Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 5. lArcképvázlatl Az ékesszóló párttitkárasszony Sajnáltam, hogy kevés volt az időnk. Szívesen hallgattam volna tovább Sinka Lajosnét, a besenyszögi községi pártbizottság titkárát. Jólesett hallani szabatos, fordulatos mondatait, ízes beszédét. Egy csésze kávé mellett derült ki hallatlanul ritka jó beszédkészségének titka. — Fogyassza csak. míg meleg! Én már hajnali öt órakbr megittam az első adagot. — Miért kellett hajnalban kelnie? — Mindig akkor kelek. A férjem korán jár dolgozni. Ö nem kávézik, de megfőzi. Kávézom és olvasok hatig. A könyv, az olvasás úgy hozzátartozik az életemhez, mint az étel. Apámnak köszönhetem. A besenyszögi kubikosnak, ö nem olvasott, de minket valahogy rászoktatott. Hatan voltunk testvérek, a bátyám és én esténként felolvastunk a népes családnak. A 30-as évek végén, a 40-es évek elején úgy 3—4 év alatt egy pad- lásnyi könyvet olvastunk el. Igen, padlásnyit. Ránk bízták a főjegyzői ház padlásának takarítását. Ott leltünk egy könyvtárnyi olvasnivalóra. Hetenként ruháskosárban vittük, hoztuk a könyveket. A kölcsönzés fejében a főjegyzői ház körül mindenféle munkát vállaltunk. Arra már nem emlékszik, hogy ékesszólásának köszönhette-e. hogy a felszabadulás után kamaszlányként a falusi ifjúsági szervezet titkára lett. Lehet, hogy ösztönösen követte apja példáját, akit 1945-ben a nemzeti bizottság elnökévé, majd később a falu bírájává választottak, aki súlyos betegen, nem sokkal a halála előtt, még megszervezte a faluban a termelőszövetkezetet. A lánya, Eta még 18 éves sem volt akkor, a mezőgazdasági dolgozók szak- szervezetének megyei bizottságára hívták dolgozni, majd 3 hónapos pártiskolára küldték. Ö azt mondja, hogy valami csoda folytán esett rá a választás. (Olyan asszony, aki aligha hisz a csodákban). — Még meg sem melegedtem. — emlékezett, — amikor megkaptam az újabb feladatot, irány a Héki Állami Gazdaság, a személyzetis munkakör. Akkoriban hozták létre a gazdaságot a puszta közepén. 4 ezer hold földön. Ma már ugye hihetetlenül hangzik, hogy az a remek gazdaság egykor a csőd szélén is állt. Nagy volt a felfordulás, 15 milliós deficittel zárta az évet. — Ne haragudjon, de ma kissé valószínűtlenül hangzik, hogy egy 18 éves lányt küldtek a felfordulásba, hogy segítsen rendet csinálni. — Erről szó sem volt. Csak én is hozzátartoztam az őrségváltókhoz. Akkoriban jöttek mások is, jó szakemberek. Nem hittem volna el senkinek akkor, hogy ott a zűrzavarban kezdődik el egy olyan 13 évem, amelyet életem legemlékezetesebb, legszebb és legsikeresebb korszakának tartok. Nemcsak azért, mert akkor fiatal voltam. Velem egykorú munkásgárda ková- csolódott össze, a szó legszorosabb értelmében. (Ott ismertem meg a férjemet, aki traktoros volt, ott született meg a fiam, aki ma számítógép-konstruktőr. Nagyon sok örömöm van azokban a napokban, amikor hazalátogat a feleségével és a hároméves unokámmal.) Szóval a gazdaság. A veszteséges esztendő után öt évvel megkapta a Vörös Vándorzászlót. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Bízom benne, nem hangzik nagyképűen, ha hozzáteszem, hogy én is, a párttitkár (mert időközben az lettem) hozzájárultam a sikerhez. Jogos a kérdése ha szerettem ott élni és dolgozni, miért jöttem vissza a szülőfalumba? Mert nem felejtettek el. Amikor megbetegedett a községi pártbizottság titkára, rám gondoltak, és ez jólesett. — És hogyan fogadták az egykori falubelit és hogyan a női párttitkárt? — Azt, hogy nő lett a párttitkár nem furcsállta senki. Be- senyszögön nő a tsz párttitkára. az általános iskola igazgatója, az OTP ügyvezető elnöke, az áfész alapegység vezetője. Mind remek munkatárs, szeretek nőkkel együtt dolgozni. Ha komolyan veszik, és értik a dolgukat, hallatlanul eredményesen tudnak dolgozni. Persze azért is, mert m.ég mindig bennünk van a bizonyítási kényszer. Az egykori falubelinek kissé merev, túl hivatalos volt a fogadtatás. Mígnem aztán kifakadtam: nem bújtam én ki a bőrömből. Ne magázzanak engem az egykori iskolatársak ! Negyvenéves, amikor szakmát tanul • Kicsi, takaros ház Szabóéké Szolnokon, majdnem a város szélén, szinte megbújva egy üzem műhelycsarnoka mögött. A filigrán barna asszony, Szabó József né a lakás — ahol ő mondta — mindenre jó kis helyiségében éppen egy ikékpöttyös anyagot formált a szaibóollóval. „Mindent megvarrok magamnak és a 13 éves Andrea lányomnak. Sokat megspórolok ezzel.” Varrás és spórolás, a kettő mindig összetartozott a 45 éves asszony életében. „Hárman voltunk testvérek, még nem töltöttem be a tizenkettedik évem amikor édesanyám meghalt. A nagyanyám nevelt bennünket. Mint a templom egerei, olyan szegények voltunk. Gyereklányként kezdtem el varrogatni, próbáltam anyám ruháit magamra szabni. Akkor nem gondoltam hogy kamaszkori kísérleteimnek mekkora hasznát veszem, s hogy kenyérkereső szakmám lesz a varrás, sok éves kitérő után.” Kitérők: tizenötéves, amikor szülőfalujában, Jász- iványban, — családja keserves anyagi helyzetére tekintettel, felveszik a községházára adminisztrátornak. Néhány év múlva a talpraesett lány, bocsánat már asszony, (közben férjhez megy a rendőrségi körzeti megbízotthoz) húszévesen tanácstag és pút tagjelölt lesz. Várnia kellett amíg betölti a 21 életévét, hogy párttag lehessen. (A felvételt ehhez a korhoz kötötték akkor.) Váltás: Szolnokra költöznek, István fia hároméves. Két helyiségből áll mindössze a kis ház. a száz négyszögöles városszéli portán, amit megvesznek. Egyműszakos munkát keres, de hiába, nem ért semmihez. A felnőttek iskoláján tanulna, de nem téheti, mert ahhoz munkahelyi javaslat kell. A férje a vasúthoz kerül, hárman élnek a családfő 900— 1000 forintos fizetéséből három évig. Miért hagyták ott a falut, ahol szerették őket, ahol biztos megélhetésük volt? „A férjem szülei Mezőtúron éltek, azt kérték, költözzünk hozzájuk, idős korukban legyünk velük. Én nem akartam. Azt mondtam, költözzünk hozzájuk közelebb. Szolnok félúton volt. Úgy tíz évvel később, előbb anyósomat vettük magunkhoz. Gyesen voltam, egyszerre gondoztam a kislányom és az idős beteg asszonyt. Amikor meghalt, apósom költözött hozzánk. Nem bírt sokáig élni a felesége nélkül.” Közben sok mindent csinált. Nehéz fizikai munkát végzett egy mozaikgyártó üzemben. Négy év után belefáradt. Újból -elővette a varrógépet. A ruhaipari vállalat bedolgozója lett. „Elég bizonytalan kenyérkereset volt. Keveset fizettek, és nem tudtak folyamatosan munkát adni.” Újabb kitérő: A BVM szolnoki gyára, ahol néhány hónapos tanfolyam után, a betonelemek minőségi ellenőre lesz három műszakban. „A