Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A lakótelep nyugalmáért Tulajdon Avagy gondolatok egy mllllomoa esztergályos portréjának kapósán A közelmúltban a Széche­nyi lakótelepen szervezett nyilvános fórumon igen sok szó esett az épülő városrész közrendjéről és közbiztonsá­gáról. Az ott élők panasz­kodtak az esténként csopor­tokba verődő hangoskodó kamaszokra, a szomszédok nyugalmát zavaró családi botrányok miatt, a lépcsőhá­zakban garázdálkodó része­gekre. a kiforratlan sok bosszúságot okozó közlekedé­si rendre. Hiányolták a szi­gorú következetes rendőri intézkedéseket. Ügy vélték megnyugtatóbb lenne, ha több rendőr teljesítene szol­gálatot a lakótelepen és gyakrabban tartanának köz- biztonsági ellenőrzéseket. Nem súlyos törvénysértések Azon túl, hogy a városi-já­rási rendőrkapitányság veze­tője a fórumon azonnal rea­gált a kérdésekre, felvetések­re, a jogos, vagy annak vélt panaszokra, a rendőrkapi­tányság szakemberei nagyon rövid időn belül részle­tes, évekre visszamenő helyzetfelmérést és elem­zést készítettek a lakó­telep közrendjéről és közbiz­tonságáról. Eredménye rövi­den így summázható: nyug­talanságra nem sok oka van a lakótelepen élőknek. A rendőrkapitányságon azon­ban ennek ellenére készítet­tek egy intézkedési tervet, amelynek következetes vég­rehajtásával megelőzhető a nem túl nagy számban elő­forduló bűncselekmények egy része is. * De lássuk sorjában, aho­gyan Léder László alezredes, a kapitányság vezetője, dr. Kapai Sándor őrnagy, a he­lyettese, Rózsa Imre őrnagy, a közbiztonsági és közleke­dési osztály vezetője, vala­mint dr. Fazekas Mária fő­hadnagy, az igazgatási osz­tály vezetője a tájékoztatást adta. Dr. Kapai Sándor elöl­járójában nagyon fontosnak tartotta megjegyezni, hogy több évtizedes tapasztalat azt bizonyítja, hogy az épülő lakótelepeken az első eszten­dőkben általában több a konfliktus. A Széchenyi lakótelepen hat évvel ezelőtt még csak néhányszázan éltek, de már akkor egy rendőri körzeti megbízottnak az épülő vá­rosrész volt a szolgálati he­lye. Akkoriban alakult meg az első, hattagú önkéntes rendőri csoport. 1980-tól kez­dett benépesülni a lakótelep, ahol ma tizenegyezren élnek, a lakóknak 37—40 százaléka gyermek és fiatalkorú. A né­pesség növekedésével együtt jár a bűncselekmények szá­mának emelkedése is, ami Egy sírban tyúktojás héjak Leletek a jászapáti avar temetőből Hazánk egyik jelentős avar temetőjének a feltárása az utolsó szakaszához érkezett Jászapáti határában. A szol­noki Damjanich János Mú­zeum régészei, a helyi Vele- mi Endre Tsz gépei segítsé­gével és a honismereti szak­kör tagjainak aktív közre­működésével a megtalált százból eddig hatvankét sírt fogtak vallatóra. Az V—VIII. században hazánkban élt tö­rök-tatár eredetű nomád nép temetkezési helyén levő sírokban gazdag leletanyagot találtak, köztük értékes arany hajfonatdíszeket, cson­tokat, különféle korabeli fegyvereket, csontlemezekkel díszített tegezeket, nyílcsú­csokat, préselt ötvözeteket. A régészeket egy szokat­lan lelet is meglepte, az egyik sírban tyúktojáshéja­kat találtak, a mésztartal­mú tojáshéj évezredre, csak­nem épségben konzerváló­dott. A feltárt leletek érté­kesebb része a múzeumba kerül, ahol restaurálják, de.a helyi honismereti szakkör gyűjteményét is gazdagítják. végül is természetesnek mondható. — Nem súlyos törvénysér­téseket, hanem főként kisebb értékű vagyon elleni bűncse­lekményeket követtek el. Ma is ez a jellemző — mondta Rózsa Imre és adatokat so­rolt: — 1980-ban 25, 1981- ben 40, 1982-ben 35, és az idén májusig 11 bűncseleK- mény történt. Az embereket irritáló és nyugalmukat za­varó csendháborítás, vereke­dés (leginkább a családtagok között előforduló súlyos tes­ti sértés) néhány volt min­den évben. A botrányos ré­szegség gyakoribb, tavaly például tizenkettő volt. Szol­nok város és a járás bűnözé­si adataival összehasonlítva nyugodtan kijelenthetjük, hogy a lakótelep a bűnözés szempontjából egyáltalán nem nevezhető fertőzöttnek. Igaz, hogy a közlekedés rendje további ésszerűsítés­re, egyszerűsítésre szorul még a Széchenyin. Az illeté­kes szakhatóságok már felül­vizsgálták a jelzőtáblarend­szert, a forgalmi csomópon­tot, a kijelölt gyalogátkelő­helyeket, a buszmegállókat és a folyamatos korrigálásu­kat ígérték. A rendőrség közlekedési szakemberei nem tartják szerencsésnek az olyan forgalmi rendet, amely nem a jelenlegi valóságos helyzethez, hanem a majda­ni, már véglegesen kiépült, de egyelőre még csak makit - feni meglevő lakótelephez igazodik. Százhúsz bejelentés Természetesen a bűncse­lekményeknél sokkal gyako­ribbak a rendőrségi ügyelet­re érkező bejelentések, ta­valy egy híján százhúsz volt. Sok vagy kevés? Relatív. A város és a járás egész terü­letéről ugyanebben az esz­tendőben majdnem 1500 be­jelentés futott be a rendőr­ségre. Tény, hogy a lakóte­lepről érkező bejelentések 70 százaléka jogos volt és rend­őri intézkedés követte. Intézkedés, de mikor? A lakótelepi fórumon többen hangot adtak elégedetlensé­güknek. mondván tapasztala­taik szerint későn érkeznek a rendőrök a helyszínre. Előfordult, hogy amikor a bejelentés befutott éppen máshol intézkedett a rend­őr, ezért nem tudott azonnal indulni. De általában a beje­lentés után 5—7 perccel a helyszínen vannak és lesznek ezután is a rendőrök — je­lentette ki határozottan Lé­der László. — Azt monda­nom sem kell hogy nemcsak akkor van rendőr a lakótele­pen, ha hívják. 1980 óta a városrész állandó rendőrének a szomszédos körzeti megbí­zott is segít, szeptember 1-től pedig az intézkedési tervünk­Az idén 35. születésnapját ünnepli a csillebérci vezető­képző és úttörőtábor. Az idei nyárra is gazdag program­mal készülnek itt. Július 3- án például Csillebérc életét, történetét, tevékenységét be­mutató állandó kiállítás nyí­nek megfelelően, két körzeti megbízott lesz a lakótelepen. — Az állandó rendőri je­lenlét nem merül ki ezzel — fűzte hozzá dr. Kapai Sándor — hiszen a gyalogos és a gépkocsizó járőrszolgálatosok útirányában benne van a la­kótelep. A járőrszolgálato­soktól függetlenül, a rendsze­res közbiztonsági ellenőrzé­sen pedig nemcsak hogy érintették az épülő város­részt, de jónéhány olyan raz­zia is volt, amelyet kizáró­lag a lakótelepen tartottak. Es végezetül nemcsak hogy szót, hanem elismerést is ér­demelnek, mert meggyőződé­sünk, hogy a lakótelep nyu­galmáért nagyon sokat tet­tek. az önkéntes rendőrök, az az önkéntes rendőri szakasz, amelynek ma már harminc­kilenc tagja van. Jelenlétük­kel és éberségükkel, azzal, hogy udvariasan, de erélye­sen figyelmeztették a reni- tenskedőket feltehető, hogy több bűncselekményt meg­előztek. Külön irodájuk, pi­henőszobájuk lesz júniustól a lakótelepen, ahol ügyeleti szolgálatot tartanak. És még egy