Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

1983. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kodály domborművet ajándékozott Karcag városának Ráto- nyi 'József Munkácsy-díjas szobrászművész, a Képzőművésze­ti Főiskola tanára. A bronzba öntött portrét a közelmúltban helyezték el a Déryné Művelődési Központ falán * Film jegyzet I Talpig olajban * * / A színház, a film világa bővelkedik sztorikban, babo­nákban, nagyotmondások- ban. Ez utóbbi amolyan öszvérféleség, — a ha­zugság és a képzelet között. Az egyik jól ismert naigyot- mondás szerint a jó színé­szek a telefonkönyvet is úgy „eljátsszák”, hogy a né­ző „oda lesz” a gyönyörű­ségtől. Nos, ezúttal a két világ­híresség, Bemard Blier és Jean Pierre Mari eile úgy megbuktatják ezt az (ál) igazságot, hogy nézni is fájdalmas. A Talpig olaj­ban című. filmben ugyanis szenved ez a két nagyszerű színész. S amint erre már egyértelműen céloztunk, unalmuknál csak a nézőé a nagyobb. Hiába no, vala­hogy nem tud érdekelni az olajmágnások bohóckodása. Lehet, hogy távol esik tő­lem az a világ? Ez is fel­tételezhető, ám az meg egyenesen biztosra1 vehető, hogy a film írója és rende­zője Christian Gion sem vette túl komolyan az egész fejre ejtett történetecskét. Sőt, talán az lenne számá­ra üdvös, ha valaki meg­váltó gyanúba keverné, s azt terjesztené róla. hogy tulajdonképpen ő csak a nevét adta — valamiért, nem tudjuk miért? — ehhez a rémséghez, s az egész filmnek mondott tákolmányt valamelyik unatkozó olaj­sejk rendezte, meg akarván vele nevettetni kedvenc fe­leségét. Nem tudjuk, hogy ő kuncogott-e a Talpig olaj­ban nézése közben, mi min­denesetre igen, — a záróké­pek után. Könnyen lehet annak örültünk, hogy a vi­lág hatalmas filmtermésé­nek összes közhelygegjei- ből mixelt se íze, se szaga valaminek a végére értünk, ám lehet, hoev önmagun­kon és bepalizott nézőtár­sainkon kuncogtunk — ti — Gazdag régészeti prognózis r Ásatások Szolnok megyében Megkezdődtek a tavaszi régészeti leletmentő ása,tá­sok Szolnok megyében ha­zánknak azon a táján, ahol az elmúlt évtizedekben tu­catszámra tárták fel az el­múlt évezredek életmódjára, életformájára, szokásaira utaló településeket, kincse­ket. A szolnoki Damjanich János Múzeum régészei a kedvező télvégi időjárásban elsőként a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság területén végeztek ásatást, mivel be­jelentés érkezett arról, hogy a homokhánya nyitása köz­ben a munkagépek csontma­radványokat fordítottak ki a földből, A régészek bősé­ges lelőhelyre találtak, a X—XI. századból származó temető feltárt sírjaiból csontvázakat, korabeli pén­zeket hoztak a felszínre. A megye régészeti prog­nózisa 1983-ra széles körű kutatási programot tartal­maz. A Jászságban folytat­ják a Kárpát-medence egyetlen jász temetőjének a feltárását. Tiszaug térségé­ben bronzkori és szarmata­kori temetők ásatására ke­rül sor, Tiszaföldváron a közelmúltban megtalált réz­kori település feltárását folytatják. Törökszentmikló- son a vidék egyetlen török palánkvárának a további feltárása és az új rézkori ásatás ad munkát kutatók­nak. Jászapátin az avar te­metőt vallatják tovább, ezen a részen eddig 28 sírt tár­tak fel, igen gazdag lelet­anyaggal, fegyverek, bronz, arany és ezüst ékszerek csontmaradványok gázda- gították a múzeum régészeti gyűjteményét. A múzeumok arra töre­kednek, hogy' az ásatások során feltárt leleteket a széles, közvélemény is meg­ismerje, kiállítási sorozatot indítottak el. Elsőként a szolnoki papírgyár kultúr­termében rendeztek kama­ratárlatot a nagyrévi kuta­tások leletanyagából. Ezt a gyűjteményt a közeljövőben Tiszaföldváron a Hajnóczi Gimnáziumba és szakközép- iskolába viszik. Rákóczi- falva 100 éves centenáriu­ma tiszteletére a térségben végzett bronzkori és avar­kori ásatások felszínre ke­rült leleteiből illetve a gepidatemető maradványai­ból nyitnak kiállítást. Jász­berényben a tervek szerint május 1-én nyitja meg ka­puit az új időszaki repre­zentatív kiállítás amely a Jászság régészeti emlékei­ből ad ízelítőt. (e) ÜNNEPELŐ Fényképezőgéppel Szolnokon­Fotókiállítás a TVM művelődési házában Tavaly a harmadszor meg­rendezett fotós alkotótelep ,,takói” fényképezőgépeikkel bejárták Szolnokot, és a lá­tottakat megörökítették. Az akkor készült alkotásokból tegnap kiállítás nyílt a Ti- szamenti Vegyiművek műve­lődési házában. Az ország különböző pontjairól érke­zett, Szolnokon fényképező fotósok sajátos, „idegen” szemszögből örökítették meg a várost, így a bennszülöttek számára is érdekesek lehet­nek műveik. A tárlat ápri­lis 15-ig, kedd kivételével naponta 9-től 19 óráig te­kinthető meg. Nemzetiségi fórum a TV-ben Első ízben szervez nemze­tiségi fórumot a Magyar Te­levízió. Az adásra májusban kerül sor. Időszerűségét az adja, hogy ez év őszén tart­ják kongresszusaikat a ma­gyarországi nemzetiségi szö­vetségek; az előkészítő mun­ka részét alkotja majd a magyar nyelvű tv-adás. A fórum az MTV pécsi és sze­gedi körzeti stúdiójának kö­zös vállalkozása. Az egyó­rás műsorban a nemzetiségi politikát irányító szervek képviselői, valamint a dél­szláv, német, román és szlo­vák nemzetiségi szövetségek főtitkárai válaszolnak a né­zők előzetesen beküldött kér­déseire. A nemzetiségi la­kosság földrajzi elhelyezke­désének megfelelően Pécsett a délszláv és a német, Sze­geden pedig a román és a szlovák szövetség vezetői ülnek majd a kamerák előtt. A hazánkban élő nemzeti­ségi lakosság életével kap­csolatos kérdések magyar vagy nemzetiségi nyelven küldhetők be április 23-ig a Magyar Televízió pécsi, il­letve szegedi stúdiójának cí­mére. A szerkesztők kérik, hogy a borítékra írják rá: „Nemzetiségi fórum”. Állok a négyes főút mel­lett, ott, ahol a főváros felé fordulnak az autók, a vasút­állomás szomszédságában, a kínos-keservesen épült Baj- csy-Zsilinszky úti szövetke­zeti házaknál, túloldalon a félkörívben újonnan pompá­zó gyönyörű négyemeletes OTP-lakóházak. Gondolkodom hogy a délutáni műszakvál­tást követő nagy utasforga­lomban várjak-e autóbuszt? Aztán a József Attila lakóte­lep felől hatalmas gyerekzsi­vajra figyelek fel. Lám, itt a tavasz, a srácok rúgják a bőrt, kutyát sétáltatnak, ker- getőznek. A Bálvány úti szövetkeze­ti házak előtt világít az aranyeső, s apró levelei ki­bújtak a szomorúfűznek. Takarítják, virágosítják az utcákat. A bokrokat gon­dos kezek megnyesték, a tél sok szemetét eltakarítot­ták. A Vosztokon zöld, üde, harsogó színű, tavaszt jelez már minden. Ez persze a kis­kertek, hobbitelkek felé járó autóbuszok hétvégi meg ün­nepi forgalmán is lemérhető. Autóval jövök a Jászság­ból hazafelé. Annyit láttam már, de soha meg nem ál­lom, hogy ne nézzek balra a város határában, a Szé­chenyi lakótelepre. Unokáink már nem fogják tudni, Kis- gyep volt az, s nem vélet­len a név. Földhöz lapult öreg vályogházak, girbe-gur- ba utcák, kóbor kutyák, s egy öreg szikkadt gebe... Most? Hatezer lakásban vár­ják az idei tavaszt. Persze, hogy gonddal, bajjal tele — mert szűk már a korszerű két iskola is, s ahogy örü­lünk az egyre több, babako­csit tologató kismamának, úgy aggódunk is; hová jár­nak majd ezek a gyerekek iskolába? Ahogy nőtt, fejlődött, ala­kult a haza, úgy ez a kis da­rabja, Szolnok s az egész megye is. A minap Tiszafü­red szélén számomra eddig ismeretlen új kis lakótelepet fedeztem fel. Karcagon a külsőségeken olyan családi­házas lakótelepre találtam, hogy a szívem-lelkem örült. S akkor ne is mondjam Martfű teljesedését, s a he­rényiek birodalmát, a hűtő- gépgyári lakótelepet, a meg­szépült gyönyörű főutcát. Estefelé járom á boltokat. Ünnepre készülünk, három nap kedvére pihenhet, szóra­kozhat, családjával időzhet az ország. Hoz. persze ez a mostani, 1983-as mást is, nemcsak ünnepeket. Munka­helyeken és otthonokban, in­tézményekben és szövetkeze­tekben szorítunk a nadrág­szíjon. Panaszkodnak a tü­relmetlenebb kereskedők; a vásárlók egyre inkább megfontolják, mire adják a pénzüket! Értékesítési, be­szerzési bajaikkal törődnek a gyárak, a szövetkezetek. A tíz évvel ezelőtt divatot szerető csinos fiatalasszony nemcsak azért nem dobja ki a jó kényelmes kis körömci­pőt, mert eljártak fölötte az évek, minek „fláncolni”, ha­nem azért se; másra jobban szüksége van a családnak. Jobban be kell osztani a pénzt, elviszi sarkaltatni. Van, aki megriadt, s kétsé­gek között újságolja: hallot­tad, jön az ezres bankó? Van, aki cseppet se riadtan azt latolgatja, nem lehetne, kellene-e szakmát, hivatást újra választani, cserélni? Az autótulajdonosok jónéhánya buszbérletet vett már az idén, nem kocsival jár a munkahelyére... Nehezebben élünk, s még azt is balgaság tagadni, van­nak, akik kis igényeiknél is szerényebben. Valamiféle önámító álomvilágban évtize­deken át azt hittük, minden, mindenkinek, mindig csak jobb lehet. Közben azért megtanultuk, hogy amíg a világ ilyen, amíg együtt él ,a kapitalista és a szocialista rendszer, küzdeni kell. Elsősorban a (békéért, aztán a gazdasági és a társadalmi viszonyok fejlesztéséért, a munkáshata­lom iránti elkötelezettség szellemében. Megtanultuk. Vizsgáztunk is, még ha felnőtt fejjel is, mert örültünk, hogy tanul­hattunk. És még jobban örülünk, hogy gyerekeinkkel már nem az a gond, hogy minél előbb ne pusztítsák a kenyeret, a család kenyerét. És megtanultunk egy új éle­tet, alakultunk, változtak szokásaink, s nagyot nőttek igényeink! Mennyit lehetne egykori igénytelenségünkről beszélni — amit dehogy mi akartunk, ránk kényszerítették a nehéz évek, évtizedek. Mondjam, hogy a „háborús gyereknek” sose volt jó cipője, mert gyorsabban nőtt a lába, mint a cipőjegy-járandóság? Per­sze, ezt talán már nem is szabad a mai gyerekeknek elmondani. „Dumának” tar­tanák, s azt mondanák, hogy ami elmúlt, minek felemle­getni? Nem voltunk hősök, csak munkát szerető, dolgos em­berek sokasága, amely átélt kudarcokat, nagy csatákat, vereségeket is, — de földet osztott és gyárat államosí­tott, új munkahelyek ezreit építette, s tudott éveken át egy lódenkabátban is nagy terveket szőni és megvalósí­tani. A történelemkönyvek év­századokat fognak át, a kö­zelmúlt még nem látható be­lőlük tisztán, éles fényben. Olyan éles fényben, mint a tavaszi ragyogás. Megál­lunk, panaszkodunk egy ki­csit, de otthon nemcsak a kenyér, a kalács is ünnepi, s igazán jó a húsvéti sonka, a tojás... Igazán jó, hogy így kö­szönthetjük a tavaszt. Talán kicsit magunk is megújhod- va, megtisztulva a tél sok gondjától, bajától, s frissen új feladatokra, munkára ké­szen. Mert kedden újból folytat­juk. Az ország s önmagunk építését. Ahogy harminc- nyolc éve már minden hét­köznapon. (SJ) Aranyóra, pelenka, kristály keserű Ötletes, szuggesztív reklámfilmek Tavaly ősszel rendezték meg Cannes-ban a reklám­filmek fesztiválját. A nyertes filmeket Buda­pesten már bemutatták, s most a megyék szakemberei­nek vetítik le őket. Szolno­kon a Kereskedelmi- és Ven­déglátóipari Főiskola „Kék háromszög” szakmai klubjá­nak segítségével ismerkedett meg szerdán a megyei rek­lám- és hirdetésszakma kép­viselete a filmekkel — és természetesen ott voltak a főiskola hallgatói, a jövő kereskedelmi szakemberei is. A filmek zöme fél- és egyperces, a leghosszabb is csak három perc. Nagyon sok Japánban készült, a nagydíjat is japán film nyer­te, amely különböző formá­jú villanyégőket kínált a vevőnek, csábítóan ízléses gyümölcsök (világító szőlő- és almaszemek) formájában. Színvonalas parádé pergett a videofelvételen; angol, fran­cia, NSZK-beli, belga, görög, portugál, kanadai, brazil, ar­gentin, olasz, svéd, norvég, és nem utolsó sorban magyar cégek gyártmányai • villan­tak fel előttünk. Változatosnak mutatkozott a kínált áruk köre is: reklá­moztak láncait letépő Rena­ult gépkocsit, dohányzás el­leni gumicukorkát, szemetes­zsákot, bankot, kávét, mo­gyorót, fehérneműt, rósejb- nit, pelenkát. Az angol Ric­hard William stúdió néhány filmje nagy sikert aratott Wodehouse regényalakjainak megelevenítésével készült sör- és sherryreklámjaival. Ezekhez hasonló, szesz- és dohányárukat kínáló reklá­mokat érdekességként lát­hattunk, hiszen nálunk nem hirdetik e termékeket. A rengeteg ínycsiklandozó ételt, csinos ruhát, érdekes játékot, hasznos új gépet ajánló filmek között két ma­gyar alkotás is szerepelt, amelyek különdíjat kaptak. Az egyik a kristálykeserűt kínálta, a másik a Fővárosi Csatornaművek gyurma- trükkfilmje volt. Trükkökben dúskált a be­mutató, élvezetes és ötlet­gazdag filmtechnikai megol­dásokkal kápráztatták el a nézőt ~ A gyorsítás-lassítás, kockázás, stop-trükk, animá­ció, a plánok, a fények, a színek — mind meghatározó szerepet kaptak egy-egy reklámban. Ezek elismerésé­re a zsűri vágás-különdíjat és animációs díjat is odaítélt, valamint operatőri munkáért is adott jutalmat. Egészségügyi filmet is ké­szítettek az angolok, a do­hányzás ellen (amellett, hogy Hamletról és Falstaffról el­nevezett szivarokat is kínál­tak). A franciák a konyhát csábítóvá varázsoló új íze­ket és finom boraikat hir­dették, a japánok elegáps műszaki cikkeket, aranyórát, felhúzható játékokat, elekt­romos sütőt, telefont reklá­moztak. Jó, hogy mindig tanulni kész szakemberek figyelnek a reklámra, technikai bra­vúrjaira, szuggesztív tálalá- sú újdonságaira — gazdagít­va országunk (és megyénk) reklám- és hirdetéstermését. K. J. Jászapátin a Vágó Pál Helytörténeti Múzeum­ban április 5-ig látható a Váci György kétszeres aranydijjas könyvkötő- mester munkáiból és szerszámaiból nyílt kiál­lítás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents