Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
MEGYEI NÉPLAP Filmvetítés, ankét, pop-vetélkedő H forradalmi ifjúsági napok zárásán A KISZ Szolnok megyei Bizottsága a forradalmi ifjúsági napok záróeseményét április 25-én, holnap 16 órától rendezi meg Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, Az intézmény nagytermében a fiatalok megnézhetik az Egy nap rock című új magyar dokumentumul- met, melyet az Óbuda Hajógyár-szigeti „szuperkoncertről”. a legkedveltebb rockegyüttesek közreműködésével készítettek. A vetítést követően közönségtalálkozót tartanak, amelyen a film rendezőjével, Sántha Lászlóval beszélgethetnek az érdeklődők. A művelődési ház ifjúsági klubjában 17 órától az Ifjúsági Magazin munkatársai várják fórumra a KISZ-ese- ket. Ezt követően diaporá- mabemutatót tartanak, majd Czippán Gycjrgy, a magazin újság főszerkesztő-helyettese vitát vezet a rockzene és az ifjúság kapcsolatáról. Utána popvetélkedőre nevezhetnek be a résztvevők, amelyen kiderül, hogy ki mennyire 'jártas a hazai és a külföldi könnyűzenében. A vetélkedő közben a forradalmi ifjúsági napok keretében, március 19-én rendezett sajtócentrum keresztrejtvényének megfejtői között jutalmakat sorsolnak ki. A változatosnak, tartalmasnak ígérkező délután, est programja diszkóval fejeződik be , — f — Kodály-müvek népszerűsítéséért Emlékérem és diploma New Yorkban, a Magyar Népköztársaság ENSZ-képvi- seletének épületében ünnepélyes külsőségek között adta át a Kodály-centenárium alkalmával létesített emlékérmeket és diplomákat Petrán János nagykövet az amerikai kulturális és zenei élet azon személyiségeinek, akik kiemelkedő érdemeket szereztek 'Kodály iZoltán életművének és zenepedagógiai módszereinek egyesült államokbeli népszerűsítésében. Kodály-emlékérmet kapott többek között Denis Bacon, az amerikai Kodály Zenepedagógiai Társaság igazgatója, Mary Belanger zongora- művésznő, Mario di Bona- ventura énekművész, Philip Brunelle, a Minnesotai Opera zenei igazgatója. 1983. ÁPRILIS 24. SZOLNOK Értelmiség a faluban Sikerek és balsikerek Nyílt napok Deine Tibor 45 éves, és kis túlzással elmondható, kevés híján az élete felét a zagyvarékasi művelődési ház igazgatójaként töltötte el. Képesítés nélkül került ide, itt tanult, itt szerzett diplomát. — Szerencse is kell hozzá, hogy valaki ennyi időt kibírjon egyetlen helyen. Az egyik ismerősöm említette: az okos ember ötévenként munkahelyet változtat, mert a hosszú idő csak a szürkeséget, a megszokást növeli. Nem tudom, de úgy tűnik: és kivétel vagyok, mert itt nincs monotónia. Nem vonom kétségbe szavainak őszinteségét, de önkéntelenül is Bánlaky Pál „Azon túl ott a tág világ” című tanulmánykötetének egyik tétele kívánkozik a toliamra. „A vidéki értelmiség ismérveit — mivel az adott szakmájában egy, legfeljebb két munkahely-lehetőség van az apró településeken — két alapmotívum vezérli. Az egyik; minél konfliktusmen- tesebben, békésebben, nyu- godtabban élni. Elvégezni a munkát, ahogy elő van írva, pontosan végrehajtani a ki- sebb-nagyobb felsőbbségek utasításait, nem kilógni a sorból, se fölfelé, se lefelé. A másik: kapcsolatokat építeni. Lehetőleg mindenkivel — aki számít valamit — jóba lenni. íme a bezártság és a lezártság képlete. Mert egy kis helyen, ami eltér az értékrendtől, az eleve negatív megítélést kap. Ami más. az elítéltetik. Érték az, és csak az, amit a környezet értékel. Nem biztos az eredmény Figyelmesen .hallgatja az okfejtést. Nem szól közbe, nem is szabadkozik. — Sok igazság van ebben az állításban, jónéhány nagyon találó gondolat, hozzátéve, hogy így sommásan csak általánosságokat tartalmaz. Annak az eldöntésére, hogy mindebből például Zagyvarékasra mi vonatkozik, és mi nem, ehhez ismerni kell a helyi viszonyokat, embereket. Vegyük sorra a tényeket! Elvégzem én is a munkát, a tőlem telhető legjobban. Mégis úgy érzem, kilógunk a sorból. Olykor jó irányban, olykor negatív értelemben. Mert ma is van olyan hónapunk, amikor jószerével alig sikerül. valami. Máskor meg minden bejön, pedig még azt se mondhatom, hogy több energiát, időt, segítséget mozgósítottam a szervezésre. Aki hosszú évek óta ;népm,űvelő, laz tudja, ezen a pályán a legkevésbé garantált a siker, és az ügyes kezdeményezéseket követhetik kudarcok is. Nem magyarázni akarom a bizonyítványt, csak azt érzékeltetni, hogy mi jó szóból élünk. Kérünk, szervezünk, érvelünk. Olykor eredményesen, máskor félsikerrel, vagy még féllel se. De az eredményhez partnerek is kellenek. Itt van például az ifiklu'b. Hétszeres kiválóak vagyunk, egyszeres aranykoszo'rús Közösség., És ez így megy tizenhét éve, már a harmadik generáció váltja egymást. Ügy tűnik, mindig siker ül olyan vezetőt, vezetőket találnunk a klub élére, akiknek vannak ötleteik, szót értenek a tizen— huszonévesekkel, vonzó programokat találnak ki, egyiket a másik után. Ezzel csak azt akarom aláhúzni, hogy ma egy művelődési ház igazgatója csak úgy él meg évekig egy helyen, ha népszerű ember, elfogadják. — Előfordul-e, hogy olykor megalkuvásra kényszerül? — .Nem is egyszer, hiszen az élei tele van kompromisz- szumokkal. Volt, amikor én engedtem, volt amikor a helyi vezetők. Konkrétan; tudom, roppant látványos dolog, ha a nagyterem hetente'egyszer legalább valamilyen rendezvényre, előadásra, műsorra megtelik. De az is világos, a munka nem lehet egyoldalúan rendezvényközpontú. Emberek között Mesélik a községben, amikor Deme Tibor elkezdte a pályát, felkereste a különböző munkahelyeket, családokat. Megkérdezni milyen programokat szeretnének a művelődési házban? Ezt a szokását ma is őrzi. így derül ki, hogy egyik évben szabás-varrás, gépkocsivezetői tanfolyamokra a másikban a kertbarát, a kisállattenyésztő szakkörre van nagyobb igény. Korábban a Röpülj páva mozgalom aratott sikert, most pedig a társasági tánc éli reneszánszát. Több korosztálynak indítottak, indítanak tanfolyamot. Pinczi István már házas ember, sőt van egy kétéves lányuk is. — Rólam elmondható, hogy a kultúrházban nőttem fel. Ott néztepi a televíziót, asztaliteniszeztem, jártam az ifiklubba. Ezt a szokásomat. máig megtartottam. — Pedig a gyakorlat szerint a családos fiatalok „kikopnak” a művelődési házból. — A feleségemmel megyünk, ha van valami jó rendezvény. Lefektetjük a kicsit, és mivel pár percre lakunk, közben hazaugrunk, rá-ránézünk, amíg alszik. Az az igazság, hogy Tibi bácsi szerencsés ember,- mert szót ért a tizenöt évesekkel, a hetvenesztendősökkel, meg velünk, huszonévesekkel is. Lehet hogy szerencsés, hiszen olyan önzetlen jóbará- tok segítették; mint Agócs Gyula, a termelőszövetkezet személyzeti vezetője, aki tizenhat évig irányította az ifiklubot. Most már negy- venegynéhány évesen „visz- szavonult”, de olykor-olykor még visszahúz a szíve, benéz a fiatalokhoz. Ezt a népművelőt ma mindenfelé elfogadják. Szűkebb hazájában, a járásnál, a megyénél is. Megyei, országos kitüntetések birtokosa, többször hívták Szolnokra is dolgozni. Nem vállalta, mert lehet, hogy a megyei szintű munka érdekesebb, de ez nehezebb. — Ma is van a falvakban, községekben egyfajta művelődési ház centrikusság — mondja Deme Tibor. — Valaha az ötvenes években még azt hitték, hogy csak a település közepén, a tanácsházán vagy a kultúrházban, esetleg a könyvtárban lehet közösséget szervezni. Akik ezt hirdették, kimondatlanul is arra számítottak, hogy az érdeklődők majd tömegestül elhagyják az utcájukat, a családjukat és elindulnak a faluközpontba, hogy közösséggé váljanak. De hát ez nem ilyen egyszerű. Hozzánk csak akkor jönnek be. ha vonzó, színes programot tudok adni. — És ha nem jönnek? — Akkor én megyek. Hetente megfordulok az iskolában, a szövetkezetnél, naponta a tanácsnál. Keressük a közös művelődés, képzés, szórakozás lehetőségeit. Hiszen a helyszín mindegy; nálam is lehet jó programot szervezni, az iskola egyik osztályában is, meg a szövetkezet ebédlőjében is. Nem a terem a lényeg, hanem a tartalom. Még akkor is, ha és annak örülök a legjobban, ha egy sikeres rendezvényre itt, nálunk kerül sor. Mindenkivel szót érteni A helyi közművelődés sok községben már nem csak a művelődési házban zajlik. Oktató-nevelő munkája mellett részt vesz benne az iskola is, noha maga is gyakran nehéz helyzetben van. Az az alma mater, amelyikről szó esik, tízegynéhány év alatt másfél tantes- tületnyi képesítés nélküli nevelőt tanított ki. Más kérdés, hogy az ifjú oklevelesek zöme a felsőfokú végzettséget igazoló papír kézhez vétele után elment a községből. D. Szabó Miklós (Folytatjuk) Következik: Csak a diplomaszerzésig? Egy héten keresztül április 11—22-ig Szolnokon a Török úti Általános Iskolában nyílt napokat rendeztek, ami azt jelenti, hogy a szülök reggel 8 órától délután 5 óráig részt vehettek az osztály- és napközis foglalkozásokon. A szülök éltek is a lehetőséggel, összesen 659 órát látogattak az egy hét alatt. Képeink az V. a. osztály foglalkozásain készültek. Fotó: Nagy Zsolt 5 Mire jó a nyelvtudás? |-----------rszágunk gazdasági O és kulturális nyitottságából követ- _______ kezik, hogy számunkra a nyelvtudás. létkérdés. De nemcsak a nyelvtudás, hanem a nép-tudás: a más néfjek kultúrájában való jártasság is. Mi. tízmillióan ezt könnyebben tudomásul vesszük, mint azok, akiknek nyelvét százmilliók beszélik. „ Hogyhogy ön nem tud angolul? Hát nem tanult az iskolában angol nyelvet?” Egy angol élhet abban a hitben, hogy a világban való eligazodáshoz elegendő, ha megtanulta azt, amit az „angol” tárgy (irodalom és nyelvtan) címén neki megtanítottak. De nekünk — és itt fordul előnyre a hátrány — helyzetünk követeli, hogy Shakespeare-n, Swiften, De- foe-n. Dickensen kívül ismerjük még Petőfit és Aranyt, Adyt, Babitsot, Radnótit, József Attilát — és Goethét, Hölderlint, Ver- laine-t, Rimbaud-t, Puskint, Tolsztojt, Gorkijt is. Sokszorta gazdagabbak vagyunk tehát — vagy, legalábbis; lehetünk. Ma már a világkultúrában akárcsak a világgazdaságban egyetlen nemzet sem élvez abszolút fölényt. Nincs olyan nép, amelyik valóban, korszerű és versenyképes tudással vértezheti föl állampolgárait, ha csak a saját belső fejlődésének eredményeire támaszkodik. Mennyire ösztönöz bennünket ennek tudomásulvételére a mindennapi társadalmi gyakorlat ? Az ésszerűség azt diktálja: csak akkor boldogulhatunk, csak akkor tudunk külföldön is eladható terméket gyártani, csak akkor tudunk külföldön biztos piacot nyerni, csak akkor vethetjük - meg lábunkat más ox-szágokban, ha annak a külföldi országnak nemcsak a nyelvét ismerjük, hanem az ottani szokásokat, a mentalitást, a gondolkozást — az egész kultúrát is. Nagyon nehéz azt megmérni, milyen erős nálunk a külföldi kultúra elsajátításának, megismerésének valódi igénye. A nyelviskolák beiratkozási adatai azt bizonyítják: a szándék nem hiányzik. A felismerés szintjén tehát megtörtént a front- áttörés., Rengetegen szeretnének megtanulni oroszul, angolul, franciául, németül, spanyolul, olaszul. És nagyon kevés embernek sikerül. Ez nem elsősorban a nyelvtanítás hatékonyságának a kérdése, hanem: a valódi érdekeltségé. A nyelvtanítás hatékonyságában is igen sok gondra lelhet a kutató. De itt legalább ugyanannyi hasznos kezdeményezésre is bukkan. Ilyen például a gimnáziumi fakultációk rendszere, amely lehetővé teszi az eddiginél alaposabb nyelv- tanulást. Ilyen az új felvételi rendszer, amelyben követelmény az idegen nyelvi tájékozottság. „ És az érdekeltség még mindig nagyon töredékes. Töredékes, mert az élet mindennapi gyakorlatában nem érvényesül mindig a tudás — pontosabban: a több tudás fölénye. Ez nem nyelvpótlékkérdés. Nyelvet tudni nem azért célszerű, mert a sikeres nyelvvizsga után az ember tizenöt százalékkal magasabb fizetést vehet át havonta. A kérdés persze az: többet keres-e a nagyobb teljesítményt elérő ember, mint a másik? A kutatás, a műszaki tevékenység, az oktatás, a gyógyászat — tulajdonképpen szinte az élet valamennyi területén feltehető a kérdés. Jobban megfizetik-e azt a tanárt, aki előadásában szaktárgya legfrissebb eredményeit is beleszövi ? Maga- sabb-e a jövedelme annak, aki (nyelv)tudása révén pontosabban, jobban, eredményesebben dolgozik? Ha a gazdaságot racionalizáló törekvések átfogják majd társadalmunk egészét, akkor minden vállalat számára létkérdés lesz a munkatársak tudása. A racionalizálási törekvések tehát megnövelik a valódi, a használható nyelvtudás iránti igényt: a vállalati, munkaadói igényt is. Csakhogy nyelvtudásunk mai állapota nem tűr halasztást. gazdaság mai igényeihez képest ugyan nem élünk idegen nyelvi analfabétizmusban, de a jövő távlataihoz képest nagyon sok még a tan ülni való. A nyelvtudás megszerzése akarat és idő kérdése is. Az ország gazdasági esélyeit növeli a nyelvi kuitúráltság színvonalának emelése. Ehhez egyéni és közösségi áldozatokra van szükség, és legfőképpen bizalomra: bizalomra a jövőben. — Sz —
