Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
10 Barangolás az országban 1983. MÁRCIUS 5. Kécskén, a Kerekdombi hazáiéban Hol vagy te régi, a háborúban családomnak is rövid időre otthont adó kis falu? Hol vagytok ti gyermekkorom barátai? Megállítok az utcán egy idős nénikét: Itt lakott már 1944-ben is? Rámcsodálkozik: Idevalósi vagyok én! Ugye, ebben az utcában laktak a Gergelyfi cukrászék? Persze, csak már lebontották, átépítették erre a régi házakat. Gergelyfi cukrász! Micsoda kincs volt abban a világban a cukrászsütemény, ami valódi tojással, vajjal készült, Gergelyfi néni rendszeresen átszólt délben a kerítésen: Vargáék, kisült a krémes, a torta, jöjjenek! Ott Sántháék laktak. Menynyit kergetőztünk a lányokkal a szőlőben. És amott Po- hámyi'kék hajléka állt. Ha arra a családra ’ gondolok, óriási sárga' almahegyek jutnak az eszembe — messze földön híres almát termesztettek, de ma is kedvelik a háziasszonyok a kécskei almát —, meg az az aprócska' kis cipó, amit a Pohárnyik nagymama nekem, a városi gyereknek sütött a kemencében. Amikor kisült, kettévágta a pirosbarnán mosolygó, illatos cipócskát és libazsírt csurgatott rá .. . annak a kenyérnek az íze. az. illata elkísért ' a nincstelenségbe is, a rettegésbe is, sőt, néha még ma is érezni vélem az illatát... Keresem a régi barátokat. Hiába! Keresem a régi, poros kis falut Hiába! Az idő egyszerre képes kegyetlenségre és csodákra. — Tiszakécske ma nagyközség, tizenkét és fél ezer lakossal — mondja Miskó kstván országgyűlési képviselő, a település tanácsának elnöke., A szája szögletében bujkáló, elnéző kis mosoly, illenék ezt tudnom, mert ezt a címet kiérdemelte az egykori falu. — Tudom, most azt várja, hogy panaszkodjak — folytatja az elnök —, mert manapság elég nagy divat lett a sírás, de mi most a község történetének legfényesebb napjait éljük. És sorolja: ez év őszén már földgáz is lesz a községben, 26 kilométerről vezetik ide; ezen a nyáron már készen lesz a fedett fürdő — télen is hasznosítható majd az itt feltörő termálvíz; épül az új vasútMiskó István: „Most éljük a község fejlődésének legfényesebb napjait.. állomás, a könyvtár, az ABC-ftruház; 1984 közepéig bekapcsolja a posta Tisza- kecskét a crossbar telefon- hálózatba; a kerekdombi részen presszó készül; jövőre már működik a 2700 köbméteres községi szennyvíztisztító mű; új telephelyre költözik-a Volán, új üzemcsarnokot épít az építő-, vegyesipari szövetkezet; az idén 6 kilométer jgrda készül el, meg 2 kilométernyi pormentes út, s megkezdik az OTP- meg a lakásszövetkezeti házakból álló lakótelep előköz- művesítését. Hallgatom a felsorolást, és kibukik belőlem a kérdés: miből? Honnét vettek ennvi pénzt, ami ezek megvalósításához kell? Hiszen manapság elég lapos a tanácsok pénztárcája. — Nálunk a koordináció ma is élő. annak ellenére, hogy a vállalati gazdálkodás feltételei változtak, szigorodtak. Ha kérjük, a munkahelyek ma is szívesen segítenek. És segítenek a kisiparosok is, akik i,tt élnek, segít az egész lakosság. Nálunk nem szokás nemet mondani,* ha a község fejlesztéséről van szó — hangzik a válasz. így lesz a tiszakécskei tanácsnak az idén 40 millió forintja településfejlesztésre, s ehhez jön az az 50 millió forint, amely más szervek számláján van e célra, és ehhez jön az a 18 millió is, amellyel a lakosság járul hozzá az előbbi célok eléréséhez. Később Gálfi Lászlóné, a tanács főelőadója vesz pártit!,észáros Józsefné: „Tiszakécskén mernek vállalkozni az újra ...” fogásába, és igazi háziasszonyi igyekezettel kalauzol a községben és közben kifogyhatatlanul magyaráz: „ezt az új bölcsődét egy régi épület átalakításával hoztuk létre, ugyanúgy született meg az öregek panziója ...” Vígan szól a- tánczene, a „hölgyek és az urak” a perzsaszőnyegen ropják vígan, a II. sz. bölcsődében. Bekő Ági még azt is bemutatja, hogyan kell járni az „igazi kacsatáncot”. Demeter Lászlóné, a bölcsőde vezetője viszont a birodalmukat mutatja be, amelyet nagyon sok munkával és még több leleményességgel tettek igazán széppé, barátságossá, hogy negyven kisgyereknek igazi otthoné legyen. S ha még ehhez azt is hozzátesszük, hogy a gondozónők állandóan ugyanazzal a hat-hat kisgyerekkel foglalkoznak, s ezáltal igazi, bensőséges kapcsolat alakul ki a gyermek és a gondozónő között — ami egész fejlődésére nagy hatással van —, már látszik: nemcsak az elhelyezés, de a nevelés körülményei is jók ebben a gyermekintézményben. És a tanácselnöktől tudom: bölcsődében. óvodában annyi hely vari, amennyi kell a gyerekeknek.- Ami az öregek panzióját ililéti. ez új kezdeményezés Tiszakécskén. Érdemes odafigyelni rá. A kellemes, barátságos • szobában Vonák Pista bácsi lottószelvényeket írogat: — Van itt egy kis brigád, együtt űzzük a szerencsét. — És sikerrel? — Nem mondhatnám. Bár már az is szerencse, hogy itt lehetek ebben az otthonban. Amikor behoztak a tanyámról,, igencsak el voltam gya- lázódva. — Egyedül élt? — A szüleim elhaltak. Feleségem meg nem volt, hál’ istennek. — De azért talán csak szerette a menyecskéket? — Ajaj. volt a vezsenyi szőlőben egy kislány, ahhoz járogattam, de alaposan /ráfáztam. Gyereke lett! Meghalt a gyerek, engem meg beperelt, fizessek neki fájdalomdíjat. Az apám 7 héktó bort adott el, egy ló ára volt ez akkoriban ... — mesélt az öreg. Hát igen, 73 éves korban de jó is emlékezni. — Nappal itt van az öregek napközijében. — Igen, este meg a panzióban lakok. Négyen . vagyunk egy szobában, van fürdőszoba is. Ha meggondolom magam, néhány napra visszamehetek a tanyára, megnézni, nem hordta-e szét a szél. — És mit fizet az ellátásért itt az otthonban meg a panzióban? — A nyugdíjam 1800 forint, ebből 1080 forintot kell leadnom a kosztért, a lakásért. Be kell ám osztani a maradék forintokat. Csak néha iszok meg egy kis sört, amikor kiviszem a lottókat a postára. Igaz, annyi bort ittam én életemben, hogy tán száz embernek is elég lenne. Tudja, hogy volt? Egyedül éltem. Kellene egy kis ebéd? No, melegítettem egy kis bort cukorral és bekanalaztam kenyérrel. Jó volt az hideg ellen, meleg ellen ... Sós Józsefné. a napközi otthon megbízott vezetőhe- lyettese,' amikor kettesben maradunk, elmagyarázza: — Elég sok volt a magányos öreg a kécskei tanyavilágban, emberhez nem méltó körülmények között éltek. Akkor jött a tanácselnök ötlete, megvett a tanács egy nagy épületet, az üzemek segítettek, és panziót csináltak belőle. Húszán laknak benne, negyvenen járnak még a napközibe, olyanok, akiknek a községben van elfogadható otthonuk. A nyugdíjuk 60 százalékát fizetik az ellátásért, a lakásért. — És akinek nincs nyugdíja? — Az a tanácstól rendszeres szociális segélyt kap. és annak 60 százalékát fizeti be, még marad is egy kis pénze. A napközi, a panzió szépen fel van szerelve. És immár sokadszor hallom: ha nem lennének az üzemek, nem tartanánk itt. Üzemek! Valamikor egyetlen egy sem volt, ma hét gyáregység, gyár, telephely székel Tiszakécskén. Nincs gond a lakosság foglalkoztatásával. Kevés ember jár el dolgozni innét. Az üzemek egyike a budapesti Remix 5. sz. gyáregysége, amely ma már ötszázharminc — _ nagy többségében — nőt foglalkoztat. ’70-ben negyvenket- ten kezdték a munkát, és ma a teljes alkatrészgyártás a kécskei gyáregység feladata, de gyártanak húszféle poten- ciométert is a Videotonnak, Wüe az Orionnak, az Orvosi Műszergyárnak. Babák Ferenc főmérnök szerint: — Az elektronikának óriási jövője van. ezért ha jól dolgozunk, ránk is szép jövő vár. — Ezt mutatják az eddigi termelési eredményeik? — Három évvel ezelptt 70 millió értékét állítottunk elő. az idei tervünk 134 rbilliós termelési értéket tartalmaz. Persze vannak gondjaink, például meg kell oldanunk az importanyagok pótlását. Most ezen dolgozunk. — Ahol ennyi az üzem, és a település viszonylag nem nagy. nincsenek munkaerőgondok? — Annak ellenére, hogy valóban itt több üzem van, hogy nálunk az éves átlagbér 29 ezer forint, van elég munkásunk. Az asszonyok szívesen dolgoznak itt,: mert ülőmunka, tiszta, könnyű, csak jó szem és ügye^ kéz kell hozzá. — Persze azért igyekszünk mindig valamit javítani dolgozóink szociális ellátásán is — teszi mindehhez hozzá Szabó Jenőné szb-titkár. — Óránként 800—.1000 üveg Kerekdombi ásványvizet palackoznak az Űj Élet Tsz-ben a könyvtárt. Ennek látszik is az eredménye. Hogyan mondta Szabóné? Aki dolgozik, annak mindene megvan, az halad is! Ez nemcsak az egyes emberre igaz, hanem egy téeszre is. Ifjú Vincze Lajos üzemmérnök, az Üj Élet Tsz kertészetének vezetője. Tőle tudom, hogy kétezer négyzetméter üvegház, 9 ezer négyzetméternyi blokkosított és 12 000 négyzet- méter kisfólia alatt az idén 20 ezer tő paradicsom termé- 'sét szedhetik le, 120 ezer fej salátát vihetnek piacra, és több mint 500 ezer szál szegfűt az üzletekbe. „Kis kertészet ez, de azért tavaly is csaknem 6 millió forint volt az árbevételünk.” És mondja terveiket is: „Az idén három termálvizű kutat fúrunk, saját kivitelezésben, 1,8 millió forint költséggel 6 ezer négyzetméternyi blokkos -fóliát létesítünk. Van pénz a kertészetben, csak meg kell dolgozni érte.” S ha valaki Tiszakécskén jár, elmulaszthat.ja-e, hogy szemügyre ne vegye a neves ásványvíz — a Kerekdombi — kútját. A kút: egyszerű, nincs rajta semmi különös. Olyan, mint minden kút, csak éppen mert 226 méter mélyről percenként 1200 liter 42 fokos gyógyvizet ad, ezt a mennyiséget á téesz palackozója nem tudja üvegekbe rakni. Tavaly összesen »660 ezer liter vizet palackoztak, a többit a strandfürdő medencéje „nyelte el”. Ki hinné, hogy kerekdombi ásványvízben fürdenek a Kécs- kére látogatók? Miskó István — beszélgetésünkkor -— elújságolja: „Tavaly kaptuk meg az értesítést, hogy középfokú központként szerepelünk az or- si-ógiofii településhálózat fejlesztési tervében és hogy országos jelentőségű üdülőteAz üdülőtelepen téli álmukat alusszák ezek a szép hétvégi házak Megoldottuk az üzemi étkeztetést, a munkásszállítást. Mikor megemlítem, hogy hallottam, milyen sokat segítenek ők is a település fejlesztésében, Szabóné elmagyarázza: minden évben megszervezik a Községemért 2 napot akciót, aztán patronálnak gyermekintézményeket, az öregek napközijét. „De a kécskei ember — tudja — nagyon szereti a községét, mert itt szépen lehet élni, és aki dolgozilj, annak mindene megvan. Áz halad is!” Szépen lehet élni! A szolnokiaknak nem újság, hiszen nem egy megyénkben embernek van kis hétvégi háza valamelyik tiszakécskei üdülőterületen. A művelődési házban rendszeresek a színházi előadások, a koncertek —• kétezer fölött vpn havonta a látogatottság, és ez egy tizenkétezer*' lelkes településen nagyon jq eredmény. Egyébként Tiszakécskén véletlenül összefutok [Mészáros Józsefnéval, a kecskeméti járási közművelődési főelőadóval. A Remix legnagyobb üzemcsarnokában kétszáz asszony húszféle típusú potenciométert gyárt Az idei nyárra elkészül a tiszakécskei strand fedett medencéje — Tudja, ebben rj községben mernek vállalkozni az újra — mondja. — Ennek köszönhető, högy nfia már több mint egymilliót érő képgyűjteménye var}i a településnek, hogy a Würtz Ádám patronálta néári alkotótáborok mindig toyább gazdagítják a nagyközséget egy- egy szoborral, vagy) más alkotással. És a tanács a járási, átlagot meghaladóan támogatja a művelődési házat, Ez aztán az igazi kacsatánc, bemutatja Bekő Ági nagy- csoportos bölcsődés' rület lettünk. Ez pedig már arra kötelez minket, hogy gondolkodjunk és cselekedjünk Tiszakécske további gazdagításáért.” Keresem a régi, poros kis falut. Hiába! De egy viruló, szép nagyközséget találok! Keresem a régi barátokat. Hiábai ... de lelek újakat. Varga Viktória Fotó: Dede Géza
