó­val három . óra után ■kezdődött a tulajdonkép­pen mindenre választ adó, maratoninak ígérkező elméleti rejtvénysorozat. A kérdések szerteágazóak vol­tak : a csapatoknak a sza­badságharcos szövetség in­dulójára dalszöveget kellett írni; de vizsgáztak a ver­senyzők az MHSZ és a: KISZ múltjának az ismeretéből is; országjárásból; történelmi jártasságból; filmekből. Mi­közben a zsűri értékelt, a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola diákkórusa; a törökszentmiklósi diák- quartett; a tiszaföldvári fér­fikórus; a Tisza Táncegyüt­tes' és Varga Béla előadó- művész szórakoztatta a je­lenlevőket. Mivei az ered­ményhirdetésre lapunk zárta után került sor, a végső sor­rendet a keddi számunkban ismertetjük. D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents