Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 26. Értelmiség a faluban Csak a diplomaszerzésig? A tiszaroffi általános iskolába kétszáznegyvenkilenc gyerek jár. A tanulókat tizennyolc nevelő oktatja. A községből az utóbbi tízegynéhány esztendőben huszonnégy nevelő távozott. Hol ide, hol oda Az okok sokfélék. Ez a község, úgy tűnik, soha sem volt kapós. Ha beköszöntött egy területi átszervezés, rendszerint új „gazdához” került. 1965- ig a kunhegyesi járáshoz tartozott, 1975-ig a törökszentmiklósihoz, azóta pedig a szolnokihoz. Új járás, új koncepció, más emberek, más elképzelések. más vezetők. Ez is igaz. Meg az is, hogy a település tantestülete az utóbbi néhány évben két járási, városi úttörőtitkárt is adott. Ez is egy érv' Meg az is, hogy noha tíz pedagógus szolgálati lakás akad a községben, van közöttük olyan, amelybe a vizet sem vezették be. Bár albérletbe senki sem kényszerül, a lakások egy része megérett a felújításra. Azután azt sem lehet vitatni, hogy több tanítónő, tanárnő magánélete úgy alakult, hogy máshol talált férjet, így költöznie kellett. Mindezt elfogadom, dehát valahogyan mégis furcsa, ha a gondok enyhítésének a „kulcsát” csak objektív, iskolán kívülj tényezőkben keressük. Patocskai László közművelődési igazgatóhelyettes 23 éve él a településen. őszintén, kertelés nélkül beszél a saját felelősségükről is. — 1976 volt a mélypont, amikor nyolc képesítés nélküli is akadt a tantestületben. Ez a mi hibánk is volt. Aki menni akart, annak azt mondtuk, ha máshol jobb, hadd menjen, boldoguljon. Majd jön helyette más... Jött is, sokszor képesítés nélküli eltöltött pár tanévet, megszerezte a diplomát, és távozott. Ma már nem ezt valljuk. Ha valaki távozni akar, leülünk vele beszélgetni, meghallgatjuk a panaszát, az indokait hiszen minden ember szereti, ha a gondjai nyitott fülekre találnak. Sokszor kiderül, hogy nem is akar az illető elmenni, és egy kiadós beszélgetés tisztázhat sokféle félreértést, megnyugvást adhat. Ez az egyik ok. — És a másik? — Hosszú ideig idegenből „erősítettünk,” miközben az iskola volt tanulóiból kikerült tanítók, tanárok máshol helyezkedtek el. Pár éve módosult a helyzet, ha csak alkalom és lehetőség nyílik rá. ragaszkodunk egykorj tanítványainkhoz, főleg ha a megszerzett szakjukra szükségünk van. Ilymódon a közelmúltban is négy volt tanítványunk tért haza. és épített, épít saját otthont a községben. Átlagosnál jobb kereset Mint az igazgatóhelyettes említette, azért a kereset sem mellékes. A. tanítók meg a tanárok havi átlagjövedelme 5 ezer 200 forint, amibe a területi pótlék is beleszámít. Nem beszélve arról, hogy az illetményföldről sem ritka a 15—18 ezer forintos bevétel. Az iskolavezetés elérte, hogy képesítés nélküli nevelőt már csak a gyermek- gondozási szabadságukat töltők helyettesítőjeként alkalmaznak, ami tiszaroffi viszonylatban nagy szó! Sőt, az utóbbi esztendőkben nemcsak a helybeliek, hanem a. „bevándorlók/’ ,s letelepednek. Tóth József tanár reál tantárgyakat tanít, és tizennégy éve kezdte a pedagógus pályát. Két gyermekük van, ő Békés megyéből érkezett, és a közeljövőben kezdi építeni a saját házát. Arról is nevezetes, hogy a napi munkáján kívül igen szép sikereket ér el rendszeresen a megyei pedagógiai pályázatokon is. — Nemrégen harmadik díjat nyertem a „Kémiatanítás új módszerei” című dolgozatommal, és legutóbb újra megismételtem ezt az eredményt a „Pályaválasztás a nyolcadik osztályokban” című tanulmányommal. Egyébként az idén is pályázok-. — Mikor van erre ideje? — Hétvégeken vagy esténként a napi tennivalók múltával. — Elnézést a kérdésért: de nem érzi, hogy falusi tanár létére elmaradt volna valamiben a városi kollégáitól? — A pályamunkák éppen az ellenkezőjét igazolják. Volt itt kefegyár is Tiszafüred régi fotókon, képesiapokon Hogyan éltek egykoron a tiszafürediek, milyen munkával keresték kenyerüket, milyen volt a település arculata? Sorolhatnánk a kérdéseket, melyre a feleletet — legalábbis részben, de a dokumentum értékével — a nemrégiben, a tiszafüredi Kiss Pál múzeumban nyílt fotó- és grafikai tárlat megadja. A képeslapok, képek helytörténeti ismeretekkel gazdagítják a látogatókat, a nagyközség lakóit. — Hogyan sikerült ezit az érdekes anyagot összegyűjteni? — kérdezzük dr. Varga István muzeológust, az intézmény munkatársát. — Három forrás állt rendelkezésünkre. Egyrészt az Intézmény leltározott anyaga, másrészt -magángyűjtők, illetve honismereti szakkör segített és a legértékesebb képeket pedig a szerencsi, Zempléni múzeumtól kaptuk. Ez utóbbinál el kell mondanom, hogy itt található a világ harmadik legjelentősebb képeslap gyűjteménye, amely több mint 400 ezer darabot számlál. Füredről elég kevés képeslap jelent meg, meglepő volt számunkra, milyen sok, szá- zadeleji felvétellel találkozhattunk. — Mikori a legrégibb képeslap? — 1901-ben készült, a millenáris emlékoszlopot mulatja be. A kiállítás anyagából azt is megtudhatjuk, hogy működött itt egy kefe- gyár. Méghozzá nem is kicsi, mert százötven munkást foglalkoztatott folyamatosan. Egy másik képen a Kis-Tisza — vagyis a Holt- Tisza — egykori kabinsora látható. A képek külön-kü- lön is nagyon érdekesek. Az anyagról fotódokumentáció készült, ez most már az intézményt gazdagítja. — Minden látogatónak feladatlapot adnak... — Kérdéssorokat állítottunk össze, külön a felnőttek és a diákok számára, arra vagyunk kíváncsiak, hogy a régi épületeket, utcákat el tudják-e helyezni a mai Füreden. A helyes válaszadók között jutalmakat sorsolunk ki. Volt egy vendégünk, aki az egyik képen — ami cséplési munkálatokat örökített meg — felismerte magát, karonülö gyerekként. Az érdeklődők a tárlatot május 15-ig nézhetik meg. — is — — Miért pontosan ebbe a községbe épít? — Sok minden ideköt. A szaktanterem, amelyről el sem tudom mondani, feleségestül mennyi munkánk benne van. Azután a gyerekek ez a tízegynéhány év. Valahol otthon kell lenni a világban. Nekem ennyi munka, küszködés után ez az otthon Tiszaroff. Példát mutatnak Jó hallani, hogy egy aránylag kis tantestületben már arra is futja a diplomások erejéből, hogy pedagógiai pályázatokon vegyenek részt. Mintegy igazolva, a pedagógiai érdeklődés, ismeret, nem köthető földrajzi helyhez, mondjuk csak a városokhoz. Számtalan kezdeményezést láttam, hogy a diplomásokat letelepítsék egy apró településre. A legérdekesebbre mégis Tiszasülyön bukkantam. ahol teljesen rendhagyó és „szabálytalan” .'módon sikerült az iskolába hozniuk egy nyelvszakos nevelőt. D. Szabó Miklós (Folytatjuk) Következik: Az elnök intézkedik Féner Tamás legújabb kiállításán is, a Néprajzi Múzeumban meglehetősen ismeretlen világba vezeti a nézőt: a magyar- országi zsidók életébe nyújt bepillantást. Vállalkozásának eredetiségét mutatja, hogy e sajátos vallási-társadalmi-mű- velődési közösség művészi ábrázolása meglehetősen ritka és a mai tárlatlátogató számára ismeretlen képzőművészetünkben. Képünkön az Ortodox imaházban című fotó. A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg Szolnoki nyár ’83 Ismét megszólal a tárogató Országos dalostalálkozó — „Filuména házassága” a múzeumudvarban Kabaré és Gershwin-est Néhány évvel ezelőtt talán még irigykedve lapozgatták a szolnokiak azokat a műsorkalauzokat, amelyekben hazánk kisebb-nagyobb városai csalogatták a közönséget nyári kulturális rendezvényeikre. Tavaly mintha „megtört volna a jég” Szolnokon is; a város néhány jó kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. Mit ígér az idei nyár? A városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől, Pataki Mihálytól kapott tájékoztató szerint a tavalyinál is gazdagabb, színesebb kulturális programot. A „szolnoki nyár” rendezvény- sorozatának összeállításakor — az előkészületek időben, már a múlt év decemberében elkezdődtek — mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a városban élő valamennyi korosztály megtalálja a kedvére való kulturális programot s a különböző „rétegigényeket” is kielégítsék. A rendezvények túlnyomó többsége most is a szabadban lesz. A múzeumudvar, a szabadtéri színpad, a Tisza Szálló kerthelyisége, a strandok, a terek megannyi lehetőséget kínálnak erre. A korábbinál gyakrabban hallhatjuk, láthatjuk majd a szolnoki amatőr művészeti csoportokat, ez természetesen nem jelenti azt, hogy a városban nem lépnek fel híres előadóművészek, együttesek. A programokból az is kitűnik, hogy Szolnok úgy szólván valamennyi közművelődési intézménye „részt kért” a nyári kulturális rendezvények szervezéséből. — Gondot jelentett viszont a pénzügyi feltételek megteremtése. Az Országos Köz- művelődési Tanács ettől az évtől nem ad anyagi támogatást nyári rendezvénysorozatokhoz, ugyanakkor több közművelődési intézményünkben csökkent a tartalmi feladatok ellátását biztosító költségvetési keret is. A megyei tanács végül is 600 ezer, a városi tanács pedig 300 ezer forinttal járult hozzá a szolnoki nyár kulturális rendezvénysorozatához. Szolnok — június 1-től augusztus végéig — több országos rendezvénynek is otthont ad. Június 6 és 10 között ismét házigazdája lesz a zenés színházi találkozónak, amelyre ezúttal a József Attila Színház, a Vidám Színpad, a zalaegerszegi Állandó Színház, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatóinak egy-egy produkciója kapott meghívást és természetesen a Szigligeti Színház társulata is szerepel. Ugyancsak júniusban — 18-án és 19-én — rendezik meg a hagyományos Országos Szövetkezeti Dalostalálkozót a városban. Június számtalan más programot is kínál a szolnokiaknak és az idelátogatóknak. A terveik szerint ekkor rendezik meg Ránki Dezső zongoraestjét a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A múzeumudvarban „Kis udvari zene” címmel a Killián György Repülő Műszaki Főiskola és az egri helyőrség fúvószenekara ad koncertet. Ugyancsak itt kerül sor a jászberényi kamara zenekar és a szolnoki Bartók Béla kamarakórus közös hangversenyére. Hofi Géza is bemutatja „Hofélia” című új műsorát a szolnokiaknak, akik ebben a hónapban Szandai Sándor szobrászművész emlékkiállítását nézhetik meg a Helyőrségi Művelődési Otthonban, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban pedig az Iparművészeti Vállalat bemutatója várja a látogatókat. A hónap végén az érdeklődők Szolnok múltjával ismerkedhetnek meg azon a beszélgetésen, amelyet a múzeumudvarban rendez a megyei könyvtár. Júliusban ismét várják a közönséget a szolnoki nyári színház előadásai. Idén Csiszár Imre rendezésében Eduardo de Filippo: Filuména házassága című darabját láthatják a múzeumudvarban. Ugyancsak itt tapsolhat a közönség a „Kinek van pénze?’’ című kaba- rémüsornak, de fellép a debreceni UTÓ együttes, lesz Gershwin-est, és operettműsor is. A Damjanich János Múzeum „Megénekelt költészet” címmel rendez műsort, amelyben a fejedelmi udvarok és udvarházak műveltségéről adnak képet a fellépő „históriások”. Ugyancsak júliusban nyílik meg Nagy István szobrászművész kiállítása a művésztelepen. Augusztus szintén gazdag kulturális kínálatot nyújt. A múzeumudvarban Dévai Nagy Kamilla népdalestje, a Budai Kabaré műsora. Nosztalgia — Pop-Buli, nótaest, Zsurzs Kati és Benkő Péter pódiumműsora várja többek között a közönséget. A Helyőrségi Művelődési Otthonban a Kecskeméti Kerámia Stúdió, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban pedig Vankóné Dudás Juli kiállítása lesz látható. A szabadtéri színpadon a Tisza táncegyüttes lép fel, valamint könnyűzenei, szórakoztató műsort rendeznek. Lesznek állandó műsorok, sorozatok is. Június 1-től szerda esténként ismét megszólal a tárogató a Tisza Szálló tornyában, júliustól— augusztus végéig péntek esténként „üzemel” a Helyőrségi Művelődési Otthon szabadtéri MOPRESSZÓ-ja, ugyancsak július 1-én