Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 29. Tarka műsor — Nívós, A^mud . . . , - , Szolnok megyei izgalmas bemutató döntőjén I ~ ■■■■■■> 1 ____ 1 1 rJ H almai György Mozart D- dúr kürtversenyének első té­telét játszotta zumnak számított Herbály László jógagyakorlata. — A dzsesszbalettet és a modern táncokat bemutató fiatalok előadása kissé erőtlen, vér­szegény volt. Az előadást követően a zsűri ismertette az ered­ményt és azok névsorát, akik tovább jutottak a területi döntőre, amelyet április kö­zepén tartanak Budapesten. Továbbjutó és különdíjas Csömör Csilla versmondó (Jászfényszaru), Dezső Dóra versmondó (öcaöd), Dudás Zoltán mai dalos (Jászbe­rény), Tamus Angéla próza­mondó (Jászfényszaru), a jászberényi ének kvintett, Bagi József citerás (Martfű). A fővárosi területi döntőre tovább jutott Halmai György kürtös (Jászberény), Harasz­ti Zoltán bűvész (Szolnok), Bálint Erika (ének, Űjszász), Bútor Imre citerás (Mező­túr), Földi Róza (furulya, Kisújszállás), Herbály László (jóga, Mezőtúr), Nagy Csaba bűvész (Tiszabura), a Gala­gonya citeraegyüttes (Mező­túr), a WU—2 zenekar. Kü- löndíjat kapott Kállai Fló­rián, aki cigánydalokat éne­kelt. A jászsági néptáncosok a budapesti Tavaszi fesztivá­lon való szereplésük miatt korábban kérték minősítésü­ket. A táncosok Salgótarján­ban a Nógrád megyei Ki mit tud? döntőn léptek fel. Az ottani zsűri továbbjuttatta a Bállá Zoltán—Fejér Erika kettőst, valamint Pető Fe­renc szólistát, aki különdíjat is kapott, ök hárman a Szö­vetkezetek Jászsági Népi Együttesének tagjai. Tovább­jutó még a Jászapáti Szövet­kezeti Tánccsoport három párosa is. A területi döntőbe jutott fiataloknak eredményes sze­replést, sok sikert! (Fekete Sándor Puccini áriát énekelt Bálint Erika Sok-sok izgalom, készülés, várakozás után a Ki mit tud? a megyei döntőhöz ér­kezett. A különböző kategó­riák győztesei, akik á váro­si, járási bemutatókon a leg­jobbaknak bizonyultak va­sárnap este Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban léptek közönség és a budapesti szakmai zsűri elé. Az utóbbi már „tévés szemmel” is mérlegelte az egyes produkciókat. A vártnál kisebb volt az érdeklődés a műsor iránt. Míg a szolnoki döntőn a színházterem lépcsőjén is ül­tek, addig a megyein jó né­hány szék árválkodott. Va­lószínű ennek az volt az oka, hogy a műsort 20—30 Ft-os belépőjegy ellenében lehetett végignézni. Szimpatikus gesz­tus lett volna, ha ingyenes a bemutató, már azért is, hi-. szén végső soron amatőr elő­adók szerepeltek. Az pedig végképp furcsa volt, hogy a versenyzőket sem engedték be a nézőtérre csupán jegy­gyei. Ügy gondolom, ők az eddigi teljesítményükkel már megváltották a belépő­jegyet. Ezek szerint viszont csak a szerepléshez. A majd 4 órás bemutatót nagyon színesen állították össze. Ez természetesen a szervezők, az előkészítők munkáját dicséri, az viszont, hogy a közönség számára az idő kellemesen telt, elsősor­ban a fellépők felkészültsé­gét. A legszorosabb verseny a vers- és prózamondók között alakult ki. Csömör Csilla szép beszédéért, atmoszféra teremtő képességéért dicsé­rendő, de - ígéretes előadói igényeket csillogtatott Dezső Dóra is. Hangulatteremtő erővel bírt Bozó Andrea Beatrix versmondása, az ízes népi humorból kapott kósto­lót a közönség Tamus Angé­la jóvoltából. Ha lett volna közönségszavazat minden bi­zonnyal sokan voksoltak vol­Ukrán népballadát mondott Csömör Csilla na a prózamondó Bajzáth Juditra. Az úgynevezett könnyű­műfajt két zenekar képvi­selte. A dzsessz-rockot ját­szó Cord együttes instrumen­tális zenéje alapos kimunká­lást tükrözött; a WU—2 pro­dukciójából a muzsika ugyan tetszett, de daluk szövege sekélyes volt. A virtuóz ele­meket sem nélkülözte Bagi József citerás előadása, míg a Galagonya együttes tagjai a felszabadult énekért, já­tékért kaptak kiérdemelt, nagy tapsot. Kállai Flórián vérpezsdítő cigánydalokkal lepte meg a hallgatóságot. Az est színfoltja volt Hal­mai György magabiztos kürt­játéka, valamint Földi Róza szereplése, aki Valentine Szonátáját furulyán szólal­tatta meg. Iskolázott hangon, Puccini áriát adott elő Bá­lint Erika, Dudás Zoltán egy Gárdonyi vers megzenésíté­sével aratott sikert. Az egyéb kategóriában két bű­vész jutott a megyei döntő­be. Haraszti Zoltán produ­kálta a látványosabb trükkö­ket, Nagy Csaba viszont ter­mészetesebben, könnyedebben mozgott a színpadon. Kurió­Az első magyar büvészversenyen Általános kategóriában győztes: a tiszaburai Nagy Csaba Nagy érdeklődés közepet­te rendezték és sikerrel zár­ták a • kétnapos bűvészver­senyt Budapesten, a József Attila művelődési házban. A versenyt a tizenhét éve ala­kult, egy nagy magyar bű­vészről elnevezett Corodini- bűvészklub szervezte. Cseh­szlovák vendégek résztvéte- lével zajlott a műsor, ám csak a magyar „varázslókat” bírálták. A főbb kategóriák: mikromágia (asztali mutat­ványok); manipuláció (szín­padi látványosságok), általá­nos és komikus bűvészet voltak. Általános kategóriá­ban a tizenhét éves tiszabu­rai Nagy Csaba nyert első helyezést. A versenyen kor­határ nélkül vehettek részt a mágusok: a szép számmal szereplő gyermekek között a legfiatalabb a kilencéves Fanny volt — s a rangidő­sek között vendégként fel­lépett a prágai bűvészklub vezetője is. A zsűri díszven­dégéül Rodolfó mestert vá­lasztották; az elnök Hollai István volt, az e^vik buda­pesti bűvészklub első embe­re, s . a bírák munkájában részt vett Baross Imre is, az Artistaképző Intézet igazga­tója. A kövekező bűvészver­seny előreláthatólag a Co- rodini-klub fennállásának huszadik évfordulóján ren­dezik majd. Cziffra-koncerttel Véget ért a budapesti tavaszi fesztivál vasarnap a Pesti Viga­dóban Cziffra György, a Franciaországban élő világ­hírű magyar származású zongoraművész hangverse­nyével véget ért a budapes­ti tavaszi fesztivál idei ren­dezvénysorozata. A műsor­ban Schubert, Chopin, Liszt, Saint-Saens művei hang­zottak el. A hangverseny ke­retében először adták át a Liszt Ferenc Társaság ta­valy létrehozott Cziffra György alapítványának dí­ját: az oklevelet és a kitün­tetést Jandó Jenő zongora- művész kapta. Cziffra György a vasárna­pi hangverseny honoráriu­mát a Liszt Ferenc Társa­ságnak ajánlotta fel Liszt Ferenc emlékének ápolásáig Nyitás Szokolay-ősbemutatóval Megújult a Csontváry Múzeum Újra megnyílik a pécsi Csontváry Múzeum, amely a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakjá­nak, a százharminc esztende­je született Csontváry Koszt­ka Tivadarnak a műveit őr­zi. Három évvel ezelőtt zár­ták be a múzeumot átalakí­tás miatt, addig — 1973 és 1980 között — több mint egy­millió ember látta a varázs­latos hatású képeket. Ápri­lis közepén, tíz évvel az el­ső megnyitás után, meg­újulva és kibővítve tárja ki kapuit ismét a közönség előtt a híres múzeum. Ez lesz az eddigi legteljesebb Csontváry-kiállítás; több olyan kép is szerepel, ame­lyet még soha nem mutattak be nyilvánosan. Egy érdekes irodalmi-zenei esemény teszi különösen em­lékezetessé a Csontváry mú­zeum újbóli megnyitását. Sziokolay Sándor zeneszer­ző erre az alkalomra ör­vendj Pécs (Hódolat Csont- várynak) címmel kamara­művet komponált. A Weöres Sándor verse alapján ének­hangra és fúvósokra készült zenedarabnak ez lesz az ős­bemutatója. Érettségi technikából Mind szélesebb körben tanítják A technika tantárgy okta­tását — hároméves kísérleti periódus után — az 1981— 82-es tanévben kezdték meg a gimnáziumok első és má­sodik osztályaiban; aa álta­lános iskolákban pedig már néhány éve tanítják e tár­gyat. A technika szélesebb körű oktatásával kapcsola­tos tervekről az ELTE tech­nika tanszéke és az Orszá­gos Pedagógiai Intézet ille­tékesei elmondották: a ked­vező tapasztalatokból kiin­dulva vizsgálják annak le­hetőségét, hogyan lehetne e tantárgyat a szakközépisko­lák és a technikumok kép­zési rendszerébe is beillesz­teni. Az elképzelések szerint a szakmai irányú képzés el­ső két évében az általános technikai ismeretekre, az ösz- szefüggések bemutatására kívánnak nagyobb figyel­met fordítani, azaz alkotó gondolkodásra ösztönzik a tanulókat. A cél azi, hogy a diákok megtanulják rend­szerben szemlélni a külön­böző folyamatokat, a tuda­tos emberi cselekvés ele­meit. Mint ismeretes: a techni­ka ma már választható érett­ségi tárgy. Illés-krónika '65—’69 Legendás kislemezek — nagylemezen A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat egy esztendeje indította útjára a „Krém” márkajelzésű sorozatát. A nagyszerű anyagot ígérő válogatást, a hazai beat, pop, dzsessz muzsika kedvelői­nek, a lemezgyűjtők népes táborának óriási érdeklődé­se előzte meg. A kínálat széles skálán mozgott, a ki­robbanó sikert hozott le­mezek újra megjelentetésé­től a dzsesszíelvételekig. A példa, a felelevenítés ked­véért .készítsünk rövidített leltárt az eltelt 17 hónap „Krém’'-sorozatában megje­lent albumokról! Face ito Face (Benkó Dixieland Bánd), Az ördög álarcosbálja (Syrius), Rock- legendák (válogatás). A so­rozat friss terméke az Illés együttes 1965 és ’69 között született slágereinek gyűj­teménye. A korongra fel­vett számok külön érdekes­sége, hogv a dalok eredeti­leg csak kislemezen jelentek meg, ezért a társítás min­denképp újdonságnak szá­mít. Lehet vitatkozni azon, hogy a ’60-as években szár- baszökkenő magyar beat, három kiemelkedő zeneka­ra közül — Illés, Metró, Omega — melyik alkotott jelentősebbet, az adott idő­ben milyen úttörő munkáit végzett a műfaj elismerteté­séért. A voksot II lésék ur­nájába helyezem- Mind ze­nében mind szövegben — a kezdeti, az egyéni hangot kereső korszakokat köve­tően — merőben újat hoztak létre, s egyben maradandót is. Nem adták el magukat a gyors, könnyű sikereket Ígérő populáris zenével ke­reskedő piacon. Az album „rangidős” szer­zeménye Szörényi Levente Üzenet Eddy-nek című da­la, amely az idén nagykorú, vagyis 18 évvel ezelőtt szü­letett. Aztán sorban az em­lékezetes nagy slágerek egy évvel későbbről Az utcán, Különös lány, Mindig ve­led, Nyári mese. Ahány szám, annyi hangulat, kel­lemes zenei élmény. A tizenhét dal közül a leg­fiatalabbak is 14 éve íród­tak. Így a Mákosrétes cí­mű bájos kompozíció és az önfeledt táncra csalogató Rookandroll Rézi. Az utób­bi dátum az együttes első nagylemezének megjelené­sét is jelzi. Az addig szü­letett kompozíció viszont csupán rádiófelvételről, vagy kislemezről szólaltak meg. A zenei csemegének számító albumnak az Illés- krónika 1965—’69 címet is adhatták volna. — fs — A rádió hullámhosszán A művészet ára Vasárnap délelőtt hely­színi, körkapcsolásos mű­sort sugárzott a Petőfi Rá­dió a budapesti tavaszi fesz­tiválról, tágabban értelmez­ve a főváros aznapi és hol­napi szenzációiról. Az adás­ban >— mintegy betétszám­ként — olykor versek is el­hangzottak, nemigen értjük ugyan, hogy erre miért volt szükség, hiszen néha egy-egy zenei betét is meg­állítja, felborítja a műsor ritmusát. A kissé körülményesen in­duló műsorszerkezethez iga­zodott az Amerigo Tot házá­ról folytatott beszélgetés is, a „láttatás” nem állt arány­ban a túlméretezett idővel. A lövész példabeszéd ezút­tal is helytálló: elég egy go­lyó iS. ha célbatalálunk! Ez a riport bizony messze volt a 10-estől! Annál izgalma­sabb volt a Szász Endrével készített interjú. Rögtön az első pillanatokban érződött, hogy olyan tengerre merész­kedett a riporter, amelyi­ken hamarosan kitör a vi­har. Először a partok men­tén vitprlázgatott, igen jó széllel — Szász kitűnő be­szélgetőpartner — s úgy tűnt ettől felbátorodott, mind jobban nyílt vizekre merészkedett. Tette ezt úgy, hogy a hallgató ne vegye észre jó előre, mi az úti­célja az interjúnak. Jól van ez így, hiszen a riporternek kell tisztában lennie a szakmai fogásokkal, nem a hallgatónak, nézőnek. Szász Endre „nemes vad”, nem könnyű mikrofonvégre kapni. Nyugalmából is min­dig megőriz annyit, hogy „vészhelyzetben” is hideg­fejjel cselekedjék. Nehéz' őt felbőszíteni a nyilvánosság előtt. De most majdnem si­került. Ismételjük: majd­nem. .. A közvélemény drágállja a Szász Endre műveket, su­gallta a riporteri megálla­pítás. Világhírű festőművé­szünk félelmetes logikájú diplomáciai érzékkel leplez­te — jogos — mérgét. Vi­lágpiaci árakat szorgalma­zunk, nos, ezeknek a ké­peknek ennyi a világpiaci értékük, summázhatjuk Szász mondanivalóját. És emögött nyilván ott van az érthető megokolás is, hogy a nyugati műkereskedelem­ben résztvevő művész itt­hon sem adhatja áron alul a képeit. Nemcsak azért mert akkor üzletfelei hazai kiállításokon vásárolnák fel — netán — munkáit, de az is előfordulna, hogy a fo­rintért magánkézbe került Szász—hollóházi alkotások majdan külhoni piacokon a nemzetközileg elismert ér­tékük alatt, de konvertibilis valutáért lelnének új gaz­dákra. Ez utóbbira ugyan nem célzott Szász, ám a művész érvelését kiegészít­jük e feltevésünkkel. Erre különös okunk az is, hogy nyilvánosan beismert mű­kincseink jogi heyzete ren­dezetlen, A másik riporteri felve­tés, amelyre Szász méltó választ adott, a haza, illet­ve a hazátlanság kérdése volt. Szükségem van az új élményekre, összevetésekre, mérlegelésekre, — mondta Szász Endre, s válaszában tulajdonképpen újra fogal­mazta a rég felismert, ám annyiszor tagadott igazságot: a külföldön élő művész is magyar marad, ha érzelmei, kötődései úgy diktálják. Szász: „Nem hagytam el hazámat, csak utazgatok, ta­pasztalatokat gyűjtök alkotói műhelyem számára, hogy minél hasznosabb lehessek az országnak, összességében ezúttal nagyon rokonszenves számunkra Szász Endre em­beri, művészi alapállása. — ti —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents