Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
1983. MÁRCIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Politikai kiadványok Szocializmus és személyiség Sokat írtak már a személyiség szerepéből, fejlődéséről, az ember erkölcsi magatartásáról. A Kossuth Könyvkiadónál most megjelent kötet a Szocializmus és személyiség, amely több tanulmányt tartalmaz, elvi oldalról, marxista elemzéssel vizsgálja a kérdést. A marxista-leninista személyiségelmélet nem elvont, hanem a valóságban, a történelem menetében elemzi és foglalja össze ezt a nagyon fontos témát. Tudjuk, hiszen tapasztaljuk, hogy a szocialista országokban szüntelenül fejlődik a tömegek politikai és munkaaktivitása, kialakulnak és erősödnek a szocialista személyiség — az új típusú erm ber — legjobb vonásai. A könyv éopen azt elemzi, hogy milyen társadalmi körülmények biztosítják a személyiség szabad és sokoldalú ' fejlődését, mi a szerepe az embernek az ilyen körűimének megteremtésében. A szerzők tisztázzák a személyiség fogalmát. Hangsúlyozzák, hogy az ember egy- személyben biológiai és társadalmi lény, aki hosszú fejlődés után jutott el arra a szintre, ahol ma áll. S a személyiség egyben bizonyos gazdasági és osztályviszonyokat is kifejez, az egyéniség megnyilvánulásának foka a társadalomban gyökerezik. Csak a szocializmus teremtheti meg azokat a feltételeket — hangsúlyozzák —, amelyek lehetővé teszik az ember sokoldalú fejlődését. S akkor válik személyiséggé, amikor elsajátítja a társadalom termelési tapasztalatait, a tudomány, a technika és a kultúra eredményeit, az új társadalmi viszonyok egész gazdagságát. Foglalkoznak a szocialista személyiség szerepével, a szocialista személyiség kialakulásának körülményeivel. Majd rátérnek a tudományos-technikai forradalom és a személyiség kapcsolatára. A szocializmusban megváltozik a munka jellege és formája, kifejlődik a munka közvetlen társadalmi jellege. Miután a munkásosztály meghódítja a politikai hatalmat és a termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerülnek, megteszi az első lépéseket a kommunista módon társult munka felé. A tudományos-technikai forradalom során pedig még tovább lép, mert ez a társult munka már nem kézi eszközökön alapul, hanem a tudomány, a technika kerül be a termelésbe. Ezért ebben az időszakban előtérbe kerül az oktatás, a művelődés kérdése, a technikai szintek emelésének feladata. A szocialista oktatásnak olyannak kell lennie, hogy a fiatalság megfeleljen ennek a követelménynek. A személyiség és a kultúra fejezetben azt vizsgálják, hogy a műveltségnek milyen szerepe van az egyén kiteljesedésében, a személyiség létrejöttében. A szocialista gazdaság sikerei, a gazdasági tevékenység üteme, a munka termelékenysége attól függ, hogy mennyire sikerült kinevelnünk a művelt fők sokaságát — állapítják meg a szerzők. Mint ahogyan a -személyiség társadalmi aktivitása is függ a műveltségtől, a kulturáltságtól. Magyarul, aki képzett, az jobban ismeri, mit kell cselekednie ahhoz, hogy a termelési, gazdasági és társadalmi problémákat meg tudjuk oldani. A továbbiakban arra a kérdésre próbálnak választ adni, hogy a szocialista személyiség nevelésének mik a módjai, hogyan függ össze a szabad, idő és az ember nevelése. Ez utóbbi számunkra is tartogat hasznos tanulságokat, hiszen hazánkban is általánossá vált az ötnapos munkahét, tehát több az emberek szabad ideje. Miként töltsük el ezt az időt, mit csináljunk, hogy egyéniségünk megmaradjon, helyesen fejlődjön, hogy a szabad időt valóban arra használjuk, hogy személyiségünk kiteljesedjen. A szerzők szerint a szabad idő a személyiség alakításának jelentős tényezője. A hosszabb és hatékonyabb pihenés egyre növekvő szükséglete azonban társadalmi problémákat is felvet: sokan úgy vélik, hogy a szabad idő eltöltésének formája mindenkinek saját ügye. Ez nem így van, mert az társadalmi ügy, hogy miként pihen, hogyan szórakozik, mit csinál szabad idejében az ember, a munkás. Hiszen ha nem tanul, nem építi személyiségét, ha nem készül egészséges munkával, szórakozással a következő heti termelési munkára, akkor személyisége eltorzulhat, életfelfogása megváltozhat^ Tapasztaltunk már: egyes emberekre a több szabad idő úgy hatott, hogy több időt töltött el a kocsmában és még jobban lerészegedett, mint máskor, és hétfőn alkalmatlanná