Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
Támogatjuk a szabadságukért és a függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát! Ausztria, Kreisky nélkül A csaknem öt és félmillió osztrák választópolgár mintegy kilencven százaléka élt szavazati jogával és döntött 183 parlamenti mandátum sorsáról. A kérdés az volt: vajon az immár tizenhárom esztendeje egyedül kormányzó osztrák Szocialista Párt megőrzi-e' abszolút többségét vagy koalícióra kényszerül. A választók akarata nyomán ez a második lehetőség következett be. Ez egyben annyit jelentett. hogy az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) ország-, sőt világszerte tisztelt veterán politikusa. a köztársaság kancellárja — előzetes bejelentéséhez híven — megválik a kormányfői tisztségtől. Általános tapasztalat a tőkés országokban, hogy az a párt, amely ilyen hosszú ideje áll a kor- mányrúdnál. eleve veszít esélyeiből. Különösen igaz ez akkor, ha a külső és belső körülmények megnehezednek, hiszen a nemzetközi gazdasági visszaesés egyetlen országhatárnál sem hajlandó megtorpanni. Ha így nézzük, dr. Bruno Kreisky pártjának eredménye — tehát az a tény, hogy bár az abszolút többséget elvesztette, a relativ többséget megőrizte és a parlament legerősebb pártja maradt — nem tekinthető egyértelmű kudarcnak. Senki nem vonja kétségbe, hogy éppen a kancellár egyetemesen tisztelt személye óvta meg, a pártot az esetleges nagyobb veszteségtől (valamint az. hogy politikája nyomán az osztrák gazdaság mutatói nem romlottak más országokéhoz hasonló mértékben.) Jogos a kérdés: akkor miért helyezte eleve kilátásba a hetvenkét éves kormányfő, hogy az abszolút többség elvesztése esetén nem kívánja megtartani a kancellári bársonyszéket? Az okot inkább sejthetjük, mint tudhatjuk. Alighanem arról van szó — az idős politikus egészségi állapotán kívül —hogy a koalíció óhatatlanul kisebb mozgásteret s több kompromisszumot jelent, és Kreisky éppen e csaknem másfél évtizede nemlétező korlátokat nem volt hajlandó vállalni. Az SPÖ öt mandátumot vesztett, az ellenzéki főerő, a Néppárt négyet nyert (a fennmaradó egy mandátum a mérleg nyelvévé előlépett Liberális-Polgári FPÖ-t, a Szabadságpártot gyarapítja). Ez a változás a parlamenti matematika szabályai szerint elég a koalíciós kényszerhez, de nem elég az igazi hatalomváltáshoz. Bár Mock, a Néppárt vezére „diadalról” beszél, a megfigyelők éppen arra mutatnak rá. hogy a nyertesek ezúttal nem igazi győztesek. Csaknem biztosra vehető ugyanis, hogy a legerősebb pártnak megmaradó SPÖ nem is gondol nagykoalícióra és a 39 éves dr. Norbert Steger szabadságpártjával lép szövetségre. Ez annyit jelent, hogy a Néppárt — valamelyest megerősödve — megmarad az ellenzék padsoraiban. Mi, magyarok, úgy búcsúzunk Kreisky kancellártól, hogy nem felejtjük. mit tett a világszerte mintaszerűnek minősített osztrák—magyar kapcsolatok kikovácsolásáért. Harmat Endre Jurij flndropov interjúja a Spiegelben (Folytatás az 1. oldalról) valódi egyenlőséget és a valódi egyensúlyt. A Szovjetunió továbbra is következetesen arra törekszik, hogy megtalálja a közös nyelvet az amerikai féllel. Korábban tett javas tataink továbbra is érvényben maradnak. Ha az amerikai kor- (nányzat valamely problémával kapcsolatban olyan javaslatot terjeszt elő, amely az említett kérdésnek az egyenlő biztonság szellemében történő megoldására irányul, akkor mi azt feltétlenül kedvezően fogjuk értékelni — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára a Der Spiegel nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában. Az NSZK kormánya üdvözli azt a „pozitív értékelést”, amelyet Jurij Andro- pov, az SZKP KB főtitkára adott Spiegel-interjújában az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatairól — jelentette ki tegnap Jürgepi Sudhoff, a bonni kabinet helyettes szóvivője. A nyugatnémet kormánynak is az a célja, hogy Helmut Kohl kancellár júliusi, moszkvai látogatása hozzájáruljon az eddig elért eredmények megszilárdításához, ahogyan azt Andropov főtitkár is megfogalmazta — hangzott a bonni állásfoglalás. A szóvivő ugyanakkor kormánya „sajnálatát” fejezte ki, hogy Andropov „nem foglalkozott részletesen a Nyugat genfi javaslatával”. Ennek ellenére reméljük, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon minden lehetőséget kihasznál majd — mondotta Sudhoff. A kormányszóvivő „fenyegetésnek” minősítette és elutasította azt a módot, ahogyan Jurij Andropov a NATO-fegyverkezés esetleges, NSZK-t érintő következményeire utalt. '„A Szovjetuniónak' az a készsége, hogy a jövőben is keresse az Egyesült Államokkal való közös nyelvet, arra mutat: tudatában van annak szükségességének, hogy a maga részéről hozzájáruljon a nemzetközi béke megőrzéséhez” — mondotta a szóvivő. Nemzetközi értekezlet Namíbia függetlenségéért „Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Namíbia mielőbb elnyerhesse függetlenségét” — hangsúlyozta Hollai Imre, az ENSZ- közgyűlés ülésszakának elnöke a namíbiai nép függetlenségi harcának támogatására rendezett nemzetközi értekezlet megnyitó ülésén. Az ENSZ égisze alatt rendezett nemzetközi értekezlet íegnap kezdte meg tanácskozását a francia fővárosban, az UNESCO székházában. E konferencia összehívását az ENSZ közgyűlése tavaly december 20-án határozta el. A közgyűlés e határozatában sürgette a Biztonsági Tanács 435. határozatának azonnali végrehajtását is. amely kimondotta. hogy Namíbia népe nemzetközi ellenőrzés alatt rendezendő szabad választáson döntsön jövőjéről. Hollai Imre a megnyitó ülésen mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak néhány éve hozott 385. és legutóbbi 435. számú határozatai felcsillantották a reményt. hogy megkezdődhet az a tolvamat, amelynek során Namíbia népe elnyeri majd függetlenségét. Ezek a remények eddig nem váltak valóra. A konferenciát Javier Pé- rez de Cuellar, az ENSZ főtitkára nyitotta meg, majd Amadou Mahtar m’Bow, az UNESCO főtitkára és Edém Kodjo. az Afrikai Egységszervezet főtitkára üdvözölte a nemzetközi értekezletet. A megnyitó ülés után az értekezlet megkezdte munkáját, amely a tervek szerint pénteken ér véget. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Julius Kamba- rage Nyerere köztársasági elnököt a Tanzániai Egyesült Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Pedro Maria Tonha „Pedale' ezredesnek, az Angolai Népi Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének, az MPLA-munkapárt KB Politikai Bizottsága tagjának vezetésével Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra katonai delegáció érkezett hazánkba. MOSZKVA Andirej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter és Jósé Alberto Zambrano Velazco venezuelai külügyminiszter tegnapi moszkvai megbeszélésen a felek aggodalmuknak adtak hangot a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé válása miatt, s hangsúlyozták, hogy szükség van minden egyes állam erőfeszítéseire a nukleáris katasztrófa elhárítása, a béke védelme és a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében. OSLO A legnagyobb norvég ellenzéki párt a vasárnap véget ért kongresszusán elutasította az új amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítését. A Norvég Munkáspárt háromnapos kongresz- szusának vitáiban a leszerelési témák álltak előtérben. A Norvég Munkáspárt egyhangú határozatot fogadott el a fegyverkezés, és a nukleáris fegyverek befagyasztásának kérdésében. TUNISZ Arab források határozottan elutasítják az amerikai elnök legutóbbi, a PFSZ-t érintő kijelentését. Reagan szerint a „közel-keleti békefolyamatban nincs szükség a PFSZ-re, amely nem jogosult a palesztinok képviseletére”. Sedli KLibi, az Arab Liga főtitkára szerint a nyilatkozat újabb csalódást okozott az arab világnak, amely „az Egyesült Államok kormányától várja a béke ügyének kimozdíté- sát a holtpontról”. Vendégünk az algériai külügyminiszter Ahmed Taleb Ibrahimi algériai külügyminiszter 1932 január 5-én született. Orvosnak készült; tanulmányait Algírban és Párizsban végezte. Fiatal korától bekapcsolódott a mozgalmi munkába: egyik alapítója, majd — 1952 és 1955 között — első elnökhelyettese, illetve elnöke volt az Algériai Muzulmán Diákok Általános Szövetségének. A következő két esztendőben a nemzeti fel- szabadítási front franciaországi szövetsége elnöksége tagjaként tevékenykedett. Politikai nézetei miatt 1957-től 1962-ig, Algéria függetlenségének kivívásáig francia börtönökben raboskodott. Szabadulását követően három évig orvosi hivatását gyakorolta: az algíri Mustapha kórházban gyógyította betegeit. Ahmed Taleb lbrahimit 1965-ben felsőoktatási mi- nifzterré nevezték ki, majd — 1970-től — tájékoztatási és kulturális miniszter volt. 1977 és 1982 között a köz- társasági elnök miniszteri rangú tanácsadójaként tevékenykedett. 1982 májusában, Mohamed Szeddik Benjahia külügyminiszter tragikus halála után külügyminiszterré nevezték ki. Az algériai diplomácia vezetőjét 1979-ben az FLN — a Nemzeti Felszabadítási Front Pártja — Politikai Bizottságának tagjává választották. Ahmed Taleb Ibrahimi jelentős kulturális tevékenységet folytat; publikációi az országhatárokon túl is megjelennek. A damaszkuszi és a kairói akadémia levelező tagjává választotta. s egyik alapító tagja a frankfurti Arab és Muzulmán Tudományok Intézetének. „Szolidaritás”-vezetű letartóztatása Á lengyel állambiztonsági szolgálat elfogta és őrizetbe vette az illegális „Szolidaritás” egyik vezetőjét. Józef Pinior az úgynevezett ideiglenes koordinációs bizottság tagjaként a közelmúltban Zbigniew Bujákká! és a földalatti „Szolidaritás” más vezetőivel együtt olyan röplapokat adott ki, amelyek a május elsejei ünnepségek bojkottálására, illetve ellenfelvonulások szervezésére uszítottak. Piindort. aki korábban a ,^Solidarität” wroclawi regionális szervezetének vezetőségi tagja volt, nemcsak államellenes tevékenysége miatt körözte a rendőrség, hanem pénzügyi visszaélő sek gyanúja miatt is. Most, amikor Wroclawban letartóztatták dokumentumokat találtak nála, amelyek arról tanúskodnak, hogy az időközben megszüntetett szakszervezet pénzeiből több millió zlotyt és nagy meny- nyiségű nyugati valutát tulajdonított el. Megjegyzendő. hogy a volt „Szolidaritás” wroclawi szervezetének pénztárából és számláiról mintegy nyolcvanmillió zloty tűnt el. A napokban éppen ebben az ügyben hallgatták ki Lech Walesát és a szervezet több más volt vezetőjét. Karamanlisz Bulgáriában Bolgár—görög államfői megbeszélések kezdődtek tegnap Várnában. Konsztan- tin Karamanlisz görök köz- társasági elnök Todor Zsiv- kovnak, a Bolgár Államtanács elnökének meghívására kétnapos baráti látogatást tesz Bulgáriában. A bolgár—görög csúcstalálkozók az utóbbi években hagyománnyá váltak. Karamanlisz és Zsivkov 1975. óta ezúttal nyolcadszor találkozik egymással. Karamanlisz és Zsiivkov már 1975-ös első találkozóján is azt állapíthatta meg, hogy Bulgária és Görögország között nincs vitás kérdés, és- kölcsönösen a jószomszédi kapcsolatok gazdagítására törekszenek. Ezt szolgálta Andreasz Papandreu görög miniszterelnök tavalyi bulgáriai látogatása is, amelynek során aláírták a két ország közötti gazdasági együttműködés továbbfejlesztését tartalmazó programot, „ MacLean útja Cainbridge-töl Moszkváig Olyan volt, mint a bárányhimlő? Élt — néhány hónap híján — hetven évet. Ebből tizenhatot töltött Nagy-Britannia államának szolgálatában, őfelsége diplomatájaként. Előzőleg — középiskolai tanulmányainak elvégzése után — négy esztendeig a híres nevezetes Cambridge-ben, ott is talán a legjobb kollégiumban, a Trinity Hallban tanult. Áz útikönyvek és az idegenvezetők gyakran vezetnek arra turistacsoportokat. Felhívják a figyelmet rá, hogy William Batemann, Horwich püspöke alapította 1350-ben. mint jogtudományi iskolát. És elmondják azt is: Trinityben — akárcsak más cambridgei főiskolákon — nem lehet megbukni. Követik azt az ősrégi szokást, hogy inkább eltanácsolják azt a diákot, aki nem felelne meg a vizsgákon, MacLean, aki 1935-ben szerzett itt diplomát, megfelelt, nagyon is megfelelt. Tanárai rendkívül éleseszű, tehetséges fiatalembernek tartották, aki képes volt a dolgokat jól felmérni. És bár egyetemi évei alatt ő is „ra- koncátlankodott” egy kicsit, de aztán felhagyott azzal az első időkben hangoztatott