Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
1983. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meteorológiai előrejelzés — a kirakatokban Új nagybani piac nyílik a Nagyvásártelepen A zöldség-gyümölcs forgalmazás színvonalának javítására a Nagyvásártelepen új nagybani piac kiépítéséhez látott hozzá a, budapesti Zöldért Vállalat. A létesítmény diszkontraktárként üzemel majd; elsősorban a viszonteladóknak áll rendelkezésére. Nemcsak a saját zöldségboltok szerezhetik be itt a napi árut, hanem a közértek, és ezen kívül vendéglátóipari vállalatok, valamint a magánkereskedők és vendéglősök is. A tizenhét millió forintos költséggel épülő létesítmény a Bosnyák téri piacnak kon- kurrenciát jelent majd. A termelők — állami gazdaságok tsz-ek, kiskerttulajdonosok — választhatnak, hol kívánják értékesíteni terméküket. A két piac közötti várhatóan kialakuló verseny előnyös hatással lehet a kínálatra és az árakra egyaránt, s a termelőtől a fogyasztóig gyorsabban juthat el a friss zöldség-gyümölcs. Az új piac mindenesetre igen előnyös technikai feltételeket teremt a kereskedéshez; az 1500 négyzetméteres területet tetővel fedik, rámpák, targoncák, gépek segítik a rakodást, s vasúti ipari vágány is kiépül a vagonokban érkező áru fogadására. A piachoz a friss árú minőségének megőrzésére hűtőtároló is tartozik, s ez lehetővé teszi, hogy az eladók — akár bizományosi értékesítésre — adhassák át terméküket. Az új piac a nyári szezonban nyílik meg. Gyűjtök által készíttetett érem 111. Béla egyik 1183-ban keletkezett, a tiszai sószállításokra vonatkozó okirata tesz említést először Szeged városáról. A nyolcszázadik évfordulóra emlékérmet készíttettek a város éremgyűjtői Fritz Mihály szobrászművésszel. Az érem egyik oldala egy zsámolyos trónon ülve, kezében • tartott királyi jelvényeivel örökíti még III. Bélát. A bronzpatiná- zott, 42,5 milliméter átmérőjű érem másik oldalán egv feltételezetten XII. századi sószállító hajó rajza látható. Az érdekes új érmét szerdai napokon tizenhat órától, vasárnaponként kilenc órától a szegedi éremgyűjtők foglalkozásain, a szegedi Juhász Gyula művelődési központban szerezhetik be az érdeklődők. Azt beszélik Nyolcszázból négyszázan | _*fa,uban- | maradtak Bogarason v„Regényt lehetne írni a bosszúságokról” Máshol a sár, itt a tisza- kürt-bogarasi szőlőben a homok marasztalja a vendéget. Pányi Irén megrakott kerékpárját tolva küszködik vele. Vass Bálintné néhány percnyi pihenőre beinvitálja. — Ö az öregek gondozónője — mutatja be. — Ketten lettek volna, de a másik, amikor meghallotta, hogy a beígért ezer forint helyett mindössze hétszáz lesz a. fizetség, visszalépett. Pedig szükség lett volna rá, hiszen lassan mi leszünk a legfiatalabbak a szőlőben, pedig már mi is nyugdíjasok vagyunk. A napfényben fürdő dűlő- utat mintha felszántották volna. Helyenként kerékagyig süllyed a kerékpár a homokba. Nehéz így közlekedni. — N^m tudok biciklizni, csak tolom a kerékpárt — mondja Pányi Irén. — Van úgy, hogy elakadok, meg kell várnom, míg jön valaki és kiszabadít, hiszen nincs pardon, az öregeket el kéll látni. — Most például mit visz nekik? — Tizennégy kiló kenyeret, két kannában vizet, egy kiló süteményt, négy túrót, ugyanannyi tejfelt, egy kiló mosóport, cigarettát, gyufát, ilyesmit. A pontos lista a táskámban van. — Hetente hányszor tesz ilyen utat? — Kétszer kötelességem, de van olyan öreg, akit minden nap el kell látnom. Néha csak ivóvízből kell vinnem négy kannával, hiszen nem mindenki olyan, mint az öreg Zsilinszki, aki többre becsüli a bort az ivóvíznél. Van olyan magányos öreg, aki autóbaleset következtében eltörte a lábát. Nem sokkal azután valamiként .a másikat is. Azt mondják, ágyban, fordulás közben törte el. Nem tudom, hogyan lehet az, hiszen én is sokat forgolódom alvás közben, de nekem még sosem tört el a lábam. Egy biztos: rendszeresen gondoskodnom kell róla. — Milyen értékű árut visz most? — ötszáz forintnál többet fizettem a saját pénzemből. Az öregek otthon fizetnek. Ki mikor tud. Van olyan, akinek csak a hónap végén van pénze. — Nehéz kenyérkereset ez — jegyzi meg Vassné —, de Irén úgy van vele, hogy legalább lesz egy kis nyugdíja. A nyugdíj szóbakerülése felkavarja a kedélyeket. — Azt írja meg — javasolja Vassné —. hogy másként kellene, folyósítani a tsz-nyugdíjakat. — Miért? — Annak idején azt beszélték, hogy egv családban úgysem lehet két nyugdíj, ezért sok asszony a férje javára bedolgozó lett a tsz-ben. Most aztán a férjek kapják a . jó nyugdíjakat. És mivel kevesen vagyunk, de sokan iszunk alapon egyik-másik rendszeresen fészegeskedik, könnyen odavágja méltatlankodó feleségének, hogy „mit ugrálsz, hiszen; az én pénzemből élsz”. Szépen gondozott nagyüzemi szőlőtáblák szabdalják a települést. Vassék ablakából messzire látni. Vass Bálint a helyi mozi gépésze. Amellett mindig saját szőlője adta a kenyerét. Nem lehet tehát elfogultsággal vádbdni, amikor azt mondja: — Nem azért, mert minden cigány a maga lovát dicséri, de a mi téeszünk szőlőjét meg lehet nézni. És nemcsak a dűfőutak mellett, hanem akárhol. így mondja: a mi téeszünk, pedig nem tagja a szövetkezetnek. — Gyönyörű hely ez, tessék szétnézni — biztat Margit néni, a felesége. — Csak az a baj, hogy áz utcákon sok a foghíj, sok lakóházat ösz- szedöntöttek már. Az iskolát körzetesítették. Szerintem jobbat akartak, rosszabbat csináltak. A benti iskola túlzsúfolt, az itteni négy tanterem meg lassan összedől. Se ura, se gazdája. Építési engedélyt is nehezen adtak, évekig a faluba való költözést erőltették. Amikor a házunkat tataroztuk, azt mondta a tanácselnök, hogy inkább elfordítja, a fejét, csak hogy ne lásson semmit. Nem szeretem, ahogy bánnak velünk. — Például hogyan? — Nem fogják kellően a fiatalokat, teljesen kiöregszik a környék. Az itteni javak is veszendőbe mennek, ’ ha nincs, aki értékelje azokat. Esetenként nem számítanak ránk. Azt mondják például, hogy egy jó gazdának három tőkéje van. Egy a szőlőben, egy a hordóban, egy pedig a bankban. Nézzük, hogyan van ez a mi esetünkben; jó, ha tíz forintért megveszik tőlünk a csemegeszőlőt. Ugyanazt Szolnokon már harmincért adják. A városiak erre azt mondják: de jól megy a parasztoknak. Tavaszra tartalékoltunk egy kis bort. A pincegazdaság azt mondja: nem tudja átvenni, mert almabort tárol. Kérdem én. hogy fizessük az adót, hogy tartalékoljunk, ha nem tudjuk értékesíteni a termékünket? — A bosszúságokról regényeket lehetne írni — jegyzi meg Pányi Irén. Vassné rábólint: — Megvesszük például a növényvédő szert. A régi árat lehúzzák róla, az újat nem írják rá. Senki se lopja a pénzt, vigyázni kell, hogy a termelőket ne csapják be, ne üssék agyon, ne vegyék el a kedvüket, hiszen nagyon dolgos nép lakik erre. Mindenki úgy szorgoskodik, mint a csősz kutyája. Margit néni tizenöt évig volt a szőlőbeli művelődési ház vezetője. Nem kis büszkeséggel mondja: — Én hoztam hírbe a kul- túrházat — már a szó jó értelmében. Sokat kellett doppingolni a megyét, mire a maxim lámpát az aggregátor, azt pedig a villanyvezeték váltotta fel. Olyan rendezvényünk is volt, hogy már jegyet se adtam. Azt mondtam, aki be tudja préselni magát, tegye meg. — Nyugdíjasként törődik-e az összejövetelekkel? — A kultúrházat más vezeti, de azért amikor meghallottam, hogy a téeszből tavaly nyugdíjba ment nők egy részét nem hívták meg a nőnapra, gyorsan szerveztem egy vöröskereszles gyűlést, hogy ne azt érezzék: él vannak temetve, el vannak feledve. — A nyugdíjasok megbecsüléséről is lehetne beszélni — jegyzi meg Pányi Irén. — Amikor Rózái néni nyugdíjba ment, az egyik vezetője: „No, ez is kifújt.” Mintha egy autógumi lett volna. — Nem tudom, mi van az emberekkel — folytatja Margit néni. — Nem tudom, fáradtabbak-e mostanában, vagy jómódjukban azt se* tudják, mit csináljanak,, de nem hiányzik nekik, hogy találkozzanak egymással. Persze az is lehet, hogy a település létszámának csökkenése, a lakosság elöregedése játszik ebben közre. — Egy éjszaka nem tudtunk aludni — mondja Margit néni — és dűlőről dűlőre haladva összeszámoltuk, hogy kik maradtak itt. Bizony, a korábbi nyolcszáz helyett alig vagyunk négyszázan. Simon Béla A téli kényszerpihenő után április 1-től szép tember 30-ig ismét naponta 5 órától 19 óráig közlekedik a tiszaroffi közúti komp. Az év többi időszakában 7 órától 17 óráig vállal szállítást Tavaszi kollekció Hiányos választék öltönyökből, női kabátokból Ki gondol a nyugdíjasokra? Napos, száraz időt ígért kora reggel a rádió, amikor kirakatnézőbe indultunk. Ezúttal azt firtattuk Mezőtúrtól Karcagig: megtalálják-e a családok helyben mindazt, amire a bundák és más nehéz, téli holmik után kicsiknek, nagyoknak szükségük lenne a tavaszi ruhatár kiegészítésére, felújítására? Manapság ugyanis nem olcsó mulatság a szomszéd városba vagy a megyeszékhelyre utazni, ha „otthon” nem találunk kedvünkre való kabátot, cipőt. * * * 0 A kirakatokból eltűntek a farsangi lurex anyagok, kis- és nagyestélyik, raktárban pihennek már a szezonvégi vásáron visszamaradt csizmák, kucsmák, gyapjú sálak, kabátok. A helyükbe „varázsolt” élénk színű ballonok, bársony blézerek, csinos kosztümök és öltönyök akkor ig a tavaszt hirdetnék, ha nem ültette volna közéjük a dekoratőr a puttonyos nyuszit, „aki” mindezt húsvétira kínálja — a mezőtúri Skála Ifjúsági Áruházban. Konfekciós osztályára már februárban megérkezett az évszakra rendelt első szállítmány, a másfél millió forintos kezdő készletből — amihez folyamatosan jön az utánpótlás, — már 900 ezerért vásároltak a túriak. Á fiatalok, mindkét nembeliek, főként az anorákokat, a széldzsekiket viszik. A felnőjek a szövet átmeneti, a mű- és valódi bőrkabátokból, köny- nyű ballonkabátokból változatos kínálatot találnak. Nőknek minden van, férfiaknak se színben, se fazonban nincs öltönyből választék. Sajnos a nadrágok bugy- gyos-bőre sikerültek ... A Hattyú Divatház hatalmas üvegtábláin szikrázóan törik meg a napsugár. A kirakatbabák ünnepre öltöztek, csinosak, kezdődhet a locsol- ■kodáslAz olcsó mokasszinoktól az elegáns körömcipőig, van miből válogatni, s úgy tűnik, gyermeklábbelikből is teljes a választék. Bent pár napja már a forgalom azt mutatja, hogy sokan megtalálják, ami keresnek, mégis van kifogás: hiányolják az Alföldi Gyár cipőit,, s a nők a szép, — csipkés, rátétes — ünnepi blúzokat. * * * Kirakata ugyan nincs a túrkevei áfész áruház ruházati osztályának, ám a pultok mögött és között jócskán van miből válogatni. Érdekes, hogy a nyáriak szállítása megelőzte a tavaszi cipőket, noha egyidőben rendelték az árut, a .szandálok már január óta kínálják magukat a polcokon. Előttünk járt ott a szolnoki üzletkötő, akitől újabb ötszáz pár körömcipőt rendeltek, remény van rá, hogy az előrendeléssel együtt ennek kétszerese még az ünnep előt‘ megérkezik.' A ruhakínálat. is nyárias: könnyű, szellős, gyermek- és női ruhákból 200 ezer forint értékű készletet már. behoztak a vásárlók elé. aminek 60 százaléka el is fogyott. Felsőkabátokból kisebb a választék, nem rivalizálnak a Május 1- gyár helyi üzletével. Nem hiába kerestünk, találtunk kamaszokra való öltönyt is, viszont a farmer hiánycikk Túrkevén. * * * Kisújszálláson a nők tiszteletére március elején már szebbnél szebb tavaszi divatcikkekkel töltötték fel a Sztár Aruházat. Anorákok- tól £) finomkoníekciós gálaruháig, van miből válogatniuk azóta is. Hanem most a férfiak kerültek előtérbe! Az áruház nyolcmilliós árukészletének legalább 35 százaléka tavaszi jellegű, abból szép summát tesz ki az az összeg, amiből az elmúlt hónapokban kezdődött öltönyvásárra készültek. Csereakció ez, a használtért 300-at levonnak az új árából. Nadrágok között is dúskálhat az erősebbik nem. farmerből is van választék. Az emeleten árengedményes kalapvásár és a Fékon aranytulipán emblémás, rej- tettgombolású ingei finom színekben, szép nyakkendőkkel, a legválasztékosabb igényeknek is megfelelnek. Ebből is, abbó] is jutott mutatóba, csalogatónak a karcagi áfész ruházati áruházának kirakataiba, de a teljés kép az emeleten a négymilliós árukészlet fele sokkal tavaszi bb. Ismételgetni a másutt látottakat nincs szándékomban, inkább azt teszem szóvá, ami reális igény: nincs nagyméretű (59:—62-es) öltöny, nőknek tavaszi kabát 57-estől. A női műbőr félkabátok népszerűek, de az idősebb korosztály hiába venné szívesen, sötétebb színben nem talál. Szövetből félkabát is csak kismama-fazonban van, amit nem szeretnek a nagymamák. És ha már elérkeztünk a nagymamákig... Az útba- ejtett üzletekben szinte kivétel nélkül megkérdeztem a kereskedőket: fel tudnák-e innen öltöztetni az édesanyjukat az eladók? Sajnos egyértelmű igennel sehol se találkoztam. Pedig húsvétra anyáink is szívesen öltöznének ünneplőbe. R. E. — N. Zs.
