Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
1983. ÁPRILIS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ képernyője etett Semmi különleges Nem, szürkének egyáltalán nem mondható az elmúlt hét; bár hozzátartozik az igazsághoz: esemény, különleges, az sem történt. Olyasmi, ami fölé nőtt volna a hét programjainak, amire akár még hónapok múltával is emlékezni lehetne. A sorozatok közül az Offenbach bolondozásai és a Mint oldott kéve szépen csordogál a maga medrében. Az utóbbi egyre több kérdőjelet hagyva maga után. Róbert László szentföldi kalandozásait adtaközre, újabb darabját a Tiszte- lendők sorozatnak., ugyanazokkal az erényekkel, amelyeket már megszoktunk tőle. Érdekes, színes beszámoló, de ezúttal riporteri ma- nírjai is kiütköztek, nemcsak egyéniségének jellegzetes vonásai jelentek meg a húsvéti riportokban. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a Húsvét a szentföldön című riportfilmet ugyanaz a B. Révész László rendezte, mint a péntek esti dokumentumfilmet, A látogatást, melyben tanúi lehettünk egy megindító pillanatokban gazdag hazatérésnek, Bruck Edith hazalátogatásának, akit szülőfaluja évtizedek múltán visszafogadott szerelmébe. Családját a fasizmus idején deportálták a kis nyírségi faluból, s őt is sorsa Olaszországba vetette, s most. hogy hazatért újra, súlyos dráma feszültségei oldódtak a könnyes emlékezés perceiben. A költészet napjáról sem feledkezett meg a televízió. Szép versek ’82 címmel ösz- szeállítást sugárzott, s a közreműködő színészek ezúttal afféle baráti társaságot alkottak, s úgy mondtak verset meghitten. Nem a szokásos forma, valami újjal kísérleteztek a versműsor készítői. Sajnos, ezek ellenére is sápadt és vérszegény maradt a költészet napi emlékezés. Hiányzott belőle a líra hevülete, az élmény tüze- sítő ereje. Két amerikai film is helyet kapott a múlt hét programjában, s ezúttal szerencsénk volt, mert mindkettő élvezetes, szórakoztató alkotásnak bizonyult Vasárnap a Szerelmesek és más idegenek egy jól ismert témát járt körül, a házasélet előtti, illetve a házaséletben férfi és nő szexuális kapcsolatának titkait feszegette sok-sok humorral, s olykor némi üresjárattal, ezt se tagadjuk le. Néhány eltalált típus, néhány remekül megoldott jelenet, néhány kitűnő színészi alakítás — ennyi elég volt a sikerhez. A másik film, a Fantasztikus utazás, mely 1966-ból való, arra is jó példa, hogy viszonylag kevés anyagi befektetéssel, de ravasz ötletekkel, illetve trükkökkel hogyan lehet idegfeszítő, tudományos-fantasztikus filmet produkálni. Egy kis tudóscsoport életmentő feladatra indul — parányira zsugorítván őket — az erek alagútjaiban, hogy eljusson egy emlékezetét vesztett ember agyába, hogy ott azután eltüntesse az emlékezést megszüntető vérömlenyt. Ez a téma, sikerül-e a különös expedíciónak eljutni a céljához, a bátor vállalkozóknak legyűrniök az útjukba kerülő akadályokat? Mindez annyi jóleső izgalmat szerzett a nézőnek, hogy a Richard Fleicher rendezte sei-fi film felért a legizgalmasabb kaláhdfil- mek nyújtotta élménnyel. Zenés bemutatók És volt egy bemutató is, eredeti magyar zenedráma bemutatója az elmúlt héten. A televízió 10 éves Zenés Színházában „játszották” vasárnap este a Kőzenét. Címéről önkéntelenül egy kép jut eszembe vagy talán még pontosabban egy képzavar, a a kőszívű metafora mintájára. Kőzene, azaz érzéketlen zene, melynek úgymond’ kőből van a szíve. Ez persze, elismerem eléggé zavaros. De aligha érthetetlenebb, mint maga az opera, amelyben szinte rejtvényes formában került elénk a közlendő gondolat. Végül persze azt azért kihámozhattuk belőle, én legalábbis odáig eljutottam, hogy nem is a zenének van kőből a szíve, hanem annak érzéketlen és üres a lelke, aki a drámában a zenét csinálja. Ugyanis egy zeneszerzőről van szó benne. A kőzenét, amely abban modem és új, hogy a művész kavicsok görgetésével igyekszik különös hatásokat, zenei effekteket elérni. Szóval modernsége csak látszat, nem igazi tartalom. Nyilvánvaló, hogy ilyen emberben nem is lelhet társra, megértő barátra az opera hősnője, akit mellesleg Évának hívnak, és akit — ez kétségtelen — a szép és szépen éneklő Csengery Adrienné igen vonzóan ábrázolt. Tehát az elidegenedésnek valamiféle zenei kifejezése ez az opera, a modern világban oly divatos lelki kiüresedésnek, s talán nemcsak kifejezése, egyben ironikus kritikája is. Nem volt könnyű feltörni ezt a „komolyzenei diót”. Aki előzetesen elolvasta Mihály András eligazító szavait a Rádióújságban, az talán könnyebben birkózhatott meg e furcsa zenei feladvány megoldásával. „Egy társát kereső lányról szól (tudniillik az opera), aki különböző kapcsolatok után találkozik a fiatal zeneszerzővel. Érdekes személyisége megfogja a lányt, aztán kiderül, hogy a vonzó külsőség mögött nincs igazi tartalom, a „művészi modernség” csupán pénzkereseti eszköze.” így foglalja össze a tartalmát az opera karmestere. Ugye milyen egyszerű szavakban elmondva a lényeg. Épp ezért számomra szinte felfoghatatlan, hogy ugyanez zenében megfogalmazva miért is válhatott csaknem érthetetlenné, zavarossá. Olyan produkcióvá, amelyben a különböző rétegek alól az egyszerű halandó bizony csak nagy-nagy nehézségek árán hámozhatta ki, vagy egyáltalán ki sem tudta hámozni azt, ami neki szól, tehát a lényeget. Székely Endre muzsikájáról csupán annyit, modern hangzású zene meglepő és idegesítő végletekkel. Igazán nem is érzem magam képesnek arra, hogy eldöntsem: mennyi benne az igazi művészet és mennyi csupán a mesterségbeli tudás. Végeredményben láttunk és hallottunk valamit, ami úgy festett, akár egy opera: énekesek játszottak benne, s énekeltek zenére, „kőzenére”. A televízió alighanem jobban tette volna, ha ezt a zenés drámát a kevesek csatornájára, a 2-esre utalja. V. M. . Hangverseny középiskolásoknak Szolnokon, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskolában holnap délután 3 órától hangverseny várja a fiatalokat. A koncerten — amellyel Kodály Zoltán előtt tisztelegnek születésének 100. évfordulója alkalmából — a Szolnoki szimfonikus zenekar és Perényi Eszter hegedűművész lép a közönség elé. Előadásukban Beethoven és Kodály művei hangzanak fel. Közművelődés a néphadseregben Az elmúlt hónapokban csaknem száz új klub, szakkör, színjátszó és népi tánccsoport alakult a Magyar Néphadseregben, ezek száma így mára megközelíti a két és félezret. A csapat-művelődési házak köre is bővült tavaly, napjainkban 45 intézmény nyújt a katonák érdeklődésének megfelelő szabadidő programot, A sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalok 30 százalékának közép- vagy felsőfokú iskolai végzettsége van, 80 százalékuk rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. Természetes, hogy a magasabb iskolázottságé fiatalok tártal- mas. nívós programokkal kívánják eltölteni szabadidejüket. A katonák rendelkezésére áll mintegy 200 közművelődési könyvtár, két és félmillió kötet könyvvel. Minden helyőrségben hetente — havi műsor alapján — két-há- rom filmelőadást tartanak. Minden ezer katonára 60 televízió, 105 rádió, 39 magnetofon, 19 lemezjátszó jut, amelyek többségükben a csapatok művelődési intézményeiben, alegység-klubokban szolgálják a szabadidő hasznos eltöltését. Az újságok, folyóiratok sem hiányozhatnak a laktanyából: minden hat fiatalra jutegy- egy Népszabadság, Néphadsereg, Igaz szó, valamint több más fontos politikai kiadvány. Évente 800—1000 fiatal szerez a néphadseregben a polgári életben hasznosítható szakmunkás-képesítést, ötévenként 13 500-au fejezik be az általános iskolát vagy valamelyik osztályát. A 18 hónapos sorkatonai szolgálat alatt a Művelődési Minisztérium engedélye alapján két osztály elvégzésére van lehetősége annak a fiatalnak, akinek nincs meg az általános iskolai végzettsége. Milyen volt egy tanyai gazdaság, porta a múlt század végén és a század elején? — Ezt tükrözi Szolnok megye első tanyamúzeiuna, amelyet Jászapáti nagyközség peremén a Velemi Endre Tsz területén hoztak létre. A dicséretes kezdeményezés a gazdaság nyugdíjasainak a nevéhez fűződik, ötletüket a (tsz örömmel támogatta. Szakértőként a jászberényi Jász Múzeum munkatársai is közreműködtek. Társadalmi munkával egy régi parasztházat újítottak fel úgy, hogy hiteles legyen, külsőségeiben megegyezzen