Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-23 / 69. szám

1983. MÁRCIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé 1 képernyője előtt Ügy tűnik, az utóbbi idő­ben a képernyőn megerősöd­tek a szórakoztatás pozíciói. (Vagy csak puszta látszat?) A műsorok folyamatában legalábbis mennyiségileg egyre gyakrabban jelennek meg, vannak jelen olyan programok, amelyekről egy­értelműen kiderül: kellemes perceket kívántak szerezni nekünk, a gyorsan elillanó hatású művek kategóriájába tartoznak. Szórakozni jó Itt van például a Szombat esti filmkoktél is, amelyet míg nézi, fogyasztja az em­ber, élvezi, sőt jókat is de­rül közben, de a másnap reg­geli ébredéssel mint valami könnyű mámor, hatása el is száll a fejünkből. De említ­hetem a Vasárnap délutánt is, a televízió magazinját, amelynek tartalmába jósze­rivel minden belefér, ami csak fellelhető az életben és előkaparható érdekesség. Mindeey, hogy művészeti, turisztikai, sportbeli vagy egyéb; fő, hogy néhány perc­re, valameníiyi időre elszó­rakoztassa a nézőt. Lehet hí­res-nevezetes ember is a vendég, leginkább ez járja. Legutóbb is egész galériát állított össze belőlük Roska Katalin, a magazin szerkesz­tője. És nincs itt igazán szigorú szerkezeti uend. Kellemes oldottság jellemzi a mintegy másfél órát, súlyos gondok, megváltásra váró problémák többnyire elkerülik a maga­zin háza táját. Agyunkat nem „gyötri”, viszont az is igaz, gondolatainkat sem igen hoz­za mozgásba. Miközben néz­zük, akár percekre el is hagyhatjuk őrhelyünket, fel­állhatunk a készülék elől, él­vezetünket az effajta rövid kihagyás nemigen zavarhatja meg. Persze mégsem csupán rágógumija a szemnek ez a Vasárnap délután sem, hisz jobb esetben fontos ismere­tekhez is juthatunk általa. Most például megismerhet­tük hegymászóink munkáját, illetve tudomást szerezhet­tünk róla, hogy jóllehet kicsi ország vagyunk, hegyeink sem túl magasak, azért a mi alpinistáink sem kisebbek világhírű hegymászó társaik­nál — eredményekben. És Cziffra György, a magyar származású francia zongoris­ta bemutatása is a „hasznos” pillanatok közé sorolható, hisz megtudhattuk, hogy francia alapítványához ha­sonlóan a szülőhazájába lá­togató művész jótéteményé­nek köreit kiterjesztette fia­tal magyar tehetségekre is. Ezen túl magyar művészek is rendszeresen részesülhet­nek majd a Cziííra-alapít- vány „javaiból”, azaz bizo­nyos időre ők is élvezhetik a Senlisben székelő alapítvány vendégszeretetét. Egyébként Cziffra György szinte visszatérő vendég volt a múlt héten a televízió kép­ernyőjén. Jótékony célú zala­egerszegi hangversenyét pe­dig felvételről közvetítette a televízió. (Ritka élmény!) Mégis valahogy hiányérzetem maradt a vele készült ripor­tok, beszélgetések után. Mi­lyen jó lett volna, ha akár a vasárnapi magazinban több szó esik nemcsak magáról az alapítványról, ami kétségkí­vül nem kis dolog, hanem a művész életútjáról is, sőt. uram bocsa' arról is, hogy miért éppen Zalaegerszeget választotta egyetlen vidéki hangversenyének színhelyéül. Volt-e valami különleges, személyes oka rá? Vagy csak így hozta a dolgok rendje. Mindent egybevetve mind a szombat estéről, amelyben a szokásos ízeket tálalta lel a televízió, mind a Vasárnap délutánról, amelyben a szo­káshoz hívén Vágó István és Wisinger István játszotta a házigazda szerepét, mindket­tőről elmondható: kellemes volt, szórakoztatóan vidító, soha rosszabbat. Kivéve belőle a négyrészes angol bűnügyi filmet, amely­nek utolsó részletét, a negye­diket vasárnap este láthat­tuk. S amelyről, Agatha Christie ide, Agatha Christie oda, jót nem sokat mondha­tok. Persze ez is lehet ízlés dolga, mint minden szórako­zás. Ugyanis aki szerét talál­gatni. akit elszórakoztat az is, hogy miközben mindunta­lan új neveket hall, azon közben próbálja elrendezni magában őket, és valami lo­gikai összefüggést keresni közöttük, bár nem sok tám­pontja van hozzá, szóval akit a megfejthetetlennek tűnő rejtélyek is izgalomba tud­nak hozni, lehet, hogy az el­ítélő véleményemmel nem ért most egyet. Mondván, hogy ez a „kitalálósdi” volt benne éppen a kunszt, azaz a művészet. Mármint — sze­rintem a néző művészete, hogy vajon megtalálja-e vé­gül a rejtélyek nyitját. Én nem találtam meg. S ezért számomra az angol krimi ide­gesítő talány maradt, s négy részre adagolva, négy estére beosztva kifejezetten idő­rablásnak minősült. És a ki­váló színészek? Vetheti ellen bárki? Valóban, a színészi játékra panasz aligha lehet, de — s épp ez egyik tanul­sága e „fura” kriminek — ha maga a forgatókönyv nem valami épkézláb mun­ka. akkor bizony a színészek varázsa is jócskán veszít ha­tásából. A filmet látva meg­erősödött bennem: inkább olvasom, mint. ilyen filmen nézzem a bűnügyi történetek koronázatlan királynőjét, ol­vasva ugyanis sokkal szóra­koztatóbb. Röviden Hernádi Juditot, a színész­nőt, azt hiszem, sokan jól is­merik, énekesnőként viszont talán már kevésbé közismert. Bár jellegzetesen mély hang­jáért, titokzatos egyénisé­géért a könnyűzene táborá­ban is sokan vannak Herná­di-rajongók. Némi túlzással azt mondhatjuk róla: a ma­gyar Amanda Lear. Oly ter­mészetesen mozog és énekel a képernyőn, mint egy vi­lágsztár. Igaz, hangja nem nagy skálán mozog, de amit tud, amire képes, azt profi módon csinálja. Ha nem tudnánk róla, hogy magyar és a Vígszínház művésze, azt hihetnők, hogy egyenesen Hollywoodból érkezett, vala­melyik fényes csillaga a mű­fajnak. Talán kevésbé kacér, mint Amanda Lear, viszont sokkal titokzatosabb, mint a világhíres sztár. A róla ké­szült film, amelyet péntek este sugárzott a televízió, műfajában kiemelkedő ma­gyar produkció; egy izgalmas művészegyéniség sikeres be­mutatkozása képben, hang­ban, kiállításban, minden­ben (rendezte M. Lukács Ág­nes). Egy játéknak is lehetnek nehezebb pillanatai, akár pe­riódusai is. A Kapcsoltam alighanem most ilyen hely­zetbe jutott. Ugyanis annyira kevesen talán még sohasem küldtek be megfejtést a né­zők, mint ezúttal, s a játéko­sok teljesítménye is. bizony jóval alatta maradt a szoká­sosnak és a várakozásaink­nak. Lehet, hogy ez a feltűnő „érdektelenség” annak a jele is, hogy fárad a játék, s az eredeti ötlet már nem ele­gendő? Talán frissítésre len­ne szükség, a telefonos játék valamiféle megújítására? Tarr Béla különös kísérle­tének esett „áldozatául” Shakespeare, ugyanis a vál­lalkozó kedvű rendező min­denáron lélektani kamara­drámát akart faragni a szer­ző nagy formátumú tragédiá­jából. a két főszereplőre szű­kítve a drámai cselekmények körét, s az ő vívódásukban akarván kifejezni az élet tel­jességét átfogó dráma mon­danivalóját, Olyan „modern” ruhát kényszerített a shakes- peare-i drámára, amely vé­gül is szűknek bizonyult rá; feszeng is benne a reneszánsz drámaíró, de feszenghetett