vált a munkára. Erre is gondolnak a szerzők, amikor azt írják, hogy a szabad időt is meg kell szervezni és hasznosan eltölteni. A könyv végül a szocialista személyiség önnevelésével foglalkozik. Ez az előbbiekből adódik, mert a szocialista személyiség méltósága, erkölcse éppen abban fogalmazható meg, hogy tudja magát irányítani, tud gondoskodni arról, hogy személyisége megfeleljen a szocialista erkölcsi normáknak. G. S. Agrártörténeti emlékhely Agrártöténeti emlékhellyé- fejleszti egyik legrégibb pusztáját a bólyi Mezőgazda- sági Kombinát. A Batthyányiak által a XIX. század elején telepített Békáspuszta máig megőrizte sajátos arculatát, hiteles reliktuma tehát a régmúlt nagyüzemi — uradalmi — gazdálkodásának. A rekonstrukció során visszaállítják a puszta eredeti képét, eltávolítják az utóbb emelt, jellegtelen építményeket. A majorság megtartja jelenlegi funkcióját, sőt újabbal bővül; itt állítják fel a nagyüzem gazdaságtörténeti múzeumát. A Boly közelében fekvő — a tájban szigetként elhelyezkedő — település tipikus dunántúli puszta. Település- szerkezete a középkori szekérvárakra emlékeztet. Szép fekvése, rendezett külseje, hangulatos épületei miatt a kombinát fontos szerepet ruházott Békáspusztára már eddig is. Itt alakította ki a szakoktatási központját és itt kapott műtermet a nagyüzem által mecénált szobrászművész, ez a vadgazdálkodás székhelye és a vendégvadászok fogadója, a lótenyésztés és a lósport bázisa. A jövőben tovább erősödik a puszta közművelődési és idegenforgalmi jellege. A Dél- Dunántúli Tervező Vállalat elkészítette Békáspuszta általános rendezési tervét, ennek alapján fogott most hozzá a helyreállítási munkákhoz a kombinát. Az üzemi múzeumnak a puszta legrangosabb épülete ad otthont; a századforduló táján klasszici ití* stílusban emelt és mértéktartóan díszített téglaistálló. Kevés ilyen szép istállóépület van az országban, a párja Pa- rádfürdőn látható, ahol szintén múzeumként szolgál. Bem-bankó Bem tábornok erdélyi hadseregének pénznyomó kliséje került a közelmúltban a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény birtokába. A tábori pénznyomda kliséjén a dátum: 1849. július 31. — Ez a segesvári csata, Petőfi eles- tének napja. A három pénztervezet kliséjének szövege: „két (illetve hat és tíz) ezüst krajcár, mely váltójegy az erdélyi főhadi pénztárnál mindenkor vissza váltatik.” A három aláíró pedig; Géry Gergely főhadi pénztárnok, Bem és Teleky Sándor főfelügyelő ezredes. Az erdélyi hadsereg két, hat és tíz krajcáros címletű bankjegyeinek gyártása a szabadságharc végén krónikussá vált aprópénzhiány megszüntetését célozta. A pénznyomtatásra már nem került sor, mert a klisé elkészítése és a különböző további csatavesztések és fegyverletételek között lcét-há- rom hét telt el, így akkor sokszorosításra nem volt idő. Csak szépen kerekítve... Felvételünk Szolnokon, az Abonyi úti iskolában készült Megkezdődtek a Verseghy diáknapok ~Népes mezőny,' változó színvonal A jövő hét végén újabb művészeti bemutatók Tegnap megkezdődtek Szolnokon az Országos diáknapok megyei művészeti bemutatói. A középiskolások — gimnazisták, a szakmunkásképző intézetek, szakközépiskolák tanulói — már hónapokkal ezelőtt megkezdték a felkészülést a kétévenként adódó eseményre. amely, a hagyományokhoz visszatérve, ismét a Verseghy diáknapok elnevezést kapta. Diáknapok. Az ember azt hihetné, hogy középiskolásoktól nyüzsög majd a város, de legalábbis a nézőterek megtelnek tizenévesekkel, akik kíváncsiak társaik produkcióira. Tegnap a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, ahol a szólóénekesek, a duók, a triók, a quadtettek, a bűvészek, a -modern táncok művelői, a parodisták, a polbeat, a rock, a jazz-szólisták és együttesek mutatkoztak be, nein így történt. A' szereplők egymásnak és a szakmai zsűrinek játszottak, s adtak számot felkészültségükről, telve izgalommal. A krónikásnak »olykor az jutott eszébe, a különböző műsorszámokat nézve, hallva, hogy egy „matekórán” ül, ahoi a diák felel s a tanár — esetünkben a zsűri — pedig osztályzatokat osztogat. A vers és prózamondók, akik a Verseghy Gimnáziumban szerepeltek,, ugyancsak nem kaptak nagyobb nyilvánosságot. Pedig akik a fellépésre vállalkoztak — és szerencsés esetben nem fogta otthon őket az influenza, e miatt ugyanis jóné- hány diáik nem jutott ez alkalommal szereplési lehetőséghez — energiájukat ,nem kímélve, tehetségük legjavát nyújtva érkeztek a bemutatóra. Bemutatkozni, megmutatni, hogy — iskoláik színeit képviselve — mire képesek. Hogyan tudnak énekelni, zenélni, verset, prózát mondani. Kedvtelésből, s nem feladatként. Talán kicsit jobb, köny- nyedebb szervezéssel nagyobb élményt nyújthatott volna számunkra ez a seregszemle, még akkor is ha tudjuk; a megyei bemutatók tulajdonképpen „válogatók”, innen jutnak tovább az országos diáknapok. művészeti bemutatóira azok a diákok, akiket a szakmai zsűri ‘a legtehetségesebbnek ítélt. A zsűri ritkán téved—1 a közönség pedig még ritkábban. Ezért is hiányoltuk jelenlétét; azaz a megyei diáknapok művészeti bemutatóiról — a diákokat. Többnyire színvonalas műsorszámokat hallhattak, láthattak volna, és képet kaohattaik volna arról is, hogy a megye más középiskoláiban társaik mennyi energiát fordítanak a különböző művészeti ágak művelésére, tanáraik a tehetségek ápolására, segítésére, felkészítésére. Barna Júlia — a szolnoki Tiszaparti Gimnázium szólóénekese Szabó Eszter — a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola diákja — verset mond. Dobos Borbála és Pugner Ágnes — a Verseghy Gimnázium tanulói — egy Karinthy jelenetet mutattak be. Fotó: Tarpai A művészeti bemutatók lapzártakor még tartottak, az eredményekről kedden számolunk be. Március 12-én és 13-án a szólóhangszeresek és kamaraegyüttesek a szakmunkás- képző intézetek és szakközépiskolák kórusai, valamint a diákszínpadok mutatkoznak +>e Szolnokon. — te — Szépen magyarul — szépen emberül Fonyadt virágok Jeles költőnk, Baróti Szabó Dávid (1739—1819) a „magyarság virági”-nak nevezte szólásainkat, közmondásainkat. Igaza is van, ha jelentésüknek megfelelően használjuk őket. — A jó stílushoz éppúgy hozzátartozik egy- egy szólás, közmondás használata, mint például a változatosság. A virág akkor szép, ha nyílik és illatozik. A szólások és a közmondások akkor teszik stílusunkat mozgalmassá, beszédünket színessé, ha nem változtatunk rajtuk önkényesen. Sajnos, az önkényes változtatgatásra jó néhány példa akad (nem a véletlenül elkövetett vétségekről beszélünk). Bizony, megesik, hogy két közmondást összekevernek, mert úgy vélik, hogy így humorosabb. és a mondanivalót is jobban kifejezi. Még ez az utóbbi is alig hihető. Ugyan milyen mondanivalójuk lehet számunkra az alábbi kevert közmondásoknak? Például: Alamuszi macska partot mos; Ki mint veti ágyát, maga esik bele; Addig nyújtózkodj, amíg meleg! Első hallásra néhányan talán még humorosnak érzik az efféle kijelentéseket, amelyek sokszor már az ízléstelenség határát súrolják, mint például: Néma gyereknek híg a leve. Hamar rájövünk, hogy a nyelv tudatos rombolásáról van szó, s másodszor hallva aligha nevet rajtuk bárki is. Másik gyakori jelenség a szólásoknak és a közmondásoknak az eltorzítása. A mondat második része az elsőnek áltálában a szó szerinti kiegészítése, esetleg megmagyarázása. Ezzel épp a lényeget vonják el: Aki másnak vermet ás, az sírásó; Addig jár a korsó a kútra, míg el nem lopják; Ki korán kel, az álmos. Van agyafúrtabb módon kitalált torzítás is. A megállt bennem az ütő szólásunk jelentése: a meglepetéstől megnémultam. Nyelv- járásajnkban a következőképpen is ismeretes: megállt a szívem ütője. A torzított változat a következő: megállt a vesémben a velő (jelentése nem változott; kitalálására a vesevelő ételnév is hatással lehetett). Az már ritkább, amikor torzítás is, keveredés is történik: Kicsi a borsó, de falra hányják. Az erőltetettség itt már nagyon a szemünkbe öt- lik. r A szellemességen szívesen derülünk, ezeken a kiforgatott szólásokon és közmondásokon azonban nem. Akik a bemutatott módon használják őket, humoros hatást akarnak elérni, de legfeljebb csak egy fanyar mosolyt kap- s hatnak szándékukért. Csak a szándékukért, mert az általuk „alkotott” mondásokat csak enyhe jóindulattal lehet még szellemeskedésnek avagy jópofáskodásnak felfogni. A fonnyadt vagy az út szélén eltiport virág már nem szép, nem illatozik többé. Szólásainkat, közmondásainkat se tiporjuk el, mert éppen lényegüktől fosztjuk meg őket! Ebben a vonatkozásban is érvényesül Arany János: Letészem a lantot című versének az alábbi mondata: „Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal?” Mizser Lajos