a régi jászsági tanyai gazdasággal. Az épület belsejét, a lakószobát, á konyhát és a kamrát a múlt század végi sima keményfa. bútorokkai, kemencével rendezték be. A melléképületekben tehén- istálló, ólak utalnak az elmúlt kor állattartó hagyományaira. A takaros udvaron gémeskút ágaskodik, és köcsögfa tanúsítja, hogy a tejtermelés fontos művelet volt a jászsági tanyák embereinek életében. A szín alatt szekereket, lovas szánt, különféle kezdetleges vető- gépeket, egyéb munkaeszközöket tárolnak. Érdekessége a gyűjteménynek, a kétkerekű taliga. A porta felszereléséhez tartozik egy kukoricagóré is amelyben hajdan a csöveskukoricát tárolták és szárították. A társadalmi munkásak a lakóépülethez küllőin helyiséget is építettek, ennek az a rendeltetése, hogy otthont adjon a szép eredményekkel munkálkodó tsz honismereti szakkör tagjainak. Bár a tanyamúzeum még további gazdagításra szorul, a látogatók előtt már nyitva tartja kapuit. (e) Diákpolitikusok vetélkedője Véget értek a diákpolitikusok vetélkedőinek megyei döntői. Az egyes megyékből és a fővárosból két-két, — egy középiskolás és egy szakmunkástanuló — csapat jutott tovább az országos döntőbe. A vetélkedő célja, hogy a diákok érdeklődését még inkább felkeltsék a kül- és belpolitikai események iránt, segítséget nyújtsanak az összefüggések feltárásához, azok megértéséhez, ezzel is hozzájárulva a tanulóifjúság széles körű politikai tájékoztatásához, közéletiségre való neveléséhez. A középiskolások és szakmunkástanulók első ilyen jellegű vetélkedőjén az 1982- es év bel- és külpolitikai eseményeihez kapcsolódtak a feladatok, amelyek között volt politikai krimi, barkoch- ba-játék és térképismeretre vonatkozó kérdés is. Az országos döntőt április 22—24. között Siklóson rendezik meg. Bemutató lesz a szolnoki Szobaszínházban ma este fél 8-kor. Euripidész Médeia című tragédiáját Koós Olga Jászai-díjas színművész rendezésében mutatja be a Szigligeti Színház társulata. Felvételűnkön a címszereplő, Jászai-díjas IFalvay Klára és a Iászónt alakító Orbán Tibor látható az egyik jelenetben Békési tánc a gyermekcsoport műsorából Gyermektáncok, népi játékok Békéscsabáról A Rábai Miklós úttörőegyüttes bemutatkozása Szolnokon Békés megyében gazdag hagyományai vannak a néptánckultúrának. Három élvonalbeli — immár Európa- szerte ismert — népi együttese; a gyulai Körös-menti, a gyomai Körös és a békéscsabai Balassi mellett több mint negyven tánccsoport dolgozik, ápolja, éleszti újjá a »egye s az ott élő nemzetiségiek folklórját; táncait, dalait. Tudatos munka eredménye ez, az amatőr néptáncmozgalom irányítói Békésben nagy gondot fordítanak az „utánpótlás” nevelésére, tanítására. Igazolta ezt a békéscsabai Rábai Miklós úfctörőegyüt- tes szolnoki bemutatkozása is, hétfőn délután, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A Békés megyei napok alkalmából Szolnokon színpadra lépő gyerekek már hosz- szú évek óta tanulják a táncot, hamarabb kezdték el, mint az írás-olvasás elsajátítását. A békéscsabai Megyei Művelődési Központ néptánciskolája ugyanis ötéves koruktól várja a gyerekeket. A legtehetségesebbek később a kisdobos, majd az úttörő-táncegyüttesbe kerülnek, amely — amellett, hogy színvonalas önálló produkciókra is képes — a Balassi táncegyüttes utánpótláscsoportja. Rábai Miklós nevét — aki Békéscsabán kezdte pályafutását — a koreográfus halála után vette fel az 1974- ben alakult úttörőegyüttes. Művészeti vezetőjük, Sztan- kó Károly — a Balassi együttes szólótáncosa — vezetésével elsősorban gyermektáncokat, zenés népi játékokat tanulnak, tarta- tanak műsorukon. Évente húsz-harminc fellépésük van Békés megyében és az ország különböző részein, tavaly Franciaországban is vendégszerepeitek. Nyaranta a csillebérci úttörőtáborban teljesít szolgálatot a gyermek tánccsoport. Szolnoki műsorukon békési, rábaközi, kalocsai, dunántúli. tardonai táncok szerepeltek, tréfás gyermek- táncokat, játékokat is bemutattak a tehetséges fiatalok. A közönség soraiban helyet foglaló gyerekek — elsősorban szolnoki néptáncosok —, nagy tetszéssel fogadták békéscsabai társaik bemutatkozását. Tanyamúzeum lászapátin
