Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

1983. MÁRCIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I képernyője előtt I Furcsa gondolatom támadt péntek este, Baráth Lajos és Oláh Gábor- tévéfilmje láttán: mi lenne, ha egy­szeriben minden üzemben és minden vállalatnál „rend­szeresítenének” egy-egy va- rázstollat; afféle csodaesz­közt, mint a tévéfilmbeli Kiseb Jánosé, amellyel elég rámutatni egy tárgyra, akár egy 'nyaralóra is, s ha ngm „jogosan” van gazdája tu­lajdonában, máris vándorol vissza darabonként az ere­deti helyére, ahonnan véte­tett. Természetesen lenne hely, ahol a varázstoll ott fityeghetne akár minden bel­ső ellenőr szivarzsebében, másutt viszont, — s gyaní­tom, nem kevés helyen — a toll érkezésének pusztán a híre is rettenetes riadal­mat szülne. Mert, sajnos köztulajdon és magánvagyon viszonyában — finoman szólván — nincs még mindig és mindenütt a legnagyobb „rend”, azaz jócskán akad­nak még e téren „rendet­len” emberek; akik nincse­nek tisztában azzal, hogy ami a miénk, az még nem feltétlenül az enyém is — személyileg. Varázstoll Egyébként teljesen mind­egy, a közvagyont megsér­tő üzemi tolvajlásokat le­leplező varázseszköz egy csodatoll-e, vagy valami más? Ugyanígy lehetne egy varázsszemüveg is, vagy akár egy varázsvonalzó. A lényeg tehát nem magán az ötleten, illetve az eszközön van. hanem annak szerepén és főleg hatásán, tévéfil­münk esetében is. Mint em­lítettem egy toll játssza ben­ne a főszerepet, amely az üzem egyik dolgozójának családi öröksége, apjától maradt rá, s amellyel bi­zony csodálatos dolgokat művel. Amire rámutat, ha lopott a holmi, megy visz- sza a jogos helyére. A fő­mérnök összelopkodott nya­ralóját például pillanatok alatt úgy eltünteti, hogy még egy tégla sem marad ír­magnak belőle. Nem csoda hát, hogy vállalatánál ret­tegni kezdenek tőle, hisz így vagy úgy, előbb vagy utóbb mindenkire sor ke­rülhet, akinek vaj van a fején, kicsi vagy nagy egy­re megy. Ezért is akarják Kiseb Jánostól megszerezni a tollat mindenáron, még rablótámadással is. a toli­nak azonban csak a „hűlt helyét lelik”. Eltűnik, nyo- mavész, sehol nem talál­ják, még tulajdon gazdája sem tudja, hová is lett. Fel­szívódott, akár a mesében, elillant, és kész. Dramaturgiailag talán nem a legszerencsésebb megoldás, dehát nem az a fontos, hogy mi is lesz a varázsszerrel, sokkal inkább az, hogy mi „terem” a nyo­mában. Különben is olyan ez a filmszatíra, mint vala­mi mese, csakhát modern, mai mese, és ismerős rész­letekkel. Maga az ötlet sem eredetien új, hasonlóval már Karinthy is próbálko­zott, lásd Bűvös szék című munkája. De nem is az öt­let a fő, hanem az, hogy vele, ezzel a megoldással egy , kóros és káros jelen­ségre tudják felhívni a fi­gyelmet az alkotók. És an­nak a szemléletnek az erő­sítése a szándékuk, mely' szerint úgy kell élnünk és cselekednünk mindenkor és mindenhol, mintha egy „va­rázstollas” ember is járna közöttünk. Nem a tőle való félelemben, hanem jelenlé­tének tudatában. Erre utal egyébként a tévéfilm befe­jezése is, egyértelműen, a varázstollban megtestesülő társadalmi igazságérzetre, sőt, a dolgozó nép egészsé­ges kontrolljának megsze­mélyesítőjét is láthatjuk az egyszerű írószerszámban.' (Nem véletlen, hogy egy kis ember kezébe adatik.) Nem varázstollra van tehát ne­künk szükségünk, az úgyis csak a mesébe való, meg az írók fantáziájába, sokkal inkább