jó hír; az év végére még egy rendőrségi segélykérő ál­lomást felszerelünk a lakóte­lepen. Megelőzés — felelősségre vonás Mindaz, amit a kapitány­ság vezetője és szakemberei elmondtak azt bizonyítja, hogy a rendőrség a lehetősé­gein belül minden tőle telhe­tőt igyekszik megtenni an­nak érdekében, hogy a köz­rend, közbiztonság védelmé­nek személyi és tárgyi felté­telei minél jobbak legyenek, s minél több törvénysértést megelőzhessenek. Megelőzés­hez végső soron hozzátarto­zik a következetes és szigo­rú felelősségre vonás is. Ez­zel kapcsolatban dr. Fazekas Mária tömören ennyit mon­dott: — Bár eddig is évente csak néhány lakótelepen élő ellen kellett szabálysértési eljárást indítani elsősorban botrányos részegség, közleke­dési szabályok megszegése és guberálás miatt, mégis úgy gondoltuk, hogy tekintettel arra, hogy a lakótelep népes­sége tovább nő, a megelőző munkánkat finomítani kell.. Az intézkedési tervben azért szerepel az az elképzelés, amely szerint azoknak a ne­vét és törvénysértő magatar­tását, akik folyamatosan, vagy súlyosan zavarják a lakók nyugalmát a szűkebb lakóközösség előtt nyilvános­ságra hozzuk. Meggyőződé­sünk, hogy a közösség elma­rasztaló, erkölcsi ítéletének legalább akkora hatása van, ha nem nagyobb, mint _a pénzbírságnak. K. K. lik. Július végén a baráti or­szágok felnőtt úttörővezetői, iskolái, intézményei küldött­ségeinek részvételével nem­zetközi szemináriumot szer­veznek „Politizálás a tizen­évesek körében” címmel. Könyvheti újdonság Szent-Györgyi Albert tanulmányai Könyvcsemegéket tartogat a Gondolat Kiadó ünnepi könyvheti újdonságlistája. Szent-Györgyi Albertnek az élő állapot, a biogenetika és a rák kérdéskörét, a tudo­mányetika és a tudománypo­litika problémáit elemző írá­saiból Elődi Pál állított ösz- sze kötetet. A Nobel-díjas tudós munkái Magyarorszá­gon az elmúlt évtizedekben csupán egyetlen válogatás­ban láttak napvilágot. Ko­rábbi és újabb tudományos eredményei, vizsgálatai t?U ték indokolttá, hogy a ma­gyar olvasók kezébe újabb terjedelmesebb válogatás ke­rüljön, amely képet ad a közéleti tevékenységéről, publikációiról is. Jászi Oszkárnak a Habs­burg-monarchia felbomlásá­ról írt kötete jelenik meg. Jászi Oszkár, a XX. századi magyar progresszió egyik je­lentős alakja, a nemzetiségi kérdés nemzetközileg elis­mert szakértője e művében a soknemzetiségű monarchia felbomlásának okait kutatja. A mű emigrációban, angol nyelven íródott és 1929-ben Chicagóban ielent meg, ma­gyarul most először olvasha­tó. A száz éve született Babits Mihályról tanulmánykötetet tesznek közzé. Szerzője Rába György, a gazdag életmű egyik legjobb ismerője. Vetítés és butik a kompokon Balatoni, dunai hajózás A hajózásban is hamaro­san beköszönt a nyári fő­idény. A szűkebb anyagi le­hetőségek az idén nem adtak módot nagyobb fejlesztések­re. Ebben az évben a dunai hajópark la 050 személyes, Győr nevű hajóval bővült. Jelenleg 27 személyhajó jár a Dunán, ezekkel csaknem 8 ezer utast tudnak szállítani. A Balatonon huszonhat személyhajó és négy komp közlekedik. A hajók a fősze­zonban, június 26-tól augusz­tus 21-ig 17 útvonalon, 94 járatban közlekednek. Július 18-tól öt kikötőben zenés sé­tahajójáratok indulnak, amelyeken a komoly, illetve a könnyűzenét kedvelő uta­sok egyaránt találhatnak kedvükre való műsort. Ese­tenként folklór műsorokat és magyarnóta-esteket is rendeznek a hajókon. Idei újdonság, hogy a Keszthely és Balatonfüred között közle­kedő hajókon zuhanyozhat­nak és napozhatnak is a ven­dégek. Tervezik, hogy a Ba­laton északi partján rende­zendő zenei programokra a déli partról hajóval szállítják át az érdeklődőket. Az elmúlt évben kísérletképpen filme­ket vetítettek a kompokon, ezt most tovább folytatják és tervezik azt is. hogy egyes hajókon ajándéktárgyakat és apró cikkéket árusítanak. Hogyan lesz nálunk milliomossá egy esz­tergályos? A dolgot idejében kell elkezdeni, ö akkor kezd­te, amikor a telekárak meg az építőanyagárak alacso­nyak voltak. Vett egy kis tel­ket és fölépített rá egy kis házat. Nem kellett sokáig várnia, hogy duplájáért elad­hassa, mint amennyibe neki került. A többi pénzt azon­ban nem kocsmába vitte, ha­nem nagyobb telket vett és nagyobb házat épített rá. A tőke tehát forogni kezdett, és forog mind a mai napig, méghozzá úgy forog, mint hólabda a lejtőn: egyre vas­tagabb lesz. A vastagodás titka pedig: mindig meg kell előzni egy lépéssel a követ­kező telekár- és építőanyag­ár-emelkedését. Most már egy többszintes, körpanorá- más csodapalotánál tart, de bizonyos, hogy itt sem áll meg. Pedig már milliomos. Ami engem tűnődésre késztet az először is az: ho­gyan nevezhetnénk a for­rást, amelyből az esztergá­lyos milliomossága szárma­zik. Vajon úgy lett csodapa­lota-tulajdonos, hogy millió­kat keresett az esztergályos­műhelyben? Nyilvánvalóan nem. Hogy szakszerűen szól­jak: tulajdonosságának for­rása nem az úgynevezett el­ső gazdaság. Netán fusizás­ból, munkaidő utáni — ott­honi vagy magánműhelybeli — esztergályozásból származ­nak milliói? Nem. Nyilván­való tehát, hogy nem az úgy­nevezett második gazdaság­ból. Honnan? Lehet, hogy az elnevezés nem szakszerű, közgazdasági elmélkedésben legalábbis sohasem találkoz­tam vele, de kénytelen va­gyok azt mondani, hogy az esztergályos milliói a har­madik gazdaságból származ­nak. Az esztergályosnak po­zitív arcképe rajzolódik ki egy napilapban nemrég meg­jelent riportból. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna ez: a riport nem minősíti harácsolónak az esztergályost, nem minősíti spekulánsnak sem, osztálya kispolgári elárulójának sem, még ügyeskedőnek sem. A milliomos esztergályos: ko­runk elfogadott hőse. És ez azért érdekes, mert felkínál egy történelmi-poli­tikai horderejű kérdést: ho­gyan is állunk mi most a tulajdonnal? Ez esetben, ter­mészetesen, a kistulajdonnal. Én magam a következőket gondolom: Arról a jövőről, amely most már a mi jelenünk, úgy gondolkodtak eltervezői har­minc évvel ezelőtt, mint a tulajdonközösség mintapara­dicsomáról. Közös tulajdonú házakban lakunk majd, kö­zös tulajdonú étkezdékben eszünk, közös tulajdonú jár­művekkel közlekedünk. Az ember megszabadul a szer­zésvágy ideggörcseitől és a tulajdonmegtartás nyűgeitől — önmagát é£ közösségét építheti. E jövő ellenzői pe­dig úgy gondolkodtak: ha minden közös, senkinek sincs semmije. A milliomos eszter­gályosról készült riport azt példázza most számomra, hogy jelenné vált jövőnk el­tervezői is, ellenzői is téve­sen gondolták. A mai Ma­gyarország ugyanis sokkal inkább a kistulajdonosok or­szága, mint a korábbi vala­ha is volt. összehasonlítható statisztikai adataim persze nincsenek, de szolgáljon bi­zonyításul az, amit egy nyug­díjas művezető ismerősöm mesélt: — Milyen volt egy