Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

6 Nemzetközi körkép 1983. MÁJUS 21. NDK—NSZK A tranzit úton tovább gördülnek a gépkocsik Az Olaszországba induló gépre akart éppen felszállni Helmut Kohl, amikor ke­zébe adtak egy üzenetet: Erich Honeoker lemondta az idénre tervezett látogatá­sát az NSZK-ba. A kancel­lár meglepődött, rosszked­vű lett. órákra szinte szót- lan. Kellemetlenül érintet­te a hír, pedig a fordulatot részben, ha nem is elsősor­ban, önmagának köszönheti. Április második felében villamossá vált a levegő, megnőtt a feszültség a két német állam között. Érde­kes azonban, hogy egyúttal valami hasonló történt a nyugatnémet, kormányban is, amelyet három párt al­kot: a Strauss vezette Ke­resztényszociális Unió. a Kohl irányította Keresztény- demokrata Unió és Genscher Szabaddemokrata Pártja. E szövetségben szokatlanul éles szópárbaj alakult ki — éppen az NDK—NSZK kap­csolatokat illetően — Straus- sék és a szabaddemokrata vezetők között. Kiderült, hogy e tekintetben (is) há­rom irányzat él egymás mellett Bonnban. Jellemzé­sükre alkalmas képviselőik első reagálása a Honecker- látogatás elmaradására. Strauss elégedett volt: „Jó, hogy nem jön” — mondta. Kohl ennyit jegyzett meg: „Érthetetlen”. Genscher vi­szont így tette le a garast: „Remélem, nem ez az idén az utolsó szó e találkozást illetően”. De miért történt ez így? Miért tartja lehetetlennek az NDK államtanácsának elnöke az idei utazást, hol­ott őszinte .híve a két német állam egyenrangú együtt­működésének és tudja, hogy ez a kapcsolat egész Euró­pa szempontjából fontos? Villámlú bonni szópárbaj Az ügynek két — egy közvetlen és egy messzebb­re nyúló — előzménye van. Az első egy gépjárműveze­tő sorsa, aki az NDK és Nyugat-Berlin határán a vámellenőrzés alatt meg­halt. Teljesen hiteles. NDK- beli és nyugatnémet orvos’ vélemény szerint az illető­nek semmi foántódása nem esett, halálát infarktus okozta. A .hivatalos Bonn ezt el is ismerte. A sajná­latos esetet azonban több nyugatnémet lap. de fő­képpen Franz Josef Strauss az NDK elleni vádaskodásra használta fel. „Gyilkosság­ról” beszélt és NDK-elle- nes légkört igyekezett te­remteni. Célja nyilvánvaló. A kormánykoalíció jobb­szárnyát — ebbe beletarto­zik a teljes Keresztény- szociális Unió, valamint a Kereszténydemokrata Unió egy része — úgy látszik, ingerelte az a tudat, hogy a két vezető barátságos, vagy legalább korrekt találkozón együtt jelenhet majd meg. Mit tett eközben a "közé­pen” elhelyezkedő Kohl kancellár? Nem vette át a méltatlan módszereket, de nem is utasította vissza azo­kat. A szabaddemokraták viszont visszautasították a Münchenből jövő hangokat — így alakult ki a villámló szópárbaj. Strauss szándéka A sajnálatos haláleset természetesen csak ürügy volt a koalíció jobbszár­nya számára, hogy megaka­dályozza az NSZK és az NDK viszonyának ápolásai. Amióta Bonnban végbement a váltás, a keresztén.yszo- ciáüsok „fordulatot” köve­teltek a két német állam vi­szonyában. Mire gondoltak? Nem határozták meg világo­san, de Strauss mindeneset­re kijelentette: „Nem azért hurcoltam egy évtizedig a keleti szerződések ellen, hogy most folyamatosságról beszéljek!” Feltehetően a nacionalista érzelmű embe­reket akarja maga mögé ál­lítani. De mivel tudja, hogy az európai erőviszonyok nem engednek meg semmilyen lényeges változást, ennek a most fellobbant NDK-elle- nességnek nyilván a Kelettel szembeni általánosan me­revebb nyugati magatartás­ba kellene beépülnie. Kohl kancellár maga is kíván bizonyos változáso­kat. „több ellenszolgáltatást” a Német Demökratikus Köz­társaság részéről, de lénye­gében az együttműködés folytatását óhajtja. Magatar­tásának gyengéje, hogy nem tudja megfelelően vissza­venni Straussnak és hívei­nek támadásait. Ezért mond­ta egy szociáldemokrata po­litikus, hogy Kohl a halál­esettel kapcsolatos vitában vereséget szenvedett Strauss- tól. A harmadik áramlat, a szabaddemokratáké, folytat­ni akarja az előző kormány politikáját, a két német állaim viszonylatában, de a jóakarat kifejezésénél több­re egyelőre nem jutott. Így alakult ki április folyamán az a légkör, amelyben Erich Honecker lehetetlennek ta­lálta hogy az idén az NSZK-ba utazzék. Pozitív jelzések Helmut Kohl május 4-i kormánynyilatkozatában ar­ról beszélt, hogy a megkö­tött szerződéseket a két né­met államot illetően is megtartják, de különböző kívánságokat sorolt fel, amelyek voltaképpen mind arra irányulnak, hogy csök­kentsék a két német állam szuverén különállását. Az NDK természetesen nem enged a nyomásnak. De — amikor csak lehet — pozi­tív jelzéseiket ad. Berlinben most is leszögezték: válto­zatlanul a két német állam békés együttműködésén munkálkodnak. A tranzit utakon tovább gördülnek a gépkocsik, az alacsonyabb szintű eszmecsere és a gaz­dagsági kapcsolat sem álí le. Ezen az úton, remélhe­tőleg, előbb-utóbb mégis csak sor kerülhet a magas szintű találkozóra. Tatár Imre Milyenek a brit fiatalok? Viliágundort árasztó pun­kok? Festetthajú bolondok? Egy pillanat alatt megvadít­ható f utball-szurkolók ? Di­vatőrület? Egy most nyiiván- inosságra hozott felmérés szerint ezek csak külsődle­ges jelek és semmit sem árulnak el abból, milyenek is valójában a brit fiatalok. A Daily Mail és a Natio­nal Opinion Poll nevű Köz­véleménykutató Intézet fel­méréséből a hagyományos értékeket tisztelő, mérsé­kelten konzervatív átlagfia­tal képe rajzolódik ki. A 15—21 év közötti angol fia­talok nagyra tartják a ha- zafiságot, a családot, a fe­gyelmet, a rendet. Politikai­lag a munkáspárthoz húz­nak ugyan. 46 százalékuk rá szavazna, ugyanakkor a párthoz való tényleges csat­lakozás nem vonza őket. Csak 43 százalékuk támo­gatja a munkáspárt által szorgalmazott egyoldalú nukleáris leszerelést szolgá­ló lépéseket. 64 százalékuk fél a harmadik világhábo­rú váratlan kitörésétől! A felmérés kimutatja, hogy 1978 óta csökkent a fiatalok érdeklődése a poli­tika iránt, egyenes arány­ban a munkanélküliség nö­vekedésével. Az „apolitlku- sok” 1978-ban még csak 33 százalékot tettek ki. ezzel szemben ez az arány ma már legalább 50 százalék. A 15—21 éves korcsoport­ban 25 százalék a munka­nélküliek aránya, és ez az országos átlagnak csaknem a kétszerese. Nyilván ezzel függ össze az is, hogy a szakszervezeti vezetők nép­szerűségi indexe alig 4 szá­zalékos körükben. A jövőt nem látják túl rózsásnak. 54 százalékuk, el­sősorban a dolgozó rétegek­ből. úgy értékelik, hogy életszínvonaluk tovább fog romlani. A fiatalok zö­me a családi élettől várja a boldogságot, 84 százalék „örökre” akar házasodni, és a kétgyermekes családmo- deltt tartják a legvonzóbb­nak. Általában elégedettek .szü­leikkel, még azok is, aki­ket saját bevallásuk sze­rint szigorúan neveltek. Az iskolai neveléssel sincs kü­lönösebb bajuk, sőt még a testi fenyítést is szükséges­nek tartják, ami talán a legmeglepőbb: a fiatalok legjobban az orvosokat cso­dálják. közvetlenül utána azonban a rendőröket. Talán a tekintélytiszte­let visszatérésével magya­rázható az is, hogy a brit fiatalok hetven százaléka helyeselné a halálbüntetés visszaállítását, legalábbis a gyilkosok számára. indiai-óceán 0 korallsziget kulisszatitka Április végén az ENSZ egy különleges bizottsága az Indiai-óceán militarizálásá- val foglalkozott. A bizottság tagjai javasolják: hívjanak össze nemzetközi konferen­ciát a kérdésről. A szovjet delegátus kijelentette: or­szága kész bármikor, felté­tel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal az In­diai-óceánon zajló katonai mozdulatokról. (Zárójelben jegyezzük meg: a kétoldalú tárgyalás 1978-ban szakadt meg, az amerikaiak hibájá­ból.) Mi az oka annak, hogy bár szinte valamennyi vi­lágtengeren fokozódik a ka­tonai aktivitás, az Indiai- óceán a nemzetiközi érdeklő­dés homlokterében- áll? Globálstratégia Nem a parti államok vált­ják ki ezt az érdeklődést, hanem az imperialista ha­talmak, főleg az Egyesült Államok globálstratégiája. Ennek keretében Nagy-Bri- tannia és Franciaország ál­landósította, sőt megerősí­tette itteni katonai jelenlé­tét. Franciaország például több mint tízezer tengerészt tart készenlétben a Dzsibu- titól Reunion szigetig húzó­dó vonalon. De a két egyko­ri gyarmattartó hatalom szerepe eltörpül az USA ka­tonai lépéseihez képest. Carter elnöksége ideién je­lentették be. hogy mivel Washingtonnak „létérdekei” fűződnek az Indiai-óceánhoz, a jövőben minden módon és eszközzel,, megvédi itt jo­gait”. Kulcstá m aszpont Tény: az Indiai-óceán összekötő láncszem az Eu­rópából a Távol-Keletre és az Afrikáiba irányuló hajó­forgalomban. Az óceán part­ján elterülő, vagy az ahhoz közel fekvő országokban összpontosul a tőkés világ olaj- és uránkészletének 65 százaléka, aranytartalékának a fele. A Pentagon első lépésként a Mauritiustól elszakított és az angoloktól 1968-ban 2016-ig bérbe vett Diego Garcia korallszigetet „el- süllyeszthetetlen repülőgép- anyaihajóvá” alakította át, ahol bármilyen repülőgép, B—52-es hadászati bombázó is leszállhat. A sziget föld­alatti raktárában felhalmo­zott készlet elegendő ahhoz, hogy — harci körülmények A térség térképe — az USA által használt kikötőkkel Diego Garcia támaszpont, az Indiai-óceán stratégiai pontja Az amerikai Constellation repülőgép-anyahajó (Telefotó — KS) között — 12 ezer tengerész­gyalogos egyhónapi szükség­letét fedezzék. Diego Garcia, az USA kulcstáanaszpontja e térség­ben. bár időközben megve­tette lábát a Szomáliái Ber- berában, a kenyai Mom- basában, az omani Masira- ban és Muszkatban is. A sziget az operátív erők leg­főbb kiindulási pontja bár­mely lehetséges hadműve­letben. A jelenleg mintegy Tengerjáró hajó Warnowból a Szovjetunióba 1985. vegéig húsz új tengerjáró konténerszállító hajó építé- sét tervezik az NDK-beli Warnow hajógyárban (Rostock me­gye). A képünkön látható „Kapitan Koslowskie” például szovjet megrendelésre készült, 174 méter hosszú, 16 ezer bruttóregisztertonnás, s 940 konténer elhelyezésére alkalmas. Forgalmas kikötő Kubában Moa a kelet-kubai Holguin tartomány egyik legnagyobb ki­kötője, ahol kis emelőgépek segítségével folyik a termékek rakodása 230 ezer fős „gyorsalakulat” január 1-e óta az önálló „Központi övezeti Főpa­rancsnokság”, a CENTCOM alárendeltségébe került. Az új parancsnokság „felelős” a Közel- és Közép-Kelet, a Perzsa (Arab)-öböl és az Indiai-óceán térségéért, mű­ködési szférája 19 országot fog át; ezek: Afganisztán, Pakisztán, Irán, Irak, Ku­vaiti Bahrein. Arab Emirá­tusok Szövetsége, Katar, Szaúd-Arábia, Oman, Észak- és Dél-Jemen. Szomália, Szudán. Kenya, Etiópia, Dzsibuti, Jordánia és Egyip­tom. Vannak közöttük te­hát független, a szocialista fejlődés útját választó or­szágok is. Őket az amerikai „gyorshadtest” bármikor beavatkozással fenyegetheti. Anyahajók a térségben Ezt a különleges alakula­tot erős flottakötelék támo­gathatja. Az Indiai-óceánon egymást váltja a Constella­tion, az Enterprise és Kitty Hawk nevű repülőgépanya­haj ó. Fedélzetükön távol­sági vadászbombázók van­nak, kíséretük nagyszámú hadihajó. E flotta — a kö­zel-keleti válság esetére — számol azzal, hogy a Föld­közi-tengeri 6. amerikai flottával a Közel- és Közép- Keleten összehangolt akció­kat hajthat végre. Közben az Egyesült Ál­lamok Indiával szemben felfegyverzi Pakisztánt, a maga javára igyekszik ki­aknázni az iraki—iráni há­borút. a Közel-Keleten, kato­nailag már megvetette lá­bát. A Reaganikormányzat az Indiai-óceán medencé­jében messzemenő, globális politikai, gazdasági és fő­leg katonai célt követ. Olyat, amely nem ok nél­kül van a világszervezet előtt: a világbékét fenyegeti. Serfőző László ' alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents