Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
é 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 7. lArckepvázlatl Gyógyít és zenél öt község fogorvosa Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a pályakezdő pedagógusok, orvosok, mérnökök — és sorolhatnánk még az úgynevezett értelmiségi pályákat — jelentős része csak végső esetben vállal munkát vidéken. Sokuk álma a főváros, a vélt vagy valós lehetőségeivel; a kisebb-nagyobb városokkal még könnyebben „kibékülnek” a fiatal szakemberek, de kevesebben vannak, akik önként vállalják a „falusi száműzetést”. Halász Imre 1971-ben summa cum laude minősítéssel végzett a szegedi Orvostudományi Egyetem fogorvosi karán,. Tiszakürtön pályázta meg az állást, azóta ott dolgozik. „Szolnokon is elhelyezked- +iettem volna pályakezdőként. Lehet, hogy másoknak ez lett volna a csábítóbb ajánlat, de nekem nem. Mindig önállóságra törekedtem, hogy bebizonyítsam magamnak megállok-e saját lábamon, boldogulok-e saját erőmből. Ügy gondoltam — s ez így is íyett — falun nagyobb a lehetőség arra, hogy a szakmát alaposan megtanulja gyakorlatban az ember, s elképzeléseit megvalósíthatja.” Tizenöt éves volt, amikor családja Szolnokra költözött. A Verseghy Gimnáziumba iratkozott be. Érdeklődését a humán tárgyak kötötték le elsősorban. Aztán negyedik osztályban a szülők a tanárok hatására, rábeszélésére mégis az általános orvosi karra jelentkezett ‘Debrecenbe. Az első próbálkozás nem sikerült. A következő évben a másik nagy diákvárosban, Szegeden sikeresen felvételizett a fogorvosi szakra. A tanulmányok kezdetén nem lelkesedett különösebben ezért a hivatásért, de az elméleti, gyakorlati ismeretek beivódásával egyre inkább megkedvelte a húszévesen választott pályát. Harmadéves hallgatóként már olyannyira elkötelezte magát a fogorvosi munka mellett, hogy bár lehetősége lett volna az általános orvosi karon folytatni az egyetemet, mégsem tette. Jónéhány szigorlatra való felkészülés energiájával felért, mire sikerült megtanulnia jobb kézzel dolgozni. Eredendően balkezes volt, márpedig a fogászati eszközök nem abba készültek, ési ha egy gyakorlott szakorvos munkáját figyelték meg, az is jobb kézzel mutatta be a fogásokat. Rengeteget kellett gyakorolnia, hogy a két kéz ügyességét azonos szintre fejlessze. Azóta viszont bármilyen munkához fog, mindegy melyik kezével végzi. „A városban, illetve falun dolgozó szakemberek, így a fogorvosok munkája is sok mindenben eltér. A vidékieknek jobban kell -alkalmazkodniuk a helyi adottságokhoz. Így nekem például az időszakos mezőgazdasági munkához, az itthonról mun. kába eljárók hazaérkezéséhez. A rendelési időt ehhez kell igazítani. Ráadásul faluhelyen nincs háttér-rendelés, röntgen. szájsebészet, vagyis komplex kezelést kell biztosítani. Mindent megteszek azért, hogy ejlássam a beteget, mert ha beutalom Szolnokra, szakrendelésre, az neki egy nap kiesést jelent a munkából. Természetesen együtt látom el a felnőtt és a gyermek betegeket is. Tulajdonképpen meghatározott munkaidő nincs, mert éjszaka is gyakran felcsengetnek. Tizenhárom éve mióta itt vagyok, még nem küldtem ei senkit. Azt is el kell mondani, hogy a nehezebb munkakörülmények mellett sok előnye is van annak, ha valaki egy községben praktizál. Itt szinte mindenki ismeri egymást. A falu lakóinak háromnegyed