Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
10 Barangolás az országban 1983. ÁPRILIS 16. tisztáson nyílik a hóvirág. Szabó Ferenc, a Bükki Nemzeti Park igazgatóhelyettese kimutat a terepjáróból az út melletti szolid hajlatra. — Nézze, milyen gyönyörű! Tényleg az. Szinte fehérük a rét, annyi itt a hóvirág. Szőnyege tavaszt igézőén, vidám hangulatot keltőn benyúlik a rengetegbe, az évszázados bükkök fenségesen komor birodalmában is ott díszük előttünk. A Tarkőre kapaszkodva újabb színpompa kápráztat el. Van időnk gyönyörködni, gyalog haladunk a meredek lejtőn. Ütitársaim közül Hubai Miklós erdészeti felügyelő a virágokkal ismertet : — Ez a kék tavaszi csillagvirág. Védett növény, máshol alig található, itt meg annyi van belőle, hogy szinte kaszálni lehetne. Csodálkoztak is a felügyelők, amikor meghallották, hogy védeni kell. Ez meg a fehér galambvirág. Itt meg az ujjas keltike virít. Párja, az odvas keltike gyógynövény. Lakatlan rengeteg Utunkat a csúcsig a pirosló hunyor, a tavaszi kankalin és a bogIáros szellőrózsa szegélyezi. A kilenc- százötven méter magas Tarkőről páratlan kilátás nyílik a környező hegyekre. Jobbra, szinte a látóhatár szélén Felsőtárkány és Eger házai viliódznak a napfényben. Szemben, az egyik csúcs mögött Répáshuta húzódik. Az egyetlen település, ahol jó kétszáz évvel ezelőtt a Bükk belsejében is tanyát vert magának az ember. Valamennyi többi falu csak a küszöbig, az erdő határáig merészkedett. — A víz hiánya tartotta innen távol az embereket — magyarázza Szabó Ferenc. — A hegyek közé csak vadászni, fát vágni, meszet és faszenet égetni jöttek az emberek. Azok közül is a legkeményebb legények. A favágók télvíz idején is olyan kunyhókban laktak, melyeknek gerincvonalán kéményt helyettesítő szabad rés tátongott. A tűz a kunyhó közepén égett. Lakóinak egyik oldala izzadt, a másik fázott. Betyár élet volt. Szabó Ferenc a gyakorlatból is jól ismeri ezt, hiszen valamikor erdészeti kerületvezető volt: — Az ötvenes években kezdtünk munkásszállókat építeni az erdőben. Egész héten át azokban húzódtak meg az erdei munkások. Teljesítményük csak a bányászokéval vagy az aratókéval volt mérhető. — A világ itt a rengetegben is megváltozott. Mégpe- dig mindenekelőtt azóta, hogy a mezőgazdasági és az erdőgazdasági munkák szétváltak. Korábban a Bükk- szegély népe nyáron sum- másnak szegődött az Alföldre. kenyere jó részét, jószágainak takarmányt ott keresve. Favágónak az erdő csak télen adott munkát. — Mivel ez a helyzet megszűnt. a fakitermelést is egész éven át végzik — magyarázza kísérőm. — Nem a legkedvezőbb helyzet ez, hiszen a vegetációs időszakban kivágott fa nem olyan tartós, mint amelyet télen termeltek ki. Az erdőhöz hű emberek életmódja is megváltozott. Az ötvenes—hatvanas években épült munkásszállókat eladták, a munkásokat mikrobusz. szállítja naponta a hegyek közé. A fejszét motoros kézifűrész helyettesíti. Szabó Ferenc szerint ezzel sem szűnt meg minden gond: — A tízkilós motoros fűrész kezeléséhez is edzett ember kell. Amellett vibrációs ártalmukat okoz. Ezért rázattal úgy keletkeztek, hogy az eső vagy a hóié feloldotta a mészkő egy részét, és emiatt lesüllyedt a talaj. Egy részük most is aktív víznyelő, míg a többiben az agyagos hordalék elzárta a nyílást. A víz ezekből is leszivárog végül, hogy több kilométerre valamelyik forrásból törjön ismét a felszínre. A töbrökben néha még nyáron is mínuszra csökken a hőmérséklet, ezért nem tud életre kelni bennük a facsemete. Kagylóikban és azok peremén viszont néhány kárpáti növényfaj igen jól érzi magát. A töbröknek a biológusok által legféltettebb növényvilága a Bánkút környéki Nagymezőn található. Drótkerítéssel övezett, zárt világ ez. Szívem-lelkem örömére — jórészt a velem együtt vendégül látott Mihail Kozák, a Szlovák Paradicsom nevű természetvédelmi körzet igazgatója iránti figyelmességből — megnyílik a zárt kapu. Hubai Miklós is elemében van. Lelkesedését még a hirtelen jött hideg eső sem lohasztja: — Az év minden szakában nyílik itt valami ritka virág. Most például a leány- kökörcsiin. Gyönyörű virág ez, meg- igézi az embert. Fotósunk sem törődik az esővel. Földre hasal, és' „testközelből” kattintgajta masináját. Magától érthetőnek tartom ezt és itt. a kerítéssel zárt világban egy kicsit jelképnek is. Az ember saját pusztítása ellen védekezik. Már amikor tud. Mihail Kozák is bizonyára erre gondolva mondja: — Sajnos, nekünk kevesebb a pénzünk ilyen célokra. nem tudunk kerítést emelni oda ahol szükséges lenne. Ezért tartjuk helyesnek és követendőnek a Bükki Nemzeti Park vezetőinek azt az elképzelését, hogy már a nemzei park kapuiban képekkel, diafilmekkel bemutatva a területet, megfelelő természeti környezetet' kialakítva távol tartsák a turistákat a védett részektől. Ez is fontos, hiszen évente több mint egvmillióan keresik fel a Bükköt. szerintem azonban a nemzeti park Virágzó egy-egy ember csak két órát dolgozhat vele műszakonként. Az Őserdő varázsa A Bükkben kétszáz éve van szervezett erdőgazdálkodás. Azóta előre kidolgozott szisztéma szerint vágják kL a fákat. Van azonban egy huszonhat hektáros rész, amelyet nem érinthet balta. Annyit már hallottam róla, hogy ez Európa egyetlen olyan ősbükköse, amely közé nem vegyül tűlevelű fa. Érthető hát, alig várom, hogy a nyaktörő utat követően megérkezzünk az Őserdőnek nevezett részre. nek szinte minden része. A Szalajka patakra húzott fóliasátorban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kutatói a vízminőséget vizsgálják. Az erdőkben ritka madarakat figyelhetnek meg az ornitológusok. Esetenként közbe is avatkozhatnak: — Megfigyelték például — magyarázza kísérőm — hogy a kígyászölyv fiókái közül az erősebbik egy bizonyos korban a ^kannibalizmus” hatalmába kerül, és elpusztítja testvérét. Ezt tudva a g.yengébb fiókát a veszélyeztetett időpontban kiemelték egy fészekből, majd néhány hét múlva visszatették. Teljes családi békében nevelődött fel. Nyílik a leánykökörcsin A látvány minden várakozást fölülmúl. A harminc méter magas törzsek kated- rális oszlopként magasodnak. A .földön fantasztikus táj díszleteként gyökerestől kidőlt tucatnyi fámatuzsá- lem. Közben — az élő fák alatt meghúzódva — csonkok dárdái merednek. Szabó Ferenc megjegyzi: — Való igaz, hogy Itt a fák állva halnak meg. És az is igaz, hogy itt kézzel fogható az élet körforgása. A védett Őserdőben csak a természet teszi a dolgát. Az ember nem nyúlhat semmihez. Ha a bükkfáik meghaladják a századik életévüket. odvasodni kezdenek, enyészetnek indulnak. Akkor már könnyebben két vállra fekteti őket a vihar. Azután jönnek a zúzmók. a mohok, a gombák, a rovarok és végül a teljes elkor- hadás. Sok helyen virágföldszerű halmok őrzik csak a faóriások helyét. A nemrég kidőlt bükikök törzséből példányonként legalább hatvan mázsa tüzelő könnyen kikerülne. Őserdei részlet Amikor ezt megjegyzem, Szabó Ferenc rábólint: — Egy hektáron kétszer annyi famennyiség van itt, mint máshol. Nézem a korhadó törzseket, és arra gondolok, hogy az élet az erdőben is véges. És mindig megújuló, meg vátozó is. Az őserdő szélén faszenet égetnek. Erről villan kísérőm agyába a gondolat : — Nem tudjuk biztosan, de elképzelhető, hogy az Őserdő nem vagy nem teljes egészében őserdő. Régi mészégető boksa maradványait találtuk a területén, ebből gondoljuk, hogy állományát vagy annak egy részét. kitermelték valamikor. És ha már egy újabb erdei mesterség került szóba, szakszerű magyarázatot . ad arról, hogy két mázsa mészkőből egy mázsa fa eltüzelésével lehet egy mázsa meszel nyerni. Az Őserdőben minden részen gombák tucatja található. Az egri főiskola gombászai eddig százhatvan gombafajtát találtak itt. Nemcsak csodálkozásra, tudományos kutatásra is igen alkalmas hely tehát ez. És nemcsak ez, hanem a BükkHalászat a pisztrár.gnevelőben őzikék Magas- hegyvidéki látvány Utunk deányvölgyi szakasza olyan, mintha magas- hegyvidéki területen járnánk. Látványosságban rendkívül gazdag. Az útmenti sziklán kiépített kilátó alatt barlangok tömege húzódik. Felettünk a Ge- rennavár magasodik. Az ezerháromszáza? években állítólag királyi okmányok keltek itt. Ma már csak egy kőalap van a csúcson, — de nem lehet biztosan tudni, hogy minek volt az alapja. Lehet, hogy csak egy vadászkastélynak. A monda szerint nagyobb erősség volt itt. de írásos dokumentum nem bizonyítja, mint ahogy azt sem. hogy a hegyeken át vezető Király út onnan kapta a nevét, hogy a tatárok állal legyőzött IV. Béla azon át menekült hajdanán. Az viszont biztos, hogy ritka ragadozómadarak fé- szekrakó helye a környék. A hegységet járva sok helyen találunk töbröket. Kisebb-nagyobb mélyedések ezek. Nagyon laikus magyaAz istállóskői ősember barlang vezetőinek természetvédő szerepe ennél sokkal teljesebb. Az istállóskői kőbánya leállítása mellett ezen a hegyvidéken sok minden jelzi a természet hathatós védelmét. Ugyanakkor dermesztő pusztítását is. Az ember józan eszével felméri ugyan, hogy a családi otthonok, az utak, hidak, gyárak építéséhez mérhetetlen mennyiségű cementre van szükség és annak alapanyagát valahonnan elő kell teremteni, mégis lúdbőrös háttal szemléli. a nemzeti park szélén álló, a félig már elrohadt Bélkő holdbéli tájra emlékeztető maradványát. Szép hegy volt pedig ez a 816 méter magas Bélikő. És botanikailag is nagyon értékes. A huszadik század elején még azt írta róla az egyik kutató, hogy ez a rész Európa botanikai közepe. Nyugati, épen hagyott ormán nagyon ritka növényféleségek élnek napjainkban is. — A jégkorszakból származó szirti pereflényből száznyolcvan tövet számláltunk ott — mondja Hubai Miklós. — Ha találtunk egyet, örömújongásban törtünk ki, hiszen ez nem olyan növény, amiből könnyen vetünk. A váeráltóti botanikusok nyújtanak segítséget a ritka növények — köztük a magyar földihusáng — szaporításához. Átültetési kísérleteik nem sok eredménnyel jártak, inkább a magról való szaporítás volt eredményes. Kincs a víz A fák, a növények, az állat- és madárvilág mellett igen fontos természeti kincse a Bükki Nemzeti Parknak a víz. A Szalajka patak melletti egyik tisztáson Sáfrány Géza erdész, a környék gazdája népes csoporttal tárgyal. ezért csak néhány szóval köszöntjük. — Most folyik kicsiben a világ újrafelosztása — mondja. — A vízgazdálkodásról itárgyalunk. Most van elég víz, de csapadékszegény hónapokban gondjaink vannak. Nem csoda, hiszen kell a víz a pisztrángnevelő tavakba. a környező településekre a közeli víztározóba és természetesen a patak medrébe is. A pisztráng mindig a friss vizet igényli. Már csak a gazdasági haszon miatt is gondolni kell erre. Valamikor Fejes János halászmester évente két mázsa pisztrángot nevelt a Szalajka mentén. Az örökébe lépett és ma már nyugdíjas Simon Károly erdész évi nyolcvan mázsára növelte ezt a meny- nyiséget. A látnivalóban gazdag vidéken gyorsan elröppen a nap. Őszintén sajnálom, hogy leszáll az este. Megnyugtató tudat viszont számomra az, hogy a Bükki Nemzeti Park megalapításának köszönhetően a fel nem keresett tájakat bármikor láthatom, hiszen védett már hazánknak e páratlan vidéke. A másik két nemzeti park — a hortobágyi és a kiskunsági — jellegében egészen más. Itt a több mint 38 ezer hektárnyi területből alig három hektárnyi a szabad rész, a többit erdő borítja. Márpedik ahogy Hil- debrandt után szokták mondani : Emberi kultúránk az erdő irtásával kezdődött és annak megvédésével menthető meg. Simon Béla Fotó; Dede Géza