a néző is, különösen az, aki a Macbethet, mert arról van szó, színházi előadásban elő­zőleg már látta. Akár Szol­nokon is. — VM — Másodszor a Dante-biennálén Szabó László ismét szerepel a ravennai kisplasztikái kiállításon Az idén hatodik alkalommal ren­dezte meg a Dan- te-biennálét a ra­vennai Dante Köz­pont. Az olasz vá­rosban kétéven­ként bemutatják azokat a kisplasz­tikákat, amelyeket szerte a világon a halhatatlan mű ihletett. A biennálé iránt kezdettől fogva nagy volt az ér­deklődés a magyar művészek köré­ben, s ez nem vé­letlen. hiszen a Divina Commedia, főleg Babits klasz- szikus értékű for­dítása révén a ma­gyar kultúrának is részévé vált. 1981-ben a meg­hívottak között szerepelt a szolno­ki művésztelepen dolgozó Szabó László szob­rászművész, aki föl-kérésre A Purgatórium kapujában cí­mű művét küldte el. és egy­értelmű sikert aratott. Két Az 1981-ben díjakat nyert alkotás; A Purgatórium kapujában Országos ifjúsági bélyegkiállítás A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége, a KISZ és az Úttörőszövetség Baján rendezi meg a 21. országos ifjúsági bélyegkiállítást. Az ünnepélyes megnyitót már­cius 81-én tartják a Tűit Ist­ván Sportcsarnokban, ahol április 9-ig lehet majd meg­tekinteni — díjtalanul — az ifjú filatelisták legszebb, leg­érdekesebb bélyegeit. A kiállítás színhelyén pos­tahivatalt állítanak fel. ahol az alkalmi kiadványokat és bélyegeket megvásárolhatják az érdeklődők. Százezer pél­dányban jelenik meg például az a levelezőlap, amelynek értékbenyomásos bélyegké­pén Baja város címere, ma­gán a lapon pedig a városi Tanács épülete látható. Ek­korra adják ki a diákévet köszöntő 4 és 2 forintos ifjú­sági bélyeget. Az alkalmi kiadványok — ha az időjá­rás engedi — motoros sár­kányrepülő-postán érkeznek Bajára. érmet kapott, s a rendezők meghívták olaszországi láto­gatásra. A siker után természetes­nek tűnt, hogy tavaly ismét A szolnoki Kisegítő Iskola hazánk felszabadulásának 38. valamint az iskola és az út­törőcsapat fennállásának 20. évfordulója alkalmából isko­lanapokat rendez március 24 és 31 között. A programban tanulmányi verseny, baráti Együttműködési szerződést kötött a Szolnok megyei Ta­nács Építési és Szerelőipari Vállalata valamint a 605-ös F. Bede .László Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola. Az együtt­működés céljaként a szak­munkástanulók és a felnőtt dolgozók oktatásának,- illet­ve továbbképzésének fejlesz­tését határozták meg. Az Épszer vállalta a munkahelyi képzés feltételeinek korsze­rűsítését, a tanulóknak a munkáskollektívákba, a szo­cialista brigádokba való be­illeszkedésének segítését és azt. hogy termelési lehetősé­gei függvényében az intézet felkérték, vegyen részt az idei biennálén, amely márci­us 20-án nyílt, és október 31- ig látható Ravennában. Sza­bó László ezúttal egy érem­mel szerepel a kiállítók kö­zött, címe: Beatrice szépsége. A biennálén összesen négy­száz művész munkáit állítot­ták ki. Az olaszok mellett sok lengyel és magyar szob­rász is elküldte alkotásait, de Japántól Argentínáig, Az idei biennálén Szabó Lász­ló a Beatrice szépsége című éremmel vesz részt Zairétől Finnországig sok- sok ország képviselteti ma­gát. találkozó az iskola volt dol­gozóivá 1, k erek asztal- beszél - getés a tanulók pályaválasz­tásáról. nyílt tanítási órák, az úttörőrajok és patronáló- ik találkozója, bemutató szakköri foglalkozások szere­pelnek többek között. fenntartását segíti. A válla­lat évente egyszer a szak­munkásképzőben dolgozó pe­dagógusoknak kedvezményes feltételekkel tanulmányi ki­rándulást is szervez, és le­hetővé teszi, hogy a nála dol­gozó harmadéves tanulók az Épszer KISZ-szervezetében tevékenykedhessenek. A szakmunkásképző inté­zet a szerződés értelmében igyekszik az Épszer szakmun­kásigényét biztosítani, az építővállalatnál dolgozó ta­nulók csoportos oktatásához tanárt küld, a felnőttek szak­mai továbbképzéséhez el­méleti szakembert ad. Óvodások a könyvtárban Diákok olvasási szokásai Tapasztalatok bizonyítják, hogy az életkori sajátossá­goknak megfelelő módszerek alkalmazásával sok gyermek válhat rendszeres könyvtár- látogatóvá — mielőtt még ol­vasni tudna. Mint azt az Or­szágos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Mód­szertani Központja olvasás- kutatási osztályán elmondot­ták, az utóbbi években ha­zánkban is erősödött az a tö­rekvés, hogy a gyermekek már óvodás korukban talál­kozzanak a könyvtárral. s abban mint természetes kö­zegükben mozogjanak. Jóllehet ma még kevés az olyan könyvtár, amelyben rendszeresen szerveznek ér­dekes, vonzó gyermekprogra­mokat — akadnak jó példák is. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatához tarto­zó egységek közül például a 35-ös számú, soroksári kerü­leti könyvtárban, s a Buda­pesti Művelődési Központ könyvtárában bábjátékkal, meselemezekkel, diafilmek­kel szórakoztatják a kicsi­ket, s a rajzolásra, a kötetlen játékra is lehetőséget terem­tenek nekik. Vidéken — má­sok között — a Szombathelyi megyei Gyermekkönyvtár jár elől jó példával: itt — a fő­városi könyvtárakhoz ha­sonlóan — rendhagyó szülői értekezleteket is tartanak a nagycsoportos óvódások szü­leinek. A könyv- és könyvtárhasz­nálatot illetően a követelmé­nyek szintjén döntő áttörést jelentettek az 1978-as új ál­talános iskolai tantervek. Színesebbé, gazdagabbá, ér­deklődést keltőbbé váltak a tankönyvek. Ugyanakkor az egyes tantárgyakhoz kapcso­lódó követelményrendszer nincs kellően rendezve. A tanterv 9 tárgyban írja elő a könyvtárhasználatra neve­lést, ám ezek egyikét-mási- kát úgy tanítják. mintha nem is létezne könyvtár, másokban viszont logikátlan porrendben, az életkort fii- gyeimen kívül hagyva tár­gyalnak speciális szakisme­reteket. Ennek ellenére a fel­sőtagozatosok zöme iskolai tanulmánya során természe­tesen kézbe vesz kézikönyve­ket. egyéb kiadványokat. A kívánatosnál azonban kedve­zőtlenebb az arány; a 10— 14 évesek csak 60 százaléka rendszeres könyvtárlátogató. Súlyos gondot jelent, hogy — mint azt az országos fel­mérések bizonyítják, — a felső tagozatosok 5—10 szá­zaléka nem olvas. Iskolanapok Szolnokon Együttműködés szakmai képzésre épületeinek megóvását és n elé. Már a tavasz lehel- lete érződött a leve­gőben. amikor egy este Gubuczné. Évi­ke odaállt a férje Szivecském azt hi­szem itt az ideje, hogy meg­szabaduljunk a télen felsze­dett fölösleges kilóinktól. El­határoztam, hogy a fogyás legegészségesebb módját az intenzív mozgást választom. Például futni fogunk. Nézd csak milyen cuki kis melegí­tőt vettem! Isteni, mi! Nem pénz érte az a kilencszáz. Gubucz hiimmögött vala­mit. hisz tíz évi házasság után már túl volt azon. hogy fölöslegesen nagy hangot ad­jon véleményének. Egyéb­ként is mint szerető férjnek, a lelke mélyén, még hízelgett is neki. hogy a felesége ma­gát nem kímélve vigyáz, a vonalaira. Miért mondana hát nemet a futásra. ami ugye egészséges és üdítő, ser­kenti a vérkeringést. az emésztést és így tovább, min­den újság ezt írja. Szóval megkezdődtek az esti futások. Sötétben termé­szetesen. mert az ilyet jobb titkolni a szomszédok előtt, vélekedett Gubucz. Egyedül csak a szomszédban lakó el­vált fiatalasszony. Klárika tudott a dologról, akire oly­Tavaszi futás kor a két csemetéjüket hagy­ták. Az első alkalommal Gu­bucz is hűségesen ügetett éle­te párja mellett, a közeli fo­lyócska töltésén. Nem éppen sportember módján, hanem kissé nehézkesen, sípoló tü­dővel tartott lépést fürge kis asszonyával. Évike sem gya­korolta különösebben a test­mozgásnak eme módját, de ő határozott nő lévén tudta mit akar, óráját sűrűn néze­getve diktálta a tempót; ve­zényelt futást, vagy csendes sétát. Az első edzés másfél órán át tartott, a második majd­nem kettőt igényelt. A har­madik este Gubucz beteget jelentett, a negyediken lába­dozott, az ötödik napon pe­dig kerek-perec kijelentette, hogy ő nem futóbolond. Évi­ké fusson ha neki úgy tetszik. Ö — már mint Gubucz — tökéletesen elégedett a saját alakjával, és inkább az akvá­riumban úszkáló törpe gup­pikkal foglalkozik. Éva asszony szemében e bejelentésre meleg, megértő tüzek gyulladtak. — Na per­sze — mondta pisze orrát kissé felhúzva — tudtam én mennyire számíthatok rád... Azzal magára rántva tűzpi­ros, finoman simuló melegí­tőjét leviharzott a lépcsőn. A szokott másfél óra múl­va tért vissza, kipirulva, kis­sé csapzottan. félig nyílt cse­resznye-ajkai között szip­pantva a levegőt. Ragyogó arca egy tömegsport plakát­ra kívánkozott volna, hirdet­ve. hogy a sport élet, erő, egészség, a hosszú élet tit­ka sportoljon mindenki amíg csak bír. És ahogy kezdődött úgy ment jó ideig. Gubucz estén­ként a függöny mögül követ­te tekintetével ruganyos mozgású nőjét, egészen ad­dig amíg a szomszédos ház. mögött el nem tűnt futó kis árnya. Azt már nem láthatta, hogy a szomszédos ház mö­gött Éva asszony néhány lé­pés után sétára váltott, mé­lyeket lélegzett, s mire a lift a hetedikre ért vele már ki is fújta magát. S mikor diszkrét kopogtatására ki­nyílt egv ajtó már úgy állt ott. feszülő piros melegítőjé­ben. üdén. mint egy nyíló rózsa, amely csak arra vár, hogy leszakítsák... Az esti futások idillje soká­ig töretlen volt, mígnem egy napon Éva asszony maga ve­tett véget a karcsúsító test­edzésnek. Egyik este miért, miért nem a diszkrét kopog­tatásra nem érkezett válasz. Néhány hangosabb ismétlés után reményt vesztve szállt vissza a liftbe. A ház elöl a gát felé indult, hogy a hát­ralévő másfél ólát jobb hí­ján futással töltse. Néhány- száz méter után azonban egy­re hangosabban szedte a le­vegőt. az oldala nyilaim kez­dett, s egy rossz lépés után kis híján kificamította ,a bokáját. Jobbnak látta, ha visszafordul. A csengetésre, otthon a nagyobbik gyerek nyitott aj- 1 ót — Géza — szállt végig törődött hangja ,a lakáson — vizes borogatást...! A bo­kám. .. Gubucz megértő ba­ritonja azonban nem felelt sem a szobából, sem a fürdő­szobából. — Apu a Klá.ji néninél van — állt elébe a kisebbik- lur­kó. — Mejt amikoj te futói az. apu mindig azt mondja, hogy nincs itthon só és min­dig átmegy a Kláji nénihez sóéjt.. .. — kala —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents