Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-05 / 105. szám
1983. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bögrecsárdák a cseresznyefák árnyékában Hogyan lehet hatni a közízlésre? Sziromtenger a nagykörűi kertek. Éppen akkor virágzott a cseresznye, öltözött hófehér ruhába a meggy, hullatta szirmait a barackvirág. A Ságvári úton a járda mellé az utcára ültetett gyümölcsfák is lombsátrat húztak az elhaladók feje fölé, gallyaik között méhek szorgoskodtak. Itt, az utca elején lakik Kiss Jenóné, modern, ízlésesen kő- porozott, új kockaházban két fiával. Ellentétben a természet harsány színeivel, fekete ruhában fogad: alig pár hónapja maradt özvegyen. Férje a falu köztiszteletben álló fuvarosa volt. Áldozatot követelt — A bögrecsárdák, azok az átkozott bögrecsárdák okozták a vesztét — mondja. — Ma sem tudom, hogyan történhetett pontosan, mert nem italozott ő sehol, hiszen termett nekünk is elegendő, ihatott, ha kívánta. Január 13-án megebédeltünk, elmentünk a rokonokhoz, onnan ő azzal távozott, hogy siet, mert még elintéznivalója akadt. Gondoltam, fuvarügy lehet, mert valamilyen tartozásról beszélt. Elég az hozzá, egyszer jön Nádasné: ott van az uram nála, beteg, hozzam haza. A fiam ment érte, de mire odaért, az uram már halott volt. Letakarva feküdt odakinn az udvaron, és hiába vitték a rendelőbe, ' nem tudtak rajta segíteni. Fulladás okozta a halálát, meg az, hogy itatták, mert alkoholt is kimutatott az orvosi vizsgálat a vérében. özvegy Nádas Gyuláné Lehel úti háza udvarán történt ez a szomorú eset. A kerttel övezett portán mindenfelé temérdek cefréshor- dó, mintegy szemléltetve, itt aztán nem megy kárba egyetlen kiló gyümölcs sem. A két rettentően mérges kutya majd szétszedi a kerítést, mire a benti bejáratig jutok. Nádasné nemcsak árulta a pálinkát, hanem a betérőnek főtt ételt, harapnivalót is szolgált. Elvégre így jobban csúszott az ital. Sőt, kiflit, dohányt is lehetett nála vásárolni, ha valaki erre vágyott. Otthon találom, nem zárkózik el a beszélgetéstől. — Mennyi oálinkája volt és hogyan adta literét? — Három és fél hektót főzettem ki hivatalosan, ebben nincs semmi törvénysértő. A boltinál olcsóbban vehettek tőlem az emberek. — önnél egy férfi meghalt az idén. — Azt nem tagadom, de már italosán érkezett ide hozzám. Itt kiment, elesett az udvaron a górénál, és ott is maradt. — Valószínű, ehhez a szomorú esethez hozzájárult a pálinka is. Ami önnek is bőségesen van, és árulja is. — Mondom, nem nálam ivott, már úgy érkezett. Nádasnét nyolcezer forintra büntették a jogosulatlan italkereskedésért. Azzal érvelt: kicsi, 1 ezer 700 forint a havi özvegyi nyugdíja, és valamiből élni kell. Ez igaz, valamiből mindenkinek élni kell. De vajon ehhez a valamihez hozzátartozik-e, hogy az ember a házában suttyomban italkimérést nyisson? Hiszen ahogy a helybeliek mondták: bár a csárda szó hiányzik az épület homlokzatáról, de aki ide betért, az tudta, miért hozta, vetette erre a portára a sorsa. És sajnos, ezt a mértéktelen árusítást egy faluszerte becsült, megbízható fuvaros értelmetlen halála is súlyosbítja. Nem beszélve arról, hogy efféle, félig titokban, félig nyíltan működő „kiskocsma” máshol is akad a faluban. Például Nádas Andráséinál. Noha ő már nyugdíjas, de mivel a Rákóczi úti háza csak egv kőhajításnyira áll az építőipari szövetkezet ki- rendeltségétől, bizony onnan is adódtak reggelente kuncsaftok. Másodszori büntetés Neki is fizetnie kellett, mégpedig sokat. Mivel a múlt év októberében — hasonló cselekedetéért — egyszer már 5 ezer forintra megbüntette a nagyközségi közös tanács szabálysértési bizottsága, ez az összeg most a duplájára emelkedett. Van, aki tagadja a tényt. Marsi István, Rákóczi út 10. szám alatti lakos nem vallott semmit, de az ott poha- razók bizonyították: nem ingyen kapták a tüzes italt. Így az ő büntetése ötezer forint. Vallott viszont Túri Mihály (Rákóczi út 66.). Az erős testalkatú, zömök, hetven év körüli férfi fantasztikus mennyiségű pálinkát tart otthon. — Tizenhat hektó termett. Igaz, volt már több is, meg kevesebb is. — Ez iszonyatosan sok. Még borból* is, nem ebből az erős méregből. — Megfizettem a főzési illetéket, nem zugban csurgattam le. — Mi a foglalkozása? — Egyéni gazdálkodó voltam, az is maradtam. Se nyugdíjam, se havi járandóságom. Az ő büntetése háromezer forint, sőt még külön jövedelemadót is kivetettek rá. Nem is csoda, hiszen az fehéren, feketén kitűnik, hogy ekkora mennyiséget még oly jótorkú felnőtt sem képes egyedül eltüntetni. Ehhez társak, vevők, alkalmi betérők is kellenek: így lesz a házból bögrecsárda. Meggyőzni, bírságolni Az okok különfélék. A helybeliek azzal védekeznek: Nagykörűben és a község határában 260 hektár zártkertet tartanak nyilván. És ; a pálinka azért ennyi, mert amikor összeérik a termés, a .felvásárlók turkálnak a gyümölcsben: ez jó, az nem jó. Sokan nem tudnak mit kezdeni a tengernyi, egyszerre piacérett cseresznyével, körtével, szilvával. Az illetékesek szerint viszont jónéhány termelőtől ha akarnák, sem tudnák megvenni, hiszen ők a hibátlan, kiváló minőségű termést is a cefréshordókba rakják. Teszik ezt abból a meggondolásból, hogy pálinkaként értékesítve több hasznot hoz. Bizonyára van némi igazság mindkét oldal állításában: lehetne korszerűsíteni a felvásárlást is, illetve rendszeres, folyamatos ellenőrzéssel, büntetéssel hatni azokra, akik. csak egyféle gyümölcsöt ismernek: olyat, amelyből pálinka lesz. Az is tény, hogy a kétezer- hétszáz lelkes település mintegy 800 lakóházában nemcsak az előbbi pár helyen akad bögrecsárda. Tavaly, tavalyelőtt is volt büntetés, de a legtöbb, legsúlyosabb az idén. Remélhetőleg azoknak is figyelmeztető, akik a mostani ellenőrzést megúszták. Sőt, az is ismert, hogy a társközségben, Csataszögön még a munkásokat vivő egyik busz is úgy áll meg, hogy a hazatérőknek ne kelljen sokat gyalogolniuk az egyik házig a féldecikért. Amelyek ára — mivel napról napra ismétlődő pénzkidobásról van szó — nagyon hiányzik sok feleség, család pénztárcájából. Hiszen a bögrecsárdák tulajdonosai végső soron abból gazdagodnak, tollasodnak meg, ami másoknak betegséget, súlyos kórokat, sőt, esetenként halált is okoz. Ezért indokolt az eddiginél szigorúbb, folyamatosabb ellenőrzés, büntetés. Nagykörűben is, meg máshol is, ahol hasonló „csárdák” akadnak. D. Szabó Miklós Tankönyveink díúk szemmel Legfontosabb „munkaeszközeikről”, a tankönyvekről a legilletékesebbek, maguk a diákok mondtak véleményt azon a vitasorozaton, amelyet a KISZ Központi Bizottságának középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa kezdeményezett. A most végétért vitákat egyebek , között Budapesten, Egerben. Kaposvárott, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Székesfehérvárott, Szolnokon, Tatán, Veszprémben és Zalaegerszegen rendezték. Ezeken a fórumokon több mint 400 tanuló, valamint a pedagógusok, a tankönyvek szerzői, a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó munkatársai vettek részt. A középiskolai és szakmunkástanuló tanács még a téli szünidő előtt kiküldte azokat a kérdőíveket, amelyekkel feltérképezték mintegy hétezer diák véleményét a legszínvonalasabb és a legkevésbé használhatónak tartott tankönyvekről. A felmérés a közismereti tantárgyak tankönyveit vette górcső alá. Szerkesztésükről, stílusukról cseréltek véleményt, s azt is elmondták; miként segítik ezek a tananyag feldolgozását. Általános vélemény volt, hogy néhány tankönyvben a „bő lére eresztett” nehézkes megfogalmazás miatt vesznek el a tények^ Egyes pedagógusok. tankönyvírók hibás nézetét — a diákok igénytelenek, csak annyit tanulnak, amennyire