Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-11 / 59. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 11. A Storno ház értékei Élmény és nosztalgia Élesdy István kiállítása az Aba Novák teremben A ceglédi születésű (1912) művész Szolnokon, Pólya Tibor irányításával indult el művészi pályáján. Már középiskolás éveiben sokat hallott az itteni művésztelep változatos, eredményekben gazdag életéről, Fényes Adolfról, Pólya Tiborról, Szüle Péterről Chiovini Ferencről, Zádor Istvánról, s egy verőfényes nyári reggelen, 14 éves fejjel Ceglédről Szolnokra utazott. Az állomásról gyalog indult felfedező sétára, s már az első órákban egy életre szólóan hatott rá e táj szépsége. Festem kezdett, hittel és lelkesedéssel. Első próbálkozásait látva Szüle Péter felismerte tehetségét, gyakran hívta a telepre, s hasznos tanácsokkal segítette. A nagy szolnoki kiállítás pedig örökké emlékezetes élmény maradt számára. Ekkor ismerkedett meg Pólya Ivánnal, de még szívesebben Pólya Tiborral, aki rövid beszélgetés után tanítványává fogadta. A művésztelep mellett egy kis utcában lakott, a mai Pólya Tibor utcában. Ezek a forró, lázas munkával telített júniusi napok már a Képzőművészeti Főiskolára való felkészülés nyarai voltak. E soha el nem felejthető ifjúi évek nosztalgiái ma is ott kísértenek egyre sokasodó tájképein, s erről bizonyságot tett három évvel korábban ugyancsak ebben a teremben megrendezett tárlatán, amikor is minden képét megvásárolták, de ugyanilyen eredménnyel végződtek fővárosi, szombathelyi, győri s veszprémi bemutatkozásai is. Sőt, eljutottak hasonló hangvételű művei marokkói, svéd, dán, holland galériákba, nem beszélve heidelbergi kiállításairól. Ma már a műbarátok tömege ismeri Élesdy jóvoltából szerte Európában a szolnoki, zsenyei, márté- lyi s szigligeti utcák, tájak szépségét, akárcsak a budai várnegyed macskaköves utcácskáit. Ma már a műbarátok. de a szakkritika is összekapcsolja nevét a Bécsi kapu tér s a körötte sorakozó utcák, terek kaiéidosz- kopikus színáradatával. Munkássága rendkívül sok irányú. Anatómiai ismeretei számos figurális, portré és aktképre inspirálták. A folklór iránti vonzalmát egykori mestere, Glatz Oszkár szította magasra, míg tcllrajzait és rézkarcait Is- tokovits Kálmán és Varga Nándor Lajos útmutatásai emelték országos szintre. Glatz Oszkár példája nyomán elindulva szívesen hódolt a folklór vonzásának, ahol kolorizmusát csillogtatta. Számos hazai és külföldi tárlaton mutatkozott már be, rendszeres külföldi útjainak élményeit a vázlatok tömege őrzi. Munkásságáról néhány éve a televízió önálló filmet készített, Pereházy Károly pedig könyvet írt várbeli akva- relljeiről, amelyeket hetek alatt szétkapkodtak a műbarátok. Legutóbb a tavalyi Tavaszi Fesztivál keretében mutatkozott be önálló tárlattal a Csontváry teremben. Jelenlegi otthonában, a Bécsi kapu térj patinás, filmesektől annyiszor megörökített emeleti műterméből csodálatos kilátás nyílik a főváros távoli, már ködbe vesző szépségeire. Ö ezekre éppoly érzékenységgel reagál, mint Szolnokon töltött gyermekkori emlékeire, az itteni tabáni és Tisza-parti tájakra. S ezek az emlékek épp úgy visszajárnak, mint azoknak a vidám, gondtalan estéknek a hangulata, amelyeket hajdanában a telep tagjaival Patay Miska festő barátjának vendég- szerető műtermében eltöl- töttek. Élesdy István ezen a tárlaton is számot adott egyéni és mindenki mástól elhatárolható tudásáról, változatlan erejű tömörítő készségéről, s érzelemkeltő sajátos ecsetjárásáról. S e művek szuggesztív összhatása ma már egy határozott karakterű Élesdy-ouvre jegyeiben kristályosodik ki. Dr. Tóth Ervin Fontos szakaszához érkezett a soproni Storno ház több éve tartó felújítása: az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei megkezdik a híres műemléképület belső értékeinek restaurálását. Rendbehozzák a termek fadíszeit, a lambériákat és új köntösbe öltöztetik az évszázados falfestéseket. Az időigényes és nagy szakértelmet