Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 31. 4 Az ünnepi könyvhét újdonságaiból Hetvenöt év története Zúgjon a dalunk A Magyarországi Munkásdategyletek Szövetségének jubileumi kiállítása A vasasok Vigalmi Gárdája egy kiránduláson a századelőn A Magvető — nem számít­va közművelődési zsebkönyv- sorozatát, a Gyorsuló időt — elsőként indított olyan so­rozatot, mely nem sikeres szépirodalmi alkotások ol­csóbb kiadásának feladatát vállalta magára.. A Tények és tanúk mára közismertté vált. A könyvhétre megjele­nő legújabb darab nem em­lékezés. dokumentumkötet: Hitler hatvannyolc tárgya­lása 1939—1944. Hatvannyolc tárgyalás kelét-európai á&t lamférfiakkal a siker éved­ben, amikor még minden egyszerűnek látszott. A le­igázás, a népcsoportok, a nemzetek kiirtása, eltünteté­se a térképről szinte simán történt. Sokan hittek, hogy végérvényesen. A kelet-euró­pai kormányok élén olyan emberek áiEtak, mint Horthy, Tiso és Antonescu marsall. A területi újrarendezés el­hódította a kelet-európai kis­államok vezetőit, s még csak eszükbe sem jutott, hogy ugyanazt az országrészt a Führer többeknek is oda­ígérte. Iszonyatos erejű do­kumentumkötet. Miként ját­szotta ki Hitler Horthyt és Antonescut. Tisot és máso­kat: a kérdésnek csupán egyik oldala. A másik, ami megfogalmazódik az. olvasó­ban: a kegyencek sorsa nem hosszú életű. A dokumentu­mok java része ezidáig is­meretlen volt — ideje, hogy lássuk miként jutottunk Vo- nonyezsig egy korlátolt, gyá­va, s nem a népért, csupán a hatalomért küzdő politika következtében. Nemrég indította a Mag­vető Nemzet és emlékezet cí­mű új sorozatát. Ebben nem emlékezések, múltat idéző, személyesen is megélt ref­lexiók kapnak helyet, hanem tudományos igényű tanul­mányok. esszék — olyanok, melyek obiektív hangvéte­Liszt Ferenc emlékünnep­séget rendeztek vasárnap Pécsett, ahol 1846-ban — harmincöt éves korában — hangversenyezett a zeneszer­ző. Ez alkalommal leplez­ték le a szobrot, Varga Im­re Kossuth-díjas művész al­kotását. A Dóm téren állí­tották fel a vasból és króm­acélból készült művet; a püspöki palota mellett egy erkély korlátjára támaszko­Június 22. és 28. között a (Sportcsarnokban vendégsze­repei a Holiday on Ice ame­rikai jégrevű-társulat. A mű- fai kedvelői tizenhét éve láthattak hasonló produkci­ót Budapesten, amikor utol­só ízben járt nálunk tenge­rentúli jégrevű. A mostani — Víz alkalommal látható — műsor címe Százszorszép. Szereplői között több egyko­ünnepi könyvhétre megjele­nő három kötet múltunk há­rom jelentős szakaszát kép­viseli. Kristó Gyulát, mint a magyar középkor egyik leg­kitűnőbb ismerőjét tisztel­jük. Legújabb kötete 18 ta­nulmányt tartalmaz a Tanul­mányok az Árpád-korról címmel. Az etnikumok tör­ténetét egy-egy forrás alap­ján feltárni már szinte di­vat, s jónéhány olyan kér­dés van. mely foglalkoztatja a közvéleményt. Miiként él­tek a Kárpát-medencei né­pek a honfoglalást megelőző időben vagy közvetlenül kö­vetően? Miként vallanak a korabeli kútfők a hun—ma­gyar hagyományokról, s egy­általán mik ennek a valós alapjai? Kristó Gyula for­rásközléseinket veszi kritika alá. Nem tévesztik meg má­moros vagy dogmatikus el­méletek. - a ráció híve, s az objektív ténymegállapításé. Nyomon követhetjük tanul­mányaiban ~ a magyarság múltját a tények és hiedel­mek szembesítésével, a ha­zai és a határainkon túli tu­dományos kutatás fényében. Nincs, nem lehet egy