Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 22. Változatos, színvonalas műsor Befejeződött a Verseghy diáknapok rendezvénysorozata Gúla a művelődési központban Hiszek az emberben... a mezőtúri gimnazisták előadása Fotó: Katona L. A második észak-alföldi fotópályázaton Sikeresen szerepeltek a szolnoki alkotók Kiállítás a művelődési központban Szerencsém volt a március 5-én kezdődő Verseghy diák­napok bemutatóinak zömét és a gálát is végignézni, meg­hallgatni. Különösen azok a produk­ciók tetszettek, amelyeken érezni lehetett a diákok fel­szabadult, lelkes játékát. Az ötletek csokrokba gyűjtése a legtöbbször komoly felkészü­léssel párosult, és ez általá­ban sikert aratott, tapsolt a közönség, elégedettségét fe­jezte ki a zsűri. A diáknapokra a különbö­ző kategóriákban nevezett szólisták, versmondók, művé­szeti csooortok teljesítmé­nyét, munkáját elismerés il­leti. A fiatalok minden bi­zonnyal szabadidejükből sok órát áldoztak azért, hogy a pódiumra állva dicsőséget szerezzenek maguknak, isko­lájuknak. A diákok teljesít­ményét, felkészülését dicsé­rendő, szót kell ejteni a pe­dagógusokról, akik sokat dol­goztak önzetlenül tanítványa­ik eredményes szerepléséért. A diáknapok rendezvény- sorozata tulajdonképpen az iskolákban kezdődött — sőt, már az osztályokban is tar­tottak „selejtezőt’’ — ahon­nan a győztesek jutottak a megyei bemutatókra. A kü­lönböző kategóriák — népze­nészek, színjátszók, hangsze­resek, versmondók — leg­jobbjait hívták meg a gála­műsorra, amelyet tegnap Szolnokon óriási érdeklődés mellett — iskolai szünnap lé­vén a megyeszékhely vala­mennyi középiskolájából, szakmunkásképző intézetéből, sőt, Jászberényből, Mezőtúr­ról, Karcagról is érkeztek szurkoló diáktársak — tar­tottak meg. Az országos diáknapok me­gyei gálája a nívódíjak át­adásával kezdődött. A nívódíjas énekkarokról már a korábbiakban beszá­moltunk. Népzene kategóriá­ban a mezőtúri Galagonya citerazenekar (Teleki Blanka Gimnázium) és a Rojik Imre, Kiss Imre citerakettős (Túr- keve Ványai Ambrus Gim­názium és Szakközépiskola) érdemelt nívódíjat. Ezt az el­ismerést a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, a mező­túri Teleki Blanka Gimnázi­um, valamint, a törökszent­miklósi Bercsényi Miklós Gimnázium színjátszó együt­tese érdemelte meg. Nép­Tegnap, a budapesti tava­szi fesztivál negyedik napján Kodály-estet rendeztek a Ze­neakadémián. A Magyar Ál­lami Hangversenyzenekart Erdélyi Miklós vezényelte. Közreműködött Lehotka Gá­bor orgonán és a Budapesti táncban a jászberényiek dia­dalmaskodtak. Nívódíjas lett a 606. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet és a Lehel Vezér Gimnázium csoportja. A több mint háromórás műsor kellemes szórakozást nyújtott a nézőknek, akik változatos, színvonalas össze­állítást láthattak, hallhattak. Hiszek az emberben, volt a címe a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium harmadik osztálya zenés összeállításá­nak, amely helyenként ugyan közhelyeket is felvonulta­tott, de a kezdeményezés, a közös munka mindenképp el­ismerést érdemel. A túriak Galagonya citeraegyüttese színt hozott a gála — a diák­napok — műsorába, a hétta­gú leányegyüttes vidám be­mutatója emlékezetes marad. Az énekkarok szereplései a műsor legnívósabb előadásai voltak. Néptáncban a jászbe­rényi fiatalok arattak nagy sikert. Tartini Szonátáját hárman, három szolnoki kö­zépiskola diákja Szabó Gab­riella (Tiszaparti Gimnázi­um), Valkó Mihály (Verseghy Gimnázium), Kelemen Csaba (Varga Katalin Gimnázium) szólaltatták meg. A trió sze­replése a diáknapok egyik emlékezetes színfoltja volt. A Verseghy diáknapokra nevezett fiatalok a gálán kér­hették minősítésüket a Ki mit tudban való továbbju­tásra. A zsűri a produkciók alapján Halmai Györgyöt (kürt, Lehel Vezér Gimnázi­um,), Bánfi Richardot (zon­gora, Varga Katalin Gimnázi­um), Balogh Irént (versmon­dás, Karcag 629. sz. Szak­munkásképző Intézet), Nagy Csabát (bűvész. Szolnoki Ke­reskedelmi és Vendéglátóipa­ri Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet) a jász­berényi 606. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tánccso­portját, a tiszaföldvári Óvó­nőképző Szakközépiskola énektrióját (Karika Márta, Erdős Judit, Mátyus Gabriel­la), Geczov Krisztina próza­mondót (Mezőtúr, Teleki Blanka Gimnázium), vala­mint a mezőtúri Galagonya citeraegyüttest juttatta to­vább Budapestre, a területi döntőbe. Az országos diáknapok eg­ri bemutatójának résztvevőit a későbbiek során jelölik ki. kórus. A pesti Vigadóban fia­tal művészek adták hangver­senyt. A fesztivál keretében zaj­ló nemzetközi pantomimta­lálkozón a Vígszínházban a vvroclawi Pantomim Színház vendégszerepeit. A II. észak-alföldi fotópá­lyázat anyagából, a nyertes munkákból kiállítás nyílt március 19-én a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ társalgójában. Három megye — Majdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok — fotósainak sereg­szemléje, a második alka­lommal meghirdetett pályá­zat. A kezdeményezés sikerét bizonyítja a pályázók és al­kotásaik' magas száma. Nyolcvannyolc alkotó, há­romszázhuszonnyolc fekete­fehér fotót és kétszázöt ve n­Kollégiumi napok A DATE mezőtúri gépé­szeti főiskolai kara minden évben megrendezi a vidám kollégiumi napokat. Az idei­re a hét végén került sor. A szombat úgynevezett fordí­tott nap volt: a reggelit a ta­nárok szolgálták fel a diá­koknak. A szombat esemé­nyeihez tartozott a KRESZ- vetélkedő, az arab show és a diszkó. Vasárnap a diákokból alakult pártok korteshadjá­rata során volt plakátverseny és személyes rábeszélés. A Tarzan-üvöltés szinte már legen­dás, az állatok nyelvén értő em­ber pedig igazi sztár immár fél évszázada. A mozivászonról, újabban a televízió képernyőjéről jó is­merősünk a dzsungelek kirá­lya, Tarzan, azaz Johnny Weissmültler. Rokonai viszont még közelebbi ismerősök le­hetnek, hiszen köztünk él­nek, szűkebb pátriánkban, Szolnok megyében ... Jászalsószentgyörgyön két egymás melletti utca két há­zának faláról a következő olvasható le: „Weiszmüller Béla férfifodrász-mester”, il­letve „Weiszmüller Mátyás férfifodrász-mester”. Ez utóbbi műhelyében beszél­gettünk a testvérekkel, Ma­tyi bácsi a legidősebb Weisz­müller, 77 éves, mikor meg­tudja, mi járatban vagyok, azonnal mondja: — De sokan neveztek Ji^hnnynak fiatal koromban. Az első olimpiai aranyérem, a hírnév hazánkban is ha­mar népszerűvé tette úszó rokonunkat. Hogy milyen rokonságban vagyunk mi a hírneves sportolóval és film­sztárral? A nagyapáink vol­hél színes diát küldött be a három megyeszékhely műve­lődési központjai által szer­vezett pályázatra. A tárlaton a legjobb munkák szerepel­nek. A fekete-fehér képek .ka­tegóriájában az első díjat, valamint a legjobb emberáb­rázolás különdíját Kardos Tamás szolnoki fotós kapta meg Gunyhólakó című össze­állításáért. A megosztott má­sodik díjat Csabai István (Szolnok) és Oláh Tibor (Debrecen) kollekciójáért A kistelepülések népesség- megtartó erejének növelésé­hez a művelődési, szórakozá­si lehetőségek javítására is szükség van. Ezt segíti Bács- Kiskun megyében a Kecske­méti Erdei Ferenc Művelődé­si Központ, mint a megyei művelődési házak módszer­tani tanácsadója. Vasárnap a Kecskeméttől mintegy húsz kilométerre fekvő Lászlófal­tak testvérek. Ök még a múlt században települtek Württembergből Erdélybe. Abban az időben nem kis számban voltak itt bánáti Weiszmüller Mátyás (balról) és Weiszmüller Béla ítélte oda a zsűri. A színes- dia-ka legór iában Szin-tézis sorozatával Katona Bálint (Debrecen) lett az első. Meg­osztott második díjat kapott Kovács Sándor (Szolnok) és Csutkainé Egyiid Klára (Nyíregyháza). A fotóklubok között ver­senyt írtak ki- Az első helyet a szolnoki, Jászkun totóklub szerezte meg, második lett a nyíregyházi fotóklub. harma­dik pedig a debreceni alko­ván kezdődött meg az Erdei Ferenc Művelődési Központ egyhetes programja, amely­ben egyebek között bemutat­kozik a Kecskemét Néptánc­együttes, ízelítőt nyújtanak a megyei grafikai tárlatból, fo­tókiállítás nyílik, jogi tanács­adást tartanak, és rajzos já­tékkal szórakoztatják a gye­rekeket. németajkúak. Apám már Ga- raboson született, míg John­ny