tervével, hogy a Szovjetunióba utazik, ott telepszik le, hogy segítse a forradalom ügyének előrehaladását, az utolsó egyetemi évében már szorgalmasan készült azok ra a vizsgákra, amelyeket a Foreign Office, a brit külügyminisztérium minden állásra jelentkezőtől megkövetel. Természetesen a megfelelő egyetemi vizsga és származás mellett. Nos, Donald MacLean esetében nemcsak az iskolai eredmények, hanem a származási körülmények is rendben lévőnek látszottak. A papa — aki Camdridge-ben neveltette a fiát — világszerte ismert és elismert puritán presbiteriánus, ügyvéd és erkölcsprédikátor volt. 1906- ban választották először képviselővé. Később a liberális párt vezérévé emelkedett, s éppen abban az esztendőben — 1931-ben —, amikor fia a Trinity Hallba került, vállalt miniszteri tárcát a munkáspárti MacDonald „nemzeti koalíciós” — értsd: a munkásválasztók akarata ellenére a burzsoázia konzervatívabb csoportjaival együttműködő, s ezért árulónak bélyegzett — kormányban. A brit külügyminisztérium személyzeti osztályán, ami kor az ifjú, huszonnégy esztendős Donald MacLean ügyével foglalkoztak, szóba került ugyan az a néhány, marxista meggyőződést tanúsító cikk, amelyet a jelölt első egyetemi évei idején írt a többi között a Cambridge Left című folyóiratban, de a kiválasztást elvégző tisztviselők gyorsan (napirendre tértek e „ifjúkori fertőzés” felett. Akkoriban Angliában az a mondás járta, hogy a „marxista meggyőződés az előkelő családok gyermekei körében olyan, mint a bárányhimlő”. Vagyis: csaknem minden gyerek megkapja a „vörös kiütéseket”, de aztán kigyógyul belőle és többé már immunis minden ilyes- lajtával szemben, a jobbára előkelő családokból származó ifjak természetesen, ám felszínes reakciójának tartották ezt az őket körülvevő világ eseményeire. A nagy gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség, a nyomor és ugyanakkor egy új háború fenyegetése tolta balra ezeket a fiatalokat. Cambridge-ben a diákok százai ismerték fel: Hitler előretörése idején közeledik a háború. Már pedig azt nekik semmi kedvük nem jvolt (végigküzdeni. „Világos volt mindazok számára, akiknek volt egy csöpp eszük, hogy a brit politika fő cél- <ja: Kelet ellen küldeni az újra felfegyverzett Németországot — emlékezett visz- sza később, egy negyedszázad múltán a harmincas évek elején cambridgei légkörére Donald MacLean egyik tanulótársa. — „Nem hittük, hogy ez sikerülni fog, és ebbe átkozottul jól eltaláltuk az igazságot. Annak a felismerése, hogy mi játszódik itt le valójában, különleges undort keltett bennünk az idősebb generáció s a politikusok ellen”. Nos, Donald MacLean nemcsak egy „csöpp ésszel”, hanem egészen kivételes agy- gyal is rendelkezett. Hogy mikor és milyen módon vált a szovjet felderítőszolgálat harcosává. azt mindmáig nem hozták nyilvánosságra. A kiadott gyászjelentésben mindössze annyiban utaltak MacLean pályafutásának '..kettős életű” időszakára, hogy megállapították; a Moszkvában elhunyt ismert tudós, a történelemtudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia Világ- gazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója, a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja, akit a pártnak és az államnak tett szolgálatainak elismeréseként a Vörös Zászló Érdemrenddel és a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki, „életét a társadalmi haladás és a humanizmus eszméinek, a nemzetközi együttműködésnek és a békének szentelte, különösen nagy érdemeket szerezve a fasizmus elleni harcban”. A nekrológ az Izvesztyijában, a szovjet kormány lapjában jelent meg, s bár egyetlen szóval sem említették MacLeannek, mint a szovjet felderítőszolgálat kiemelkedő harcosának szerepét, csupán utaltak rá, nyilvánvaló: a skót nemesi család sarja fontos szolgálatokat tett a szovjet államnak, s ezzel a társadalmi haladás és a béke ügyének. Abban az időszakban, amikor a brit külügyminisztériumban dolgozott. azt az ügyet szolgálta. amellyel diákkorában elkötelezte magát, s amelynek tanulmányainak utolsó esztendejében csak látszólag fordított hátat. Pintér István (Folytatjuk)
