Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 3. Kazahsztánban is felismerték a kun miatyánkot a Látogatóban ,kevi Lodzsánál’ Az ablak alatt járva írógépkopogást hallottunk. Váratlanul toppantunk be a bácsalmási lakásba — az utóbbi években fiánál vagy lányánál tölti a telet — megörültünk, hogy munka közben találtuk. A mozdulatok talán egy kicsit már fáradtabbnak tűnnek, de frissen, bölcs humorral beszél. — A csoda vinné el a mafla emberét, aki a szép öregkor meséjét kitalálta. Nagy hazug volt! Na, mindegy, ebben már benne vagyunk, én éppen a nyolcvanhatodik évemben. Kérdezed, mit dolgozom? Lenne mit, csakhát gépírókisasszonynak nem válnék be, az biztos. A kézírásom meg már gubancosabb, mint egy rossz orvosé. Marad az írógép. Azzal meg lassan haladok. Pedig azt hiszem igazán érdekes, amit bogarászok; az Arany J ános leírta dévaványai juhbeío- gáshoz volna néhány adalékom. A történet ugye ismerős: a juhászok körbefogták a puszta szegletét, hogy ösz- szetereljék a nyájat, az meg, mit ad isten — szürkület volt már — egyszer csak elszállt. Persze, hogy el, hát túzokok voltak. No, ehhez volna nekem is mondanivalóm, mert én még a régi ecsegi pásztoremberektől hallottam egyet-mást. De nem mondom el előre, mert akikor nem lesz érdekes. A lényeg az, hogy nem hagy az ördög nyugodni. Mindig úgy vagyok vele: ez az utolsó munkám, aztán ha befejeztem, tényleg és igazából nyugdíjba megyek. — Szerencsére „nem tud” nyugdíjba menni...! — Nem, mert mindig belebotlok valamibe. Itt van ez a hun kérdés. Vagyis, hogy mi történt azzal a csaknem tízezer sebesült hun harcossal, asszonnyal, akik a katalaunumi csata után ott maradtak a Vesle folyó környékén. Én dr. Hermann Schneidernek adok igázat, aki leírja könyvében, hogy a Courtisols — Kurtisunak ejtik az ottaniak — nevű falucskát a hunok alapították. A híres régész, Boitel abbé feltevése is ez, sőt, nyelvészetileg is bizonyítható, M. Guenard Choully munkája forrásértékű. Teljesen felesleges tehát a hunok nyugati maradékát Svájcban keresni. Az „isten ostorának”, Attilának késői ivadékai sokáig abban ,a jurtaszerűen építkezett kis franciaországi falucskában éltek. Mellesleg ezt a fejtörést is Túrkevéről hoztam magammal, ahol néhány évtizede — esküdtek rá! — előkerült egy darab arany a föld alól Attila koporsójából. A fenét, legenda, mint a többi. Én mindenesetre a szájhagyomány útját járva eljutottam á VeS- le folyóig. Talán nem volt hasztalan. Egyáltalán, mindig azt tartottam, amit a nép beszél, arra oda kell figyelni. Példa erre a kun Miatyánk története is. Amikor a karcagi küldöttség — élén a főbíróval — a redemptió ügyében Bécsben járt. elmondták a kun Miatyánkot. Kidobol- tattam hát Túrkevén: aki tudja a kun Miatyánkot, jelentkezzen. Megkeresett egy öregember, elmondta. De ettől még nem lettem nyugod- tabb. Mivel bizonyítom, hogy ez az igazi? Jelenkezett egy másik öreg kun. Alig volt eltérés a két passzus között. Évtizedek múlva aztán Túr- kevére vetődött egy kazahsztáni rádióriporter. Elmondtam neki a kun Miatyánkot. Nem sokra rá levelet kaptam tőle: beszerkesztette valami ottani rádióadásba az „imádságomat”, minden hivatkozás és magyarázat nélkül. Mit ád isten, százával kapta a leveleket a hallgatóktól, hogy ezt a Miatyánkot ők is tudják. — Az 1571-es török defter fordítása, több kiadást is megélt, alapmű ma is. Megboldogult Németh gyula professzor is hivatkozott rá... — Neki sokat, köszönhetek, tőle tanultam meg törökül, Goldzieher Ignáctól meg arabul. Ám az indítást nevelőapámtól, Syőrífy Istvántól kaptam. Édesapám korán meghalt, István bácsi vett szárnyai alá. Nem, nem volt a nagybátyám, csupán névrokonságról van szó. . De mintha apám lett volna. . . Mellesleg az arab nyelvtudásommal majdhogy meg„Finta Sándor özvegyétől, Kántor Katától mostanában kaptam levelet. „Kedves Lajos Bácsi!” — így a megszólítás. Négy évvel idősebb nálam. Megy a válasz: „Kedves Kati Húgom 1” Évtizedek óta ezt játsszuk!”. jártam. 1924-bén Tuniszban kutattunk, rengeteg arab vett körül bennünket. Játékos, pajkos kedvemben lehettem, mert elkezdtem nekik passzusokat citálni a Koránból. Azonnal földre borultak előttem. Nem tudtam milyen veszélyes helyzetbe kerültem; vagy áttérek a mohamedán hitre, vagy agyonvernek^ mint gyaúrt, aki gúnyt űzött belőlük... Na, de most már te mesélj, mi újság Keviben...? — Ez is, az is, várják vi'sz- sza. — Megyek, persze, hogy megyek, csak pendüljön kicsit az idő. Néhány dolognak szeretnék még otthon utána nézni. Annyi, de annyi feltáratlan dolog eszembe jut mostanában. Foglalkoztat például Kupa Árpád szellemi öröksége. Én még ismertem őt, csakhát; az a bibi, hogy kiadatlan munkáit eltemették vele a koporsójába. .. Érdekes, hogy Laskai Mihály írásaival ugyanez történt. Volna tehát munkám bőven. Nem beszélve arról, hogy a régebben megjelent könyvecskéimet, cikkeimet: is elő kellene szednem, hogy kiegészítsem őket az újabb kutatások adataival. S amit talán legfontosabbnak tartok: rendszerezni az eddigi gyűjtést, hogy az utánam jövők jól tudják hasznosítani az ismeretanyagot. Na, ne is mondjam, türkből is van fordítani valóm. Szóval lesz mit csinálnom, ha haza megyek. — Nagy szeretettel várjuk, köszönjük a beszélgetést. Tiszai Lajos Az ország lakossága elsősorban a televízió képernyőjéről ismeri őket. Rezzenetlenül, büszkén felvetett fejjel állnak, egyszerre mozdulnak, még talán a levegőt is egyszerre veszik, amikor egy-egy jeles ünnepünkön — például április negyedikén — a Magyar Népköztársaság állami zászlajának tisztelegnek, kétsoros vonaluk erőt, méltóságot sugall, valahányszor egy-egy külföldi államfő fogadásakor felsorakoznak, mint akik tudatában vannak: ilyen alkalmakkor néphadseregünket és hazánkat egyaránt reprezentálják ország-világ előtt. A díszzászlóalj — Jobbára hivatásos katonáknak tartja őket a közvélemény — mondja róluk Sudár István őrnagy, a díszzászlóalj parancsnoka —, kevesen tudják, hogy egy- től-egyig sorállományúak. — Ez a téhy voltaképpen a zászlóalj munkáját dicséri — teszi hozzá Henzsely István őrnagy, az ezredparancsnok politikai helyettese. — Gondolja el, ; milyen elismerést jelentett, amikor az idelátogató külföldi1 államfők közül legutóbb Helmuth Schmidt nem alkattá elhinni róluk, hogy bem profik. Ezek a katonák — mondja Balogh László őrnagy, eziredparancsnok-helyettes — ugyanúgy végrehajtják az általános kiképzési feladatokat, mint a Magyar Néphadsereg bármely más katonája, de emellett félévenként újra kell kezdeni a felkészítésüket a precízebb, aprólékosabb munkát igénylő, s a számukra nagyobb idegi-fizikai igénybevételt jelentő protokolláris feladatok ellátására. Az elöljárótól kapott értékelési jegyzőkönyv szerint a díszzászlóalj a fő kiképzési ágakból — például lőki- képzés — kiváló, az általános kiképzési ágakból — például harcászat — jó és kiváló minősítést kapott. Az egység a legutóbbi kiképzési időszakban is megkapta a Magyar Néphadsereg Kiváló Zászlóalj címet, s az ő munkájuk eredménye is, hogy az ezred — amelynek kötelékébe tartoznak egy rendészeti -és egy őrzászlóaljjal együtt — a Magyar