édesapja a közeli Perjá- mosra való. Édesanyja pedig eszéki szász lány volt. Ké­sőbb a Temes megyei Varja­son éltek, majd Amerikába innen vándoroltak ki. — Mivel foglalkoztak a szülők? — Szabó- és fodrászmes­terséggel. Régen még az utóbbi szakma mesterei fo­gat is húztak, sőt eret is vág­tak ... A századfordulón köl­töztünk Jászalsószentgyörgy- re, és ma is hat testvér él itt a Weiszmüllerek közül, egy pedig Garaboson, illetve Soroksáron. Négyen már nincsenek köztünk... — Sportoltak valamit a magyarországi Weiszmülle­rek? — kérdeztem a 63 éves Béla bácsitól, aki így vála­szolt : — Minekünk nem volt rá időnk akkoriban. Mindnyá­jan tisztességes mesterséget |A rádió I I hullámhosszán I fgy láttam Kodályt A vasárnaponként visszaté­rő müsorsorozat — a címe egyes szám első személyében — példázat arra. hogy nem­zeti nagyjaink életének leg­apróbb mozaikjait miképpen lehet szinte maradéktalanul összegyűjteni. De arra is jó válasz, hogy munkatársa le­hel egy szerkesztőségnek. Az így láttam Kodályt című nagyszerű müsorsorozat ugyanis már régen unottá vált volna, megbukott volna, ha kizárólag hivatásos toll- íorgatók, rádióriporterek len­nének a műsor szerzői. Sok­kal népesebb, s talán a nagy zenepedagógushoz érzelmi­leg is közelebb álló alkotó­gárda révén tárulkozik elénk Kodály életének, munkássá­gának megőrzésre érdemes sok-sok mozzanata, sőt, egy- egy mondata is. Mindez csak a kortársak, tanítványok és tisztelők emlékezései révén válhat közkinccsé — a rádió közvetítésével. Az elmúlt vasárnap külö­nösen érdekes előadást hall­hattunk a sorozatban Ver- sénvi Ida jóvoltából. Mi tet­te különösen érdekessé ezt a műsort, hiszen az előadó — könyvtáros, majd rendező — nem tartozott a nagy zene­szerző szűkebb köréhez. Még­is — a kortörténeti adalé­kok miatt — nagyon fontos az életmű, az életpálya egé­szének ismeretéhez ez az adás. Nevezetesen a debrece­ni szabadtéri színpad avató­előadásáról volt szó. A vá­ros patriótái a Székelyfonó­val kívánták avatni a Nagy­erdő új büszkeségét. A dátum fontos: 1950-et írtak. Kiderült, hogy „nincs pénz” a Székelyfonó díszle­teire. Ekkor történt az a szín­háztörténeti ritkaság, hogy eredeti díszletek, használati tárgyak előtt és között éne­keltek az operaénekesek, táncoltak a vagongyári mun­kások, egyetemisták. A deb­receniek ugyanis „összehord- ták” a díszleteket — székely­kapu, rokka, faragott búto­rok — kellékeket, hogy az előadást meg lehessen tarta­ni. A Déry Múzeum színpad­ra állított néprajzi gyűjtemé­nye előtt rózsaeső hullt Ko­dályra, a szerzőre, aki csend­ben megjegyezte — nyilván az előadás csendes bojkott­jára is célozni kívánt —, hogy örül a sok rózsának, még ha tövise van is! Jellem­ző epizód, korra, emberre egyaránt. tanultunk ki és a családne­veléssel, a megélhetésünk­kel voltunk elfoglalva. A sportolás csak a katonaság idejére jutott. Itt mindenki Johnnynak hívott bennünket. A 4-es helyőrségnél szolgál­tam Pécsen, amikor hadtest­versenyre készültünk. Ebben úszás is szerepelt. A verseny előtt a tiszt büszkén muta­tott rám: „Nálam kezd John­ny Weissmüller!” — Őriznek valamilyen em- • léket róla? — Sajnos, nem, egyetlen képünk sincs róla, de a szü­leiről sem. Igaz, még a saját családunkról sem őrzünk sok emléket, pláne fényképet nem. A nagyapánkat például nem is ismertük személyesen. Johnnyról is inkább csak az apánktól hallottunk, aki so­kat mesélt róla. Főleg a sportsikereiről. Az életéről már mi is csak az újságokból tudunk bővebbet. A most 79 éves filmsztár nemrég súlyos betegként feküdt az egyik amerikai kórházban. Hallot­tuk, hogy már lábadozik. — A tévében nézték leg­utóbb a Tarzan-filmet? — Természetesen — mond­ták szinte egyszerre. — El­végre mi is Weiszmüllerek vagyunk ... Kép és szöveg: Temcsi László Fekete Sándor Budapesti tavaszi fesztivál Hangversenyek, pantomimtalálkozó tókör. — f — Kardos Tamás szolnoki fotós munkája, a Gunyhólakó első díjas lett, és elnyerte az cm­berábrázolás különdíját is. Művelődési módszertani bemutató — ti — Weiszmüllerék Jászalsószentgyörgyön ROKONSÁGBAN TARZANNAL

Next

/
Thumbnails
Contents