férjem is hol nappal, hol éjszaka, gyakran ünnepnapokon is dolgozott. Másból sem álltunk,- mint azt egyeztettük, hogv ki, mikor van otJthon. Szerencsére a férjem éppolyan jól, sőt, talán még jobban elvégzi a házimunkát, mint én. De úgy gondoltuk, mindany- nyiunknak (megváltás lenne ha legalább két műszakban dolgozhatnék.” Újabb váltás: március 1-én volt tíz éve, hogy jelentkezett a Május 1. Ruhagyárba, amelynek, a jogelődjénél bedolgozó volt. „Felvettek, s nem is akárhova, a bőrszalagra. Drága, valódi bőrrel dolgoztam, minden tű- szúrásra nagyon kellett vigyázni. A bőrön megmarad a rossz helyre került tű nyoma. A szalag mellett eltöltött hat év után elha- tároztám, megszerzőm a szakmunkás-bizonyítványt. Túl voltaim a negyvenen, amikor valóban szakmám lett a szabás-varrás.” A gyárban azonban nemcsak arra kapott lehetőséget, hogy megtanulja a szakmát, hanem — korábbi munkahelyeivel ellentétben — arra is, hogy pártmunkát végezzen. Igényt tartottak rá az üzemi pártszervezetben^ is. „Arra azonban még álmomban sem gondoltam, hogy két év múlva az üzemi párt- szervezet vezetpségj tagja leszek, s hogy nem sokkal utána a titkárt helyettesítettem. Ma az agitációs-pro- paganda munka a reszortom.” Hallgatott róla, talán azt hitte, szerénytelenség lenne, ha ő mondaná ’ meg, hogy 1980 óta a szolnoki városi pártbizottság és a végrehajtó , bizottság tagjává választották. S. hogy közéleti megbízatásainak minél jobban eleget tudjon tenni, munkája nem köti már a szalaghoz. Meós, abban a gyárban, ahol tjz évvel ezelőtt betanított munkásként kezdett dolgozni. Kovács Katalin Mindennapi kenyerünk Tiborc nagyapánk mesélte: A föld végén volt a szegényember kamrája, ebédlője, mert ott volt a tarisznya a hűvösben, benne kockás kendőben a kenyér, hogy ki ne száradjon. Akármennyire is jólesett volna még néhány falat, egy karéjt félretettünk, ez volt a madárlátta kenyér estére a gyereknek. Mert biDr. Fazekas Mihály tanulmányából tudjuk, hogy a karcagi kenyérnek még a múlt század végén is milyen sikere volt a debreceni piacon. A kenyér sütögetők gyorslábú lovak húzta ekhós- szekereken vitték a 8—10 kilós karcagi kenyereket a cívisvárosba. De más forrósok szerint állítólag Bécsbe is hordták a kunkenyeret. A szolnoki kenyérnek Pest volt a piaca, Dr. Vörös István beszámol a kóborló kovászról — nagy érték volt! — egymásnak adták tovább a kenyérsütő szolnokiak, így mindig volt friss kelesztő. Furcsa ismétlődés, persze megváltozott formában: a nagyobb városok utcáin Volga-, Wartburg-furgonokból, kisebb teherautókról árulják a kenyeret a „maszek” pékek. Vevő: — Én inkább megadom ezért a kenyérért a 13 forintot, mert ez harmadnap zony azok elébünk álltak: mit hoztál? Keserves volt, ha az anyjuk azt mondta nekik, hogy most reines ajándék, megették a kismadarak, mert azok is nagyon éhesek voltak, — az itthoni kenyér meg már elment aludni. Móra Ferenc háromfélét eszik örökbecsű írásában: kenyeret, haját, bélit. is kenyér, úgy eszi a gyerek szilvalekvárral, ahogy a száján befér. Igazi házi kenyér .ró vagy- . majdnem olyan . .. Guberáló: — Én nem mondok magának semmit, mert hurok a nyakamon. De az biztos, hogy ilyen kenyeret nem találni a kukákban. — S másmilyet? — Mondtam már, jobb ha hallgatok. De kérdezem én, miért baj az, ha megmentem ezt a napi 40—50 kiló kidobott kenyeret. Megeszi az állat! Ez is takarékosság, nem ... ? így igaz, de fertőzés, járvány hordozója is léhet a háztartási hulladékból kiszedett kenyér. Északi országokban külön tárolókban gyűjtik össze a maradék kenyeret. Ez a módszer nálunk beválna-e, vennénk-e a fáradtságot, hogy külön,, tisztán kezeljük a kidobásra szánt kenyeret? Szekerek és furgonok Gyárak, technológiák « — A megye sütőipari vállalata naponta 135—145 tonna kenyeret és 400 ezer péksüteményt gyárt 24 üzemében, köztük két kenyérgyárában. Fiatal iparág, a múltból csak a magyar kenyér jó hírét s a fejletlen technológiát örökölte. 1952-től beszélhetünk sütőiparról, s annak tengernyi buktatójáról. Tény, ezt a sütőipar vezető szakemberei is elismerik, hogy a nagyüzemben készült kenyér nem veszi fel a versenyt a „kézzel sütött” kenyérrel. De az is tény, hogy a szolnoki kenyérgyár terméke országosan a legjobb, igen jól minősített kenyér. A vállalat dolgozói az elmúlt évben csaknem 40 ezer tonna kenyeret és 109 millió péksüteményt sütöttek. Közel félmillió ember kenyerét Szolnok egyik „slágere” az utóbbi hónapokban a ceglédi kenyér, — szinte elkapkodják. Őszintén szólva azt hittük, hogy egy ősz, csupa izom, csupa ín öreg mester süti, a majd én megmutatom milyen a jó kenyér ki nem mondott gondolatával. A mester huszonhat éves fiatalember, a fővárosban tett vizsgát, elmondta, hogy soha életében nem lett volna „maszek” pék, ha annál a pesti „cégnél” ahol dolgozott nem úgy sütötték volna a kenyeret, ahogy, s nem azok keresték volna a „szép pénzt”, akik csak a nyelvükkel dolgoztak, nem pedig a kezükkel, meg a fejükkel. Megunta, sütődét nyitott, — áz édesapja segítségével. Napi 16 órát dolgozik, ezalatt lS mázsa kenyeret süt, albérletben lakik családjával, építi az új műhelyt, húsvétra már 25 mázsa kenyeret akar „szállítani”. Szakmai titka nincs: „meg kell tisztességesen sütni a kenyeret, és,kész” — mondta. A jobb pesti sütödékben — kisiparosokról van szó — a „péklegények” egy éjszakára 1000 , forint „napszámbért” kapnak. K. nagyközségünkben a napokban bekopogta436 sütőipari szakmunkás sütötte, tehát minden ezer kenyérevő „betévő falatját” egy sütőipari szakmunkás gyártotta. De hogyan? Természetesen éjszaka, s egy szakmunkásra — éves szinten — 137,4 túlóra jut. Ki lehetne számolni, hogy hány maszek pékség kellene egyetlen Szolnok nagyságrendű város ellátásához, s egyéb tényezőket is figyelembe véve a kétszer kettő négy igazával adódna a következtetés : kenyérgyárak nélkül kenyér nélkül maradnánk. A jelenlegi választék: kenyérből 13 féle, péksüteményből 51 féle. Tavaly a kenyéren, zsemlén kívül 352 tonna édesipari és tartósított terméket gyártott — az előzőeken kívül1 — a vállalat. tott a sütőipari vállalat műhelyébe egy budai kisiparos: „megkóstoltam a. kenyerüket, látom, értik a szakmát, mind a négyőjüknek lakást adok, havi tízezret, plusz éjszakai, pótlékot, meg túlórapénzt, ha eljönnek hozzám dolgozni”. A megyei vállalat 963 üzletbe, boltba 76 túrajárattal szállítja áruit 215 helyre naponta kétszer, 113 boltba pedig ennél többször, három- szor-négyszer. Ezek után már csak az a kérdés, miért árulnak száraz kenyeret — olykor, "vagy sűrűn? — az üzletekben. A jó boltos felér egy jóssal. De megjósolni, hogy mikor, mennyi kenyeret fogyaszt a lakosság, igen nehéz. Az üzlet ném akarja, hogy rászáradjon a kenyér, — ez természetes. Sajnos, mégiá nagyobb értékű kenyér szárad rá, sok esetben a boltokra, mint amennyi az összes eladott kenyéren a haszon. Ez már a kár kára, hiszen a sütőipar állami dotációval süti mindennapi kenyerünket. A rendelés egy héttel előre történik, két nappal a szállítás előtt a sütőipar még elfogad módosítást. De közHetven mázsa a disznóknak ben jó idő lesz, vagy rossz — valamilyen mindig van — s a bolt környékéről sokan elutaznak, vagy netán odaérkeznek. Bojtigazgató: — Egyszer megvizsgáltam, minden tizedik kenyerünk a jószágok elé került. Nem akarom én bántani az utcai kenyérárusokat, majdcsak eldöntik az okosók, hogy jó ez így, vagy nem ... De nézze, ott árul egy a Wartburgból, amott egy a Nisából. írásba adom magának, hogy ma is nyakamon marad a kenyér fele. Holnap reggel ezt. árulom, a „másnaposat", szid a vevő. Jó, hol- napytánra kevesebbet kérek a sütőipartól. S ha pont nem jön a maszek! Akkor meg ezért szidnak, micsoda kereskedő vagyok, még kenyerem sincs. Kollégiumi igazgató: — Boltot nyitott nálunk a; áfész. Van kifli, zsemle, min- derű} Látom, majszolják c gyerekek a kiflit az órák szünetében. Kérdezem tőlük kevés a reggeli? Áh, dehogy tanár úr, csak unatkozunk így a válasz. Megnéztem i papírkosarakat; teli vannak mindennap félig elrágott, eldobott péksüteménnyel. Szegény jó édesanyám milyen gonddal kötötte be a zsebkendőm csücskébe a 4 fillért Vegyél fiam egy kiflit. Égi pengő volt a napszám 11 órára ... Apám egész nap huszonöt kikfli áráért dolgozott. Mondjam el nekik': Megpróbáltam JT.. Nem mondták ugyan, hogy „szövegel már az öreg”, de másnap ugyanúgy teli voltak t szeméttartók ... A múltkorában egy kette: ünnep után a szolnoki bol tokból 70, azaz hetven má zsa kenyeret vittek a jószá goknak. Ez a mennyiség — szigorú jegyrendszerben — egy kisváros egésznapi „fej adagja” lenne. Csak a fehér a kenyér? Sajnos táplálkozási szoká sainik is igen elmaradottal Nekünk csak a fehér kényé a kenyér. Az, élelmezóstudo mány és az élelmezésügy ku tatói viszont bizonyítják barna, rozs vagy kukoric tartalmú kenyerek étkezé hasznosságát'. Tőlünk kelel re és nyugatra az éttermek ben, ebédlőkben fehér < barna kenyeret tálalnak a étkezésekhez. Nálunk enne nincs hagyománya. A Sütc ipari Vállalat adatai szerir különben — 2—3 év óta - csökken a kenyérfogyasztás A kenyér az élet. Még: ezerszer elátkozott szakma sütőipar. Pedig a legnehezeb munkák egyike, — az állar dó éjszakázás csak ráadás. > pénz gyengén csörgedezi] egy szakmunkás 4—6 ezer fc rint körül keres, aki persz sokat túlórázik, többet. . fiatalokat nem igen vonz; se a sütőlapát, se a kényéi gyár. Első eset a vállalat tői ténetében, hogy a nagykőrö szakiskolában csaknem szí fiataljuk itanuli De hánya maradnak majd a vállala nál? Ez még a jövő titka. Guberáló: — Kenyér, mii dig kell, el is hajítják ( emberek, úgyhogy én m> ebből a maradékból is mei élek. Nem mondom — bi magam ellen beszélek — am kor találok a lim-lom szí mét között félkenyereket i hát az mégis rossz érzés vi lahogy. Mert gyermekkoron bán, ha leejtettük a karé; fel kellett vennünk, meg ke lett fújnunk. Én ezt szokta meg, de halljct, nem kuti az élet, hogy most meg más pazarlásából élek ... ? Tiszai Lajos