egészséges külső és belső kontrollra, társadalmi rendünk alapvető törvényei­nek tiszteletére és becsületes betartására. Eltűnhet a va­rázseszköz — ez történt a filmben is — csak marad­jon köztünk a hatása — ezért akarják egy másik vállalatnál szerződtetni toll nélkül is Kiseb Jánost. Hogy ha valaki netán mégis meg­feledkeznék magáról, meg­gondolatlan cselekedetre ve­temednék, tartsa tőle vissza. Azaz, ne utólag tétessék igazság, hanem előzőén aka- dályoztassék meg a készülő igazságtalanság. Szatirikus eszközökkel nyúl hozzá a tévéfilm egy sok­szor „misztikusnak” tűnő társadalmi problémához. Hu­mora nem harsány, inkább halk, visszafogott. Mintha a szerzőknek nem volna ked­vük jót nevetni az egészen. Talán mert annál veszedel­mesebbnek érzik e pillanat­ban az ábrázolt jelenségeket, melyeket „varázstoll” alá fognak, hogysem komédia módjára szórakozzanak és szórakoztassanak velük. Van a film hangjában némi ke­serűség is, de nem elke­seredettség, mely a tehetet­lenséget sugározná, hanem az a fajta indulat, amelyből a változtatás szándéka éhez­hető ki. Kovács János, ő ama varázstoll birtokosá­nak, a filmbeli Kiseb Já­nosnak a megformálója, ki­tűnő játékában is ez a ke­serűséggel vegyes, komoriló humor az uralkodó. Hogy ettől súlyosabbá válnak va­lamelyest a dolgok (olykor sajnos vontatottabbá is egyes jelenetek, mint kelte­nék), hogy Oláh Gábor ren­dezésében a szatíra kissé eltávolodik a társadalmi drá­ma irányába, tán megtehet. Mindezek ellenére szórakoz­tató és tanulságos, sőt, el­gondolkodtató alkotásként könyvelhetjük el a péntek esti Varázstollat. Röviden Egyre több a gyermekek nevelésével kapcsolatos ri­port, műsor a képernyőn. Főleg a lelkileg és fizikai­lag sérült gyermekek egész­ségéért folytatott küzdelem­ről szólnak a beszámolók. (A Hétben is láthattunk rá példát legutóbb, s vasárnap este a Tüzet viszek is erről beszélt.) Méltán, mert azok, akik gyermekeink érdekében buzgólkodnak, vállalnak kü­lönös áldozatot, megérdem­lik a népszerűséget. Példá­juk a képernyőn sokszoro­sítva ösztönző is lehet, Akár a Kokas Kláráé is — Tüzet viszek —, aki a' gyermekek személyiségének formálásá­ra zene és mozgás, zene és cselekvés sajátos kapcsola­tait használja valami egé­szen különös megszállottság­gal, tűzzel a tekintetében, varázzsal az egyéniségében. Jó televíziós sajtója volt a riói karneválnak az el­múlt héten, a brazil far­sang — egyébként valóban vonzó — képei többször is megjárták a magyar kép­ernyőt. Sajnos, ugyanazt a néhány pillanatot láthattuk háromszor is. Először a te­levízió Híradójában tűntek fel a rézbőrű táncos szépsé­gek. Aztán a Parabola adta közre őket, majd többek kö- v zött A Hét is velük búcsú­zott nézőitől, illetve a far­sangi vidámíjágoktól. Igaz, aki látta a Híradót nem feltétlenül nézte meg Árkus József magazinját, és egyál­talán nem biztos, hogy ott ült Hajdú János műsoránál. És viszont, aki az utóbbiakat látta, megtehet elszalasztot­tá az esténként jelentkező Híradót. Dehát akkor is: ennyire szegények tennénk farsangi képekben (az or­szág számtalan táján ren­deznek látványos mulatsá­gokat, ünnepeket!), vagy ennyire nem tudja televí­ziónkban egyik műsora má­sikról. hogy mit csinál a balkéz és mire készül a jobb? V. M. Világtalálkozó — tolmács nélkül Középiskolásoknak Módosult az ösztöndíj rendszere A középiskolákban tanuló, mintegy kétszáznégyezer di­ák csaknem hatvan százalé­kának szülei fizikai dolgo­zók. Őket érinti a művelődé­si miniszter új utasítása. Az előzőkhöz képest alap­vető változást jelent az, hogy az eddigi ÁIB — Állami Ifjúsági Bizottság — irány­elvek a művelődési minisz­teri utasítással jogszabályi rangra emelkedtek, tehát az abban előírtak végrehajtása és betartása már mindenki számára kötelező. Oj eleme az utasításnak, hogy az er­re a célra fordított évi 25 millió forint állami támoga­tással, továbbá a vállalatok és a szövetkezetek önkéntes hozzájárulásaival olyan kö­zépiskolai tanulmányi ösz­töndíjalap létesült, amelyet te Művelődési Minisztérium évente oszt fel a fizikai dol­gozó szülők fővárosban és az egyes megyékben továbbta­nuló gyermekei arányában. Az új jogszabály azon túl, hogy Imegtartja és tovább­fejleszti az ösztöndíjpályá­zati rendszert, tételesen sza­bályozza azt, s ezzel együtt megszigorítja a tanulók ki­választásának és az ösztöndíj odaítélésének feltételeit. Szi­gorú követelményeket szab az általános iskolából közép­iskolába továbbtanulni szán­dékozókkal — valamint a már középiskolában tanulók­kal — szemben. Az ösztön­díjra pályázóknak az általá­nos iskola hetedik és nyol­cadik osztályában például a magyar nyelv és irodalom­ból. történetemből, matema­tikából: a gimnáziumokban az előbb felsoroltakon kívül a többi érettségi tantárgyak­ból. a szakközéoiskolákban pedig az érettségi-képesítő tantárgyakból az első osz­tályban legalább 4, a máso­dik—negyedik osztályban 4.5 átlagosztályzatot kell el­érni, és elégteten osztályza­ta egyik tantárgyból sem te­het. Az elbírálások .során az eddiginél nagyobb súllyal esik latba a pályázó tanulók közösségi munkája, magatar­tása és szorgalma. Franciaország egy kis ten­gerparti városában, Bou- logne-sur-Merben csaknem hétszáz eszperantista adott randevút 1905 nyarán egy­másnak több tucat ország­ból. Elsősorban azzal a cél­lal, hogy az akkor mindösz- sze tizennyolc esztendős esz­perantó nyelvet komoily pró­bának vesse alá: vajon szó-, bán is alkalmas-e arra a közvetítő szerepre, amelyet írásban már minden két­séget kizáróan jól ellátott. A kísérlet fényesen sikerült ezen az első eszperantó vi­lágkongresszuson. Azóta a háborús évek kivételével minden esztendőben meg­rendezték az eszperantó vi­lágkongresszust. Az idén sorrendben a hatvannyollca- dik ilyen világtalálkozóra kerül sor Budapesten. Ez már első látásira is lényege­sen különbözik majd más nemzetközi kongresszustól. Itt a résztvevők ugyanis nem viselnek toilmácsbe- mondásos fülhallgatót., hi­szen bármilyen sok országi­ból is érkeznék küldötteik, mozgalmuk nemzetközi nyel­vén minden nehézség nél­kül megértik egymást. A mozgalom demokrati­kus alapelveiből következik, hogy a kongresszus rendez­vényei mindenki számára nyitottak, aki a megállapí­tott részvételi díjat befizeti. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy az Eszperan­tó Szövetség belső ügyeivel kapcsolatos döntésekben is minden jelenlévő részt ve­het: ez valóban csupán a nemzeti szövetségek és az egyéni tagok által dele­gált küldöttek — mintegy hetventagú testület — kizá­rólagos joga. (E testület ülé­sei azonban nyilvánosak!) A kongresszus keretében munkaértekezletet tart az Eszperató Világszövetség égisze alatt működő számos szakmai szervezet is (orvo­sok, matematikusok, számí­tástechnikai szakemberek,» újságírók, pedagógusok stb.) Az eszperantó kongresszu­sok azonban nem csupán munkaértekezletből állnak, hanem egyszersmind nem­zetközi kulturális fesztivá­lok is. Ennek keretében esz­perantó nyelvű szabadegye­temi előadásokra, színházi bemutatókra, tréfás és ko­moly vetélkedőkre kerül sor. A résztvevők zömét ép­pen ezek a kulturális prog­ramok vonzzák. Másutt rit­kán nyílik módjuk arra, hogy például a belgiumi Antwer­penben új-zélandi barátja társaságban hallgassa meg délután egy japán professzor előadását az ázsiai szigetor­szág környezetvédelmi prob­lémáiról, este pedig brazil eszperantistákkal tapsolhas­son bolgár színészék kiváló Strindberg-előadásának anél­kül, hogy közben több ízben nyelvet váltana. Ez a kéz­zelfogható nemzetköziség ad­ja az eszperantista világta­lálkozók legfőbb varázsát. Az érdeklődés máris igen nagy, 1982. december 31-ig több, mint ötszázan köldték meg jelentkezési lapjukat a szervezőkhöz. A kongresszus fő jelszava, fő témája, az ENSZ döntése alapján: a kommunikáció, mint gazda­sági és társadalmi kategó­ria. A kongresszust előkészí­tő bizottság fél éve műkö­dik. Napirendjén a legfonto­sabb kérdésék szerepelnek, pl.: a kommunikáció témá­jának megtárgyalása eszpe­rantista és nem eszperantis­ta szakemberek közreműkö­désével, a művészeti bemu­tatók tartalma, a kirándulá­sok előkészítése, stb.. A fő­védnöki tisztet Gáspár Sán­dor, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, a SZOT fő­titkára tölti be, a védnöki bizottság pedig a társadalmi, állami szervek és kulturális életünk jelentős személyisé­geit, vezetőit foglalja magá­ba. A védnöki bizottság el­nöke: Sarlós István minisz­terelnök-helyettes. A kongresszus tisztújító feladatokat is ellát. Megvá­lasztják a világszervezet 9 tagú elnökségét, közöttük az elnököt, főtitkárt, 2 alelnö- köt. A hazai mozgalom ered­ményeinek elismeréséként jelenleg a világszervezet fő­titkára dr. Szabó Flóra pé­csi ügyvéd. A MÉM (Mond­pacs Eszperantista Movado) az Eszperantisták Béke Vi- lágmozgalma a kongresszus rendezvényeivel párhuzamo­san rendezi megmozdulásait, hitet' tesz a béke eszméje mellett. A művészeti ren­dezvények • között magyar est, nemzetközi est, öt szín­padi bemutató várható. A kirándulások során megis­merhetik a vendégek a Du- na-kanyar és Budapest ne­vezetességeit, láthatják a Balaton környékét. 1966-ban magyar város — Pécs — adott otthont az Eszperantó Ifjúsági Világkongresszus mintegy ezer résztvevőjének is. Az idén — július 23. és 30-a között — Debrecen a házigazdája az eszperantis­ta fiatalok világtalálkozójá­nak. Ugyanitt találkoznak az ifjú Eszperantisták Nemzet­közi Szervezetének (TEJO) képviselői. Esztergomban szervezik a vallásos eszpe­rantisták és a fővárosban a vak eszperantisták világta­lálkozóját. Nagyon kedves színfoltja minden kongresz- szusnak az eszperantista gyermekek talákozója. ök Budapesten töltenek egy he­tet. Az utókongresszust' a Balaton környékén szerve­zik. Alkalmat ad arra is e vi­lágtalálkozó, hogy hazánk­ból, fővárosunkról és mun­kánkról, eszperantó nyelvű füzetek tájékoztassák az ide­érkezőket. Terveink szerint a kongresszus küldöttei ta­lálkoznak vendéglátó főváro­sunk lakóinak egy részével az Eszperantó Parkban és Újpesten koncertek, vásári mulatságok és beszélgetések keretében. Terveink szerint több száz eszperantó nyelvet is beszélő segítő teljesít szol­gálatot a kongresszus idő­szakában.. Világkongresszus tolmá­csok és fülhallgatók nélkül! Jó