az érettségihez szükség van, s mindent leegyszerűsítve akarnak megkapni — ezen a vitasorozaton sikerült megváltoztatni. A tanulók ugyanis egyes tankönyveken éppen nem a leegyszerűsített, hanem az érthető megfogalmazást kérték számon, míg más esetekben azt kifogásolták, hogy túlságosan szájbarágós a stílusa. Azt is felvetették, a szerzők esetenként aránytalanul nagy teret szentelnek egy-egy témakörnek, míg más korokról, neves személyiségekről, tényekről alig esik szó, vagy teljesen kimaradnak. Hiányzik a fejezetek végén a rendszerező összefoglalás is. A diákok kérték; a tankönyvek ellenőrző kérdéseiből két csoportot állítsanak ösz- sze a szerzők. Míg az egyik általános, mindenki számára kötelező lenne, a másik azoknak nyújtana segítséget, akik alaposabban szeretnének foglalkozni a tantárgy- gyal. Él Szolnokon egy alacsony, vékony ember. Orrát furcsára formált/ szemüveg nyomja, és noha hófehér botja is van, egyedül, bot nélkül közlekedik a megyeszékhely megszokott utcáin. Akik nem ismerik, talán fel sem tételezik róla, hogy Bak Miklós azok közé tartozik, akikhez lassanként, évről évre fokozatosan lett hűtlenebb és hűtlenebb a lélek tükre. Édesapja, aki szintén iparos volt, asztalosnak adta. Ö engedelmeskedett az atyai óhajnak, kitanulta a szakmát, de úgy igazából soha nem volt kedve hozzá. Hogy is lett volna ehhez a munkához, amikor már kisiskolás korában észrevette; a harmadik, negyedik pádból fürkészve reszketni kezdenek a tanító úr táblára írott krétabetűi, és bármennyire is hunyorított, mindig arra a környékre ereszkedett valamilyen' megmagyarázhatatlan nappali szürkeség amerre ő irányította a tekintetét. Ennek ellenére tizenöt évig fűrésztelepen dolgozott, amikor. .. . . .amikor 0.962-berí fneg- operálták Budapesten a szemét, és egyúttal rokkant- nyugdíjasnak nyilvánították. Ekkor már sejtette, neki somúlt század híres gavallérja. D Orsay gróf naponta hatszor váltott kesztyűt. s háromszor ruihát. Választékos eleganciáját Byron, a világhírű költő is megcsodálta: „Minden költői dicsőségemet odaadnám, ha úgy tudnék öltözni. mint ő” — mondta egyszer. A középkori öltözék is még birtoktárgy volt —ingó jószágnak számított. Nem is olyan régen, a személyes ruházat. a kelengyéhez tartozott és nemzedékről nemzedékre öröklődött. Ma már talán senkinek sincs olyan ruhadarabja, ami az anyjáé, nagyanyjáé volt valaha. A jólöltözöttség nem luxus, hanem napi igény. A legújabb divat követése — bár elsősorban pénzkérdés de lehetőség és ízlés dolga is. A szakemberek véleménye szerint a hazai divatszakma nem elég érzékeny. A divat követése két-hároméves késésben van. A kereskedelem az ipar rugalmatlanságát emlegeti, a gyártó vállalatok a kereskedők óvatosságára panaszkodnak, miközben a vásárló hiába rója a kilométereket boltról boltra. Nagy hiba lenne azzal érvelni. ott vannak a butikok, a mérték utáni szabóságok. A butikok méregdrága áruját kevesen tudják megfizetni. A varratás sem olcsó mulatság. (Szakmai színvonalukról, felkészültségükről most ne is beszéljünk.) Párizstól Rómáig, New Yorktól Londonig a nők többsége konfekcióból öltözködik. Vitathatatlanul ez a jövő. Co- co Chanell, a híres francia divatdiktátor véleménye szerint: „Az a divat, ami nem terjed el a legszélesebb körökben. nem is divat”. Ezt a széleskörűséget pedig csak a konfekcióipar biztosíthatja. Nálunk is tudják ezt. A Május 1. Ruhagyár például ma elismerten a leginkább divatkövető konfekciógyár. (Évente egymillió 347 ezer ruhát gyártanak belföldre, 210 ezret a szocialista, 710 ezret a tőkés országok vesznek meg tőlük.) Az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti ízlésnevelés természetes nálunk. A környezetkultúrát viszont elhanyagoljuk. Ideje lenne Kialaha nem lesz többé olyan világos a hajnal, napfényes az erdő, csillámló a Tisza, mint az átlagembernek. Lassan búcsúzott a szeme világától, de soha, egyetlen percre sem keseredett el. Nem volt rá módja és lehetősége, hiszen hattagú családot kellett eltartani. Igaz, a felesége is dolgozott, de mi tagadás, megváltásnak tűnt, amikor két fia tizenöt, tizenhat évesen lapátot ragadott, vagonkirakással igyekezett egyensúlyba hozni a családi költségvetés kiadás és bevétel oldalát. Kellett is a forint, mivel a lányai is világtalanul születtek, és csak a fővárosban járhattak iskolába. A szerencse 1978-ban ráragyogott; a lottó tárgynyeremény-sor- solásán személygépkocsit nyert. Jó helyre érkezett az érte kapott 82 ezer forint, hiszen a kisebbik lánya akkor tartotta az esküvőjét. Ma már élete párjával ketten morzsolgatják a napokat. Mind a négy gyereke kirepült a családi fészekből; a lányok férjhez mentek, a fiúk megnősültek. Hárman közülük Szolnokon élnek, az egyik lánya a fővárosba került. Neki ikrei születtek, ők is vakok. A többiek — öt kítani egyfajta öltözködési normát, jó közízlést. Meggyőződésem. van erre igény. Az emberek fogékonyak a „mikor, hogyan öltözködjünk” kérdés iránt. Az ilyenfajta propaganda nálunk gyerekcipőben jár. Sem a reklámokból, sem a kirakatokból nem tájékozódhat igazán a vásárló mi az, ami divatosan esztétikus, mi az, ami Alkatának, életmódjának a leginkább megfelel. Néhány évvel ezelőtt a legfrissebb divatinformációk alapján terveztek a Május 1-ben fényes-fekete pu- fajkát piroskockás béléssel. Pillanatok alatt legyártottak belőle ezer darabot. Egy évig a raktárban porosodtak, a kutyának sem kellettek. Hiába rukkoltak ki egy akkor Nyugat-Európá- ban is hódító modellel, propaganda nélkül megbuktak vele.) Nem titok: a jelenlegi gazdasági helyzetben harcolni kell a vevőért. A statisztikák is bizonyítják, a növekvő háztartási költségekből egyre kevesebb jut ruhára. A fogyasztó tehát kétszer is meggondolja mit vesz, s csak arra költi a pénzét, ami meggyőződése szerint jó minőségű és esztétikus. A kereskedelmi vállalatoknál manapság egyre nagyobb fejtörést utánjárást jelent az árubeszerzés, a jelenlegi igényeknek megfelelő kínálat biztosítása. A Centrum Áruházak választékát sokan dicsérik, mert igazodik az igényekhez. olyamatosan végeznek piackutatást, az információkat pedig rendszeresen továbbítják a nagykereskedelmi vállalatokhoz, a gyárakhoz. Az árubeszerzésben, a hétköznapi gyakorlat még mindig a kilin- cselés, a könyörgés. A dolgozó nő és családja pedig divatosan akar járni. Egyelőre azonban egy ízléses, alapruhaitl'ir összieáLli- tása is gondot okoz. s ez elég baj ebben a nagy egymásra mutogatásban. F. A. lányunokája mind jól lát — a megyeszékhelyen élnek. Jószerével másnaponként toppannak be hozzájuk, és hoznak egy kis derűt, jó hangulatot az idős napokra. Miklós bácsi nyugdíjas, de a tétlenséget hírből sem ismeri. Naponta reggel hét órától délután négyig a Fü- szért vállalat megyei telefonközpontját kezeli. Szeretik, becsülik, tisztelik, gyors, megbízható munkájáért. Tizenegy éve dolgozik itt, és jól jön a nyugdíja mellé az így kapott havi 2 ezer 800 forint kereset. Megtanulta a Braille-írást, később, pedig a gépelést is a vakoknak készült írógépen. Rákényszerült, mert amikor a lányai Pesten tanultak a Vakok és Csökkentlátók Iskolájában, és levelet küldtek haza, kínos volt, hogy elolvastatni mindig be kellett hordani a megyei szövetségbe. Sokat gépel ezen a masinán, ez a kedvenc időtöltése. Meg a magnózás, a rádiózás. A féltve őrzött szalagokon őrzi a család, az unokák és elhunyt édesapja, édesanyja hangját. Sz. M. A terveknek megfelelően halad a jászberényi Zagyva-híd építése. A híd tartópillérei már állnak, és a KÉV-Metró Vállalat dolgozói augusztus közepéig igyekeznek befejezni a munkát, amelyet az útburkolat aszfaltozása követ. Világtalanul, de nem kirekesztve a világból
