Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 1 Testvérek A pecsenyesütő faházában mindig van vendég: ki hurkát, kolbászt, sült húst, ki ízes pirított májat, csípős pacal- vagy binkapörköltet eszik jó étvággyal. Igen, a jó ízek meghozzák az ember étvágyát. Reggelente a kisiskolások is törzsvendégek: citromos teát isznak, mellé zsíros kenyeret harapnak. Ez az ő „slágerük”, és mindössze 3 forintba kerül. — Tegnap reggel több mint 50 citromos teát adtunk el, — mondja a pecsenyesütő Horváth Ferenc. JÓL megy az üzlet, de a Horváth házaspár meg is dolgozik ezért. Míg más hajnali fél 4-kor a másik oldalára fordul az ágyban, ők már készítik a sütnivalót. és jócskán elmúlik este 10, mire hazatérhetnek. Most Hor- váthné mégis kiteszi a sütöde ablakába a kis táblát: „Zárva”. Egy röpke félórát ellopnak a nyitvatartási időből. mert megérkezett Sándor, a tulajdonos öccse Drezdából. Kicsi kortól Áldott ez a kora tavaszi napsütés: az ember kiállhat a háza udvarára, élvezheti az aranyló sugarak cirógatását, s közben a kerítésen keresztül átszólhat a szomszédnak, üdvözölhet egy-egy arra járót. Horváth István 75 tavaszt élt, s míg bírta, a földet túrta. Dolgozott látástól vakulásig, mert a szegény ember, hogyan élhetett volna másként. Különösen, hogy jöttek a gyerekek egymás után. Valamikor feles földet bérelt. Aztán, amikor itt Kisújszálláson is „megmozdult a föld”, és ő is kapott néhány holdat, akkor kertészkedni kezdett, dinnyét termesztett mert azt mondták: „abban van a pénz”! Nem sokra vitte: csak egy kis házat vehettek a városban, pici kétablakos házikót, ezt, itt a Hajnal utcában, amiben ma is él. — együtt az emlékeivel. Ki tudja, milyen gondolatok kergetik egymást az idős Horváth fejében, amíg a napsütötte udvaron álldogál? Eszébe jut tán, hogy Pista fia tanácsára szövetkezett a magafajtájával? Téeszt alapítottak, onnét is ment nyugdíjba. Feleségére gondol? Jóban, rosszban hűséges társára, aki harmadéve, hogy egyeídül hagyta, s szerényen, ahogyan élt, úgy távozott az ámyékvilágba? A gyerekeire? Akikben soha nem csalódott? A tornácon álló asztal körül üldögélünk, beszélgetünk. Szeme most is mesz- szire néz. Oda, ahová én nem láthatok eL Amikor a gyerekeire terelem a szót. mosoly villan sovány arcán: — Vesznek nekem mindent, Folyton traktálnak. Tegnap is három ebédet hoztak... Nem bírok én már annyit enni. Betettem a hűtőszekrénybe. majd elfogy... — Jó gyerekei vannak. — Azok, — bólint. — Szombaton mindig Fercsiék- nél ebédelek, vasárnap La- joséknál. Lenyelem a falatot, aztán már jövök haza. Marasztalnak, pihenjen le papa, de nekem itthon a legjobb. Van itten rádió, azt hallgatom. A tévét ritkán nézem, bántja a szemem. Vettek nekem még vérnyomásmérőt is a gyerekek, 2500 forintért. Most folyton a vérnyomásom mérik. Hagyom, hadd csinálják... ha ez megnyugtatja őket... — összetart a család? — össze. Kicsi kortól úgy kell a gyereket nevelni, hogy szeresse a testvéreit. Mi így szoktattuk őket. Pedig ahány gyerek, annyiféle természetű. Pityu szerette a rendet, Lajos volt a legélénkebb. Icunak folyton járt a szája, kint nőtt a tanyán. Tartottunk elég jószágot, volt dolog. .. Néha azért el kellett páholni őket a csintalansá- gukért... Mindig szerettük egymást — Nyolcán lettünk volna testvérek, — magyarázza Horváth Lajos —, de három testvérünk meghalt. Lajosék háza is takaros hajlék a város közelién. A régi házat átépítették, a veranda helyén csupa üveg nappali, fonott ülőgarnitúrával. Az asztalon most fényképek garmada a családról, azokat nézegetjük. — István, az első gyerek 11 hónapos korában meghalt, ezért a második fiú is István lett, 1929-ben született. Nagy tragédia volt nekünk. amikor 1977-ben meghalt. Én vagyok a következő gyerek. Valamikor traktoros voltam, aztán mikor Pityu Záhonyba került a vasúthoz politikai tisztnek, elvitt magához. Onnét vonultam be katonának, aztán hazajöttem, és azóta a Mezőgépnél dolgozom. Most a hordóüzemben vagyok művezető és már 20 éve szb-titkár. A sorban Ica húgom következik, aztán született Feri, ő főszakács volt a Nagykunsági Állami Gazdaságban, de tavaly maszek lett. Pecsenyesütőt nyitott. Aztán született Sándor. Szobafestőkisiparos, hobbiból meg autóversenyző. 1951-ben született György, de ő is meghalt 6 hónapos korában, ■majd 1953-ban a legkisebb testvérünk, és 6 is a György nevet kapta. Ö is szobafestő, az áfésznél dolgozik és nagy galambász. Aztán van már a családban tizenkét unoka és három dédunoka is. Nagy család vagyunk, de éppen ez a jó. Amikor összejövünk, márpedig ez nincs ritkán, mert minden névnapot, karácsonyt, húsvétot együtt ünnepelünk, huszonötén üljük körül az asztalt, mert elhalt bátyám felesége is mindig velünk van. Üjabb fénykép kerül elő. — Ez a papáék aranyiako- dalmán készült. Százhúszan voltunk, mert természetesen meghívtuk a rokonokat is. A papának volt egy hízója, a mama tyúkot vágott, a birkát, az italokat meg mi, testvérek vettük meg. ösz- szedobtuik rá a pénzt. Reggelig mulattunk a cigányzene mellett. Rá egy évre meghalt a mama... — Karácsonykor mindig a papánál vagyunk. Olyankor ő kap a vadásztársaságtól egy nyulat, azt főzi meg nekünk. Azért mind a huszonötén eszünk abból az egy nyúlból. és jól lakunk. Az asszonyok süteményt visznek, mi fiúk sört... — Mit jelent a maga életében az, hogy több testvére van? Fontos? — Ez a szép az életben. Szerencsére úgy választottunk feleséget is, sógort is, hogy ők is családszeretők. Minket kicsi korunktól arra neveltek, hogy szeressük egymást, mert családi összetartozás nélkül nem lehet élni. Illetve lehet, de az nagyon szomorú. Mondok egy példát: a közelmúltban balesetem volt, egy fadarab a szemembe csapódott. 3 hétig feküdtem a klinikán. Amikor hazajöttem, még a Feri öcsém kisgyerekei is eljöttek az óvodából meglátogatni, pedig senki sem mondta nekik. Feri — szintén itt ül a társaságunkban — megtoldja bátyja szavait: — Valameny- nyien saját házban lakunk, de úgy építettünk, hogy a testvérek is segítettek. Kalákában. Ha meg pénz híja volt, hát azzal is kisegítettük egymást. Talán azért is ivódott belénk, hogy tartsunk össze, mert míg gyerekek voltunk, nagyon keserves volt az életünk. Apánkat elvitték a háborúba, mindent a mamának kellett intézni. Vitte a piacra a tojást, a csirkét, abból éltünk, amit eladott. Pityu volt a pesztránk. — Igen, mindig szerettük egymást. Igaz, Icát néha „megpengettük”, mert árul- kodós volt, hogy a fiúk már megint cigiznek, de azért vigyáztunk rá. — Mikor meghalt Pityu, akkor azt mondtuk: ebben az évben nincs mulatás, nincs közös névnap. De nagyon hiányoztak a családi összejövetelek. Aztán meghalt a mama is. Ezek olyan tragédiák, amelyek még inkább azt erősítették bennünk, hogy nekünk össze kell tartanunk, mert a bajt is könnyebb együtt elviselni. Most május elsejére is megvan a közös családi program: Lajosék lányának házat építenek. Feri főzi a birkát „a munkásoknak”. Csalódás nélkül A kapu nyitva, a ház ajtaja zárva. Hol a háziasz- szony? Jön csakhamar az ólak felől: — El kellett látnom a jószágot. Van 7 anyadisznó, 49 kismalac, meg a selejtek, aztán 220 csirke. Nem győzöm vágni nekik a füvet... Csupa mosoly asszony Bo- rókné Horváth Ilona. A szeme, mint a testvéreié, meleg, barna, nyílt tekintetű. Betessékel a házba. — Még most is kint laknánk a tanyán, ha Pityu bátyám annak idején nem beszél rá minket, hogy építkezzünk, itt a városban. Az uram félt a kölcsöntől, azt monda, előbbt összegyűjtjük a házra valót, aztán építünk. Pityu meg azt mondta: sógor. akkor so$e lesz házatok, mert a pénz mindig kell valamire. Volt 40 ezer forintunk, kaptunk 80 ezer forint OTP-kölcsönt és belevágtunk. .. Én tanácsért, mindig a testvéreimhez fordultam, és soha nem csalódtam. Amikor az első házasságom nem sikerült, mondtam anyáméknak: el- válok. Anyám • nem akarta. Azt mondta, tűrni kell fiam. De a fiútestvérek mellém álltak, megértettek. Nekik köszönhetem, hogy újra férjhez mentem, hogy a gyerekeinkkel együtt jól és szépen élünk. A kislányom mindig kérlel, mesélj a te gyerekkorodról... — Sok az emlék, van miről beszélnie. — Igen. Akik együtt nőnek fel, sok szép. meg nehéz időt élnek meg együtt, amit soha nem lehet elfelejteni. Én mindig azt mondom a gyerekeimnek is: szeressétek egymást. Mi sose irigykedtünk egymásra. Remélem, a gyerekeink is összetartanak majd. Szokás szerint A pecsenyesütő ablakában ott a tábla: „Zárva”! Ezt a félórát ellopja a nyitvatar- tásból a Horváth házaspár, mert véletlenül „összefutottak” ott a testvérek, ési örülni kell Sanyinak! Kifaggatni, milyen eredménnyel szerepelt a drezdai tájékozódási autóversenyen. Sándor mutatja a feladatlapokat, és jót nevetnek, amikor elmondja: biz’ eltévedtek. így aztán a 105. lett a száznegyven induló között. „Nem baj öreg, majd legközelebb jobban sikerül” — nevet becsére Lajos. Feri meg „elővarázsol” néhány” üveg jéghideg sört. Inni kell a szerencsés hazatérésre. „Jössztök szombaton”? — kérdi Lajos. A többiek bólogatnak. „Persze. úgy ahogy szoktuk”. Varga Viktória Pénzből és emberségből fl meghivő levelet a karcagi kórház igazgató főorvosa írta. Nem kisebb eseményre invitált bennünket, mint egy új üzemkörzeti orvosi rendelő megnyitására. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz- ben már évek óta mondogatják: a kétezer téesztag- jobb egészségügyi ellátása érdekében szükség lenne az üzemorvosi szolgálat bevezetésére. Engedélyük eddig nem volt az építkezésre, a szolgálat megszervezésére, meg pénzük is alig. Tavaly azonban, amikor a megyei tanács vb egészségügyi osztálya értesítette a szövetkezet vezetőségét, hogy hozzájárul az orvosi rendelő létrehozásához, megkezdődött a munka. Az eredmény: 800 ezer forint költséggel és jelentős társadalmi munkával elkészült és április 29-én megnyílt a tizenkét helyiségből álló üzemkörzeti orvosi rendelő, amelynek felszereléséhez — 800 ezer forint értékű műszerrel és egyébbel — a városi kórház is hozzájárult. A kórház igazgatója szerint azért jelentős ez, mert a termelőszövetkezet dolgozó tagjai, nyugdíjasai számára jobb ellátási lehetőséget nyújt, betölti a mezőgazdaságban ma még háttérben lévő, de nagyon fontos üzemegészségügyi feladatokat és tehermentesíti a városi körzeti orvosi rendelőt. Hozzá kell tenni ehhez az igazság kedvéért, hogy a megyében nem ez az első olyan üzemkörzeti orvosi rendelő, amelyet termelőszövetkezetben alakítottak ki tetemes költséggel: tizenöt körül van ma már a számuk, bár az is igaz, több is elkelne belőlük. De jött más hír is termelőszövetkezetből: a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz- ben a napokban ért véget az a házi betegápolási tanfolyam, amelyen húszán tanultak, hogy ezután társadalmi feladatként a . külterületen lakó idősek gondozását ellássák. A Vöröskereszt megyei vezetősége a Teszövvel közösen folyamatosan megszervezi ezeket a tanfolyamokat — összesen harminc gazdaságban —, hogy segítsék a magukra maradt öregeket, akikről gondoskodni a szövetkezeteknek is kötelességük. És nem is olyan régen hallottam, hogy a korábban a szociális otthonok bővítésére felajánlott négymillió forintból másfél milliót már befizettek a téeszek a tanácsoknak, cserébe eddig negyven idős, egyedülálló termelőszövetkezeti tag kapott helyet szociális otthonban. Orvosi rendelők építése, társadalmi. házi szociális gondozók munkába állítása, szociális otthonok bővítése most, amikor a termelőszövetkezetek sincsenek bővi- ben a pénznek. Amikor a fejlesztésre jutó forintoknak másutt is lenne helye: öregszik a géppark, újakra van szükség: korszerűsíteni a technológiákat; állattartó telepeket építeni. Egyszóval egészségügyi, szociális ellátásra milliókat költeni most, nem csekélység! Ez a tény azonban azt bizonyítja, hogy lehet nálunk bármely nehéz is a gazdasági helyzet, az emberekről való gondoskodás nem szorul háttérbe. És amennyire a lehetőség engedi — amennyire telik egy közösség erejéből, emberségéből — az emberek egészségügyi, szociális ellátásában is igyekeznek előbbre lépni. — V — A MÁV dolgozói felújítják Törökszentmiklóson a Mezőtúrra vezető út vasúti átjáróját Vonzó programmal, szervezetten KISZ-élet és -oktatás a 605-ös szakmunkásképzőben Ember legyen a talpán, aki „első hatásra” át tudja tekinteni a szolnoki 605-ös Petőfi Sándor Szakmunkásképző Intézet életét, működését. Hogy csak utaljunk a dolog nehézségeire: az intézményben ezerkétszáz diák tanul, több mint harmincféle szakmát s ugyanezek a diákok a város legkülönbözőbb munkahelyein dolgozva készülnek pályájukra. A tanulók mintegy egyharmada bejáró, háromszázan pedig kollégisták. Egy szó mint száz: bőségesen volna mire hivatkozni, ha az intézmény KISZ-élete döcögne. Dehát erről szó sincs. Sőt: a megye legtöbb tagot tömörítő KISZ-szervezete a forradalmi ifjúsági napok alkalmából megérdemelten kapta meg a KISZ KB kitüntető Vörös vándorzászlóját. Az eredmény hátterében — természetesen — szervezett munka van. Minderről a tanulók véleménye: érdemes bekapcsolódni a KlSZ-szer- vezet programjaiba. A harmadikos Cséki Ildikó szerint, aki női ruhakészítőnek tanul; — Nincs itt szó „falrenge- gető” dolgokról, de aki éveken keresztül bekapcsolódik az ifjúsági szervezet munkájába, élményekhez, ismeretekhez jut. Én szervezési felelős vagyok, a legváltozatosabb feladatokat kell megoldanom. Elsősorban persze az eseményekre kell mozgósítanom a gyerekeket. Események. Nádházi Sándor, az intézeti KlSZ-bizott- ság titkára és Vida János másodéves festő-mázoló tanuló (a KISZ-bizottság egyik legaktívabb embere) az eseményekről csak címszavakban szól. Így is hosszú a lista, széles a skála. Petőfi-sza- valóverseny, Szovjetunióvetélkedő, KISZ-kommunista műszak ... Utóbbiról érdemes bővebben is szót ejteni: az úttöröstadion építéséhez 27 ezer forintot „dolgoztak össze” a szakmunkástanulók. Cseppet sem mellesleg: tavaly a KISZ-védnökséggel épülő Szolnoki Papírgyárban minden KISZ-tag 5—6 órát dolgozott, s részt vettek az Aradi út javításában is. Vida János büszkén mondja: — A nyári építőtáborok megyei munkaversenyét évek óta a mi iskolánk nyeri. Nádházi Sándor az eredményes mozgalmi munka egyik fontos pillérét így jellemzi; — Harmincnyolc, diákokból álló alapszervezetünk van. A harminckilencedik a huszonnyolc tagot tömörítő pedagógus alapszervezet, amely nagyon hatékonyan működik. Ez — szerintem — hozzájárul a kiegyensúlyozott tanár—diák viszony kialakulásához éppúgy, mint — hogy egy gyakorlati példával éljek — a politikai vitakörök működéséhez. Dénesné Zvolenszki Margit, az intézet igazgatója a KISZ-szervezet működése és az oktató-nevelő munka közötti kapcsolatot hangsúlyozza: — Nagyon fontosnak tartom, hogy a KISZ jelentősen befolyásolja a tanulmányi mozgalmat. Az alapszervezeti vezetők kiválasztásakor természetesen fontos elvként érvényesül az, hogy ki, milyen tanuló. Egy-egy jól tanuló KISZ-tagnak rangja, befolyásoló szerepe van az osztályközösségben. A pedagógus alapszervezet munkáját én is nagyra becsülöm: pedagógusként, KISZ-tag- ként is sokat vállalnak, kezdve a nagy rendezvények előkészítésétől, szervezésétől, az apró hétköznapi tennivalókig. Bánkuti Zoltán a harmincnégy tagot számláló pedagógus pártalapszervezet titkára: — Szinte pontosan annyi párttagunk van, ahány KISZ- alapszervezet. Mindenki — pártmegbízatásként — egy- egy alapszervezetet patronál. Párttagjainknak mintegy a fele politikai vitakör vezetését is vállalja. Ezzel kapcsolatban megjegyzésre méltó, hogy bevált az az elképzelés, hogy a vitaköröket 10—12 tagból álló kis csoportok alkotják, rendszerint az egy munkahelyen dolgozó gyerekek. Két évvel ezelőtt hoztunk egy határozatot: megkezdtük, s azóta is folytatjuk a legrátermettebb tanulók felkészítését a párttagságra. örvendetes, hogy ebben a munkában kitűnő partnerek azok a vállalatok, ahol a diákok dolgoznak. A 605-ös Szakmunkásképző Intézet mozgalmi életének „hétköznapjai” is rendkívül változatosak. A KláZ- szervezet öt speciális munkabizottsága bőséges akció- program alapján segít megoldani az érdekvédelmi, a kulturális, a tanulmányi, a sport-, a politikai-képzési feladatokat. Mindez természetesen hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt félévben két tizedet javult az iskola tanulmányi átlaga, s ez — akár KISZ-munkáról, akár oktatásról, nevelésről van szó — a jó közérzet alapja. Vágner János