lenne hinni, hogy a Bu­dapesten randevúzó eszpe­rantisták a jövő képét vetí­tik elénk ma, 1983-ban, ab­ban az esztendőben, amelyet az ENSZ a kommunikáció évének nyilvánított. Dr. B. E. Nemzedékek járták a táncot A Corvinka gyermekegyüttes jubileumi műsorán Az apró legények ügyesen bánnak a botokkal A magasságkülönbség akadály nem mutatására volt hivatott el­sősorban, de a vendégek sze­replése színesítette, emléke­zetesebbé tette az előadást. A bemutató nyitó produkció­ja, a Régi magyar táncok, melyet a Killián zenészei, láncosai tolmácsoltak kissé haloványra, bizonytalanra sikeredett, de ez jó részt az izgalomnak, a rutin hiányá­nak rovására írható. Kelle­mes meglepetésként hatott a Tallinn körzeti Általános Is­kola pöttömnyi leányainak, legényeinek színpadra lépé­se, a szellemes koreográfia ügyes megformálása, ezt a tényt minden szám után megfogalmazták magukban a nézők, elismerésüket nagy tapssal fejezték ki. Molnár Lajos Liszt-díjas táncos Magyar szólója igazi csemege volt, a Tisza tagjai is remekül szerepeltek — jól kidolgozott szám volt a verbunk, de a román legé- nvesben is szép figurákat láthatott a közönség —, a legutóbbi Röpülj páva vetél­kedő győztese, a túrkevei Ba­logh Márton a népdalcsok­rokkal aratott sikert, az est főszereplője azonban a Cor­vinka volt. Az első vastap­sot a sárközi karikázó és ug- rós bemutatója hozta meg számukra. A tizenkét-tizen- négy éves gyerekek helyen­ként felnőtt számára is ne­hezen formálható mozgáso­kat mutattak be. Repertoár­juk tarkaságát bizonyítja, hogy tarsolyukban található macedón kolo, karikázó, de pásztorcsárdás is. Élményszámba ment a Pásztorbotoló — Sajti Sán­dor és Molnár Lajos koreog­ráfiája —, amikor több ge­neráció táncolt a színpadon. A hangulatos estet záró pro­dukció, Jászkun táncokban az ünnepelt .gyermekegyüt- tés és vendégeik közösen ropták. A tánc, a ritmus, a zene, a színek kavalkádjá- nak élményével ért véget az ünnepi bemutató. — fekete —­Felhívás... gyermektáncra Fotó; Hargitai Lajos Ünnepi vagy talán megfe­lelőbb a jelző, hogy családi­as hangulatban, légkörben peregtek az események, a műsorszámok — a nézőtéren hozzátartozók, ismerősök, osztálytársak, a néptánc ba­rátai ültek — a megalakulá­sának 10. évfordulójához ér­kezett szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola Corvin­ka tánccsoportjának jubile­umi előadásán, hétfőn, — 16 és 19 órakor — a Szigli­geti Színházban. Az iskolá­val egyidős művészeti cso­port meghívta az egykori alapítótagokatT a Tisza tánc- együttest amelyben ma sok egykori „corvinkás” dolgo­zik — a Killián fúvószeneka­rát, táncosait, a Tallinn kör­zeti Általános Iskola alsó ta­gozatos csoportját, valamint egy két szólistát, akik egy­koron kapcsolatban álltak állnak a művészeti ággal, il­letve a megyeszékhellyel. A vendéglátó Corvinka, egy évtizede a Mátyás király úti Általános Iskolában alakult, tagjai ma is ebből az intéz­ményből kerülnek ki. A cso­port a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ támogatá­sával, Várhelyi Lajos veze­tésével működik és a Tisza táncegyüttes utánpótlásának egyik bázisa. Az elmúlt tíz esztendő alatt nagyon sok fiatal kitűnő táncös került ki az együttesből, akik ma is aktívan dolgoznak, főleg a Tisza táncegyüttesben, ket­ten pedig hivatásosak tet­tek. A műsor természetesen az ünnepeltek tudásának be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents