Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
6 1983. MÁRCIUS 5. Nemzetközi körkép £/ nem kötelezett mozgatom Színek és árnyalatok Hetek óta nagy a diplomáciai sürgés-forgás Üj-Dellhi- ben. És ez nem csoda: március 7—11. között az indiai főváros ad otthont az el nem kötelezett országok csúcs- konferenciájának. Majdnem száz ország állam- és kormányfője, valamint két fel- szabadítási mozgalom, a PFSZ és a SWAPO magas rangú képviselői foglalnak •majd helyet az impozáns tanácskozási teremben. Hosszas vita előzte meg a csúcsértekezlet helyének és idejének megválasztását. 1979-ben Kuba adott otthont a rangos tanácskozásnak, a szigetország látta el három éven keresztül a mozgalom elnöki tisztét is. Az eredeti tervek szerint a soron következő találkozót az iraki fővárosban, 'Bagdadban kellett volna megrendezni tavaly ősszel, az iraki—iráni háború miatt azonban nem került sor arra. A helyszín- változtatás egyben némiképpen jelzi azokat az ellentéteket is, amelyek keresztül- kasul szelik az el nem kötelezett országok egvmáshoz fűződő viszonyát. Az el nem kötelezettek mozgalma több mint huszonegy évvel ezelőtt Belgrádiján bontott zászlót. Lényegét tekintve a dekolonizáció gyermeke volt, hiszen akkor gyorsult fel az a folyamat, amelynek során történelmileg rövid idő alatt felbomlott a klasszikus gyarmati rendszer. Belgrádiján még csak huszonöt ország államférfiai gyűltek össze. A kezdeményezők Nasszer, Nehru, Tito, Szu- karno. a második világháború utáni korszak jelentős egyéniségei ma már nem élnek. A mozgalom tovább fejlődött, mégha a megváltozott világpolitikai körülmények közepette az egykor szorosabbnak látszó szálak ma lazulni látszanak. A volt gyarmatok hamar fölismerték, hogy az alkotmányjogi függetlenség nem sokat ér, ha gazdaságilag nem tudnak megállni saját lábukon. Ezért a mozgalom, akárcsak a múltban, a jelenben ■ is az igazságosabb gazdasági világrendért száll síkra. Az elmúlt időszakban egyre több ország kérte fölvételét az el nem kötelezett országok közé. Ezzel kétségtelenül sokszínűbb lett a mozgalom, de egyúttal gazdaságilag és politikailag elmélyültek a törésvonalak. A gazdasági fellendüléshez fűzött remények nem váltak valóra. Az olajárrobbanás nagy mértékben sújtotta azokat az országokat, amelyek nem rendelkeztek „fekete arannyal”, ugyanakkor mérhetetlenül gazdaggá tette a szerencséseket, az értékes nyersenyaglelőhelyek birtokosait. Az éles gazdasági különbségek politikai ellentétekkel párosultak. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen a mozgalom egyik lényeges alapszabálya csak azt mondja ki. hogy a tagállamok nem vehetnek részt semmilyen katonai tömb tevékenységében. A társadalmi berendezkedésekre vonatkozóan azonban nincsenek megkötések és így az el nem kötelezettek soraiban épp úgy megtaláljuk a szocialista Kubát, mint a tőkés berendezkedésű Thaiföldet, amelynek szoros kapcsolatai vannak az Egyesült Államokkal. Ez a sokféleség szükségszerűen magával hozza az érdekek ütközését és ezzel együtt az eltérő véleményeket is. Ennek következtében az el nem kötelezett országok különböző szintű összejövetelei nem mentesek a vitáktól. Az ASEAN-országok — Fülöp-szigetek, Indonézia, Thaiföld, Malaysia és Szingapúr — élesen támadják Vietnamot azért a katonai segítségért, amit a kambodzsai hazafias erőknek nyújtott. Kambodzsa képviselete még ma sem tisztázott. Ügy tűnik, hogy a délkeletázsiai ország helye üresen fog maradni Új-Delhiben. Ez kétségtelenül a haladó országok sikerének számít, hiszen sok Amerika-barát ország azt javasolta, hogy NON ALIGNED SUMMIT NEW DELHI 1983 A csúcskonferencia emblémája Kambodzsa képviseletében a Szihanuk herceg vezette emigráns ellenforradalmi kormányt híVták meg. Hasonlóan komoly nézeteltérések mütatkoznak az Afganisztán körüli helyzet megítélésében is. A Nyugatbarát kormányok szeretnék az el nem kötelezettek fórumát arra felhasználni, hogy valamilyen formában beavatkozzanak Afganisztán belügyeibe. Ez történt egy évvel ezelőtt is, amikor a külügyminiszteri értekezleten a hangadóknak — így például Pakisztánnak — sikerült elérniük, hogy a kiadott dokumentum nemtetszését fejezze ki az afganisztáni állapotok miatt. Valószínűnek látszik azonban, hogy a csúcstalálkozón ilyen megfogalmazás már aligha kerülhet be a megszerkesztendő záróközleménybe. A jelentősebb problémák között említhetjük még a latin-amerikai kérdést. A csúcstalálkozót megelőzően a térség problémáját az el nem kötelezettek koordinációs irodája 1983 januári managuai értekezletén tekintette át, amelyen a résztvevők elítélték az Egyesült Államok politikáját, rámutatva arra a felelősségre, amely Washingtont terheli a Lg- tin-Amerikában kialakult feszütséggócért. És még nem is beszétünk az Afrika déli részének helyzetéről és a körülötte dúló vitákról, vagy akár Egyiptom szerepéről, a Közel-Keletről, az Indiaióceán kérdéséről stb. A viták, ellentétek dacára az tény, hogy sor kerül a mozgalom legmagasabb szintű tanácskozására, feltétlenül eredménynek számít. A meglevő nehézségek, a mozgalom megosztására irányuló imperialista erőfeszítések a politikai repedéseket nem tudták szakadékká szélesíteni, és így remény van arra, hogy a csúcstalálkozó újabb lendületet ad majd a mozgalomnak, amely eddigi pozitív állásfoglalásaival már jelentős tekintélyt vívott ki a nemzetközi politikában, a béke megőrzéséért, a leszerelésért, az emberiség jobb jövője biztosításáért vívott harcban G. Fehér Péter Legutóbb Managuában ülésezett az el nem kötelezettek koordinációs irodája Francia kérdőjelek Folytatás vagy útelágazás? „Városról városra visszanyerni Franciaországot!” — Chirac párizsi polgármester pártjának, a republikánus RPR-nek plakátjai valósággal elárasztják a francia városokat. Giscard d’Estaing volt elnök pedig úgy véli, hogy március 6-án, a helyi közigazgatási választások első fordulóján, majd egy héttel később, a második fordulón az ország valóságos útelágazáshoz érkezik. A jobboldali ellenzék szerint a választások nem helyi, hanem országos jelentőségűek, ennek megfelelően félretette belső ellentéteit: a legtöbb helyen közös jelölteket indít. Franciaország több mint 38 ezer városában, falvában hat évenként újraválasztják a helyi közigazgatás tisztség- viselőit. E voksolás hagyományosan az ellenzéknek kedvez. A nagy kérdés: vajon ezúttal is érvényesül-e a papírforma? Tény, hogy már a tavalyi járási választások is a baloldal visszaeséséről tanúskodtak. 1983 elején pedig a jobboldal óriási hangerővel jövendölte meg, hogy a mostani választásokon földcsuszamlásszerű győzelmére lehet számítani. Chirac választási «beszédeiből például a francia tömegek arról értesülhettek, hogy a jobboldal, amennyiben visszaszerzi a politikai hatalmat, meg fogja semmisíteni mindazokat g társadalmi reformokat, amelyeket Mitterrand 1981 óta életbe léptetett. Chirac szerint visz. szacsinálják az államosításokat is. Egyszerűsítenénk a képet, ha mindebből arra következtetnénk, hogy csupán jó vagy rossz választási taktikáról van szó. A jobboldal valódi csalódottság:;a, bizonytalanságra épít, hisz Franciaország gazdasági válsággal küzd, valutáját két év alatt kétszer kellett leértékelni. Tavaly a külkereskedelmi mérleghiány megközelítette a 100 milliárd frankot. Az 1983-as évkezdet adatai még aggasztóbbak: 9 milliárd frankos hiány egyetlen hónap alatt, csaknem egyszázalékos inflációs rátával — súlyos figyelmeztetés és ráadásul nem a legjobb választási érv a baloldal számára. Michel Ro- card, a tervezés államtitkára, a szocialista párt egyik legtekintélyesebb közgazdásza, szándékosan kemény hangot ütött meg, nem győzte hangoztatni: a gazdasági bajok a jövőben fokozódnak, sa francia gazdaság még nem látja az alagút végét.. A külkereskedelem válságából csak nagyon szigorú, sőt, fájdalmas szerkezeti változásokkal lehet kilábol- ni, az államadósságok csökkentéséhez versenyképessé kell tenni a francia termékeket. Palesztin vélemény Hogyan tovább a Közel-Keleten? Kilenc napon át ülésezett a palesztin mozgalom legfontosabb képviseleti szerve, a parlament szerepét betöltő Nemzeti . Tanács. Csaknem két évtizedes fennállása óta ez volt tizenhatodik ülésszaka, s egyúttal' az első összejövetel a bejrúti csata, a PFSZ Libanonból történt kényszerű távozása, a tavaly nyári nagy próbatétel óta. Bonyolultabb háttér A közel-keleti Válság ma bonyolultabb képet mutat, mint bármikor. Egy dologban azon bánj valamennyi fél egyetérthet: nem lehet továbblépni anélkül, hogy ne rendeznék valamilyen módon a palesztin problémát. Annál nagyobbak a különbségek a megoldás módjait illetően. A palesztin mozgalom meg akarja teremteni saját, független államát, Izrael 1967. június 4-i határain kívül, s e törekvésében élvezi az arab világ, a szocialista országok, valamint a nemzetközi közvélemény tekintélyes részének támogatását. A jelenlegi izraeli kormány elvet minden visszavonulást a megszállt területekről, legfeljebb homályos önkormányzati lehetőségeket nyújtana az ott élő palesztinoknak. Az amerikai Reagan- terv ugyan területi engedményeket (értsd: visszavonulást) kíván Izraeltől, de a palesztin állam helyett egy jor- dániai—palesztin államszövetséget irányozna elő, gyakorlatilag az ammani udvar fennhatósága alatt. Ez az elnagyolt kép, s ha részletesebben vizsgáljuk, kitűnhet, hogy soha nem tapasztalt méretű törés ment végbe Izraelben, gondok vannak azonban az arab világ és a palesztinok egységével is. Libanon lerohanásával Izrael megsemmisítő • csapást akart mérni a Palesztinái Felszabadítási Szervezetre és le akarta söpörni az asztalról a palesztin témát. Ez nem sikerült. Katonailag ugyan elérte célját, de politikailag vereséget szenvedett: a PFSZ nemzetközi szerepe és tekintélye nemhogy csökkent volna, de jelentősen emelkedett. Ez visszahatott az izraeli belpolitikára is, elég a Kahan-bizottság jelentésére, a Saron-ügy hullámaira utalni, s a két ország stratégiai szövetsége ellenére, taktikai ellentétek jelentkeztek az amerikai—izraeli kapcsolatokban is. Különösen lényeges hozzájárulás volt a palesztin ügyhöz, hogy az arab országok, amelyek a libanoni háború alatt nem voltak képesek hatékony lépéseket tenni, legalább a háború után megrendezték csúcsértekezletüket, s elfogadták a fezi nyolc pontot, A sznoialiis/ták nyomatékosan hangoztatják: ha szavazótáborában vannak is csalódottak, akik könnyebbnek hitték az utat az 1981- es nagy győzelem után, ezek a szavazópolgárok mégsem tartózkodhatnak, mert ezzel csak a jobboldalt erősítenék. A Francia Kommunista Párt szintén leszögezte, hogy a tartózkodás nem lehet a baloldal választási fegyvere. A baloldal egyébként — szocialisták, kommunisták, környezetvédők — néhány kivétellel a legtöbb városban, községben már az első fordulóban közös listát indít. Kétségtelen, hogy a helyi voksolás jelentősége nem vetekszik az ugyanaznap tartandó nyugatnémet parlamenti választásokéval. Sőt, Franciaországban is félszemmel Bonnra figyelnek. A francia választások ezúttal elsősorban belpolitikai jelentőségűek. de két évvel a nagy baloldali győzelem után mégis óriási a tét. Az eredmények nem módosíthatják a parlamenti vagy a kormánytöbbséget, á.m képet adnak az ország politikai hangulatáról. az első reálisnak és átfogónak mondható arab béketervet. Ez fő vonásáiban megegyezik a közel-keleti válság rendezésére előterjesztett szovjet javaslattal., Mindent egybevetve: ha elfogadjuk azt az alapigazságot, hogy egy palesztin állam létrehozása nem elsősorban katonai, hanem poK litikai eszközökkel történhet, akkor az eddigieknél jobb lehetőségek alakultak ki a palesztin mozgalom számára. Jasszer Arafat, a P|FSZ újjáválasztott vezetője tok, akár az államszövetség is, de csak államok szövetségeként, tehát az első lépés a palesztin államiság megteremtése. 3. A palesztinok szoros kapcsolatokat kívánnak az arab világgal, s különösen fontosnak tartanák a Szilárdság Frontjának megfelelő működését. Ez egyúttal jelzés lehetett arra is, hogy a PFSZ a nézeteltérések teljes elsimítására törekszik Szíriával és Líbiával. 4. Az ENSZ-határozatok Palesztin harcosok Egy libanoni palesztin menekülttábor — romokban Kompromisszum született Ilyen körülmények között gyűlt egybe a palesztin parlament mintegy 350 képviselője, s a nemzetközi érdeklődést bizonyíthatta a 120 külföldi küldöttség, köztük a magyar delegáció jelenléte. A Nemzeti Tanács összetétele meglehetősen sokrétű, a nyolc gerillaszervezet küldöttei mellett részt vesznek benne a társadalmi és szakmai szervezetek, a megszállt területek s az öt kontinensen szétterülő palesztin diaszpóra képviselői. Vagyis különböző 'osztályok, rétegek, irányzatok szószólói jelentek meg, s a palesztin mozgalomban óhatatlanul tükröződnek az arabközi viták is. Több előtanácskozás és egy Adenben tartott vita, majd a Nemzeti Tanács kimerítő megbeszéléssorozata nyomán végül olyan kompromisszum született Algírban, amely még minden erő számára elfogadható volt. A legfontosabb döntéseket a következőkben összegezhetjük: 1. A Nemzeti Tanács elfogadta a fezi béketervet. Ezzel tulajdonképpen korrigálta a korábbi palesztin Chartát, amely tizennégy éve, más körülmények között, nem tartotta lehetéges- nek egy izraeli és palesztin állam egymás mellett létezését. A Reagan-terv visszautasításban részesült, de a Nemzeti Tanács többsége érzékeltette: nem vetné el, ha Washington lépéseket tudna és akarna tenni azért, hogy Izrael kezdje meg visszavonulását a megszállt területekről. 2. Megerősítést nyert, hogy a palesztinok nevében csak a PFSZ jogosult és hivatott tárgyalni. Jordániával lehetséges a különleges kapcsolaelismerésének hangsúlyozásával és a palesztin ügyben esedékes világkonferencia támogatásával a parlament új lendületet adott a politikai harcnak, ugyanakkor — több szervezet kívánságára — rámutatott: a jelenlegi helyzetben nem mondhat le a küzdelem katonai eszközeiről sem. 5. A leglényegesebb szervezeti változás, hogy a megszállt területeken „az iszlám, nacionalista és baloldali erők részvételével” megalakítják a Palesztinái Nemzeti Frontot, amely kereteket biztosítana a csaknem másfél millió ott élő palesztin közös harcához. Korábban már volt egy kísérlet közös vezetés létesítésére a Nemzeti Orientációs Bizottság formájában, de azt betiltották az izraeli hatósálok. Kedvező gyorsmérleg A határozatok megerősítették a mozgalom derékhadának számító Fatah szervezet helyzetét a mozgalomban, a tanácsba behívott új tagok többsége is a PFSZ Végrehajtó Bizottságának élére újjáválasztott Jasszer Arafat támogatójának számít. Jóllehet, maradtak véleménykülönbségek a különböző szervezetek között, az elfogadott program a palesztinok közös cselekvésének alapjául szolgálhat. A Nemzeti Tanács ülésének ’ első gyorsmérlegét így kétszeresen is kedvezőnek tarthatjuk. Képes - volt biztosítani a palesztinok egységét, s felsorakoztatni a mozgalmat a közel-keleti válság rendezése érdekében. Réti Ervin Összeállította; Constantin Lajos
