Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

1983. ÁPRILIS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gömöri, csákvári ihletésű edényeket készít Látogatóban Chlumetzky Ildikó népi iparművész műhelyében Minden fazekas műhely­nek sajátos hangulata van, amely1 bár egymáshoz ha­sonló, mégis más és más. Mindenütt található égető­kemence, korong, formázás­ra váró agyagmassza és még számos, a fazekas munkához elengedhetetlen kellék, de amit ezek segítségével for­mál a mester, vagyis a mun­kák már különbözőek. Az egyedi vonások rajzolják meg egy-egy alkotóműhely képét. A polcokon sorakozó félkész, illetve eladásra vá­ró portékák árulkodnak ké­szítőjük forma-, szín- és íz­lésvilágáról. Chlumetzky Ildikó népi iparművész szolnoki faze­kas műhelyében járva a sü­tő, főző konyhai edények tucatjait láthatja a vendég a tésztaszűrőtől, a nyeles fa­zekakon át a fűszertartókig. A korongon éppen egy Mis­ka kancsót formázott a fia­tal fazekas ottjártunkkor. — őszintén megvallom nem nagyon szeretem a „Mislkát” s a hasonló kerá­miákat — szabadkozott. — Ezt a munkát is csak hosz- szas rábeszélésre vállaltam el. — A műhelyben körülnéz­ve úgy tűnik, szívesen ké­szít viszont használati edé­nyeket. — Igen, így igaz. Felvidé­ki fazekasok munkái állnak közel hozzám. Többször jár­tam ezen a vidéken, ahol anyagot, tapasztalatot gyűj­töttem. A gömöri, csákvári kerámiákkal ismerkedtem meg alaposabban, s ezeket elképzeléseim szerint to­vábbfejlesztettem. A funk­cionális kerámiakészítést művelem, arra törekszem, hogy termékeimet, amit megvásárolnak tőlem, hasz­nálják is. — Nem vagyok abban biztos, hogy ez valóban így is van. Véleményem szerint a bödönök, fazekak jórésze csupán díszítő funkciót tölt be. — Sajnos gyakran elő­fordul, hogy csupán a kony­ha hangulatossá tételére használják az edényeket, legfeljebb a tálalásnál ke­rülnek az asztalra. Pedig ezek kiválóan alkalmasak sütésre, főzésre. Egyedül ta­lán a római tál, vagy ha valaki így jobban ismeri a römertopf, amit elfogadtak, amelyikkel szívesen dolgoz­nak a háziasszonyok. — Elképzelhető, egyesek azért félnek a cserép edé­nyektől, mert előfordult már, hogy „mérgezett” lett tőlük az étel, vagyis a máz feloldódott. — Azok nem használati edények voltak, más eljá­rással készültek. Számos vámszedője létezik ennek a szakmának is, akik minimá­lis felkészültséggel az anya­Chlumetzky I'dikó gi haszonra törekedve meg­élnek a piacon, nívó alatti termékeket, giccseiket árusí­tanak. A közönség ízlésfor­málása elsődlegesen a kiál­lításokra hárul. — Ha már szóba kerültek a tárlatok, ezekben á na­pokban a Tiszamenti Vegyi­művek művelődési házában láthatók munkái. Mikor és hol lesz legközelebb kiállí­tása? — Tagja vagyok a Szol­nok megyei Fiatal Alkotók Klubjának. Május 13-án a Megyei Művelődési és If­júsági Központban lesz egy közös bemutatónk. A na­pokban kaptam értesítést arról, hogy egyik munkám­mal a csörögés tállal szere­pelhetek abban a kiadvány­ban, amelyet jövőre az olasz- országi Faenzában állítanak össze, s amelynek címe a modern kerámia mesterei. Ezt az elismerést tavaly, a Gerencsér Sebestyén faze­kas pályázaton elért máso­dik helyezésemmel érdemel­tem ki. Fekete Sándor r Égetésre váró edények Fotó: Hargitai RÉGI ISKOLÁK A NAGYKUNSÁGBAN Kedd esténként: A skarlát betű Világhírű regény, Natiha- niel Hawt.honne: A skarlát betű című művének 4 ré­szes tévés adaptációját tűzi műsorára május 3-tól. kedd esténként a Magyar Tele­vízió. A salemi születésű Nát­háméi Hawitihome 1837-ben, 33 éves korában jelentke­zett első íziben elbeszélés-kö­tettel. Alkotásaiban erkölcsi kérdésekre Ikereste a vá­laszt. Legsikeresebb regé­nyeként tartja számon az utókor az 1850-ben született A Skarlát betű című művét, amely 1955-ben jelent meg magyarul. Értelmiség a faluban VII. Ritkán találkoznak Egy helyi statisztika sze­rint a fegyverneki iskolákból 1964 óta hetvenkét nevelő távozott. Néhányan meghal­tak, többen elérték a nyug­díjkorhatárt. A máshová igyekvők táborát növelte az is, hogy közben 1972-ig mű­ködött a nagyközségben egy kérészéletű gimnázium: ez is tíz-tizenöt nevelőt vonzott, illetve megszűnése után útjára bocsátott. Vitatható döntés Alig csillapodtak le a kö­zépfokú oktatási intézmény bezárása után a kedélyek, amikor 1977-ben az akkori korszerűsítési irányzatok szellemében a két községi iskolát összevonták. Egy igazgató lett, három helyet­tessel, közel ezer gyerekkel. Ez a döntés furcsa helyzetet teremtett az intézményeknél, elsősorban nevelési szem­pontból. Ugyanis a két isko­laegység — mivel jó két ki­lométerre található egymás­tól — azóta is csak papíron egy, a valóságban külön él, dolgozik. A bentiben is van felső tagozat, a kintiben is. Nem beszélve arról, hogy az alsósok öt helyre járnak, ami még jó is, egy Fegyver- nekhez hasonló, hosszan el­nyúló településen. Ennyit bevezetésképpen. Vajon mi írható az összevo­nás előnyére? Szász Imre igazgató sorolja: — Közös a pénzügyi gaz­dálkodás, a nevelők bére kö­zelített egymáshoz, a két in­tézmény dolgozói között megszűnt az indokolatlanul nagy bérfeszültség. A szako­san leadott órák száma emelkedett, egy a gazda, ha tatarozásról,, ha bármilyen felújításról van szó. — És az árnyoldalak? — Nem egységes a két ne­velőtestület. Jószerével majd­nem minden maradt a régi­ben, hiszen akik addig a kinti iskolában tanítottak, most is ott vannak, akik a bentiben, szintén maradtak. Igaz, négy-hat tanár (ének, testnevelés szakos stb.) áb landóan úton van. Hetente két napot az egyik helyen, hármat a másikon töltenek, majd fordítva. Így, mivel nálunk) 'mindenki osztályfő­nök, az illetők osztályai na­pokig gazda nélkül marad­nak. Nem beszélve arról: no­ha egy az iskolai munkaterv, két úttörőcsapat dolgozik, és minden rendezvényből — tanévnyitó, tanévzáró — ket­tőt tartunk, Egyet a benti iskolában, egyet a kintiben. Ez a kettősség olykor fur­csa dolgokat hoz. Kulcsúmé Herceg Edit beszél erről, aki már tizenkét éve tanít a ben­ti iskolában. — Rivális volt a két isko­la, és most az összevonás után egy felduzzasztott mammutcég lettünk. Anny.i, az órám, a munkám, ha hi­szi, ha nem, hogy akad olyan kolléga, akivel hóna­pokig nem találkozunk. Egy­szerűen sokan vagyunk ah­hoz, hogy jól érezzük ma­gunkat. Mindenből kettő Molnár Imre viszont az úgynevezett kinti iskolában tanít matematikát — fizikát. — Nem alkot közösséget a két testület, mivel nagy a távolság, messze, teljesen más környezetben folyik a munka. Egy iskolának vala­milyen arculatának kellene lenni, de ez ezer gyerekkel, ennyj nevelővel már lehetet­len. Nem beszélve arról, hogy azt rebesgetik, a kö­vetkező években a létszám ezeregyszáz fölé duzzad. Ehhez pedig hatvan nevelő is kevés lesz. Az emberek érzik, hogy a nagy létszámok miatt kevesebbet törődnek velük, és aki teheti, akit nem köt a lakás, egyszerűen továbbáll. Azt hiszem, a ta­valyi nyolc elmenő között is akadt, aki ezért mondott bú­csút. Pedig nevelői szolgálati la­kás is van a községben, szám szerint tizenöt. Nyolcán pe- dagóguskölcsönnel építkez­tek, mégis akad jónéhány ké­pesítés nélküli nevelő. A „gazda”, Bannok Béla ta­nácselnök szemmel látható­an nem örül a kérdésnek. — Van egyéb bajunk is, minthogy most megint erről az összevonásról, szétválás­ról vitatkozzunk. Több prob­léma van itt, líem csak a mammut létszám. Minden bizonnyal, hiszen a jelenlegi helyzet, amelyet vázolni igyekeztem, bonyo­lultabb, összetettebb annál, semhogy egyetlen, hat évvel korábbi, döntést hibáztas­sunk miatta. De a tények té­nyek, és mindezek figyelem­be vételével csak ismételni lehet: nem szerencsés a fal­vai nkban, a községeinkben ezerhez közelálló lélekszámú iskolákat, óriási nevelőtestü­leteket szervezni, mert ez is az elvándorlás oka lehet. Még akkor is, ha a nagy tes­tület zömének helyi aktivi­tásához nem fér kétség: húsz párttag, három tanácstag, ta­nácselnök-helyettes, nép­frontaktivista, a sportban, a közművelődésben tevékeny­kedő társadalmi munkás egyaránt akad közöttük. És az agrár-, valamint a műszaki értelmiség? Vajon ők megragadnak-e a nagy­községben? Angyal János a fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet személy­zeti osztályvezetője napra­kész papírívet tesz elért. — Tessék, nézze meg! Hu­szonhat, egyetemet, főiskolát végzett szakemberünk van, nyolcvan százalékuk letele­pedett, saját lakásban él. Ritkán akad eltávozó. — Mivel kötötték meg őket? — Megfelelő anyagi elis­meréssel a jó munkáért. Fel­adataikban önállóságot, ere­deti elképzeléseik megvaló­sításához lehetőséget kaptak. Ki három, ki öt év alatt, ha tudott, bizonyíthatott. Nem utolsó sorban lakás is ad­tunk nekik. Az is mond va­lamennyit, hogy ezek a dip­lomások kivétel nélkül ki­tüntetettek. És a medál, ok­levél nemcsak elismerés, kö­telez is a további jó munká­ra. A közéletből is kiveszik a részüket: tanácstagok, nép­frontaktivisták, pártbizottsá­gi tagok, párt vb-tag, közsé­gi MHSZ-titkár, üzemi vö­röskeresztes titkár, íme ' a korántsem teljes lista. Ügy tűnik a termelőszö­vetkezetben nincs,- nem lesz gond a diplomásokkal. És a közéleti aktivitásukkal sem. Nehéz áttekinteni Ami az iskolát illeti, régi pedagógiai tapasztalat, hogy az ideális gyermeklétszám ötszáz-hatszáz körül van. Ek­kora kollektíva harminc­harmincöt nevelővel még át­tekinthető, naprakészen irá­nyítható. Egy olyan vidéki iskolával zárjuk a sort. ahol megközelítőleg ennyi a tanu­lólétszám, nincs szakember- hiány és bármennyire meg­hökkentő: szinte sorba áll­nak a nevelők azért, hogy ott taníthassanak. Jó, jó, hallom a közbevetést, bizo­nyára kivételezett, afféle protokollintézmény lehet az az iskola. Pedig aki egyszer is ellátogatott oda, igazol­hatja, ilyesmiről szó. sincs. D. Szabó Miklós (folytatjuk) Következik; Mindenkit „honosítanak” Kiállítás a tanulók gyűjtéséből Nemzedékek találkozója A túrkevei Finta Múzeum­ban tegnap délután nyitotta meg dr. Dankó Imre (kandi­dátus a Régi iskolák a Nagy­kunságon cúmű kiállítást. A tárlat — amely magá­ban foglalja az elmúlt év­ben Karcagon már bemuta­tott gyűjtését is — elsősor­ban a XVII—XIX. századi nagykunsági partikuláris is­kolák hőskorából mutat be értékes kultúrtörténeti doku­mentumokat, A kunsági partikuláris iskolák a Deb­receni Nagykollégium vonzás­körében alakultak ki, Kar­cag, Kunhegyes, Kunmada­ras, Kisújszállás, Túrkeve is­kolái messzi földön híresek voltak, hiszen rektorai szel­lemi életünk kiválóságai: Sztáray Mihály, Szegedi Já­nos, Szilágyi Miklós, Török Pál, Ványai Ambrus, Arany János voltak. A tegnap megnyílt túrke­vei tárlat lényegesen kedve­zőbb körülmények között, kib. négyszer akkora kiál­lítási felületen mutatja be az iskolaügy történetét, mint karcagi elődje. így a ren­dezőiknek nagyobb lehetősé­gük volt arra, hogy az ok­tatásügyet történeti folya­matában szemléltessék. He­lyet kaptak a gazdag anyag­ban például az 1950-ben ala­pított túrkevei gimnázium — 1951-ben vette fel Ványai Ambrus nevét — dokumen­tumai is. A tudománytörténetileg is számottevő kiállítás értékét növeli, hogy elismerésre méltó pedagógiai munka eredménye. Anyagának je­lentős részét ugyanis a mai iskolások gyűjtötték össze, egy honismereti pályázat keretében. A diákok gyűjté­se nyomán felbecsülhetetlen értékű, vagy már pótolha­tatlan, régi iskolai haszná­lati tárgyak kerültek a mú­zeum tulajdonába. Egy másik pályázat ered­ményhirdetésére tegnap ke­rült sor. Nagyszülei nk is­kolája volt a témája, ötven dolgozat érkezett, a múzeum a túrkevei Petőfi téiii álta­lános iskola honismereti szakkörét és az iskola há­rom tanulóját jutalmazta. A Finta Múzeum — amel­lett, hogy az anyag gyűj­tését. a tudományos kuta­tást folytatják — május 12- én megrendezi a Nemzedé­kek találkozóját: nyugdíjas tanárok, tanítók, fiatal pe­dagógusok, diákok lesznek a beszélgetés résztvevői. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban nagy sikerrel mutatta be tegnap délután a Népszínház társulata Erich Kästn er: Az emberke című gyermekdarabját. A főbb szerepekben Farkas Máriát, Holtai Judi tot, Tóth Erzsébetet és Gyárfás Istvánt lát­hatta a közönség. Az előadást Malgot István rendezte Könyvek kalapács alatt Az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár csoportja immár 17. alkalommal ren­dez könyvárverést Budapes­ten. Az eseményt ezúttal új helyszínen, a pesti Vigadó hangversenytermében tartják május 13-án, 16.30 órakor. A szervezők 278 kötetet bocsátanak árverésre, a kü­lönféle magángyűjtemények és a budapesti antikváriu­mok anyagából. Közöttük számos régóta keresett kötet is kalapács alá keiül. A könyvgyűjtőiknek igazi cse­mege lehet a Wesselényi- féle összeesküvés résztvevői­nek peréről és kivégzésükről 1671-ben Bécsben megjelent német nyelvű kötet, amelyet 12 nagyméretű rézmetszet illusztrál., Szépen restaurált állapotban kelhet el az 1732- ben Nagyszombaton kiadott Káldi- és az Utrechtben 1747-ben nyomtatott Károlyi­biblia egy-egy példánya. Ritka történeti forrásmun­kák is a listára kerültek, így például László Gyula A honfoglaló magyar nép élete című műve vagy a budai ba­sák magyar nyelvű levelezé­sét. tartalmazó kötet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents