Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-20 / 67. szám
1983. MÁRCIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ff L H j V Á S A tiszta, szép, rendezett Szolnok megyéért Településeink környezeti kultúrájának fejlesztésében, fenntartásában és védelmében az elmúlt évek során jelentős eredményeket értünk el. A megye lakosságának, üzemeinek, intézményeinek önzetlen, nagyszerű társadalmi összefogása nagy mértékben elősegítette a települések, az üzemek, az intézmények, a közterületek, a lakóépületek és környezetük karbantartását tisztaságának megőrzését. A településeken a környezet védelemre és megóvására indított akciók számottevő lakossági, üzemi és intézményi társadalmi munkát eredményeztek. Városaink, községeink, utcáink, tereink, parkjaink, nagy forgalmú közintézményeink, az üzemek, a kereskedelmi és vendéglátó egységek környezetében, a magántulajdonú ingatlanok egy részében azonban még mindig nem megfelelő a tisztaság és a rend. A kultúrálatlan környezet rontja közérzetünket. Gyakori, hogy nagy anyagi ráfordítással é.s jelentős társadalmi . munkával megvalósított létesítményeink felelőtlen rongálásnak esnek áldozatul. Előfordul meggondolatlan pusztítás, indokolatlan szemetelés, gyakori a nemtörődömség is. A szép, tiszta, egészséges környezet megteremtése és megóvása mindannyiunk érdeke és kötelessége. Környezetünk védelme természetes igény, közös feladat. Felhívással fordulunk Szolnok megye lakosságához, társadalmi és tömeg- szervezeteihez, az ipari, a mezőgazdasági és szolgáltató vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények, a hivatalok dolgozóihoz, a tanuló és a dolgozó ifjúsághoz: munkálkodjunk együtt környezetünk rendjének, tisztaságának megteremtéséért ! K ö- zös munkára szólítjuk Szolnok megye egész lakosságát, üzemeit, intézményeit: — szervezzenek helyi akciókat közvetlen környezetük rendben tartására és szépítésére, -vegyenek részt a település egészére kiterjedő környezetvédelmi feladatok megoldásában; — szervezzenek fásítási akciókat, gondoskodjanak a facsemeték szakszerű elültetéséről és ápolásából; — legyen tiszta és rendezett. lakó- és munkahelyünk, védjük meg épületeinket, zöldterületeinket, az utcákat és tereket díszítse minél több virág; — csatlakozzanak a 'hulladékgyűjtési társadalmi akcióhoz, a hasznosítható hulladék gyűjtése és újrafeldolgozása népgazdasági érdek, ugyanakkor a településeken a környezet szennyezését is csökkenti; — fordítsunk nagyobb gondot élővizeink tisztaságára, természetes és mesterséges vízfolyásaink környezetének megóvására; — a települési környezetet hivatásszerűen alakító szervezetek, intézmények, munkájukat végezzék főkozott felelősséggel, szervezzék és segítsék a társadalmi munkát! Cselekedjünk együtt a tiszta, szép, rendezett Szolnok megyéért hirdetett mozgalomban, járuljunk hozzá a közösség és az egyén érdekeit egyaránt szolgáló törekvések sikeréhez! Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa Vöröskereszt Szolnok megyei vezetősége Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága KISZ Szolnok megyei Bizottsága Magyar Úttörők Síövetsége Szolnok megyei Elnöksége Élete sója: a cukor „Ez a műhely olyan, mint azok az álomképek, amelyek az édességet nagyon szerető emberek, az ünnepi cukorillatban szundikáló gyerekek álmaiban szoktak megjelenni. Az ember legszívesebben becézné a szőke kré- meslapokat, a színskála megany- nyi árnyalatát fölvillantó tortakrémeket, s az illatot, amelyben — most — egy parányi frissen őrölt diót, citromot, kakaót is érezni. Egy pillanatra krúdys hangulat csap meg, látni vélem az étkekhez oly igen értő író valamelyik hősét, amint elégedetten szemlét tart a cukrászműhely készülő és kész ,jnűremekei” fölött. Nahát, épp most sült ki egy tepsi vajas, omlós gesztenyebarna hátú aprósütemény, némi meleg köményes illat kíséretében ! A jó bornak — azt mondják a hites borszakértők — nem kell cégér. Tehát csak az objektivitás végett: Murvai György, tiszaföldvárl cukrász-kisiparos, „ínyesmes- ter” műhelyéről szólt a bevezető. A cégtulajdonosról méltón állíthatjuk, hogy élete sója — a cukor, úgyszólván gyermekként elkötelezte magát az édesipari mesterséggel. Makópusztán gye- rekeskedett (apja nyolcholdas gazdálkodó volt), a kemény munka ízét 12 éves korában kóstolta meg. Szegeden Lindner Mór cukrászatába szégődött — kifutóimnak, majd a tulaj édesipari munkásnak szerződtette. Egy hónap hiányzott még, hogy papírral a kezében szabaduljon, amikor családja a nyomor nyomásénak, az „erre jobb az élet” csábításának engedve egy Szolnok megyei majorba költözött. . — Engem kivéve — mondja. — Volt egy sógorom, Érden lakott. Pesten dolgozott — én is Pestre mentem, a kereskedelembe kerültem, s ott dolgoztam egy pór évig a felszabadulás után is. Őszintén szólva — nem nagyon szerettem. Úgy fogalmazhatnánk tehát, hogy máshoz értett vagy máshoz érzett elhivatottságot? A lényeget illetőleg teljesen mindegy: 1954-ben egy jámbor hivatalnok jóvoltából cukrásziparra kapott engedélyt Tiszaföldváron. Ö ugyan, nem lévén kellő szak- képzettséget bizonyító papírja, — édesipari tevékenységre adta be a kérelmét, de a hivatalnok fejéből a cukrászmesterség pattant ki, az „édesipari tevékenység”-et olvasva. — A helyzet az volt, hogy egy ostyasütő gépre alapoztam az egész ipart; nápolyit készítettem, aztán jártam az áruval a piacra. Megkaptam itt ezt a régi borbélyüzletet, itt vagyok most is. Csak hát közben kissé átalakult a régi borbélyüzlet! Hogy egyebet ne mondjunk róla: van itt egy „szupertisztaságú” cukrászműhely, s a földváriakon kívül is sokan tudják, hogy „Murvai cukrászdájában” kivételesen jó falatokhoz juthatnak az ínyencek. Lássuk p'éldául a fagylaltot! Amit nyalni könnyű, de csinálni nehéz. A fagylalt — ez a rendkívül munkaigényes, kényes, ráadásul nem nagy haszonnal kecsegtető termék — az elmúlt két évtizedben specialitásává vált a cukrászdának. Titka nincs, de Murvai Györgynek a szakmai titkokról sajátos különvéleménye van. — Ebben a szakmában a legjobb tanítómester az, — ha valaki ebből akar megélni, sőt, — egzisztenciát teremteni. Életében először, még szegedi kifutófiú korában próbált fagylaltot készíteni. Később, már önálló kisiparosként. gép nélkül, természetes jéggel csinálta a hűs nyalánkságot. 1954-ben („valahonnan koppintottam”) ezt írta a ma már több kilós pénztárkönyv első lapjára; „ars poetica” gyanánt: „ínyesmester” Tiszaföldváron „Ha lassítok, a munkámmal elkésem, sietve meg elbukom a semmiségen. A középút meg túl széles nekem azért Baktatok és Bukfencezem.” Ami igaz, igaz: a bukfenc — elmaradt. Az „édes munka” szeretető viszont soha. Tavaly, hogy csak a fagylaltnál maradjunk, 117 ezer kiló fagylaltot készített és adtak el. Az egyes szám és a többes keveredése nem véletlen: ma már természetesen nem egyedül dolgozik az üzletben, viszont a fagylalt főzését, fagyasztását sosem bízza másra. Idényben kora hajnaltól késő éjszakáig világít a bezárt üzlet kirakatán túl a lámpa, mintegy hirdetve: a „népszerű maszeknak” is meg kell dolgoznia mindenért. De mi az a minden? . — Ez, ami itt van — mutat körül a gépeken, a műhely, a cukrászda berendezésein. Felesége, Katika néni közbeszól : — A házunk, amikor beleköltöztünk, még nem volt kész. Azóta eltelt vagy tizenöt év — most sincs még kész. Bankbetétben kifejezhető módon nem lett hát gazdag ember. Mit mondhat mégis magáénak két évvel a nyugdíj előtt? Hosszú volna felsorolni! Először is: derűjét, humorát, vendégszeretetét ismeri a falu apraja-nagyja. Két gyereke vele dolgozik, — a lánya cukrász. Az egyik unokából biztos cukrász lesz — ő mondja — mert ínyenc módjára szereti az édességet.- Pontosan olyan mint a nagyapja. — Tudja, én világéletemben ezzel foglalkoztam, mégis, ma is szeretem a finom süteményeket, a gesztenyepürét, a fagylaltot. Lehet, hogy ezért tudja, mit. milyet kíván a vendég? Mert azért mégiscsak ő a legfontosabb. Vágner János Vita — indulatok nélkül Kétpó egyike a megye olyan apró községeinek, amelynek „státuszát” érintetlenül hagyták az elmúlt évtized közigazgatási változásai. Az ezeregyszáz lakosú települést Mezőtúr városkörnyéki községévé nyilvánították, de önálló tanács, iskola, közművelődési intézmények működnek a faluban, sőt fontos szerepet játszik a falu életében az is, hogy itt van a mezőtúri Dózsa Tsz egyik kerületi központja. Mindezek természetesen jelentősen növelik a település népességmegtartó erejét is, amellett, hogy a község szociális, kulturális, egészség- ügyi, kereskedelmi ellátását is sikerült lépésről lépésre javítani. A kétpói klubkönyvtárban csütörtökön este megtartott falugyűlésre mintegy ötven- hatvanan gyűltek össze. Szabó László, a községi tanács. elnöke kizárólag a tényekre építette fel beszámolóját: azt részletezte elsőor- ban, hogy mi mindenben gyarapodott az egy évvel korábbi falugyűlés óta a település. Érdemes visszaidézni a tanácselnök beszámolójának egyik-másik passzusát. Tavaly a 6 millió 480 ezer forintos költségvetésből biztosítani tudták a tanácsi közintézményék zökkenőmentes működését. (Ami nem kis dolog — hiszen a fűtés, világítási, építőanyagok ^ ára ugyancsak mozgott tavaly is.) Felújítási feladatok megoldására 441 ezer forintot fordítottak. Ebből korszerűsítették az általános iskola egészségügyi, szociális egységeit. Valamivel több, mint 220 ezer forint volt a fejlesztési alap tavalyi összege. Ebből — többek között — anyagot biztosítottak a társadalmi munkában történő járdaépítéshez: két utca lakói Falugyűlés Kétpón összesen 432 négyzetméter jó gyalogjárót készítettek. Különös képet mutat az egyre összkomfortosabbá váló kisközség kereskedelmi ellátása: az üzletek áruválasztéka ugyan megfelel az alapellátást szintnek, ám az igényeket nem elégíti ki, elsősorban élelmiszeripari termékeikből lehetne nagyobb a választék. Egyre sürgetőbb feladatnak látszik egy új kis ABC megépítése. A településfejlesztés idei feladatait taglalva a tanácselnök és a szót kérő Kelemen Zoltán, a körzet országgyűlési képviselője kiemelte, hogy a költségvetési feladatok megoldásához rendelkezésre álló 4,5 millió forint elegendő a közelmúlt árintézkedéseinek ellensúlyozásához is. Ebben az évben összesen 930 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzését tervezik a kétpóiak — a legnagyobb „tétel” ezúttal is a földutak karbantartása lesz- Megjegyzésre, méltó, hogy a rendszeres földútegyengetés fontos feladat ezen a tájon, hiszen a kétpóiak mintegy 40 százaléka el külterületen; bár a petróleumlámpás, ásottkutas tanyavilág szinte teljesen eltűnt. A falugyűlésen megjelentek természetesen szót kértek az elnöki beszámoló után. Vékony István például azt javasolta, hogy minimális beruházással javítani lehetne a Béke úton a világítást, Tomsa István szintén a falu esti világításának javítására tett javaslatot. Csontos Sándor gépkocsivezető fölhívta a tanács munkatársainak, a tanácstagok figyelmét arra, hogy ne „csak” a nagyobb, az egész falu közösségét érintő dolgokra figyeljenek, de az apróbb bosszantó hiányosságokra is. Például az esti „csínytevésekre”. (Tudniillik a rendőrség körzeti megbízottja — noha van kmb-lakás a faluban — Mezőtúrról jár ki.) Fejes Józsefné kifogásolta, hogy meglehetősen sok kutya jár-kel szabadon a' faluban. Szűcs Antal a futballcsapat edzője megjegyezte, hogy ugyan társadalmi munkában fölépült az öltöző, s valamelyest a futballpá- lyát is rendbe hozták, ám a pálya felét máris kocsiút- nak használják, s az sem éppen kellemes, ha játék közben egy közeli ablakban köt ki a labda. Vékony István és Csontos Sándor ismét szólásra jelentkezett, mindketten kifogásolták, hogy a vízmű tavaly fúrt új kútjának vize sokkal rosszabb, mint a régié volt. Az utánuk szóló Németh Balázs egyenesen hypoízűnek, klór- szagúnak titulálta a kétpói vezetékes innivalót. (Miközben a hozzászólók a vízről beszélték, a teremben többen csóválták a fejüket, mondván: hogy az új kút nélkül kevesebb lenne a kerti csap, a fürdőszoba, a víz- öblítéses vécé, az öntözéses ház körüli gazdaság a faluban.) Dr. Papp Sándorné a falu orvosa a külterületeken való közlekedés nehézségeit részletezte, kérve, hogy ha lehet, rendszeresen javítsák, ápolják a földutaikat. A tanács elnöke. Szabó László és Kozák Ilona vb- titkár válaszolt a kérdésekre; nem ígérték a gondok azonnali megoldását, de kifejezésre juttatták, hogy a faluközösség hathatós támogatásával — mindenben javulhat a helyzet. — V — Nem mindig a liftek hibásak avagy hallgattassák mega másik fél is Olajbányászat Tanácskoztak a brigádvezetök A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál tegnap tartották meg a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozását. -Pápa Aladár vezérigazgató összegezte a negyedszázados brigádmozgalom eredményeit és feladatait. Mint hangsúlyozta, a vállalat az általa termelt szénhidrogének fűtőértéke alapján az ország legnagyobb bányavállalata, a hazai energiahordozók megközelítően a felét az alföldi olaj és földgázmezők szolgáltatják. Az olajbányászok derékhadának .négyötöde részt vész a szocialista brigádmozgalomban, részt kér és szerepet kap az ország energiagondjainak enyhítéséből. Magasabb szakmai képzettséggel, az újítómozgalommal, a Dolgozz hibátlanul munkarendszerrel is hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban nem került sor drasztikus energiakorlátozásra. A felszólalásokban a munka további javítására, a szocialista munkaverseny mozgalom szélesítésére tettek ígéretet a brigádvezetők. Kiemelt helyen szerepel a vállalati anyag- és energiatakarékosság, a termelőeszközök import hányadának a csökkentése, hazaival való pótlása. A versenymozgalom gondjairól szólva elmondották: fejlődésére gátlóan hat, hogy a vállalások teljesítésében kifejezésre jutó erőfeszítések értékének a kimutatása körülményes, az értékelés objektivitása ezért esetenként vitatható. A szocialista brigádok munkájának anyagi elismerési rendszerét különbözőképpen ítélik meg. Tökéletesíteni, finomítani- kell a jutalmazás jelenlegi rendszerét. Az ülésen küldötteket választottak az országos tanácskozásra. majd kitüntetéseket adtak át a legjobb szocialista kollektíváknak. Az utóbbi egy-másfél évtizedben új lakótelepek születtek Szolnokon, amelyök- kel együtt, természetesen, megszaporodtak a felvonók — és persze a liftes panaszok ás. A megyeszékhelyen jelenleg a 240 .liiift közül 120 a lakóházakban teljesít szolgálatot, és többségük életkora meghaladja a tíz esztendőt. Beszerelésük óta új gyártmány kapott „jogosítványt” Magyarországon, 1976-tól ugyanis megszűnt a hazai tervezésű felvonók gyártása, és svájci Licenc alapján készülnek a liftek a Ganz-Mávagnál. Az 1976 előtt beszerelt, magyar tervek szerint gyártott, felvonókhoz egyre kevesebb az alkatrész. Miután Szolnokon egyelőre csak a Széchenyi lakótelep házai rendelkeznek az új típusú liftekkel, melyek alkatrész-utánpótlására pár éviig — legalábbis elvileg — nem lesz szükség, nincs könnyű helyzetben a debreceni Finommechanikai Vállalat szolnoki felvonójavító részlege. A részlegben tizenkét szerelő dolgozik, hatan az új lifteket szerelik, hatan karbantartók. Soós Sándor részlegvezetőtől megtudtuk, hogy a hat karbantartóból hárman a Széchenyi lakótelepen lévő Gagarin lakásszövetkezet felvonóinak javítását látják el elsősorban. A lakásszövetkezeti házakban lényegesen kevesebb a javítanivaló, mint a tanácsi ke- zelésűekben, ezért ‘a „gaga- rinosok” gyakran segítenek a másik három szerelőnek. Hogy miért éri kevesebb panasz a szövetkezeti házak liftjeit? Mert jobban magukénak érzik a lakók a felvonót, hiszen a javítási díj a lakásszövetkezeti tagok közös költségét terheli. Példák sorával bizonyítható, hogy a tanácsi kezelésben lévő házaikban néha rendkívül siralmas látvány fogadja a liftszerelőket. Mielőtt egy felvonót üzembe helyeznek, igen alapos vizsgálatoknak vetik alá. A Ganz-Mávag szakemberei a szerelés minőségét ellenőrzik, nem utolsósorban a licenc védelme érdekében. A gyár kéri az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól az úgynevezett hatóságii átvételt, melynek során még azt is a feltételek közé sorolják, hogy van-e a házban vagy lakótömbben liftkezelő, aki a folyamatos működést biztosítja. Többnyire a házfelügyelő vagy háztömbbizalmi feladata a felvonókra odafigyelni. A szigorú ellenőrzések se elegendőek a folyamatos üzemeléshez, hiszen sóik házban megesik, hogy a gyerekek játékszernek tekintik a .lüftet, és átadják magukat a le-felutazgatás örömeinek. Nem mintha a felnőttek ártatlanok lennének a felvonók hibáiban, mutatják ezt a padlón eltaposott csikkek, a kitört ablakok, • a falba vésett üzenetek... Ha „lerobban” a felvonó egy tanácsi épületben, bárki bejelentheti az IKV-nát, de újabban a Debreceni Finommechanikai Vállalat szolnoki liftszerelő részlegénél is. melynek címe: Orosz György út 10. Telefonszáma: 12-630. A bejelentéstől számított tizenkét órán belül a helyszínre megy a szerelő. Ügyeleti szolgálatot is tartanak a részlegben, szombaton 7-fői 13 óráig. Ez tehát a „liftügy” mánk oldala. — bendó —