véle­ményen áltudományos. déli­bábos elméletekkel. Hétköz­napi vitáinknak is fontos könyve. Bajcsy-Zsüinszky Endre 1939-ben ielentette meg Má­tyás király című életrajzát. A növekvő német veszély ideién egy politikus író tör­ténelmi művet: „a változat­lan és örök magyar ügyért, és nekünk életünk árán is meg kell védenünk belső szabadságunkat, .külső füg­getlenségünkét .. ” írja az előszóban. Politikus mű volt akkor, különvéleményt je­lentett az akkori politikai helyzetben, miként a ma­gyar nép is különvélemény- nvel élt Mátyás alakiát ille­tően a tudományos és hiva­talos felfogással szemben. dik az ifjú mester, s a szé­kesegyházra tekint. Űjfalus- sy József, a Liszt Ferenc Zeneművészet; Főiskola rek­tora mondott avatóbeszédet, majd a pécsi kórusok sza­badtéri hangversenyt adtak. Az érdeklődők ebből az al­kalomból megtekintették azt a zongorát, amelyen annak­idején Liszt játszott Pécsett; a hangszert most a Leöwey Klára Gimnázium őrzi. ri neves műkorcsolyázó ver­senyző, illetve jégkorongozó is lesz. A műsor a gyermekek szá­mára is meglepetéssel szol­gál: a társulat bemutatja A három kismalac című mese jégrevű-változatát. A prog­ram — a műfajban hagyo­mányos módon — látványos bécsi keringővei fejeződik be. „Zúgjon a dalunk, miként a fergeteg” — énekelték s éneklik ma is azt a dalt, amelynek első sora a munkás­kórusok jelmondatává vált Az ismert kórusmű most a Magyarországi Munkásdal- egy letek Szövetségének 75 éves jubileumát köszönti. Szerte az országban megem­lékezéseket tartanak, kórus- találkozókat, ünnepi hang­versenyeket rendeznek. A megalakulást megelőző s az azt követő időszak tör­ténetét dolgozta fel a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeumban rendezett kiállítás, korabeli képek, dokumentu­mok, tárgyi emlékek fel- használásával. Magyarországon az 1870-es évektől számos polgári, ipa­ros és munkás dalegylet ala­kult. Ebben az időszakban a kórusok zömmel idegen nyelvű mozgalmi dalokat, néhány év múlva azonban már magyarul, magyar mű­veket énekeltek. A szerzők között ott van Liszt Ferenc, és Erkel Ferenc is, akik ké­sőbb az 1867-ben alakult Országos Magyar Dalárda­egyesület vezető karnagyá­nak és örökös díszelnökének választanak. 1908-ban megalakult a Magyarországi Munkás Dal­egyletek Szövetsége a Ma­gyarországi Szociáldemokra­ta Párt irányításával. Pá­lyázatot hirdettek mozgalmi dalok írására és népdal fel­dolgozásokra. A munkások számára hangjegyolvasó tan­folyamokat szerveztek. A szövetséghez csatlakoztak a jelentősebb vidéki munkás­kórusok is. A Tanácsköztársaság meg­alakulása hatalmas lendü­letet adott a munkáskóru- sok további fejlődésének, számtalan rendezvényen, megmozduláson szerepeltek. Am 1919 szeptemberétől, a Tanácsköztársaság bukása után némaságra ítélték a dalegyleteket. Es mégis: So­mogyi Béla és Bacsó Béla temetésén száztagú munkás- kórus énekelt. A dalárdák minden tiltó rendelkezés el­lenére együttmaradtak. A húszas évek elején újjászer­veztek a dalárdákat, és 1922- ben monstre hangversenyt szerveztek. Az ifjú Kodály Zoltán így ír egyik cikkében; „Ha egy­részt igaz is. hogy fejlett karéneklés csak nagy mér­tékben szolidáris társada­lomban lehetséges, másrészt kétségtelen, hogy a karének­lés fejleszti a társadalmi szolidaritást.” Valóban, a huszas évektől kezdve, egy­re több fővárosi és vidéki »nunkáskórus' vállalt; (politi­kai agitációs szerepet. Jó­zsef Attila, Várnai Zseni, Kassák Lajos és Szakasits Árpád műveit zenésítették meg. A munkásindulók he­lyet kaptak a Rádió műsorá­ban is, és egyre népszerűb­bek lettek a vidéken meg­rendezett nagy dalosünnepé­lyek. Először 1926-ban Sze­geden rendeztek találkozót. Később rendszeresen egy- egy nagyobb vidéki város adott helyet az ország min­den részéből érkezett mun­kásdalárdáknak. Debrecen­ben és Győrött már országos találkozót rendeztek, 1934- ben a kórusok Miskolc vá­ros, két évvel később pedig Pécs vendégei voltak. A Komintern VII. kongresszu­sa nyomán kibontakozó népfrontpolitika jelentősen éreztette hatását. Egyre több közös rendezvényt szervez­tek mezőgazdasági munkás­dalárdákkal. 1937-ben balol­dali munkásfiatalok önálló dalárdát alapítottak Vándor Sándor vezetésével. Bartók Béla és Kodály Zoltán mű­vészeti tanácsadóként segí­tette a kórusok munkáját. 1938-ban Szombathelyen elő­adták Kodály Fölszállott a páva című kórusművét. Ugyanebben az évben a munkásdalárdák önálló Bar­tók- és Kodály-estet tervez­tek a Zeneakadémián, erre azonban nem kerülhetett sor. A hatóságok két évvel később az orosházi dalosta­lálkozót sem engedélyezték. A munkáskórus-mozgalom- ban egyre határozottabban jelentkeztek az antifasiszta törekvések, s a kórusok kö­ré haladó magyar előadómű­vészek csoportjai szerveződ­tek. A háború közeledtével egyre inkább hallgatásra kényszerültek a dalárdák. A német megszállás után pe­dig a szövetséget feloszlat­ták, s minden vagyonát el­kobozták. A fegyverek parancsolta némaság után, a felszabadu­lás első évében már har­minchat munkáskórust tar­tottak számon. Űj erőre ka- oott a munkáskórus-mozga- lom. A dalárdákban régi és új tagok énekeltek együtt. Egyre több fiatal. Az öröm forrása ugyanaz: az (össze­kovácsoló közös művészi munka, az együtténeklés él­ménye. Napjaink munkás- kórus-művészetét a nemzet­közileg is rangos Debreceni Kórustalálkozók és Vándor Sándor fesztiválok repre­zentálják. Vasárnaptól július 10-ig néhány alkalommal vezető munkáskórusok adnak hang­versenyt a Munkásmozgalmi Múzeum földszinti csarno­kában. Németh Szilvia lükkel kívánnak hatni. Az Liszt-szobrot avattak Pécsett Jégrevű a Sportcsarnokban A napokban adnak számot év közben szerzett tudásukról tanáraik előtt a zeneiskolák növendékei. Képünk a jászberényi Palotássy János Zeneiskola fúvós tanszakának vizsgáján készült. Üres sírok Üres — csontváz és „méh lékletek” azaz tárgyi emlékek nélküli — sírokat találtak Csákvár római kori elődjé­nek, Floriana-nak a temető­jében a feltáráson dolgozó régészek. A gödrök alakja, nagysága, mélysége azonos a korábban feltárt halmokéval, de a vizsgálatok bebizonyítot­ták, hogy „lakóik” sosem voltak. A nagy meglepetést keltett régészeti lelet azért érdekes, mert az üres sírok igen ritkák a római kori te­metőkben, több ezer nyug­vóhely közül egy-két ilyen akad csak. Többségük úgy­nevezett jelképes sír, ame­lyet a távolban elesettek emlékére emeltek a hozzá­tartozók. s mintha valóban eltemették volna őket, az emlékműre felvésették a halott nevét, korát. Mivel a Floriana-ban talált csont­váz nélküli sírokról a régé­szek feltételezik, hogy egy, a várostól távolabb lezajló csata halottai részére ásták ki azokat. Valamilyen ok — feltehetően a harcmező na­gyobb távolsága — miatt végülis a tetemeket nem szállították el Floriana-ba, s a nyugvóhelyek üresen ma­radtak. Csákvár római kori előd­jének temetője rendkívül gazdag leletekben. A máso­dik esztendeje tartó ásatás során már csaknem ezerhat- száz sírt bontottak meg, s azokból több ezer, a Pannó­niában élő rómaiak kultúrá­jára utaló használati tárgy, munkaeszköz, ékszer, üveg­es kerámiaedény került elő. A rádió hullámhosszán Az „én” határai Nem közhírelihetem, hogy a „szakma” — mondjuk így: az újságírás nevében önkri­tikát gyakorolok, hiszen er­re senki sem hatalmazott fel. De talán az egyszerű ál­talánosítás ez esetben nem meríti ki a sértés fogalmát: hajlamosak vagyunk arra, hogy nagy témáikat keres­sünk. Pedig nincsenek kis témák — erről győzött meg — újólag Szél Julia a Nyi­tott stúdió közéletlségről ké­szített műsorában. Annak a falun élő asszonynak ugyan­is, aki nem tud a gyermeké­nek tejet adni, mert mikor­ra az -a boltba ér megsava- nyodik, a legnagyobb „té­ma” — ha egyáltalán sza­bad így mondani — mit ad­jon enni a gyermekének?! A felelősséggel dolgozó újság­író. rádióriporter nem tehet mást, megpróbálja .felderí­teni”, miért szállítanak romlott tejet a gyúrói bolt­ba. Követhetné a hűtőlánc útját, de ez beleveszne a fe­lelősségtologatás labirintusá­ba. Szél Júlia félmondatai mégis közelebb és közelebb jutnak a valósághoz. Mert az is egyfajta helyzetfeltárás, ha nem sikerül megtalálni a hiba elkövetőit, a magyaráz­kodás erdejétől végül tény­leg nem ilátnd a fát. Még feltűnőbb volt a gyú­rói futballpálya — jobbára játszótér — felszántásának esete. A faluközösség felhá­borodott, amiért a futball- pályát, ahol már a maiak dédapái is játszottak, egy a társközségből jött — ott a tanács — utasítására felszán- tatták. Mindenki — köztük hat-hét tanácstag is — egy­behangzóan tiltakozott, az eke mégis felforgatta a pá­zsitot. A közéletlségről szóló műsorban, amikor ez szóba került, megszólalt egy döly- fös hang, háromszor ismé­telte egymás után: „én” szántattam fel a fútballpá- lyát.” Az „én” nyomatékéből érezhető volt: vita nincs, én csalhatatlan, tévedhetetlen vagyok, mindenki fogja be a száját. Szél Júlia ekkor is­mét remekelt egy újabb kér­dő mondattal: „Miért kellett felszántani ?” A mezőgazda- sági termelésbe akartuk be­vonni ezt a földterületet is, hangzott az illetékes taná­csi hivatalnok válasza. A mondat elemzésétől tekint­sünk el. talán csak annvit: ami a gyúróiaknak játszótér volt ahol már a nagyapáik is rúgták a rongylabdát, az ennek az embernek már csak személytelen földterü­let. A gyúróiak mindig is ve­tették a búzát, a krumplit, emberünk meg „bevonja” a termelésbe a földet. Megdöbbentő volt az eset­ről a megszólaló jogászpro­fesszor véleménve. Elmond­ta. hogy a mai falu közigaz­gatásában az apróbb intéz­kedéseknek — de vannak-e apróbb ügvek. lásd tej, fel­szántott játszótér — „me­net közben” egyszerűen-nincs közéleti kontrollja. Egyébként a volt gyúrói futballpályán vállig ér a gaz. Így sikerült „bevonni” a mezőgazdasági ’ termelésbe. Viszont a faluközösség aka­rata ellenére intézkedő hiva­talnak megígérte, hogy a költségvetésben már figye­lembe vették a pálya „jövő­re történő” füvesítését. — ti — Kétnyelvű lllyés-est Moszkvában Kétnyelvű irodalmi estet rendez Illyés Gyula művei­ből a magyar és a Szovjet Rádió június 2-án Moszkvá­ban, a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetsége székházá­nak nagytermében. A mű­sorban neves szovjet mű­vészek mellett Bánffy György, Fodor Tamás és Se­bő Ferenc működik közre.

Next

/
Thumbnails
Contents