Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 29. Értelmiség a faluban VUL Mindenkit „honosítanak” A puritánul egyszerű fi- szaföldvár—ószőlői iskola központi épülete valahol a település perifériáján talál­ható. Igaz, az idei tanévben négy nevelőt és száztizenhat gyereket veszítettek, mert felépült a központban az új iskola. Volt is sírás-rívás, ki menjen át, de végül is dön­teni kellett, hiszen az intéz­mény azon kevesek közé tartozik, ahol az elmúlt tan­évben váltott műszakba járt a felső tagozat is. Náluk nincs kilépő Az iskola mással is dicse­kedhet: az átszervezésen kí­vül az elmúlt öt évben hár­man távoztak a testületből: ketten nyugdíjba mentek, egy ifjú hölgy pedig a há­zasságkötését követően el­költözött. Más nem is óhajt távozni. Tüstént adódik egy kérdés: vajon mi lehet a va­rázsa ennek az átlagos kiné­zetű iskolának? Biztosan a lakás, veti közbe az olvasó. Erről csak annyit, hogy a harmincöt nevelőre hét szolgálati lakás jut, a központi iskola, a kü­lönböző helyeken lévő rész­iskolák területén. Ez az arány sem sok, sem kevés. Egy közülük jó, a többi pe­dig közepes vagy gyenge ál­lagú. A nevelők többsége pe­dig — azt hiszem ez lehet a stabilitás titka — saját la­kásában él. — Letelepítjük őket, álta­lában pedagóguskölcsönnel építettek a kollégák — mondja Dégi Zoltán igazga­tóhelyettes. Igaz, ez az intézmény hí­res arról, hogy akinek csak kellett, vagy lehetett, annak az iskolai „vezérkar” ki­hajtotta a pedagógusköl- csönt. A tantestület túlnyomó- részt helybeliekből áll. Fel­földi Antalné matematika­műszaki ismeretek szakos tanár. Egykor az iskola di­ákja volt, majd a diplomá­ja kézhez vétele után visz- szatért, csak most már a ka­tedra túlsó oldalára. — Visszahívott az igazga­tó, mint volt tanítványt, és itt maradtam. Mi az egy­ség titka? A tantestület öt tagja kivételével ma már mindenki földvári vagy Földvár környéki. Marton Istvánné magyar­történelem szakos tanár másban látja a stabilitás té­nyezőit. — Mezőhékről kerültem ide tizenhat éve, és megsze­rettem a helyet. Noha, csak község ez, annak is csak a széle, azért érhet el sikere­ket a gyerekekkel, aki dol­gozni szeret. Lelkes, hajtós társaság a túlnyomó több­ség, szinte egymást lovallják a munkába. Itt nagy a peda­gógus szabadsága, nem szól­nak bele csipcsup dolgokba, főleg ha van eredmény. A szakfelügyeleti látoga­tások az eredményt ismétlő- leg megerősítik. Néhány De- dagógusgyereken kívül ide túlnyomórészt termelőszö­vetkezeti dolgozók, munká­sok fiai, lányai járnak. Kö­zülük hárman kerültek ed­dig a Szovjetunió különböző egyetemeire, és az alig har­minc éve önálló igazgatású iskola legjobb tanulói elju­tottak orosz nyelvből, ma­gyarból, kémiából a tanul­mányi versenyek országos döntőire is. Az is igazol valamit, hogy tizenöt nevelő rendelkezik kitüntetéssel. A testület la­kóhelyi aktivitására utal, hogy hatan kapták meg a helyi tanácstól a Társadal­mi munkáért aranyjelvényt, egyszóval nem afféle, falai közé bezárkózott intézmény ez az iskola. El kellett utasítani Ebben az évben például három volt gyerekük szere­tett volna visszatérni diplo­mával a tarsolyában. Saj­nos, nem tudták őket fogad­ni, mert jelenleg minden hely foglalt. Hír János igazgató szere­pe vitathatatlan ezekben a szép eredményekben, hiszen három évtized, közmegelé­gedésre eltöltött idő nem semmiség a sokszor kemény, kényelmetlen direktori szék­ben. — Nincs itt titok — sza­badkozik —, az egésznek az a nyitja, hogy úgy igyekez­tem alakítani a testületet, hogy minél több. nagyon szorgalmas, tehetséges, jó képességű emberem legyen. Mint igazgató nem én va­gyok a legnélkülözhetetle­nebb. A feladatom annyi, hogy megteremtsem a za­vartalan nevelői munka fel­tételeit. Ezért felelek, illeti ha azt látom, hogy nagyrit­kán valaki hanyagol, noszo­gatom egy kicsit. Hajdú György a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának titkára a főiskolát és az egyetemet végzettek szerepéről beszél. — Jó dolog, hogy nemcsak az ószölői iskolából, de az egyéb munkahelyekről :s, kevés diplomás vágyik el. Úgy tűnik, ezt a kétszázki- lencvenkét felsőfokú vég­zettséggel rendelkező, itt dolgozó és élő diplomást a nagyközség meg bírja tarta­ni. Mivel? Azzal, hogy a szakmai ambícióik elé álta­lában nem gördítenek aka­dályt. Az sem mellékes, hogy aki a munkáján kívül társadalmi funkciót szeretne, erre is nyílik lehetősége. Hatvan tanácstagunk közül tíznél több a diplomás, de a legrátermettebbek a helyi énekkarban, a Vöröske­resztnél, a társadalmi és tö­megszervezeteknél éppúgy megtalálhatók, akár a mű­velődési ház szakköreinél, tanfolyamainál. Már-már hagyománya van a művelő­dési ház télj tanfolyamainak, amelyek szinte elképzelhe­tetlenek a diplomások köz­reműködése nélkül. Klub a diplomásoknak Van pedagógus-klubunk is, ahol közös színházlátoga­tásokat, kirándulásokat szervezünk. Nagyon szeret­nénk létrehozni egy értel­miségi klubot: a pedagógu­sok, az orvosok, az agrár-, a műszaki, a közművelődési, a jogi. az államigazgatási szakemberek bevonásával. A cél nemcsak egymás mun­kájának jobb megismerése lenne, hanem az is, hogy a községi vezetéssel közösen, a helyi közművelődésben, az előadások, a tanfolyamok, a rendezvényeki szervezésében az eddiginél is összehangol­tabb, szervezettebb, testre szabottabb szerepet vállal­hatnának a legagilisebb dip­lomások. Titkokat kerestünk, össze­függéseket, amelyek egy-egy falúba, községhez kötik, vagy nem kötik a kiművelt emberfőket. Hozzátesszük: ezek a tényezők néhány kö­zös vonásuk mellett telepü­lésenként, munkahelyen­ként különbözőek. D. Szabó Miklós (Folytatjuk.) Következik; Emberi kapcsolatok Ma kezdődik Egri diáknapok ’83 Három megye fiataljainak találkozója Háromszáz Szolnok me­gyei középiskolás diák és szakimunkástanuló száll ma reggel vonatra, hogy elutaz­zék Egerbe, részt vegyen az országos diáknapok művé­szeti bemutatóin, kulturális és sportrendezvényein. Az útra a „jegyet” a diáknapok megyei döntőin való kiemel­kedő szerepléssel válthatták meg a fiatalok, akik Szol­nok megyét képviselik a ma kezdődő seregszemlén, amelyre Pest és Nógrád me­gyéből is érkezik diákkül­döttség. Az Egri diáknapok ’83 rendezvénysorozatot ma 19 órakor ünnepélyesen nyit­ják meg, majd a fiatalok részére szórakoztató, ismer­kedésre tapasztalatcserére is alkalmas klubfoglalkozáso­kat tartanak. Holnap dél­előtt a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolán, valamint a helyőrségi művelődési ott­honban megkezdődnek a művészeti bemutatók, dél­után sportvetélkedőkre vár­ják a diákokat, este pedig zenés, táncos műsor nyújt kikapcsolódást. Május else­jén a délelőtti majális után, 14 órakor a városi sport- csarnokban mutatják be a megyék önálló műsorukat. Szolnok megye fiataljainak egyórás műsorát úgy állí­tották össze, hogy abban szerepelnek kórusok, próza-, versmondó, hangszeresek, bűvész és diákszínpad is. Vasárnap 19.3(Mcor kerül sor a diáknapok ünnepélyes zárására. A diáknapok ese­ményeiről keddi lapszá­munkban részletesen beszá­molunk. — f — A Szépművészeti Múzeumban Újabb antik kollekció A Szépművészeti Múzeum jelentős értékű antik gyűj­teményt vásárolt a közel­múltban. A huszonöt dara­bos kollekciót — az időszá­mítás előtti IV—III. század­ban készült mázas agyag­edényeket, mécseseket, vő- röslakkos vázákat, agyag- és bronzszobrocskákat — 1861 októberében Rionero városika közeiében ásta ki Máttyus Izodor tüzérfőhad­nagy. Most az örököseitől került a múzeumba a gyűj­temény. Versenyprogramuk: a Leszerelő bál Fesztiválra készül a Tisza táncegyüttes Tizenegyedik alkalommal ren­dezik meg május 20. és 22. kö­zött a megyeszékhelyen a Szolnoki néptáncfesztivált, amelyre az ország különböző részeiről tizenhét együttest vár­nak. A „házigazda”, a szolnoki Tisza táncegyüttes Győré Zol­tán zenei összeállítására Molnár Lajos Liszt-díjas Leszerelő bál című koreográfiájával készül a találkozóra. Felvételeink a fesz­tiválra nevezett müsorszám zsű­ri előtti bemutatóján készül­tek. Fotó: Hargitai Lajos Zenei élet Három szövetkezeti ága­zat (fogyasztási, ipari és mezőgazdasági) összefogásá­val. illetve rendezésében a tavaszi hónapokban öt hely­színen zajlottak a IX. or­szágos szövetkezeti dalosta­lálkozó területi bemutatói: Tatabányán, Tamásiban, Gyöngyösön, Nyíregyházán és Kecskeméten. E területi bemutatók, melyeken minő­sítésüket is kérhették a kó­rusok, egyúttal elődöntők. A legjobban szereplő huszon­négy kórus kap meghívást a Szolnokon június 18—19-én megrendezésre kerülő Or­szágos szövetkezeti dalosta­lálkozóra. melynek impozáns eseménye ezúttal is több­száz dalos összkara lesz. Fesztiváldíjat kaptak A területi bemutatókon résztvevő Szolnok megyei szövetkezeti kórusok közül a tiszaföldvári férfikar kér­te minősítését. Kecskeméten a megyei művelődési köz­pontban léptek fel huszon­egy kórus társaságában, tel­jesítményüket országos zsű­ri értékelte. A tét igen nagy volt, mivel új minősítési- rendszer lépett ez évben ér­vénybe. Csökkentették'a fo­kozatok számát, megszűntek az úgynevezett diplomás fo­kozatok. Ezentúl bronz, ezüst, arany, fesztivál és hangver­senykórus kategóriákba kér­hetik minősítésüket kétéven­ként a kórusok. A fokozatok számának csökkentése ter­mészetesen nehezíti a kö­vetkező fokozat elérését. A Jordán Antal vezetésével működő- arany minősítésű ti­szaföldvári férfikar (másod­karnagy Váczi Márta) a mű­vek nehézségi foka. vala­mint megszólaltatásuk szín­vonala alapján fesztivál fo­kozatra érdemesült a kecs­keméti bemutató országos zsűrije előtt. Koncentráltan, jó formában adták elő hazai pályán kiérlelt műsorukat. Kulturált hangzásukat és a művek kívánta hangulati váltásokat — természet lí­rától a forradalmi drámai- ságon keresztül az életkedv­től duzzadó vidámságig — a közönség is élénken hono­rálta. Kecskeméti fellépése al­kalmával mutatta be ver­senyműsorát a Llangolleni (Anglia) nemzetközi kórus- versenyre készülő szolnoki Kodály kórus. A versenyen három kategóriában — fol­klór, vegyeskari és női ka­ri — induló kórus folklór műsorát a közönség (és a zsűri is) különösen nggy tetszéssel fogadta. A kecs­keméti dalos találkozót hu­szonegy kórus összkara zár­ta a Kodály-emléfcműnél. Mégsem ezek voltak az utol­só akkordok: a szép énekszó múzsája a két Szolnok me­gyei énekkart még egyórás rögtönzött koncertre ihlette a művelődési ház előcsar­nokában. Ifjúsági hangversenyek Az Országos Filharmónia megyénk tizennégy városá­ban, illetve nagyközségében négy koncertből álló három­féle hangversenybérletet kí­nált ez évadban is az ifjú­ságnak. A múlt héten került sor az évadzáró koncertekre, (összesen hat előadás) az úgynevezett összevont hang­versenyekre, a szolnoki sportcsarnokban. Hétezerkét­száz ifjú bérlettulajdonos élvezhette Haydn Évszakok című oratóriumának kereszt- metszet előadását. A pro­dukciók telt házak, sőt, zsú­folt házak előtt zajlottak, még a lépcsőkön is ültek. A középiskolás koncertek néző­tere volt csupán foghíjas. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének zeneka­ra (vezényelt Kühmer György) a debreceni Kodály kórus (karigazgató Gulyás György), és énekművészek (Gregor József, Kalmár Mag­da. Rozsos István) szólaltat­ták meg a klasszika nagy mesterének oratóriumát. Egy-egy koncert ezerkettő- száz lelket számláló gyerek­serege szemmel láthatóan nagyon élvezte Haydn ter­mészetfestő zenéjét. A hang­verseny után csillogó szem­mel beszéltek Simon gaz­da (Gregor), Hanna (Kal­már) szép szólóiról, s a re­mekbe sikerült kórustételek­ről. A több mint száztagú együttes olyan hangélményt adott a gyerekeknek, amiért érdemes volt autóbuszra ül­ni. (Az utazás költségeit a filharmónia fedezi.) Az évad nyolcvanöt ifjú­sági hangversenyének egy- harmadát a Szolnoki szim­fonikusok adták, szólisták, illetve — négy hangverse­nyen a szolnoki Bartók Bé­la kamarakórus közreműkö­désével. Hazai együtteseink tehát tevékeny szerepet vál­laltak, azaz vállalhattak az Országos Filharmónia felké­résére az ifjúság zenei ne­velésében. Ezek a koncer­tek, melyeknek helyszínei a művelődési házak, játékosan oktatóak, derűsek és magas színvonalúak. A művek előtt rövid ismertető - előadások hangzanak el. A műsort összeállítók gondosan ügyel­nek arra, hogy rövidebb lé­legzetű művek, vagy na­gyobb művek részleteinek, tételeinek változatos egy­másutánja töltse ki az órá­nyi időt. A koncertekre a tanárok kísérik el a diákokat. Az is­kola a művelődési intézmé­nyekkel karöltve sokat tesz tehát á zene megismertetésé­ért, megszerettetéséért. Ál­talában. Mert vannak isko­lák, ajiol a kis bérlettulaj­donosok száma elenyészően kevés az iskolai létszámhoz képest. És vannak iskolák, ahol a tanárok — köztük a kulcsember, az énektanár — számára valóban fontos a muzsika. Az élet szépségei közt tartja számon, s fon­tosnak tartja azt is, hogy neveltjei a zenehallgatás örömét is megismerjék. Kar­cagon például közel négy­száz kisdiáknak van bérle­te, Szolnokon ezeregyszáz­nak. A számbeli különbség ellenére azonban valószínű, hogy Karcagon az általános iskolás korosztálynak na­gyobb hányada jut zenekö­zeibe. A teljesség kedvéért: röpke gondolatsor a szülő­gyermek-iskola hármas kap­csolatában a szülők szerepé­ről. Közülük egyre többen vélekednek úgy, megadják gyermeküknek azt amit ők nem kaphattak meg, avagy nem éltek a lehetőséggel: beíratják tehát gyermeküket énektagozatos iskolába, vagy zeneiskolába. Amíg kicsik,, elkísérik őket az órákra is. Valóban megtesznek ezzel minden tőlük telhetőt gyer­mekükért. illetve a kívánt célért, a zenei műveltség megszerzéséért? Vajon há­nyán fogják kézen gyerme­küket, hogy együtt menje­nek az iskolai, vagy műve­lődési házbeli Jconcertre? A sportcsarnokbeli össze­vont hangversenyeken vol­tak bérlet nélkül a tömegbe elvegyülő gyerekek, s vol­tak visszajáró vendégek is. S bár a műsorvezető felhív­ta a figyelmet, hogy orató­rium tételek közben nem szokás tapsolni, többször is kitörni készült a spontán tetszésnyilvánítás. A gyere­kek fogékonyak, igénylik a zenei élményt is. Megérdem­lik; hogy még többet te­gyünk értük, mindnyájan, Labáth Valéria

Next

/
Thumbnails
Contents