nyitja meg kapuit a „Nyári játékok háza”, gazdag szünidei programokat kínálva a gyerekeknek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Szintén ezekben a hónapokban rövidfilmeket vetítenek majd a város idegenforgalmi helyein, a Tisza Szálló kerthelyiségében pedig júliusban és augusztusban könnyű fúvószenei esteket rendeznek. A Damjanich uszodában vasárnap délelőttönként „Uszipar- ti” címmel szórakoztató és családi programokat tartanak, a Széchenyi lakótelepen élőket filmvetítések és gyermekműsorok várják. Természetesen a Szolnoki nyár rendezvénysorozatának valamennyi programjáról még nem tudunk hírt adni. A júniusban megjelenő műsorkalauzt azonban úgy véljük érdemes lesz böngészgetni a szolnokiaknak, s talán azoknak is, akik nem a város lakói. — T. E. — A rádió I hullámhosszán | PÁLYÁK A pályák sokaságát futják be valamennyien. Vannak üstököscsóvaként lezuhanó, egyenletes szolidan ívelő és szilánkká töredező pályák. S míg csodáljuk, esetleg szánjuk „pályatársainkat”, mi is haladunk a számunkra előírt vagy általunk megrajzolt utakon. Néha megtorpanunk, újrakezdünk. megpihenünk, visszanézünk, de a két pont közé, mely pályánk ívét tartja, belefér az életünk. — így ajánlja a Sziivárvány műsorát a szerkesztő, Szigethy Anna. Nem kevés amire vállalkozott, s mindez csak része a műsornak. Életre való ötlet, nívós megvalósítás. Pályakezdés, pályamódosítás, kényszerpálya, meredek pálya, betonpálya, vaspálya. — mi minden „belefér” a cím tartalmába. Szerencsére a műsor készítői nemcsak szellemesek, de hasznosak akartak lenni, nem öncélú zsong- lőrködés volt a céljuk. A Petőfi Rádió vasárnapi Szivárvány műsora közléspontokban igen gazdag volt. Valóban életpályák indultak, tárultak fel a jól kíváncsiskodó mikrofonok előtt. A maga nemében érdekes volt a pályakezdő artistákkal folytatott beszélgetés, vagy a pályamódosító orvos — aki azóta operaénekes — vallomása, mégis akikor kapott igazán drámai feszültséget a műsor, amikor egyén és társadalom kapcsolatát táj-ja fel, akár mozaikszerűen is. így vált számunkra nagyon izgalmassá a Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költővel folytatott beszélgetés. Az első kötete az 1940-es évek végén jelent meg, — majd tizen évvel később a második. Mi történt a költővel első és második kötete között. Elapadt a mondanivalója? Nem sokat kellett a költőnek a „hiány” éveiről szólnia, tudtuk, nem rajta múlott... Hasonlóképpen izgalmas volt — talán vakvágány is lehetne- a címe — az a riport, amelyet a g-iccs térhódításáról készített a műsor -munkatársa. Miniszter- tanácsi rendelet szabályozza, hogy a népi iparművészeti tárgyak csak szakmai zsűrizés után kerülhetnek a boltokba. Ezzel szemben — nemcsak a maszek butikok — az állami balltok teli vannak ízlésrontó agyag és r.em agyag szörnyszülemé- nyekkel. A Népi Iparművészeti Tanács mindent megtesz az ízlésminőség érdekében — tízezer zsűrizésre bemutatott tárgyból négyezret alkalmatlannak, méltatlannak vélt terjesztésre, de ez- irányú munkája mindaddig szélmalomharc marad, amíg az arra illetékes szervek nem szereznek érvényt a rendelet betartásának. Széli Júlia első megközelítésben az ősrégi kistelepülések közlekedési gondjaival — vaspályák, betonpályák, — foglalkozott, ám országos gondot vállalt fel. Nyilatkozott a MÁV illetékese, hogy miért szedték fel a vasúti síneket. Nagy volt a ráfizetés, hallottuk. Majd a Volán utaztat, mondta. Megszólalt az autóbusz vállalat szakembere is: rossz az autóbuszok kihasználtsága. így ünnep- és vasárnapokon a kistelepülésekre alig megy, vagy éppen nem megy járat. A MÁV közben hirdet a televízióban, hogy legolcsóbb a szállítás, a közlekedés vasúton. Melyik MÁV illetékesnek higyjünk? Aki azt mondja, hogy ráfizet, vagy aki legolcsóbbnak tartja magát. A vita tart, de hovatovább az ekhós szekér lesz a legolcsóbb és legmegbízhatóbb jármű a kistelepülések kispénzű lakosai számára. — ti —