követelő munkához a Képzőművészeti Alap is segítséget nyújt. A földszinten helyreállítják a sötét mennyezetre és az oldalfalakra festett hatágú színes csillagokat, amelyek a XVI—XVII. század fordulóján az ott működő patikát díszítették. Noha okleveles adatokból már korábban is tudtak a város legrégibb gyógyszertáráról a szakemberek, tárgyi bizonyítékot azonban csak a Storno-házbeli falkutatás során szereztek hollétéről. A patika szomszédságában több korabeli üzlet is volt, erre utalnak a monogramokból megformált kereskedőcímerek, melyeket a későbbi mészrétegek rejtettek el. Ezek az évszázados várostörténeti értékű díszek megszépítve, megfiatalítva ékesítik majd a Storno ház földszintjén nyíló cukrászdát. Nem kisebb feladat elé állítja a restaurátorokat az a XIX. század elejéről való biedermeier falfestés, amelyet az emeleten találtak; a színes, életképet ábrázoló kompozíciót láthatóvá teszik A Marx-centenárium jegyében Megyei főiskolai találkozó a hét végén A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának részeként ebben az évben is a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata ad otthont a megye főiskolástalálkozójának. A ma délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvénysorozat számos lehetőséget nyújt a résztvevőknek arra, hogy megvitassák választott pályájuk nehézségeit és szépségeit, s hogy az intézmények hallgatói között emberi és munkakapcsolatok szövődjenek. A főiskolások találkozójának programja ebben az évben Marx Károly halálának 100 évfordulójához kapcsolódik. Szekcióviták keretében tűzték napirendre A modern marxizmus és Korunk és a marxizmus című vitát. Erre a két vitára ma kerül sor; ezt egészíti ki Fábiánná dr. Kocsis Lenke előadása A főiskolai hallgatók felkészítése az értelmiségi életre címmel. A szombati események jobbnál jobb alkalmat kínálnak a főiskolásoknak a „lazításra”. A nap eseményei tudniillik — sport- események : kocogással, kosárlabdával, asztalitenisszel, női és férfi labdarúgással színesítve, mindennek csattanójaként disco, annak, akinek van még jártányi ereje. A találkozó zárónapján, vasárnap koszorúzást tartanak, majd megemlékező ünnepség lesz a Killián György Repülő Műszaki Főiskola névadójának emlékművénél is. A nemzetiségek közművelődésének új központja Az Állami Gorkij Könyvtárat a közelmúltban bízták meg azzal, hogy a nemzetiségi alapkönyvtárak hálózatának koordinációs központjaként tevékenykedjék. Munkájához tartozik a világirodalom, az irodalomtudomány, a zene és a nemzetiségi kérdések szakirodaimának gyűjtése, feltárása, oktatási és kutatási célú hasznosítása. Ezt a feladatát több mint 250 ezer dokumentumból álló gyűjteményével, szolgáltatásaival, kiadványaival, zenetárával, a kutatást segítő koordinációs, módszertani és dokumentációs tevékenységével teljesíti. Az intézmény feladatát legjobban szolgáló módszerek kutatása és kifejlesztése után az Állami Gorkij Könyvtár ma már a nemzetiségi mintakönyvtárak modelljeként működik, hasonlóan a más országokban is tevékenykedő ilyen intézményekhez. Erősödött kapcsolata a nemzetiségi szövetségekkel, szakmai tanácsokkal támogatják e szervezetek köz- művelődési munkáját. Az új szervezeti formánál azt az alapvető nehézséget vették figyelembe, hogy a nemzetiségi lakosság szórványosán él Magyarországon. Emiatt gyakorlatilag lehetetlen egy-egy kisközség néhány száz nemzetiségi lakosságát megfelelő mennyiségű és választékú könyvvel ellátni. A körülményekhez igazodva a legjobb módszernek a bázis- könyvtárak hálózatának kiépítése bizonyult. Amikor az Állami Gorkij Könyvtár a nemzetiségi könyvtárak központja lett, statisztikai felmérést készítettek a már meglévő hálózatról. Eszerint a különböző nemzetiségi alapkönyvtárak közül a délszlávok 80. a németek 208, a románok 16 és a szlovákok 111 település ellátásáról gondoskodtak. E hálózat fenntartását. fejlesztését, a nemzetiségek kultúrájának ápolását ezentúl tudományosan szervezett módon az Állami Gorkij Könyvtár szakapparátusa hangolja össze. Miskolcon a Borsod-Miskolci Múzeum kiállítótermében „Régi népi hangszerek” címmel kiállítás nyílt március 3-án. A tárlaton bemutatott hangszereket az ország különböző gyűjteményeiből válogatták össze. A képen: A kecskeduda egy részlete Nemzetközi gitárfesztivál és nyári művészeti egyetem Több országos és nemzetközi kulturális rendezvény előkészítését kezdték meg Komárom megyében. Az első nagyobb szabású programra április 8—9-én Oroszlányban kerül sor, ahol a dunántúli megyékből érkező bábegyüttesek tartanak bemutatót. Júliusban Tata látja vendégül a nemzetközi dixieland- találkozó résztvevőit. Ugyan- eooen a hónapban Esztergomban rendezik meg a Du- na-kanyar művészeti nyári egyetem 19. stúdióját, amelyre az ország különböző vidékeiről és számos országból várnak zenepedagógusokat, muzsikusokat. Ugyancsak rangos esemény színhelye lesz július 15—17-e között az esztergomi Vármúzeum, ahol Esztergomi históriások címmel szerveznek programot. Ezen a műsoron fellép egyebek között a Csíkszeredái Venyige együttes, magyar folklóregyüttesekkel adnak közösen emlékműsort Esztergom török uralom alóli fel- szabadulásának 300. évfordulója alkalmából. Az augusztusban sorra kerülő nemzetközi gitárfesztiválra és szemináriumra háromszáznál több hallgatót és harminc neves gitárművészt hívott meg Esztergom. A találkozó művészei az ország számos városában is hangversenyeznek. Zenei élet Átfogó képet nyerhetett két eseményen a szakember a megye zeneiskoláiban folyó hangszeres képzés színvonaláról s a zenetanulásr nak a gyerekek életében betöltött szerepéről. A zeneiskolák elsődleges feladata és célja értő zenehallgatókat nevelni (s csak másodlagos a szakember-utánpótlás). Miért van akkor szükség aktív zenetanulásra, sőt versenyekre? Az utóbbi kérdésre kézenfekvő a válasz: a versenyek minden korban a minőség fejlesztését célozták. De vajon megjárható-e a zenéhez vezető út a zene puszta hallgatásával? Aligha. A játékban, mozgásban, éneklésben észlelt és befogadott zenei ismeretek közelebb állnak a valósághoz, ez az aktív befogadás az útja a zenehallgatásra nevelésnek is. Eboől az elgondolásból kiindulva világossá válik, hogy a zene hallgatásához vezető leghatékonyabb módszer, a gyermek saját tevékenységéhez kötött információiéi vétel: éneklés, később hangszeres muzsika, kamaraegyüttesek, kórus, zenekar. A közös muzsikálásban a zenének a növendék számára új tulajdonságai (együtt - hangzás, színek) társas hatással jönnek létre, így a zenéhez kapcsolódó társas érzés jelentős személyiségalakító tényezővé válhat. Nem az ötösért vagy a tanár megrovó tekintetétől tartván törekszik optimális teljesítményre, hanem az együtthangzás öröméért és szépségéért, az együttesen átélt és az együttes közös produkciójából fakadó zenei élmény öröméért. Serkenti a növendéket az egyéni felelősség is, melyet a közösség teljesítményéért vállal. Ugyanakkor a közös munka a növendék készségeit magasabb intenzitásra emelheti. Megyei hegedűverseny A Törökszentmiklóson február 24—25-én rendezett harmadik megyei hegedű- verseny nagy erénye pedagógiai célzatossága, demok- rauzmusa volt. i\em a pillanatnyi diszpozíció alapján kerestek sztárokat. Minden egyes versenyző két alkalommal lépett dobogóra kötelező és szabadon választott művekkel. Az elődöntőn. valamint a döntőn szerzett összpontszám alapjan nyertek helyezést a növendékek. A négy életkori kategóriában versenyzők teljesítményének színvonalát összevetve az az évek óta jelentkező tendencia mutatkozott most is meg, hogy a tíz-tizenkét éves korú gyermekek nagyobb hangszerkezelési biztonsággal, s így művészileg is igényesebben játsszák a képzettségi szintjüknek megfelelő nehézségű műveket, mint a tizenkét- tizennégy évesek, akiknek ugyan van igényük az aktív zenélés iránt, de jobbára már a továbbtanulásra koncentrálnak, kevesebbet gyakorolnak. Így adódott, hogy két 'kategóriában a zsűri első, illetve második helyezést nem adott ki. A versenyben a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola növendékei szereztek legtöbb pontot. Második helyezett a kisújszállási zeneiskola, harmadik a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola. A verseny első napján nagy sikerű hangversenyen mutatkozott be a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zenekarának kíséretében (vezényelt Szath- máry Endre) a megye zeneiskoláinak három hajdani növendéke. Nagyobb fejlődés, pozitív előrelépés mutatkozott a megye zeneiskolai zenekarainak tevékenységében. A zsűri minősítésének alapjául az együttmuzsikálási érzékenység és a zenei kép árnyalatgazdagsága szolgált. A zenekarvezető muzsikusi egyénisége meghatározó lehet ugyan a zenekar arculatának kialakításában, ám ez a műfaj sajátosan kollektív: a vezető ténykedése a hangszeres tanárok szólambetanító munkájára alapozva lehet csak eredményes. Az ifjúsági zenekarokban játszó gyerekek amatőrök, többségükben nem is készülnek zenei pályára. Am professzionista igén.y u vezető művészetközeibe tudja csempészni őket. Nem túlzás ez? — kérdezhetné az olvasó, hiszen a kamarazenélés az egyik legnehezebb műfaj: hangszerkezelési biztonságot igényel, alkalmazkodó készséget a társakhoz és a pillanatnyi zenei szituációhoz, s nem utolsó sorban a kottafejekből zenei logikával kibontott. előadási koncepció egységes megvalósítását. S ez már művészi feladat. A zenekari játék — éppen mint a személyiség- formálás eszköze — intézményes zeneoktatásunk szerves része. Van hagyománya, igen gazdag műsoranyagból válogathat a zenekarvezető a gyerekek életkori sajátosságának és hangszerkezelési jártasságának megfelelően (segít a tanár leleménye is: van kollega, akj a helyi lehetőségek folytán sajátos hangszerösszeállítású kamaraegyüttese számára tabulatúrás könyvből hangszerel műveket). De válogatni kell, különben az idő rostája is megállna, s válogatni kell azért is, hogy ne állítsuk a zenekart fölösleges próbatétel elé. Mert ha pusztán csak lejátsszák a műveket cizellált hangzáskép nélkül és egysíkú dinamikával vagy zenei karakter nélkül, akkor egyrészt hitelét veszti az előadói szándék, másrészt oda a közös játék öröme vagy örömet sugárzó légköre, amely a kamarázenélésnek tulajdonképpen célja és értelme. A jól megválasztott művel viszonylag rövid időn belül juthat sikerélményhez azaz a közönség előtti fellépés lehetőségéhez az együttes. Úttörözenekari fesztivál Az úttörőzenekarok megyei fesztiválján öt íúvós- és öt vonósegyüttes lépett fel. A megyei átlagszínvonal tehetséges és törekvő szakembergárdáról tanúskodik. A mélyebb elemzés azonban sajátos ellentmondásokra vet fényt. A zenekarvezetők úgy látják el funkciójukat — hogy bár képzett zenetanárok —, zenekarvezetői képesítésük nincs, mert ilyen stúdium eddig a tanárképzőkben nem is volt. Ez a helyzet a képzőintézetekre is feladatot ró tehát. A március 5-én rendezett versenynek otthont adó szolnoki Török úti Zenei Általános Iskola ez évben szerveződött fúvószenekara versenyen kívül mutatkozott be (vezető Varga Gábor). A tíztagú mezőtúri fúvós kamarazenekar (vezető Fancsali Oldamur) ezüst, a szolnoki klarinétkórus (vezető Puskás Dezső) arany minősítést érdemeltek ki produkciójukkal. Szoros verseny alakult ki az arany minősítést nytert jászberényi (vezető Hernádi András) és a karcagi (vezető Sípos Antal) fúvószenekarok között. Két évvel ezelőtt a jászberényiek képviselték megyénket az országos úttörőzenekari fesztiválon. Az idén a karcagiak kaptak „útlevelet” a zsűritől. A vonószenekarok kategóriájában mezőtúr kamarazenekara (vezető Burján György) bronz, Jászberény együttese (vezető Bujtás József és Tímáráé M. Mária) ezüst, Szolnok vonószenekara (vezető Báli József) arany minősítést kapott. Az országos vonószenekari fesztiválon való részvételre (húsz vonós- és húsz fúvószenekar találkozójára) a kiemelkedően jó teljesítményt nyújtó kisújszállási zenekart (vezető ifj. Papp László) jelölte a zsűri., Labáth Valéria