hétvé­gém negyven évvel ezelőtt? Hát először is, laktam a ve­lem egykorúnkkal egy pesti lakásban, amely természete­sen a bérháztulajdonosé volt. Megtisztálkodtunk, betettük a konyhai falikúiba a sört, és kiültünk a gangra ultizni. Az asszony persze takarított közben, verte a szőnyeget az udvarorv vagy mosott a konyhán, fateknőben. Meccs­re is jártunk, villamoson, de visszafelé lehetőleg gyalog, mert a villamos drága volt. Milyen egy hétvégém most? Hát először is, lakom a ve­lem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természete­sen az enyém, hiszen a ház szövetkezeti. A sör a hűtő­ben, a takarítás porszívóval megy, a mosás géppel. Gang nincs, de nem is ülnénk ki rá, mert vár a telek, amely természetesen az enyém. Autóm nincs, de a telekszom­szédunknak van, ő visz ki bennünket. Nekünk egy sufni áll a telken, neki egy hétvégi ház. Jövőre mi is építkezünk. Ismerősöm folytatta még az összehasonlítást, de eny- nyi is elég: az ő példája nem egyedi. A falusi lakások szin­te mindegyike, a városi la­kások nagyobb fele saját tu­lajdonú. A saját tulajdonú városi lakásszám növekedni fog, állami bérház szinte nem is épül már ezután. A nyara­lótelkek és úgynevezett „hob­bikertek” sokasága valóság­gal bekerítette már a lakóte­lepüléseket. A személyi tu­lajdonú autók száma egymil­lió fölött, az egyéb úgyneve­zett tartós használati cikkek­ből (hűtőszekrény, mosógép, televízió) a háztartások kö­zel állnak a telítettséghez. Mindez kezd úgy hangza­ni, mint egy jelendicsérő kortesbeszéd, de erre se kedv, se szükség: csak a harminc évvel ezelőtt senki­től sem várt tényre akartam rámutatni, hogy íme a kis- tulájdonosok országa lettünk. Hogy ebből mi minden kö­vetkezik — milyen politikai, életmódbeli, gondolkodásbeli konzekvenciái vannak —, abba most nincs idő bele­menni, csak egyetlen ajtót hadd nyissak ki, azt is egy pillanatra, és ha úgy tetszik, visszafelé: milyen érdekes volna megírni az elmúlt év­tizedek történetét, kizárólag a tulajdonhoz való viszo­nyunk szempontjából. Én at­tól iga időtől (kezdeném 4a magam személyes történetét, amikor a kistulajdonos ázsiója mélyponton állt, az ötvenes évek elején. Szomo­rú örökség következtében egy falusi félház telekkönyvi bir­tokosa voltam. Iskolai-egye­temi kérdőíveken szégyen­kezve vallottam be; tudtam — sőt hittem is —, hogy iga­zi megbecsülésre csak az számíthat, akinek semmije sincs. Ráadásul nem is akár-, milyen ház volt: többszobás, üzlethelyiséges,, alápincézett, nagykertes — az alföldi utca vertfalú parasztházai közt igen tekintélyesnek! számí­tott. Imikor a pesti családalapítás kényszerétől hajtva sikerült megszabadul­nom tőle, és árából egy szo­ba-konyhabútorral, meg egy vőlegényruhára tellett ép­pen, úgy éreztem: háliáten- nek most már semmim sincs, vége a szégyennek, igazi megbecsülésre számíthatok. A történet persze csak némi iróniával volna megírható, annál is inkább, mert most már tudom, -hogy amikor én boldogan megszabadultam a tulajdontól, a riportbeli esz­tergályos már készen állt ar­ra, hogy tulajdonossá váljék. ú tudott valamit, amit én nem. Csoda-e, ha kettőnk közül ő vált milliomossá? Faragó Vilmos Folyamatosan ellenőrzik a viz minőségét a Vízkutató és Fúró Vállalat tiszajenői Mira- víz üzemében, ilrbán Géza balról és Balogh András a viz fajsúlyút és hőfokát méri Jubiláló Csillebérc

Next

/
Thumbnails
Contents