része jó ismerősöm, sok barátom van. Kölcsönös bizalomra épülő jó viszony alakult ki. Arra törekszem, hogy a beteg-orvos kapcsolat ne merev, hanem emberi legyen. Azt tapasztalom, hogy nem jellemző Tiszakürtön „fehérköpenyestöl” való tartózkodás, félelem. És ha az orvos munkájával elégedettek, akkor a tiszteletet is megkapja.” Halász Imre Cserkeszőlő, Nagyrév és Tiszainoka fogfájós betegeit is gyógyítja, akik Tiszkürtre járnak rendelésre. Egy évtizede pedig heti három alkalommal rendszeresen átjár Cibakházára helyettesíteni, ahol a helyi Mezőgép gyáregység üzemi fogászatát is ellátta éveken keresztül, ugyanakkor a homoki Kisegítő-Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon lakóit is kezelte. A munka mellett jócskán kiveszi részét a társadalmi munkából. Közéleti ember, aki sokat tesz azért, hogy a települést annak lakói magukénak érezzék. Tiszakürtön a Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke, valamint a szakmaközi bizottság sport, és környezetvédelmi felelőse. Halász Imre azt vallja, ha valaki kapott egy megbízatást, akkor azt lássa ef tisztességgel. A Vöröskereszt nemcsak az egészség- ügyi propagandamunkát, véradónapok szervezését, elsősegélynyújtó tanfolyam vezetését, idősebbek házi betegellátását végzi, hanem számos kulturális rendezvénynek is gazdája. Évente három-négy alkalommal táncos összejövetelt szerveznek, melyeken a zenét a község fogorvosa „szolgáltatja”. „A zene régi szerelmem, verseghys diák koromban alakítottunk egy beat-zene- kart, amelyben én zongoráztam és azt hiszem tényleg nagy sikerünk volt. Később még a szolnoki Sport presz- szóban is játszottunk. Ezek az élmények, emlékek nem múltak el nyomtalanul. Hat éve Tiszakürtön is toboroztam egy együttest. A huszonéveseknek, a középkorúnknak és a még idősebbeknek játszottunk, akik egyébként nem tudtak hol szórakozni, táncolni. Mindig telt ház előtt és ingyen muzsikáltunk. Ezek az összejövetelek, remek alkalmak voltak közösségek kialakulásához, egymás megismeréséhez. Három éve pedig pedagógus barátommal nosztalgiadiszkót tartunk, hasonló sikere van, mint az élő zenének volt”. Szabad idejét — „sajnos ebből mindig kevés van” — családjával tölti. Kedvtelésére, a vadászatra és a horgászásra — bár a környék halban és vadban is gazdag — ritkán adódik alkalma. „Jóf érzem magam Tiszakürtön, úgy gondolom, elfogadtak az emberek. Kölcsönösen megszoktuk, megszerettük, egymást”. Fekete Sándor Az idén befejeződik a jászberényi Jász Múzeum bővítése. A régi épülettel szomszédos egykori orvosi rendelőt alakítják át kiállító termekké, raktárhelyiségekké. Az épületeket egy új bejárati rész köti majd össze. „Elég a tanulásból” Mi lesz velük nyojcadik után? „Pecázok, házat veszek, megnősülök. A munkát megosztjuk. A ház körül jószágok: csirke, malac, pulyka. Jóképű feleség, és három gyerek. Néha sétálunk. Nem veszekedünk, nem kártyázunk. és a fizetésünket nem fordítjuk italra, hanem jószágra, élelmiszerre és ruhára.” Az egyenetlen írás, a helyesírási hibákkal tűzdelt mondatok mögött távoli vágyak. Egy cigányfiú írta így le az osztályfőnöki órán jövendő életét. Egy azok'közül akik a nyolcadik osztály befejezése után várhatóan nem fognak tovább tanulni. Míg e riport készült többen figyelmeztettek, amiről írok, nem az „általánost” mutatja. Általában nem ez a jellemző... De tény. hogy „van” A tovább nem tanulók száma — az összeshez viszonyítva — valóban alig pár százalék; annak a néhány száz gyereknek azonban ez az élet, amely az óvó. védő iskolából kilépve fogadja őket. Karcagon hat iskola van. Bennük több mint húsz gyerek jelezte, hogy nem tanul tovább. és ez megyei viszonylatban kiemelkedő. A Zádor-úti iskola „nehéz, körzet”, hozzá tartozik a .„telep”. Tavaly minden tanulójuk jelentkezett továbbtanulásra (ha nem is mindegyik felelt meg), idén viszont tízen a nyolcadik osztállyal befejezik a tanulást. —Volt már magasabb is az arányuk — mondja Czi- nege Gyuláné igazgatónő — igaz, alacsonyabb is. Ezek közül a gyerekek közül is tovább küldhettünk volna néhányat, de rájöttünk, nincs értelme. önámítás volna. Most 132 cigány gyerekünk van. Óriási eredménynek érezzük — tíz év alatt értük el —. hogy alig van felmentési kérelem, hogy az igazolatlan hiányzás megszűnt. A tovább nem tanulóknál is nagy dolog a nyolc, osztály elvégzése. Nem beszéltük rá őket, hogy jelentkezzenek továbbtanulásra, bár a statisztikánkat javítaná. Minek foglalják el mások elől a helyet, mikor tudjuk, a szakmunkásképző követelményeinek nem felelnének meg. Piroska, Ibolya és Magdi — A cipőipari szövetkezetbe megyek. — Miért? — Az a legjobb. — Van ott ismerősöd? — A testvérem. Géppel varrjá a cipőket. — Mennyi lesz a fizetésed? — Kétezer biztosan. — Mit veszel az első fizetésedből? — Szoknyát, blúzt. Fehéret. .. Meg lapos sarkú sarut. — Mi az, amit el szeretnél érni az életedben? — Házam legyen. Cserepes, kívül belül bepucolva. — Mennyibe kerül egy ilyen ház? — Harminc—negyven ezer ?! — Hány évig kell /dolgoznod érte? _ ........ 10—15-ig? „ A meggyőzés óriási feladat” — mondja az igazgatónő, míg a szünetre várunk. „Többet kell átvennünk a szülőktől, mint más iskoláknak. Például a gyerek pálya- választásában is nekünk kell segíteni. Nyugodt a lelkiismeretem, mert úgy érzem, ezekért a gyerekekért min dent megtettünk, hogy ne kallódjanak el. Ember lesz belőlük, ebben biztosak vagyunk”. — A ... vállalathoz megyek. — Mit fogsz csinálni ? — Gépre szeretnék kerülni. — Mennyit keresel majd? — Kétezer körül. — Kicsi korodban mi szerettél volna lenni? — Ápolónő, de ahhoz jobban kellett volna tanulni. — Hányas tanuló vagy? — Kettes. — Van kedvenc tantárgyad? — Az ének, meg az irodalom. Szeretek, olvasni. — Mit olvastál utoljára? — *A Robin Hoodot, meg a Winnetout. „Nemcsak Ibolya megy ehhez a vállalathoz” — mondja az igazgatónő.” — A nyolc lány közül azok, akik nem akarnak férjhez menni (mert sokszor már az év befejezésére is úgy kell rábeszélni őket) oda mehetnek. A két fiú is. Betanított segédmunkások lesznek, foglalkoznak velük, ha képesek lesznek rá, tanulhatnak is. Már dolgoznak ott régi tanítványaink. nemrég néztem meg őket. Némelyik olyan munkát csinál ma, hogy el se hittük volna... Már az maga eredmény, hogy dolgoznak, hogy betartják á munkafegyelmet. Első generációs munkásokat nevelnek belőlük. A gyerekeikkel már könnyebb lesz...” — Én is oda megyek dolgozni. — Miért? — Jó hely van ott. — Hány éves vagy? — Tizenöt leszek. — Mi lesz később? — Dolgozni fogok, férjhez megyek. Olyan emberhez, aki dolgozik, .és nem iszik. Lesz egy külön házunk. Cserepes és villanyos.. . „Megnyugtató, hogy már nem kell közelharcot vívnunk a szülőkkel az iskolába járásért" — így az igazgatónő. „— Sőt, ha a gyerek képes a továbbtanulásra, azt sem ellenzik. A cigányszülőket is meg lehet győzni — bár náluk többnyire még nem érték a tudás” A „visszautasítottak” Aki nem tanul tovább, az „tiszta ügy”. Valahol elhelyezkedik, dolgozni kezd. Jó esetben az iskola — mint az előbbi példánál — segít, figyelemmel kíséri a sorsukat. De ha nem így történik, akkor is várja a 14—15 éveseket munkahely. A megyei tanácson készült kimutatás alapján idén 187 gyerek biztosan nem tanul tovább. 66 fiú és 121 lány. Vannak aztán olyanok, akik ugyan jelentkeztek valahová, de nem vették fel őket; vagy ha felvették is, szeptemberben mégsem kezdjk el a tanulást. , A „visszautasítottak” lapja a megyei Pályaválasztási Tanácsadóhoz kerül. — Évente mintegy háromszáz olyan gyerek ügyével foglalkozunk, akit a megjelölt szakmunkásképzőkből elutasítottak — mondja a tanácsadó igazgatója, Cserfalvi Gyula. — Közülük hányat tudnak más pályán elhelyezni? — Felét, harmadát. — Miért nem kerültek be a választott helyre? — Általában gyenge a tanulmányi eredményük. Többségük lány, talán 40—50 fiú van évente. Őket el is tudjuk helyezni. A lányok közül viszont van körülbelül 150 olyan, akinek nem felel meg, amit ajánlunk. — Mit ajánlanak azoknak, akik tanulni akarnak? — Készítünk minden évben egy kiadványt, amiben felsoroljuk a választható szakmákat. Ezt az iskolák is megkapják. Kétségtelen, hogy a lányoknál nehezebb a beiskolázás. Túl sokan szeretnének fodrászok, vagy eladók lenni, még kettes számtanosztályzattal is. Legtöbbjüket a szülő nem szívesen engedi el még Martfűre sem. Az ajánlott szakmák között pedig ott van például a textiles, a fonó- szövő szakma, amit csak Szegeden, vagy Budapesten tanulhatnak. — Érthető, ha a szülő nem szívesen engedi el még szinte gyerek lányát olyan mesz- szire! Mit tud tanácsolni azoknak, akik az otthonhoz közel szeretnék látni gyereküket ? — Megalapozottabban válasszanak szakmát, több információ alapján. Vegyék jobban figyelembe a lehetőségeket, és akkor nem fordulhat elő, hogy a kettes tanuló kislány csak ápolónőként tudja elképzelni magát. Ne engedjék példáid, hogy órásnak jelentkezzen a gyerek, mikor az idén nem is indul ilyen képzés. Szélsőséges példa, de előfordult, hogy a gyerek színvaksága az utolsó szűrésen derült ki, más esetben pedig csak tanév közben, hogy epilepsziás. A szülő- tudja leginkább milyen egészségügyi problémája van a gyereknek, kérje ki időben a szakemberek tanácsát. Gyerekemberek A visszautasítottak egy része a következő évben újra megpróbál bejutni. A többiek lemondanak az áhított szakmáról és elhelyezkednek valahol. Az első munkavállalókat több mint ezer munkahely várja. A kérdés csak az, vajon sikerülnek-e a „párosítások”, vajon ezek a gyerekemberek, akik sokszor a szülői segítséget is nélkülözik, rátalálnak-e arra a vállalatra. kollektívára, amely átvállalja az iskola óvó, védő szerepét. Kísért a gondolat, hogy a vágyva vágyott cserepes, villanyos házat vajon hányán tudják majd felépíteni közülük? Igaz, nincsenek sokan, arányuk az egészhez viszonyítva elenyésző. Általában nem ez a jellemző. De mivel vannak, mégis foglalkozni kell velük; szülőknek, vagy az iskolának, esetleg épp a vállalatoknak; hogy ne „vándormadarak”, hanem dolgos, elégedett munkásemberek váljanak belőlük. Fejsaés Edit