Néphadseregben először, egyedül kapta meg a négy- évenként adományozható Kiváló Ezred címet. Kétségtelen, hogy a díszzászlóalj által elért eredményekben a kiválasztásnak is szerepe van, hiszen az ezred képviselői a bevonulok közül az ország minden megyéjéből a legrátermettebb fiatalokat választják a protokolláris feladatok (díszelgés, koszorúzás, temetés) elsajátítására. A díszzászilóaljba kerülő fiataloknak sokféle követelménynek kell megfelelniük, mindenek előtt erkölcsileg és politikailag feddhetetlenekKrónika Tolbuchin marsall: 0 „A német haderő nagy ellentámadást indított a főváros és az. ország teljes felszabadításának megakadályozására. Az ellenségnek a Dunához való áttörése után a .'1. Ukrán Front eleinte igen nehéz körülmények között harcolt. A dunai átkelőhelyeket elsodorta a vihar... A helyzet • súlyossá vált...! Túrkevén. Április 7O töl kelteződik az első földosztásról szóló dokumentum. ,.Eleinte nem jöttek mondta Szabó Sándor a későbbi tsz-elnök, a föld- igénylő bizottság proletár elnöke. — Féltek. Valá- mikor itt erre sokat bo- toztak az urak. Engem is megcsaptak. „És mi lesz, ha mégis visszajönnek?" — kérdezgettek a nyugatra menekült földbirtokosokra gondolva. Meggyőződhettek. hogy nem ijedünk meg a - saját árnyékunktól. Élt itt egy ember, meglett férfi létére egyik kezével eltakarta az arcát, mert rítt. miközben aláírt, és ezt mondta: „ti akartától:!'1 Néhány nap múltával ez az ember, eszköz híján, ló és tehén híján saját magát fogta az eke elé, úgy szántott. Az oroszoktól kaptuk az első vetőmagot. Mondogat-' ták nekünk így papasa, úgy mamasa . . . Mndent be kell vetni, hogy majd legyen kenyér ...” Debrecenben. Az új © magyar kormány Debrecenben a megyei pénzügyi igazgatósági épületben kapott helyet, ma is látható az ott elhelyezett emléktábla. Egy szűk szobácskábán rendezkedett be Erdei Ferenc belügyminiszterként. A mellette levő szobákban. miniszteri tanácsosok, magas rangú tisztek irányították a munkát. íróasztal kevés volt, s az egyik tanácsosnak csak a papírkosár jutott ülőalkalmatosságként. Az. épületet az új kormányőrség vigyázta — honvéd egyenruhában. Bocskai-sapkában, rajta vörös szalaggal. A. Gara- sics Rudolf vezette partizáncsoport tagjai, akik a szovjet hadsereghez csatlakozva, antifasiszta és part izáni.skolát végeztek, majd sokáig bevetésre készen várakoztak, hogy átdobják őket Magyarországra. Februárban tértek haza a már felszabadított területre. Kállai Gyula visszaO emlékezéseiből: „Budapest ostroma idején az illegális párt néhány vezetője; köztük Kádár János és Donáth Ferenc a Hungária körúton rejtőzködtek, megpróbálták összegyűjteni a környéken illegalitásban levő elvtársakat. Tudtak arról, hogy én hol tartózkodom. Zuglónak valamivel kijjebb eső részén voltam ebben az időben, az Újvidék utcában és amikor ez a rész felszabadult, Donáth Ferenc értem jött. és elvitt a Hungária körútra. Szóval itt gyülekeztünk.” Szentgróton. 1945 március 28. Zöldi Márton csendőrpa- rancsnok. miután jelentették neki, hogy közelednek az oroszok, parancsot adott a Zala híd azonnali felrobbantására. A katonák hozzá is fogtak az. utasítás végrehajtásához, meggyújtották a zsinórt . .. Az. előrenyomuló Havilom Habanov törzsőrmos- -ter, a 92. lövészdandár katonája látta a híd pi 1 lóreinél sürgő-forgó egyenruhás katonákat. Már futólépésben tartott' a hídra.- amikor észrevette a g.vú.j tózsinóron végi gkúszó lángocskát.. . Elérte, rávetette magát és hamarjában sapkájával igyekezett elnyomni a veszedelmes tüzet. Sikerült. Ekkor azonban lövedékek fúródtak a fekvő őrmester testébe. A láng már alig tizenöt centiméterre volt a veszedelmes robbanóanyagtól. Az első újság. Az © első felszabadulás után megjelent újságot, a Szabadságot nyomdagépek mellett szerkesztették 1945 január 19-én, Darvas József, Zi- lahy Lajos és Kállai Gyula. Lefoglalták a volt jobboldali lapok nyomdáját. Papírkészletet is találtak ott helyben, s a nyomdászok és a szervezett munkások fogtak hozzá az első lap elkészítéséhez, együtt a haladó szellemű, tegnap még üldözött újságírókkal egyetemben. A szerkesztők a gépek mellett adták oda cikkeiket a nyomdászoknak, s azok rögtön szedni kezdték. Budapest lakói a rikkancsok kezéből tépték'ki az első lappéldányokat, hi- - szén ez volt az egyetlen hírforrás számukra a szabadságban született új világról. Sz. B. nek. s természetesen teljesen egészségeseknek. kell lenniök. A rátermettség szükséges, de korántsem elégséges feltétele annak, hogy az egység tagjai feladataiknál-; minden szempontból megfeleljenek. Az újoncoknak tényleges szolgálati idejük első hat hónapjában az általános kiképzési követelmények elsajátítása mellett tökéletesen meg kell • ismerniük és be kell gyakorol- niok speciális feladataik minden mozzanatát, olygyobb fizikai igénybevétel elviselésére, továbbá az egyeseknél óhatatlan lámpaláz leküzdésére is fel kell készíteniük a katonákat. Mert nem mindennapi fizikai igénybevételt, jelent például a meglehetősen súlyos szuronyos karabéllyal gyakorlatozni, vagy éppeh á metsző hidegben egy-másfél órát moccanatlanul állni. És bizony elképzelhető, hogy mennyire nehéz úrrá- lejnnij azon a belső remegésen, ami feltehetően elfogja jaj kiskatonát, amikor koszorúj-j Az NSZK kancellárja azt hitte róluk, hogy profik. Április negyediké előtt naponta négy-hat órát gyakorolnak.. A díszlövés gyakorlása. Itt még rács segít, hogy a karabélyok sora párhuzamos legyen. annyira, hogy már a második hat hónap legelején — például április negyedikén — „bevethetőek” legyenek. Ezen az ünnepen a dísz- zászlóalj minden második és harmadik időszakos katonájának bőven van dolga (zászlófelvonás a Gellért-he- gyen, majd a Parlament előtt, koszorúzás a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél, rá egy órára a Hősök terén, és koszorúzás még vagy negyven helyen), s teendőiket nemcsak együtt, de kisebb csoportokban, sőt egyénként, egyénileg is hiba nélkül kell ellátniuk. Ahogy a zászlóaljparancsnok mondta: a „kórus” minden tagjának „szólistának” is kell lennie. Mindehhez. állandó, kemény tó- zés, naponta két-három órás, ünnepek előtt napi négy-öt, sokszor hatórás gyakorlás •szükségeltetik. Ám a parancsnokoknak nemcsak gyakoroltatniuk kell a díszel- gés különféle vállíajainak mozzanatait, hanem a naval a kezében életében először ott lépdel az ország vezetői előtt, az ország nyilvánossága előtt. . . Többségében jól képzett fiatal tisztek készítik fel minderre a díszzász-lóaljhoz bevonuló fiatalokat, s fiatal tisztek köz,ü] a maga huszonhárom éves katonai szolgálatával Sudár István őrnagy, zászlóa l j parancsnok a legöregebb. Szerinte — és ezzel a véleménnyel nem áll egyedül — a rendkívül sok munka - ellenére (a zászlóalj egyétlen év alatt 350 alkalommal látott el különféle protokolláris feladatokat, s ehhez Budapest területén több mint 12 ezer kilométert kellett utaznia). vagy talán a sok munka miatt is az egység katonái büszkék arra, hogy itt szolgálhatnak. Akárcsak azok a válogatott sportolók, akik átérzik a jelentőségét annak, hogy mezükön a magyar címert viselik. . . A. G.
