Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 31. Kárbaveszett termés Az emberiség évenként a világtermésnek több mint egyhacmadát — * 280—360 milliárd nyugatnémet márka értékben (termelői áron) — veszíti el természetes okok következtében. A Bayer-gyár beszámolója szerint a világ- termes 14 százalékát kártevők, 12 százalékát növény- betegségek pusztítják el, 9 százalékát pedig a gyom. vagyis összesen 35 százalék megy veszendőbe. A legnagyobb veszteség — 45 százalék — a cukorrépát és a cukornádat éri. 35 százalék a gabonaféléket, míg a főzelékféléknek csupán 28 százaléka pusztul el. Minél fejlettebb egy ország iparilag, annál kisebbek a veszteségek. Európa például termésének csupán 23 százalékát veszíti el. Ázsia és Afrika fejlődő országaiban viszont a termés 42—43 százaléka pusztul el. Időjós fókák Szahalin szigetének Nevelszk kikötővárosában a lakosság különös módon értesül az időjárás küszöbön álló változásairól. Ha a betonmólókon fülesfókák táboroznak. akkor kedvező marad az időjárás. Ha a fókák eltűnnek. vihar várható. Az „élő barométerek”, mintegy tíz évvel ezelőtt mutatkoztak első ízben a kikötőben. Ezek nyilván ..felderítők’’ voltak — hatalmashímek. Miután azt tapasztalták, hogy a sima mólók jó táborhelyet nyújtanak, és a part felől veszély nem fenyeget, eltávoztak, és nemsokára a nőstényekkel és a kölykökkel tértek vissza. Számuk azóta alaposan megnövekedett. A nevelszki városi tanács a fókatelep védelmére külön rendelkezést adott ki. . Robbantott gyümölcsök A krasznodari élelmiszer- ipari tudományos intézetben eljárást dolgoztak ki gyümölcsök és főzelékek robbantással történő tisztítására. A módszer azon alapszik, hogy a gyümölcsről leválik a héja, ha előbb nagy nyomás hat rá, majd a$ hirtelen megszűnik. E módszer alkalmazására szerkesztett készülékbe betöltik a gyümölcsöt, és sűrített levegővel nagy nyomást gyakorolnak rá. Azután kinyitnak egy szelepet, a levegő betódul. A túlnyomás hirtelen megszűnésére a gyümölcs vagy a főzelék héja „szétrobban", és apró darabokban leválik. Az egész művelet 12 másodpercig tart. Óránként három tonna burgonyát, tököt, céklát, sárgarépát, birsalmát, körtét, vagy almát lehet vele megtisztítani. így egy készülék több közétkeztetési üzemet is ki t.ud szolgálni. Fűthető alumínium fólia Norvégiában olyan alumínium fólia került forgalomba, amelybe drótokból álló „pókháló” van bedolgozva. 1A kivezető drótot bármely kisfeszültségű áramforráshoz csatlakoztatni lehet, és így a fólia felmelegíthető, mindenféle praktikus újdonságot készíthetnek belőle. Például konzervdobozt, amelybe készételt csomagolnak kirándulók számára. A konzervdobozt az autó cigaretta- gyújtó-berendezésével lehet összekapcsolni, és így felmelegíthető benne az étel. Tapéták, üléspárnák és takarók fűthető béléseként is használják. Edény- és tányértartókat is bevonnak vele. Ezekben az étel hosszabb ideig melegen tartható. WtKr Szovjet kutatók az Antarktiszon A 13 millió km2 területű Antarktiszon, a déli jégvilág jégmezőin napjainkban több állam tart fenn állandó és ideiglenes kutatóállomást. Képünkön a 20. Antarktisz expedíció két szovjet munkatársát látjuk, a világ talán leghidegebb pontján. A hetvenes évtized közepén itt mínusz 88,3 C-fokot mértek. A déli-sarki kutatások az első világháború után lendültek fel és a második világháború után vetették be a technika komolyabb vívmányait a jégmezőn: motoros szánokat, fűthető házakat, repülőgépeket, helikoptereket stb. a jégtörők mellett. Szerencsére ez a kontinens ma is a béke kontinense, amelyet nemzetközi egyezmény véd az egész emberiség és a tudomány számára. Itt nincs honfoglalás, hiszen az antarktiszi természeti viszonyok ezt nem is engednék meg. A vándorhó ugyanis a legrövidebb idő alatt betemet minden területfoglalási jelet, lobogókat, cövekeket, határjelző táblákat. A tudomány képviselői már több évtizede azt az álláspontot hangoztatják, hogy az Antarktiszt nem szabad bevonni az egyes államok hatalompolitikai küzdelmeibe. Eddig érvényesült ez az elv, bár az elmúlt évtizedekben volt néhány állam, például Anglia, USA, Argentína, Chile, amely szívesen megvetette volna a lábát huzamosabb időre, és annektál- ta volna az Antarktisz egy- egv részét. A jégvilág azonban közös tulajdon és reméljük, hogy a természeti kincsek kiaknázásában is megmutatkozik majd az az egyetértés, amely pillanatnyilag az. antarktiszi tudósok körére jellemző. IA tudomány világa I Napjaink repülőterei Napjaink repülőterei — elrendezésük szerint — négy csoportba oszthatók. Vannak lineáris, móló, bolygós és szállító típusúak. Kezdetben a repülőtér egy hangárból állt, melynek egyik sarkában voltak az utasok, a gé- pek^pedig az épület előtt álltak. A forgalom növekedésével az utasok számára már külön épületet emeltek, a gépek közvetlenül az elé gurultak. A következő lépésben az épületet úgy hosszabbították meg, hogy előtte több gép is elférjen. Ezt az elrendezést nevezik lineáris repülőtérnek, amely kisebb forgalom esetén jól bevált. Ebből alakult ki a móló típusú repülőtér, melyen az épületből folyosók nyúlnak ki, s az utasok rajtuk át jutnak a gépek közvetlen közelébe. A fejlődés következő állomása a bolygós repülőtér. Az utasok egy központi épületen, és onnan többnyire föld alatti folyosókon át jutnak az egyes járatcsoportokhoz tartozó adminisztrációs épületekhez (ilyen például a párizsi De Gaulle repülőtér, ahol a folyosókban mozgójárdák szállítják az utasokat a „bolygókhoz”). A legújabb a szállító típusú repülőtér, amely szintén a lineárisból alakult ki. A repülőgépek azonban nem az utasellátó épületek előtt állnak meg, hanem jóval mesz- szebb, ahová az utasokat nagy buszok szállítják ki. A repülőtéri tapasztalat, valamint az utasok részéről érkező sok panasz azt mutatja, hogy — függetlenül a repülőtér típusától — nincs olyan nagy forgalmú légikikötő, amely az •utasok szempontjából kielégítő lenne. A repülőtérre való kijutás, a csomagkezelés, az adminisztráció és végül az úticél elérése azon felül, hogy fizikai és idegrendszeri terheléssel jár, rendszerint a tényleges repülési idő többszörösét teszi ki. Egyelőre elképzelés sincsen, hogyan lehetne a gyorsjáratú gépek adta lehetőségeket az utas számára — az utazási időt csökkentve és a kényelmet növelve — hasznosítani. Képünkön az egyik legmodernebb európai repülőtér, a frankfurti légikikötő móló típusú elrendezését láthatjuk madártávlatból. A szeplő kereki, kisebb- nagyobb foltos barnás bőr- festékfelhalmozódás, amely nem emelkedik a bőr szintje fölé. Legtöbbször arcon, főképp az orron és a homlokon, nemritkán a háton, a karon, a nyakon jelenik meg. A szeplő szélsőséges esete az arcon tavasszal néha megjelenő nagy, sárgásbarna, szabálytalan alakú folt — az ún. májfolt, — amely a máj, valamint a belső elválasztású mirigyek zavarára utal. Az arc szeplője sokszor okoz keserű perceket a fiataloknak. Többnyire csak a kamaszok sajátja, az évek múltával elhalványul, s idővel teljesen eltűnik. Kiváltképp a vörösesbarna hajszí- nűeknél, halvánjT arcbőrűek- nél fordul elő, tavasszal erősebben előtűnve, ősszel pedig elhalványodva. A szeplő sok esetben vele született adottság, és öröklődik, de nem tekinthető bőrbetegségnek. Egyes népeknél a természet pompás ékének számít, s a fiatal nők festék segítségével tesznek az arcukra mű- szeplőket. Tavasszal a nap fokozott ibolyántúli sugárzása hívja elő a szeplőket és a szervezet C-vitaminhiánya (e vitamin ugyanis résztvesz a pigmentcserében). Nincs olyan szer, amely végleg eltüntetné a szeplőket, de egyes háziszerekkel (citrom, uborka, aludtejes pakolás stb.) elhalványítható annyira, hogy alig vehető észre. Gyors, vagy fokozatos hám- lasztás révén is eltávolítható a bőrben felhalmozott pigment, ily módon a szeplő ideiglenesen eltűnik. — Ha azonban újabb ibolyántúli fényhatás éri a bőrt, a szep- lők ismét kibújnak. Megelőzésére a szabadban fényvédő kenőccsel kell védeni a bőrt. A képünkön látható szeplős kisfiúnak természetesen semmi szüksége sincs óvórendszabályokra a „szeszélyes’’ szeplővel szemben. A papagáj „beszéde” Egy amérikai biológusnő személyében szerencsésen találkozott a szakmai tudás és a finom zenei hallás. így felvértezve látott hozzá az afrikai bábapapagáj „beszédének” megfejtéséhez. A bábapapagáj hímje és tojója hasonlít egymásra, és igen változatos hangokat hallatnak. A kutatónő megfigyelte, hogy minden viselkedési típushoz (tánc, támadás, hívás, stb.) másképpen ejtik a mondatokat”, amelyek az egymást követő kiáltások sorozatából tevődnek össze. Ezekből állította össze a biológusnő a „papagáj-szótárt”. Magnóra felvette a párocskák egymást hívogató „beszélgetéseit”, s megkísérelte ezeket az öt hangjegyvonalra áttenni. Mivel azonban a papagájok kiáltásai árnyal- tabbak az emberi hangnál, ez nem ment simán. Saját magának kellett egy „zenei gyorsírást” kitalálnia, amelyben a tojók hangját violin- kulcsban, a hímekét basz- szuskulcsban jegyezte fel. Megállapította, hogy az egyes párocskák szókincse változó. A „művelt” párok 12 különböző kiáltássorozatot hallatnak, az egyszerűbbek csupán ötöt. Továbbá bizonyos kiáltásokat csak a tojók, másokat csak a hímek szólaltatnak meg, azaz mind a hímek, mind a tojóknak saját nyelve van. amely egyenértékű kiáltásokból áll. Ezenkívül hallatnak több értékű kiáltásokat is. Ezek valami tolvajnyelvféléhez tartoznak, amelyet a párok egymás számára rögtönöznek. s csupán ők értik. Osz- szesen mintegy 200 különböző kiáltást ismernek. A tojók kiáltásait összevetve kiderült, hogy nincs két egy- forrúa „beszédű” tojó. Olyannyira, hogy a hím a párjának még a megcsonkított hangját és kiáltását is felismeri, ha hangszórón sugározzák. A biológusnő végső megállapítása a következő: a bábapapagáj nyelve igen jól, felépített, a hangok felhasználásának) változatosságában közelebb áll az ember nyelvéhez, mint például a majmoké. Képünkön a kísérletre bevont állatkákat láthatjuk, s a kutatónő „zenei gyorsírásának” néhány sorát.
