Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-18 / 116. szám

1983. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Véget ért a karmesterek versenye, kiosztották a díja­kat. Egyetérthetünk Feren- csik Jánossal, a zenei ver­sengés díszelnökével, aki zárszavában kiemelte: ha másért nem, már csak azért is érdemes volt megrendezni immár negyedik alkalom­mal, hogy kicsi országunkra — amelyet olyannyira szere­tünk — ismét ráfigyelt a ze­nei nagyvilág. Az éjszakába nyúló ünnepélyes díjkiosztó és hangverseny kétségtelen jó hírünket öregbítette — in- terviziós közvetítés! — hatá­rainkon túl is. A közbejött telefonbakit is bizonyára megbocsátják nekünk, ami­kor — végül is kiderült — nem a technika ördöge tré­fálta meg Antal Imrééket, hanem a gonoszkodó nézők „zárták rövidre” a vonalat azzal, hogy állandóan hívták a kívánt számot, amelyről a közönség szavazatainak vég­eredménye érkezett volna. (Egyébként gyengélkedő, megrokkant, agyonterhelt távbeszélőhálózatunk leleple­ző pillanataiként is felfog­hatjuk a váratlan kellemet­lenségeket!) Szóval e kis ma­lőrtől eltekintve ment min­den, mint a karikacsapás. Elismerés a televíziónak. Egy apró mozzanatra külön is felhívnám a figyelmet: a karmesterverseny „nyelvújí­tó” kihatására — ugyanis a verseny melléktermékeként alighanem egy új kifejezés született, s vonul majd be a szótárunkba — s ez Antal Imre nevéhez fűződik. Át­meneti zavarában ugyanis az ő száján szaladt ki a szó, amikor riportalanyával be­szélgetvén valaki zavarta- a munkájában. Kérem, fordult oda, kifelé a képből, valame­lyik technikai rendezőhöz, ne zavarjanak, nem látják, hogy — s íme a kérdéses új szó — riportálok! Eddig csak azt is­mertük. riportot készít vala­ki valakivel, vagy laposab­ban — riportot csinál, eset­leg riporterkedik egy műsor­ban: Antal Imre szorult helyzetében, játékos módon — nála a kettő nem zárja ki egymást — új kifejezésre lelt, amely talán az ő ripor­teri ténykedésére is találóan utal, mert ő valóban ripor­tál. S ahol ő riportálkodik — ott általában nagyobb baj nem is lehet. Talán nem szentségtörés a nagy ügy mellett erről az apró mozza­natról sem elfeledkezni. Főszerepben Sulyok Mária A kivételes színészi telje­sítmény mindig nagy élmény a képernyőn, az olyan elmé­lyült színészi megformálása egy figurának, egy jellem­nek, mint Sulyok Máriáé volt a Gorkij-drámában, Vassza Zseleznova szerepé­ben. Ez a hatalmas nagyasz- szony alighanem úgy marad meg sokak emlékezetében, ahogy ő most megteremtette: erőszakosnak és ugyanakkor gyengének, egy letűnőben lé­vő világ, egy megromlott társadalom vonzó, ugyanak­kor taszító képviselőjének. Mennyi akarat, erő és hata­lom van abban, ahogy egy széthulló család hajóját el akarja kormányozni a veszé­lyes vizeken, ahogy legalább a rend és a béke illúzióját akarja megőrizni és megerő­síteni olyan időkben, amikor már eléri az orosz társadal­mat a forradalom szele, ö a maradandóság, a makacs ra­gaszkodás mindahhoz, ami régi; sorsa ugyan nem tra­gikus, de végül is megrázó: hisz „hősies” küzdelme vala­mi olyasmiért folyik, ami reménytelen; olyasmit sze­retne megmenteni, aminek pusztulásáról a történelem már döntött. Félelmetes asz­szony az övé, mint óriás szikla emelkedik ki törpe környezetéből — de csende­sebb pillanataiban érezni le­het, hogy maga is tudja, amit művel: valójában ka­paszkodás egy szalmaszálba. Ahogy Sulyok Mária fejedel­mien ül a család nagy író­asztalához, majd távolba ré­ved tekintetével: abban tö­kéletesen együtt van Gorkij véleménye: ez az osztály, a polgári osztály pusztulásra van ítélve: uralkodásának percei — meg vannak szám­lálva. Egyébként Havas Pé­ter rendezte a tévéjátékot — nem túlságosan ötletesen, fő­leg a mellékalakok rajzáról feledkezett meg. A Páger Antal megtestesítette Prohor is — láthatóan színészi lele­mény és nem rendezői utasí­tás, elképzelés eredménye. Krimi vagy társadalmi dráma? Krimi tárgyában többfüe próbálkozás történt már te­levíziónkban, de valahogy a műfaj hazai gyártmányú ter­mékei sohasem sikerültek, vagy csak részeredményeket hoztak. Most Berkesivei kí­sérletezett a televízió, a fil­mes Hintsch György két részben televíziós krimit gyártott Berkesi regényéből. Igazán, sajnos, ez sem sike­redett. Oka egyszerű: túlsá­gosan komolyan vették a szerzőt, aki egyébként maga is nehezen tudja eldönteni munkájában, hogy egy való­ban bűnügyi történetet nyújtson-e át az olvasónak, egy nyomozás érdekfeszítő részleteivel és fordulataival, vagy a bűneset és a nyomo­zás körülményei csak ürü­gyül szolgáljanak némely hasznosnak látszó, társadal­milag is fontos gondolat ki­bontásához, megfogalmazá­sához. Például az igazságté­vők felelősségéről — s arról, hogy az igazság felderítésé­nek olykor miféle emberi és társadalmi akadályai lehet­ségesek. Ennél már csak a nagyobb baj az, hogy a film készítői sem tudtak határoz­ni, hogy melyik utat járják: valódi krimi vagy társadal­mi dráma szülessék a Ber- kesi-regényből. így azután lett ez is, az is. A nyomozás nem tudott elég játékot adni a képzeletnek, a figurák áb­rázolásában, a személyes drámákban pedig igazán nem mélyülhettünk el. Nem volt ez ügyetlen munka, fő­leg a második részben él­vezhettük. Itt már volt tét­je a drámának, szurkolhat­tunk, hogy a fiatal ügyész vajon le tudja-e győzni kör­nyezetének ellenállását és önmaga esetleges gyengesé­geit, és hogy végül fény de­rül-e az igazságra. Az első részben — sajnos — minden túl simán, túl egyszerűen ment. A már említett tartalmi kettősségen belül azután to­vábbi zavaró elemek is be­csúsztak — a Varga Bélát, az állítólagos gyilkos szere­pét játszó Blaskó Péter pél­dául olyan átéléssel alakítja a figurát, hogy akiír egy klasszikus tragédiába is be- illenék. Pedig — bár az ő bő­rére megy ki a játék, ő csak tárgya, nem alanya a cse­lekménynek: drámai hős itt Kerényi Imre, az ügyész, akit Trokán Péter alakított rokonszenvesen — póztala- nul, de olykor a kelleténél fakóbban — azaz nem elég színesen. Berkesi — szórakoztató ol­vasmány, a lektűr irodalom jeles képviselője — a Ha az igazságra esküdtél tévéfilm­változata sem okozott csaló­dást, legfeljebb: a lehetősé­geitől maradt el. VM Avar temető Szarvason Avar-kori temető került felszínre Szarvas határában az Állami Tangazdaság és a MÁV közös ipartelep-épí­tése közben. A sírok igen gazdag mel- lékletűek, vas-, bronz ezüst-, és aranyozott tárgyak, föl- szerszámozott lovak sírjai fül­kesírok, edények kerültek elő. Jókai-napok Az ipolysági József Attila Irodaillmi Színpad előadásá­val Komáromban megkez­dődtek az immár huszadik alkalommal megrendezett Jó­kai-napok. A szlovákiai ma­gyarság művészeti fesztivál­ján húsz amatőr színházi együttes és irodaimi szín­pad, valamint negyven vers- és prózamondó vetélkedik a díjakért. A Jókai-napok vendégszereplője egy cseh irodalmi színpad és a Ma­gyarországról érkezett fonó­munkás együttes, amelyek fellépése némiképp szimbo­lizálja a szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom kötődését egyrészt a cseh­szlovák színházi és művelő­dési irányzatokhoz, másrészt a hasonló magyarországi tö­rekvésekhez. A Jókai-napok húszesz­tendős története gazdag ha- 'gyományok tárháza. Mint arról a pozsonyi Üj Szó egész oldalas beköszöntője beszámolt, az eddig tizenki­lenc alkalommal megtartott eseménysorozaton több mint 160 színművet és 140 kisszín- padi műsorösszeállítást mu­tattak be. Meglelem a Társadalmi Szemle májusi száma A Társadalmi Szemle má­jusi száma közzéteszi a Köz­ponti Bizottság 1983. április 12—13-i ülésének határoza­tát és Kádár János előadói beszédét. „Merre fordul a nyugati világ?” címmel Rényi Péter átfogó elemzést ad a mai nemzetközi viszonyokról, s felvázolja a fejlődési irá­nyokat befolyásoló-megha- tározó fő tényezőket. Salgó László cikke az el nem köte­lezett országok 7. csúcsérte­kezletéről számol be. „Kooperáció és szakosítás a KGST-országok élelmi­szertermelésében” címmel Balogh András összefoglal­ja az agráregvüttműködésről rendezett magyar-szovjet tu­dományos konferencia leg­fontosabb felszólalásait. Földes Károly „Az áru­gazdaság szerepe a szocia­lizmus fejlődésében” címmel írt tanulmányt a folyóirat­ába. Történelmi nézőpontból és a magyar fejlődés tapasz­talatai alapján tárgyalja az áruviszonyok általános tar­talmát. a szocialista elsajá­títás. a szocialista piac és állami szabályozás kérdése­it. a hosszabb távon ható tényezőket és a nemzetközi összefüggéseket. A „Politikuspályák” cí­mű sorozatban ezúttal Rajk László és Erdei Ferenc élet­útját és személyiségét is­merhetjük meg. Az előbbit Sípos Péter, az utóbbit Hu­szár Tibor írta. A Török úti Általános Iskola és a Bartók Béla Zeneiskola egyesített vonószenekara Szőnyi Triókoncert című művét adta elő Báli József vezényletével. Diákok hangversenye a Szigligeti Színházban Húszéves Szolnokon az ének-zene tagozatos általá­nos iskolai oktatás. Ebből az alkalomból hangversenyt ad­tak hétfőn este a Szigligeti Színházban a Török úti Ál­talános Iskola ének-zene ta­gozatának tanulói és a Bar­tók Béla Zeneiskola növen­dékei. A nagy sikerű hang­versenyen az ének-zene ta­gozaton korábban végzett fiatal muzsikusok is fellép­tek. Vermes Katalin és Szabó Gabriella, az iskola volt diákjai Liszt XVI. rapszódiá­ját szólaltatták meg Húszéves az ének-zene tagozatos oktatás A hangversenyt az iskola összevont kórusának műsora zárta. Vita a helyesírásról Az első helyesírási sza­bályzatot eddig tízszer mó­dosították, legutoljára 1954- ben. Most elérkezett az idő, hogy újra csiszolják, átren­dezzék, jelentős változásokat azonban nem terveznek. A Magyar Helyesírási Szabály­zat 11. módosításának ter­vezetét a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Helyesírá­si Bizottsága széles körben terjeszti: nemcsak a szakér­tők, tudósok kapják meg, hanem iskolák, kiadók, nyomdák, meg a szomszédos országok egyetemeinek ma­gyar tanszékei is. Megvitat­ta a tervezetet természetesen a Magyar Nyelvtudományi Társaság magyar szakosztá­llyá is, amelynek legutóbbi gyűlésén Szepesy Gyula nyelvész egyebek közt el­mondta: az új helyesírási szabályzat módosításának egyik tervezetében javasla­tokat tesznek olyan szavak kettősségének megszünteté­sére, vagy fenntartására, amelyekben az ő vagy az e hangvagylagossága okozza az eltérést: föl-fel, gyep­gyöp, szög-szeg stb. A Ma­gyar Nyelvtudományi *Tár- saság ülésén elhangzott vé­lemény szerint a szabályzat készítőinek nincs joguk ar­ra, hogy ilyen döntéseket hozzanak. Függetlenül attól, hogy valaki az ő-ző nyelv­területről, származik-e vagy sem, például a „begyöpösö­dött a feje” kifejezésben aligha volna kívánatos a be­gyepesedett forma, s a „kel- tegette” mellett kitűnően megférne a „költögette” :s. A helyesírási szabályzat készítői elé kerültek olyan szóváltozatok, amelyek meg­szüntetéséről illetve megtö­réséről nehezen lehet dön­teni. Ilyenek például: aztán- azután benn-bent, boszorka­boszorkány, dicsekedik-di- csekszik, fonal-fonál stb. Szepesy Gyula úgy véli, ha dönthetnek az ilyen élő nyelvi formák létéről, akkor ezzel véget nem érő lavina indulna meg. „ítélőszék elé” vonhatnák az epgem-enge- met, mindenütt-mindenhol. mindnyájan-mindannyian, bízvást-bizto*-bizonnyal-bi- zonyosan-biztosan és más, hasonló változatokat. Tervezik, hogy a jövő­ben a hív. szív, vív formát engedélyezik a hí, szí, ví változatokkal szemben. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a „száműzött” formák rágós alakban használatosak a köznyelvben. Például a napszítta kifejzés csak v nélküli formában ismert. A tervezett változás ellen szól az is, hogyha a magyar emberek számára a jövőben tilalmas lesz a régies nyelvi forma, akkor régebbi irodal­mi alkotások gyors ütemben vjeszáthetkiek érthetőségük­ből, esztétikai hatásukból, a helyesírás révén elavulttá tett nyelvi formák miatt. A sok egyéb példát felvo­nultató előadás és annak to­vábbi vitája minden bizony­nyal hatással lesz a várha­tóan \jövöre megjelenő* 11. Magyar Helyesírási Szabály­zat végleges formájára. Bemutatkozik: Szoviet-űrményország Szovjet-örményország tu­dományos, technikai és gaz­dasági életét bemutató kiál­lítás nyílt meg tegnap a Szovjet, Kultúra és Tudo­mány Házában. A ház ha­gyományos, a Szovjetunió köztársaságairól képet festő programsorozatának újabb rendezvényén ipari termékek, tudományos-műszaki újdon­ságok sora, valamint fotó­dokumentációk tájékoztat­ják az érdeklődőket a köz­társaság fejlődéséről az ipar, az építkezés, a mezőgazda­ság, a tudomány és a kultú­ra terén elért eredményei­ről. A kiállítást — amelyet Ju- rij Hodzsamirján, az örmény SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese és Ritter Ti­bor, az MSZMP KB agitá- ciós és propaganda osztályá­nak helyettes vezetője nyi- zött Örményország testvér- tott meg, június 10. és 23. kö- területén, Győr-Sopron me­gyében is bemutatják.

Next

/
Thumbnails
Contents