Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 29. Társadalmi és gazdasági feladataink megkövetelik a brigádmozgalom megújulását (Folytatás az 1. oldalról) tennie, mit várnak el tőle. A kötelességeket teljesíteni kell. A munkaverseny-válla- lások a kötelességekre épül­jenek, mint alapra, irányul­janak a költségek csökkenté­sére, a minőség javítására, a takarékosságra, az export nö­velésére. Nagyobb teret kell adni a dolgozók, a brigádok vállalá­sában és munkájában az egyéni lehetőség, az egyéni arculat és képesség megjele­nésének. A dolgozók korban, képességben, érdeklődésben, családi háttérben különbö­zők, s ezzel számolni kell. A szocialista brigádok min­den munkahelyen vizsgálják meg, tagjaik hogyan tudnak külön-külön és együttesen a mainál többet tenni, ©ondol- ják meg, hogy a jobb mun­ka érdekében kitől mit lehet és mit kell elvárni. Ennek alapján alakuljon ki és fo­galmazódjék meg a brigád közös vállalása. Ügyelni kell arra, hogy a közösségek mö­gött ne tűnjenek el az egyes emberek A szocialista mun­kaverseny, a szocialista bri­gádmozgalom olyan feltéte­leket teremtsen, hogy egyet­len hasznos kezdeményezés ne vesszen el az érdektelen­ségbe, a közömbösségbe. Ne sikkadjon el egyetlen jó gon­dolat, előrevivő javaslat sem. A gazdasági vezetőknek, a pártszervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek és a KISZ-nek nagy a felelőssége abban, hogy a brigádok za­vartalan munkájához min­den feltétel meglegyen. Bá­torítani, népszerűsíteni kell a jól dolgozó, a kezdeményező embereket. Nem szabad, hogy a kezdeményező dolgo­zók megpróbáltatásokon menjenek keresztül, ha újíta­ni, ésszerűsíteni akarnak, ha felelősséget éreznek a mun­kahelyen történtekért. Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből szár­mazik a formális végrehaj­tás, a formális értékelés és elismerés. A brigádokon be­lüli szigorúság nemcsak a Gáspár Sándor előadói be­szédét széles körű vita kö­vette. A szocialista brigád- és munkaverseny mozgalom eredményeit értékelve sokan rámutattak: a mozgalom ne­gyedszázados sikerei bizo­nyítják, hogy a brigádközös­ségek mozgató rugói, mo­torjai a társadalmi és gaz­dasági fejlődésnek. Egyet­értve a mozgalom hármas jelszavának változatlan idő­szerűségével többen kifejtet­ték, hogy az új követelmé­nyekhez való alkalmazkodás a korábbiaktól eltérő mód­szereket, feltételeket igé­közösség érdeke, az egyes dolgozók legszemélyesebb napi és távlati érdeke is. Nagyon fontos, hogy egé­szen a munkapadokig sike­rüljön olyan helyzetet és lég­kört teremteni, amelyben a kultúra és a művelődés va­lóságosan is elfoglalja elmé­letileg már tisztázott és szük­séges helyé*) társadalmunk­ban. ^Gáspár Sándor a továb­biakban arról szólt, hogy népgazdaságunk helyzetének javításához, feladatainak meg­valósításához minden olyan eszközt és módszert igénybe kell venni, amely hazánk gazdasági erejét növeli. Ilye­nek a gazdasági munkakö­zösségek is. Hiányt pótolnak, aktivitást hoznak felszínre, kezdeményeznek. Tehát a konkrét társadalmi igény hozta őket létre. Nem szabad szembeállítani a munkakö­zösségeket a szocialista bri­gádmozgalommal. Mindket­tőnek más a rendeltetése, de ugyanazt a célt szolgálják. A gazdasági munkaközösségek munkájáról még kevés ta­pasztalattal rendelkezünk. Egy idő után, amikor tapasz­talataink már szélesebb kö­rűek lesznek meg kell nézni, hogy ezen új forma működé­se miképpen felel meg a tár­sadalmi igényeknek. A szocializmus építésének útján járunk, céljaink válto­zatlanok. A fejlődés új, még magasabb színvonalára aka­runk emelkedni. Modern, ha­tékony. erős szocialista gaz­daságot és szocialista társa­dalmat építünk — mondotta. —• a szocialista építőmunka eddigi eredményei sok örö­met adtak, bizalmat, bizton­ságot teremtettek a dolgozók­ban a szocializmus iránt. Amit elértünk az elmúlt 38 év alatt, de különösen 1957 után, az történelmi jelentő­ségű. Hazánkban szilárd a munkáshatalom. Mindenki számára megteremtettük a kulturális és anyagi felemel­kedés feltételeit. Létbizton­ságban élünk, fejlett társada­lombiztosításunk egészség- ügyi ellátásunk, oktatási nyel. A felszólalók utaltak azokra a szélsőséges véle­ményekre is, amelyek sze­rint a szocialista brigádmoz­galom megtorpant; vissza­esett. Mint mondták, vissza­esés csak ott tapasztalható, ahol a gazdasági vezetés nem támogatja kellőképpen a mozgalmat, ahol a külön­böző feladatok kijelölése­kor nem veszik számba a szocialista brigádok segítő­készségét, tenniakarását. Csente Jenő, a tatabányai szénbányák brigádvezetője is azt tette szóvá, hogy a brigádokat nem mindenütt vonják be kellőképpen a rendszerünk van. Szocia­lista ipart és mezőgazdaságot teremtettünk, amely tisztes­séggel állja — a világ szemé­ben is — a mai nehéz idők gazdasági megrázkódtatásait. Amit elértünk, nem kevés, de tudjuk, ez még nem a csúcs. Keressük, kutatjuk az uta­kat. módokat, formákat és eszközöket, amelyek segítsé­gével újra dinamikus fejlő­dés indulhat meg életünk minden területén. Ehhez erős, összeforrott társadalom, erős összeforrott kis kollektívák kellenek, a tehetség, a szor­galom, a fegyelem, a felelős­ségérzet belső követelményei­vel. Hogy ez így legyen, ab­ban a jövőben is nagy sze­repe lesz a szocialista bri­gádmozgalomnak. Azt akarjuk, hogy á tisz­tességes, jó munkát becsül­jék, ismerjék el erkölcsileg, ezt állítsák követelménynek milliók elé. Az- ilyen dolgo­zók előtt nyíljék meg az elő­remenetel, a még magasabb képzettség lehetősége. Az ilyen dolgozókból legyen a politikai, a gazdasági és moz­galmi vezetők utánpótlása. Ilyen dolgozókra kell elsősor­ban támaszkodni, velük kell tanácskozni, és a döntések előtt tanácsukat kérni. Azt a követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyújtania, a szakszervezetek önmagukra is értik. Ezután is minden segítséget megad­nak a szocialista brigádmoz­galomnak. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdaságban is, a társadal­mi viszonyokban is, az em­berek magatartásában, gon­dolkodásában is jelen van az átmeneti időnek minden ve­lejárója. Bármihez fogunk céljaink megvalósítása köz­ben. sok pénz, tehetség, fe­gyelem, felelősségérzet kell és a korábbinál jobb munka. Gazdaságunk, ha lassan is, de már elindult azon az úton, hogy a fejlődésnek ezeket a nehézségeit legyőzze. Nem kétséges, hogy meglesz az eredménye — fejezte be be­szédét a SZOT főtitkára. vállalati tervező munkába. Mások rámutattak, hogy nem elég a terveket for­málisan megszavaztatni a brigádtanácskozásokon. a feladatokat mindenütt be­széljék meg a dolgozókkal. A brigádok csak az infor­mációk birtokában tudnak felajánlásaikkal, munkájuk­kal a változó igényekhez al­kalmazkodni. Vörös István­ná, a Szegedi Szalámigyár brigádvezetője ezt így fejez­te ki: ha a vállalat gazda­sági vezetése csak nehézke­sen és késlekedve reagál, akkor a brigádok kezdemé­nyezéseinek értéke is erősen csökken. Több felszólaló kifogásol­ta a brigádmunka jelenlegi értékelési rendszerének hiá­nyosságait. Egyöntetű a vé­lemény, hogy ha csupán az éves eredményt értékelik, az nem eléggé ösztönöz a jobb munkára. Kitűnt, hogy szá­mos helyen tapasztalható kedvező változás, a brigád­munkát gyakrabban, — többnyire negyedévenként — bírálják el. A Zrínyi nyom­dában például jól bevált a „hónap brigádja” háziver­seny. Többen javasolták, hogy a szocialista brigádok számá­ra is szélesebb körben te­remtsék meg a vállalkozás valamilyen formájának le­hetőségét. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Kiss Ferenc, a Központi Statisztikai Hiva­tal brigádvezetője is. Hang­súlyozva, hogy a brigádok rendkívül alkalmasak a kez­deményezésekre, s a moz­galomnak ezt az értékes elemét jobban kellene hasz­nosítani. Tisztelt tanácskozás, ked­ves Elvtársnők, kedves Elv­társak! Megtisztelő és szí­vesen vállalt kötelezettség­nek teszek eleget, amikor átadom a tanácskozás részt­vevőinek a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívé­lyes üdvözletét és a Minisz­tertanács jó kívánságait. Ké­rem önöket, hogy munkahe­lyükre visszatérve, a szoci­alista brigádok tagjainak tolmácsolják az üdvözlete­ket és a jókívánságokat. Kedves Elvtá rsak! Ta­nácskozásukat. politikai éle­tünk e fontos eseményét, közvéleményünk megkülön­böztetett figyelme kíséri. Ez teljesen érthető. A szoci­alista brigádmozgalom, amely a munkásosztály leg­jobbjainak kezdeményezé­séből született és negyed százada indult útjára, tisz­teletet. tekintélyt, és elis­merést szerzett magának. Nagy hatású, közei másfél- millió tagot számláló tö­megmozgalommá vált. amely megszületése óta állandóan megújuló, fontos tényezője társadalmunknak, és már hosszú idő óta szocialista rendszerünk alapvető érté­kei közé tartozik. Kedves Elvtársak! Mint 25 évvel ezelőtt, s azóta eltelt időben oly sokszor, most is elmondhatjuk, bonyolult vi­lágban élünk, és nap, mint nap nehéz feladatok meg­oldása vár ránk. A Közpon­ti Bizottság áprilisban meg­tartott ülése, amikor meg­vonta a XII. kongresszus óta végzett munka mérlegét, az eredményeket méltatva, de azokat nem szépítve, ken­dőzetlen nyíltsággal szólt gondjainkról is. Magasabb mércével A Központi Bizottság meg­állapítása szerint, ha el akar­juk érni a magunk elé tű­zött célokat, magasabbra kell emelni a mércét. Va­jon miért van erre szükség? Rosszabbul dolgoztunk ta­lán, mint korábban, vagy mint 1980-ban, amikor a hatodik ötéves terv megfo­galmazta a feladatokat? Azt hiszem sem az egyikről, sem a másikról nincs szó. Ellen­kezőleg. A dolgozó kollektí­vák közül sokan, számos területen a tervezettnél is jobbat és többet nyújtottak. Erről tanúskodik, hogy csu­pán ebben az évben csak­nem 500 vállalat, szövetkezet és más gazdálkodó szerve­zet nyert el magas kitünte­tést, köztük országos hírnek örvendő olyan vállalatok és szövetkezetek, mint a do­rogi szénbányák, a Medicor, az Ikarus, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kender-Juta és Politextil Vállalat, a Bólyi Állami Gazdaság, a nádudvari Vörös Csillag Szövetkezet és mások. Mi a jól dolgozó válla­latok, szövetkezetek titka? Nem nehéz megfejteni: az igényes vezetés, az új iránt fogékony műszaki, gazdasá­A felszólalók sürgették a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom irányításá­nak, érdekeltségi rendszeré­nek korszerűsítését. Nyitrai István, a KISZ Központi Bizottságának titkára el­mondta: szükséges, hogy a verseny szervezése, értéke­lése, elismerési rendszere egyszerűbbé, demokratiku- sabbá váljék. A helyi kö­rülményekhez jobban iga­zodó formákat kell kialakí­tani. mert ez segítheti leg­eredményesebben a verseny megújulását. A vita résztvevői jónéhány példát említettek, amelyek igazolják, hogy a vállalati vezetők és a brigádok szo­ros együttműködése való­ban jó eredménnyel jár. Or­bán János, a Volán 12. szá­mú Vállalat brigádvezetője például elmondta, hogy a vállalat szocialista brigád­jai számára a vezetés ga­rantálta a szállítási felada­tokhoz szükséges valameny- nyi fontos feltétel megte­remtését. A brigádok külö­gj szakgárda hozzáértése, a lelkiismeretesen dolgozó szo­cialista brigádok tevékeny­sége, a munkaverseny, a fejlett munkakultúra, a va­lós üzemi demokrácia mű­ködése. Ezeknek a kollektí­váknak is nagy része van abban, hogy az elmúlt évek­ben is növelni tudtuk a nemzeti jövedelmet — 1980 óta körülbelül 5 százalék­kal —. ami nemzetközi ösz- szevetésben sem csekély eredmény. Fejlődtek élet- körülményeink Az is megbecsülést érdem­lő eredmény, hogy hazánk­ban teljes a létbiztonság alapját adó foglalkoztatás amint ígértük, társadalmi méretekben megőriztük az életszínvonalat. 1982-ben a reáljövedelmek több mint 3 százalékkal haladták meg az 1980. évit. Biztosítottuk az elfogadható árúkímálatot, és ha szerény mértékben is, de fejlődtek az életkörülmé­nyek. Ennek egyik bizonysá­ga. hogy 1981—82^ben 152 ezer lakás épült fel. Eköz­ben javítani tudtuk a nép­gazdaság egyensúlyát, a külkereskedelmi mérlegben 1982-ben mintegy íélmilliárd dollár aktívumot értünk el, s folyamatosan eleget tet­tünk és teszünk fizetési kö­telezettségeinknek. Ha nem dolgoztunk rósz szabóul, mint korábban, ak­kor miért volt szükség arra, hogy menet közben olyan intézkedéseket határozzunk el, mint amelyekre a múlt év közepén került sor. miért nem csökkentek, vagy szűn­tek meg a gondjaink? A Központi Bizottság erre is választ adott. Az utóbbi évek­ben sem javult, hanem romlott a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet. tovább éleződött a nemzetközi fe­szültség. Erősödött az im­perializmusnak, mindenek­előtt az Egyesült Államok agresszív köreinek az a lep­lezetlen szándéka, hogy a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival szem­ben katonai erőfölényre te­gyen szert. Ennek egyik újabb durva megnyilvánulá­sa az amerikai szenátusnak az a döntése, hogy szabad utat enged az úgynevezett MX-rakéták fejlesztésének, és kipróbálásának. Éppen a mai napon került nyilvános­ságra a Szovjetunió kormá­nyának nyilatkozata, amely- lyel teljes mértékben egyet­értünk. A nyilatkozat ismét megerősíti a Szovjetunió békeakaratát, tárgyalási szán­dékát, de azt is, hogy a fegyverkezés megszállottjai elszámítják magukat, ha azt hiszik, hogy célt érhetnek. A Szovjetunió, a szocialista országok és a világ haladó erői képesek rá, elegendő eszközzel rendelkeznek ah­hoz. hogy megvédjék a bé­két. megmentsék az emberi­séget egy nukleáris kataszt­rófától, nősen az energiatakarékos­ságban érnek el figyelemre méltó sikereket a felhasznál­ható üzemanyagnak legalább 5 százalékát megtakarítják. Az ifjúsági brigádok a ZIL- teherautók dízelesítésének védnökségét, valamint az autógumik újrafutózásának megszervezését vállalták. So­kan kifejtették, hogy a mai gazdasági feladatoknak csakis megfelelően képzett emberek felelhetnek meg. A mozgalom megújítása során, tehát fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a bri­gádtagok tanulhassanak, mű­velődjenek. Bíró Gyuláné, a Zrínyi nyomda szocialista brigádvezetője hangsúlyozta, hogy a művelődés a közös­ség összeforrottsáigát, a kö­zös munka eredményességét is növeli. Mindenképpen ke­rülni kell azonban a forma­lizmust — erre hívta fel a figyelmet Kupcsik László, a nitrokémiai ipartelepek bri­gádvezetője. A tanácskozáson felszólalt Lázár György is. A megváltozott helyzet és a magasabb követelmények új megoldásokat is kí­vánnak hazánkban. Ezek­re azonban nincs kész recept. Előfordul, hogy egyik­másik megoldás nem váltja be a hozzáfűzött reménye­ket, vagy legalábbis módosí­tásra szorul. A réginek, az újjal való felváltása kezdet­ben akkor is vitát válthat ki, ha az elhatározás helyessé­gét az élet később igazolja. Azt hiszem, ez természetes. Egy-egy új megoldás mindig magában hord bizonyos koc­kázatot, módosítja a megszo­kott viszonyokat, esetleg tár­sadalmi feszültséget okoz és érdekütközésekkel jár. Nem lehet tehát csodálkoz­ni azon, hogy vannak, akik üdvözölnek, vannak akik ké­telkedve vagy éppen ellenér­zéssel fogadnak egy-egy új megoldást. Olykor arra is hajlamosak vagyunk, hogy régről ismert jelenségeket is az új megoldások rovására írjunk. Erre ad példát az a vita, amely az úgynevezett kisvállalkozások körül bon­takozott ki és máig sem csi­tult el. Sokan úgy vélik, hogy ezek, különösen pedig a vál­lalaton belül alakítható gaz­dasági munkaközösségek va­lamiféle engedményt jelente­nek szocialista normáinkból, tápot adnak az anyagiasság elburjánzásának, keresztezik a brigádmozgalom és a munkaverseny fejlődésének útját, csökkentik az önzetlen társadalmi munkára való hajlandóságot. Olyan vélemé­nyek is vannak, hogy elvon­ják a szabadidőt a művelő­déstől. Üj vállalkozási formák A viták elől természetesen nem lehet és nem szabad ki­térni. De ahhoz, hogy bizto­sabban igazodjunk el a fel­merült kérdésekben, konkré­tabban kell ismernünk a va­lóságot. Az új vállalkozási formák működéséről még nincs elég tapasztalatunk. Nem lehet kellő biztonsággal felmérni sem eredményeiket, sem azokat a hátrányos kö­vetkezményeket vagy hatá­sokat, amelyek ezekből szár­mazhatnak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a ki­fogásolt jelenségek nagy ré­sze nem újkeletű, s önmagá­tól akkor sem szűnne meg, ha visszaállítanánik a koráb­bi állapotot. De bármilyen okból is táplálkozzanak a szocialista erkölcsöt károsító jelenségek, közös kötelessé­günk, a kormány is feladatá­nak tartja, hogy jó szóval, de ha kell, a törvény szigorával is fellépjünk azok ellen, akik ügyeskedéssel és nem jobb munkával, a közösség rová­sára kívánnak boldogulni. A mai tanácskozásnak is az egyik központi kérdése éppen az — erről sokan szóltak —, hogy mit kell tenni azért, hogy a szocialista brigádmoz­(Folytatás a 3. oldalon) A szocialista brigádvezetők VI. or szágos tanácskozásának résztvevői Lázár György beszéde Az országos tanácskozás vitája

Next

/
Thumbnails
Contents