Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. MÁJUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Területi labdarúgó-bajnokság Ünnep előtt — ünnepi eredmények Szolnoki MÁV MTE—Ra- kamaz 3:0 (2:0). Szolnok, 1000 n., v.: Hunyadi. — SZMÁV MTE: Boros — Porhanda, Baran, Csontos, Rózsavölgyi — Rostás, Sugár (Szántai), László (Szőke) — Kántor, dr. Szeghalmi, Szabó. — Edző: Nagy-Pál Béla. Rakamaz: Vadon — Szankovics, Boros, Szalánczi, Goneth — Biics. Teschmayer (Bácskái), Ka­posvári — Bor, Suskó (Kiss), Béres. Edző: Szász Simon. A MÁV MTE ragadta ma­gához a mérkőzés irányítását. A 7. percben Rostás szögletét Baran fejelte kapura, majd 1 perc múlva Rostás mintegy 28 méteres lapos lövése a bal alsó sarokban kötött ki 1:0. A 13. percben László szoron­gatott helyzetben emelt ka­pura. Később Sugár lőtt mel­lé, majd dr. Szeghalmi beadá­sát Kántor nem érte el. A 36. percben ritkán látható nagyszerű akcióból növelte előnyét a MÁV MTE. Rózsa­völgyi a saját térfeléről több védőt kicselezve vezette fel a labdát, aztán mintegy 40 méterről tálalt a kapura tö­rő Kántor elé, aki hatalmas gólt lőtt a jobb alsó sarok­ba. 2:0. , Szünet után a 48. percben Rostás szögletéből Baran fe­jelt kapura, Vadon reflex­mozdulattal hárított ismét szögletre. Némileg kiegyenlí­tődött a játék. Dr. Szeghal­mi beadását László elköny- nyelműsködte, a másik olda­lon Béres léc alá tartó feje­sét Boros szögletre rúgta. Baran majd Sugár fejesét védte szépen a rakamazi ka­pus. A 70. percben Kántor ügyesen fordult kapura, be­adását Sugár a jobb sarok­ba lőtte. 3:0. Ezután a szol­noki jobbszélsőnek volt még két gólszerzési lehetősége, először életveszélyes beadását Vadon kiütötte, utána tiszta helyzetben kapu fölé bombá­zott. A hajrában több jó lö­vés jellemezte a szolnoki csa­pat támadókedvét. (Pi) Rákóczifalva—Püspökla­dány 4:1 (2:0). Rákóczifalva 1000 n. V.: Heckman. Rá­kóczifalva: Májer — Kocsis, Sebők, Kovács, Ladányi, Nyolczas I (Nyolczas II), Szabó, Bencsik, Gergely, Hegedűs, Török (Rigó). Ed­ző: Lódi László. Püspökla­dány: Bujdosó — Darai, Nagy, Karmazsin, Dán, Má­té, Szilágyi. Faragó, Béres, Mile, Daróczi, Makai, Szabó. Edző; Szolga Géza. Fél órán át a fél pályán is alig léptek át a vendégek, a szélről belőtt labdákból szinte percenként teremtet­tek helyzetet a hazaiak, me­lyeket aztán rendre kihagy­tak. A 30. percben Bencsik némi szerencsével juttatta a labdát a hálóba, 8 perc múl­va viszont ugyanő Török be­adását bombaerős lövéssel továbbította a kapuba, 2:0, A második félidő elején Mi­le nagy lövését védte Májer, aztán minden ott folytató­dott, ahol az első félidőben Mai sportműsor KAJAK-KENU. A Szolno­ki Vízügy SE felnőtt A-típu- sú válogatóversenye, Szol­nok, Holt-Tisza 7.30. LABDARÚGÁS. Megyei bajnokság; Kunhegyes— Szolnoki Vegyiművek 17.30 (Heves megyéből), Jászalsó­szentgyörgy—Tiszafüred 17.30 Terenyei, Szászberek —Középtiszai Medosz 17.30 Kökény, Törökszentmiklós— Túrkeve 17.30 Ambláczky, Karcagé—Jászárokszállás 17.30 Botos, Tisza Cipő SE— Kunszentmárton 17.30 Ju­hász. TÖMEGSPORT. Szakmun­kástanulók olimpiája, Szol­nok, tiszaligeti stadion. At­létika, kézilabda, kispályás labdarúgás, röplabda. Meg­nyitó 9.30. abbamaradt: a hazaiak ro­hamoztak. A 65. percben Tö­rök szögletét Sebők egyből a hálóba passzolta, 3:0, majd Nyolczas II átadását Hege­dűs továbbította a ladányi kapuba, 4:0. A 75. percben Májer megfogta a felugrani próbáló Miiét, amiért jogos büntetőt kapott. A 11-esből Nagy talált a hálóba, 4:1. A nagyszerű formába len­dült Rákóczifalva a kiesés ellen küzdő Püspökladányt valósággal leiskolázta. A ha­zai csapatból mindenki di­cséretet érdemel, a vendégek közül Dán és Mile játszott időnként figyelemre méltóan. Mezőtúri Honvéd—Szegedi Dózsa 2:1 (2:0). A Szegeden lejátszott mér­kőzésen érettebb játékkal megérdemelt győzelmet ara­tott a Honvéd. Gl.; Szirják, Wittmann, ill. Polyvás (ön­gól). Jók; Polyvás, Czanka, ill. Ladányi, Kozma. Jászkisér—Tiszavasvári 4:3 (1:1). Változatos, jó iramú mér­kőzésen, a hazai csapat har­cosan és nagy akarással ját­szott. Az első félidő harminc perce és a második félidő el­ső fele a hazai együttesé volt, ám a kisériek a végére elfáradtak. A második fél­időben 8 perc alatt három gólt rúgtak a hazaiak, és 4:1 után alakult ki a 4:3-as végeredmény. Gl.; Meny­hárt, Korsós (11-esből), Bér­ezési. Barna, ill. Héri, Hu- szák (2). Lehel SC—Olefin SC 2:2 (0:1). A Jászberényben le­zajlott találkozón a 35. perc­ben Bodolai II fejesgóllal szerzett vezetést a vendégek­nek. Az 52. percben Szabó szabadrúgásból egyenlített. A 67. percben Bodolai II óriási góllal szerzett ismét vezetést, melyet a befejezés előtt 10 perccel Szabó bün­tetőből egyenlített ki. Az alacsony színvonalú mérkő­zésen a vendégcsapat jobb benyomást keltett. Ma folytatódik Szolnokon a Holt-Tiszán a kajak-kenu válogató verseny. Az első osztályú döntőkre 15 órától kerül sor. — Képünk a tegnapi előfutamokról készült Csúcsjavitásra készülnek Kunhegyesi labdarúgók merész célja Kunhegyesen a Dózsa úti Általános Iskola labdarúgó- csapata ebben az évben is szeretne bejutni az országos úttörő-olimpia döntőjébe. Ez csúcsjavítás lenne, mert ed­dig egyetlen iskolának sem sikerült labdarúgásban négy egymást követő évben eljut­ni a fináléig. A csapat ennek megfelelően készül, minden­ki becsületesen végigdolgoz­ta az évet, a napi kétszeri ed­zésen még soha ilyen kemény munkát nem végeztek a játé­kosok, mint az idén. Nagyon kedvezett az időjárás is, hisz tulajdonképpen igazi tél nem volt. A csapat tagjai közül néhányan kiemelkedő egyéni sikereket értek el: Lajkovics János a 7. osztályos magyar úttörőválogatott oszlopos tag­ja, 1983. április 28-tól május 3-ig az NSZK-beli Mann- heimbe utazik nemzetközi tornára, Major Sándor má­jus 19—május 26-ig a 8. osz­tályos labdarúgó úttörőválo­gatottal Svájcba utazik, ahol Luganóban vesznek részt nemzetközi tornán, Kovács István pedig tagja volt a me­gyei serdülő válogatottnak, ahol az idősebbek között is jó teljesítményt nyújtott a megyék közötti tornán. A kisebbek, a 7. osztályo­sok, a Képes Sport és a Ma­gyar Rádió tehetségkutató akcióján szeretnének beke­rülni a megyei válogatottba, és eljutni a tv-szerepléshez, a 6.-osztályosok pedig a kis­pályás labdarúgó megyei baj­noki címüket szeretnék meg­védeni. A labdarúgó-kollé­gium valamennyi tagjának megvan tehát az idei célki­tűzése, melyet persze nem könnyű teljesíteni, hisz na­gyon sok tehetség rúgja a lab­dát más iskolákban, sport­egyesületekben is, és kemény csaták várnak rájuk az el­következendő időkben. A korszerű képzés viszont elő­segíti, hogy mindnyájan ké­pességüknek megfelelően fej­lődjenek, ami mindenképpen kamatozni fog a labdarúgás számára. Röplabda Jobb volt a Vegyiművek NB I. Férfi; Szolnoki Ve­gyiművek—Dunaújvárosi Kohász 3:1 (8, 12, —6, 11). Szolnok 100 n. V.: Tirpák, Karsai, Sz. Vegyiművek: Ily és, Kiss. Kolozsi, Tompa, Tószegi, Hegedűs. Csere: Bodó, Széles, Tamasi. Edző: Policsányi István. Jól kezdett a Vegyimű­vek, gyorsan 5:1, majd 9:3 arányú vezetést szerzett, és biztosan nyerte a játszmát. A második Kohász-vezetés­sel kezdődött, de 1:4 után jól összpontosított a szolno­ki csapat. Élénkült a játék, 12:8 után egy tapsot kiváltó látványos akció fűszerezte a mérkőzést. A Kohász nehe­zen adta meg magát. 14:10- es állásnál hosszú ideig nyi­tásforgás következett, de vé­gül ezt is sikerült megnyer­ni. A harmadikban kienge­dett a Vegyiművek, köny- nyen vette a játékot, és ez meg is bosszulta magát. A negyedikben is ellenállhatat­lan volt a „tomis” gárda. Mini sportklub a negyediken Látogatás a „Turiák SC”-nél Éremszemlén a három sportoló A szolnoki „Turiák SC” a megye legkisebb sportegye­sülete; jelvényükben egy hatalmas T betű a három sportoló'. Timi, Tivj és Tibi nevét jelöli. A családi klub profilja a vizes sport: egy kis kajak, jó adag úszási, kazalnyi érem — és mellet­tük legalább annyi gond is. A József Attila út 25. ne­gyedik emeletén egy csepp található sportéletünk ma­gyar tengeréből. Timi Ha megmaradunk a játé­kos párhuzamnál, az egye­sület elnökét Turiák Imréné- ben, a Jásznagykun Ven­déglátó Vállalat műszaki osztályvezető-helyettesében tisztelhetjük, míg az ügy­vezető elnöki tisztet a csa­ládfő, Turiák Imre, a me­gyei tanács dolgozója látja el. Az ő dolga a legkülön­bözőbb időpontokra beállíta­ni a vekkert, s hol harsá­nyan. hol fuvolaszóval éb­reszteni a csemetéket. Vala­mit még az „egyesület” tag­jairól: Tibi a Költői negye­dik osztályába jár, Tímea ugyanott nyolcadikos, Tiva­dar pedig a gépipari szak- középiskola harmadik osztá­lyos tanulója. A két fiú ka­jakozik (zott?), Tímea pedig úszik. A gondok? Szakasz­tott olyanok, mint minden más család gondja, ahol a gyerekek versenyzésükkel külön programot csinálnak, és az átlag többszörösére rú­gó elhasznált kalóriájukkal átírják a családi étlapot. A három bájos kisember sportpályafutását az édes­anya ismerteti. — Azzal kezdődött; hogy a Vosztok úti óvoda egyik óvónője javasolta, hogy a sporttagozatos iskolába pró­báljuk Tímeát beíratni, mi­vel rettenetesen eleven. Én azt hittem, merő formalitás az egész, ám annál jobban meglepődtem, amikor kide­rült, hogy a Koltóiba felvé­telizni kell, kötelező az úszástudás és egyebek. Kín­keservesen tudott megtanul­ni úszni Tímea, de aztán mikor sikerült, azonnal ver­senyezni kezdett és nyert! Kimondhatatlanul akaratos gyerek volt. Negyedikes ko­ráig kitűnő tanuló volt, kü­lön németre járt — és jár ma is — a legjobb eredménye pedig 1977-ben az országos béka seregszemlén 200 mé­Tímea a saját „termésével” teres mellúszásban harma­dik hely. Sajnos, azóta egy­re visszafelé halad, de erről aligha ő tehet. — Jelentett-e valamilyen változást a család életében Timi versenyzése? — Természetesen alapo­san átrendezte a megszokott életritmusunkat. A hétvé­geken kísérőjéül szegődtem, és jártuk az országot az úszószülőkkel: Győr, Duna­újváros. Eger, Szeged — is­tenem de sokfelé megfordul­tunk. De én szerettem: a férjem minden hétvégén megkérdezte, ismét mentek? És igenlő volt a válasz. Most lényegesen kevesebb versenyen indulnak a szol­nokiak, nem tudom; mi az oka. — És kevesebbet is edr zünk, mint máskor — szól közbe Tímea. Mesélik a du­naújvárosi gyerekek, hogy 10 kilométert is úsznak na­ponta. Mi ennek a felét. Bírnánk többet is, de hát ennyit követelnek. Egyéb­ként a Verseghy gimnázium­ban szeretnék tovább tanul­ni. Üszők még, ameddig szükség van rá, de kiugró eredményre már nem szá­mítok. Tivi Tivadar szálfa termetén is meglátszik: a sport jóté­kony munkája. De az is, hogy ez az építkezés még nincs befejezve, ö a kaja­kozást választotta, Turiák Imre szerint nem minden­napi körülmények között. — Tivadar a lányunk si­kerein buzdult fel. Ö is úsz­ni szeretett volna, de a sportiskola vezetője a kaja­kozást ajánlotta számára, — kezdi a ma már megmoso­lyogtató beszámolót a csa­ládfő. Mit mondjak: 10 éves korában a fiunk úgy nézett ki, akár egy csontkollekció. A felvételin egy fekvőtá- masjt, egy húzódzkodást képtelen volt csinálni. Az edző a protekciósokra szórt szitkokat morzsolt a foga közt, miközben beírta a srácot. Télen elkezdte a sportot és nyáron már a kor­osztályában a legjobb volt. A csúcs az országos serdü­lő bajnokság, ahol K—4 ezer méteren első lett Pető Já­nossal, Pálvölgyi Zoltánnal és Sarkadi Imrével. Ezüst- jelvényig vitte; most a ta­nulás miatt szünetelteti a versenyzést. — Mi nem terrorizáljuk; azt csinálja, ami a saját be­látása szerint megfelelő, — veszi át a szót Turiákné. Mindenesetre látjuk, mit köszönhet a kajaknak: em­ber lett belőle. Szeretnénk, ha folytatná a versenyzést, hiszen főiskolára Győrbe készül, és a Rába ETO-ban nagyon élénk a vízi élet. Tibi Hát Tibi az egy külön szám. Élvezi az „utolsó szü- löttség” valamennyi előnyét. Üszni kezdett ő is, de erre már enyhe kifejezés az, hogy „zökkenőkkel járt”. — ö három hónapig ta­nulta a vízjártasságot —^me­séli nevetve Turiákné. Én hordtam az uszodába rövid ideig aztán kitiltottak, mert állandóan instrukciókat ad­tam az úszómesternek. Az­tán az apja járt le vele. de hát ő sem időmilliomos, vé­gül valamennyi jó ismerő­sünk Tibi körül segítkezett. Nahát megtanult, de csak azért, mert egy olyan szép néni tanította, akiért agye­rek odavolt. Versenyezni kezdett, az osztályban első lett, de nem is ez a legara­nyosabb benne; úgy szerzi a jó bizonyítványt, hogy a táskát haza sem hozza. Ze­neiskolába is jár, zongorázni , tanul, azt mondja a tanár­nője, nagy tehetség. De már ő sem úszik. — Nem szeretek korán kelni, meg edzeni. De verse­nyezni igen! — adja meg a kézenfekvő magyarázatot Ti­bi. Kajakozni kezdett, aztán tavasszal kétszer is bele­borult a hideg vízbe. Jelen­leg nem rajong a vízi jármű­ért. Most két szerelme is van; a zene és a labdarú­gás. A foci a távolibb, a pianinó azonban kéznél van és máris felcsendül tiszte­letünkre a Für Elise. Szó esik még száz megevett pa­lacsintáról, tálnyi főzelék­ről, melyet a palánták kebe­leznek be egyetlen étkezés­re. Egy derűs család: két fel­nőtt, három aranyos gyerek, és egy halom érem. Ha min­den „pleesni” csak egyetlen boldog napot szerzett, a sport máris megfizethetet­len. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Tibi új szerelme a pianinó

Next

/
Thumbnails
Contents